Ma sok érdekes beszélgetés és "nem-beszélgetés" volt. Jánossal, akivel megbeszéltem (illetve mondtam neki, hogy nagyon szeretném decemberben meglátogatni őket), hogy majd matyózgatunk egy kicsit Mezőkövesden, Ivánnal, L.D.-vel, Martínnel... de most megyek ebédet csinálni. ^_^
Ebéd: hát nem is volt olyan nagy főzöcskézés. Elővettem egy doboz tonhalat, leszűrtem az olajas vizet amiben áll, kevertem bele szója szószt, hagymát, majonézt, és elkészítettem egy kenyeret. Tonhal szendvics! ^_^ Fincsi! Aztan kiválasztottam, mit veszek fel, fürödtem és most már fáradt vagyok. Négy perc múlva tíz óra lesz, és holnap munkanap. Aludni kell.
Napok óta nem írok a naplómba, és nem is viszem magammal többé, hanem itt ül az íróasztalomon. Könyvet se viszek, csak a szakdolgozati papírjaimat hordozgatom ide-oda, és azokat olvasom. Nem akarok időt vesztegetni semmi mással, csak próbálom a fejembe szívni mind ezeket az adatokat, és forgatom a fejemben, mint egy Rubik kockát, hol találom megy a nyítját, hol tudom végre összeállítani a képet. Ezzel kapcsolatban ma kiszöktem egy egyébként jó leckéből, hogy megkeressem a tutorunkat, hogy megbeszéljem vele jó-e a vázlatunk, beadhatjuk-e már, de erre ő (előrelátva, hogy megjelenek) egy csoporttal volt. Neki adtam azért a vázlatot, és mondtam neki, hogy Milenával szeretnénk még ezen a héten beadni, ha lehet még holnap (vagy ma). Csak azt mondta, hogy majd elolvassa, majd amikor említettem meki, hogy az INCOPESCA-ban nincsenek adatok amik frissebbek lennének 2005-nél azt mondta, hogí már beszélt ezzel az ismerősével, és hogy majd ezt megbeszéljük, amúgy se megyünk abba az irányba majd, mert lehet, hogy ide meg oda megyünk, nem a szigetekre... ja, és hogy ne aggódjak a vázlat miatt, mert majd egy gyűlésen nézik át a vázlatokat, és majd akkor hagyják jóvá őket. O_O De hát... 1. a szakdolgozat a Chira és Venado szigeteken élő halászokról szól! Nekünk oda kell mennünk! Már keresük az adatokat! És 2. Juan José azt mondta Milenának, hogy mi vagyunk akik a legelöl vannak, és mi nekünk van elsőbbségünk a vázlattal. Miért kellene nekünk megvárni a többieket? Miért kéne nekünk késni a többiek miatt? Ez nincs rendben.
Lusta Dögről csak annyit, hogy nem szólok hozzá egy szőt se miután tegnap egész reggel jött panaszkodni dolgairól miközben én baromira foglalt voltam, majd miután 80 percig ebédelt 45 perc helyet, elkérte a kulcsomat hogy lemásolja, hogy majd 20 perc múlva jön. +70 percig tartot míg előkerült ameddigre szinte reszkettem az éhtől, Se főnökömnek, se senkinek se volt az irodáról kulcsa amivel bezárhattam volna, tehát kénytelen voltam éhen várni. Annyira dühös lettem, hogy ennyire tekintetlen, hogy ennyire felelőtlen, hogy nem is köszönök már neki. Ma egyszer kétszer próbált beszélni, de folyamatosan elutasító vagyok. Sajnos ezzel az emberrel csak így lehet. Ő az olyan fajta aki nem érti, hogy az emberekkel nem lehet a végtelenségig kitolni.
Ilyen fajta szintén Iván, aki nem értette meg a szótlan üzenetet: nem akarok már vele beszélni. Ma elkezdett telefonon hívogatni újra meg újra meg újra. nem érti, hogy már a barátságnak vége? Jaj, milyen tökfej!
... . ... . ... . ...
Ebéd: hát nem is volt olyan nagy főzöcskézés. Elővettem egy doboz tonhalat, leszűrtem az olajas vizet amiben áll, kevertem bele szója szószt, hagymát, majonézt, és elkészítettem egy kenyeret. Tonhal szendvics! ^_^ Fincsi! Aztan kiválasztottam, mit veszek fel, fürödtem és most már fáradt vagyok. Négy perc múlva tíz óra lesz, és holnap munkanap. Aludni kell.
Napok óta nem írok a naplómba, és nem is viszem magammal többé, hanem itt ül az íróasztalomon. Könyvet se viszek, csak a szakdolgozati papírjaimat hordozgatom ide-oda, és azokat olvasom. Nem akarok időt vesztegetni semmi mással, csak próbálom a fejembe szívni mind ezeket az adatokat, és forgatom a fejemben, mint egy Rubik kockát, hol találom megy a nyítját, hol tudom végre összeállítani a képet. Ezzel kapcsolatban ma kiszöktem egy egyébként jó leckéből, hogy megkeressem a tutorunkat, hogy megbeszéljem vele jó-e a vázlatunk, beadhatjuk-e már, de erre ő (előrelátva, hogy megjelenek) egy csoporttal volt. Neki adtam azért a vázlatot, és mondtam neki, hogy Milenával szeretnénk még ezen a héten beadni, ha lehet még holnap (vagy ma). Csak azt mondta, hogy majd elolvassa, majd amikor említettem meki, hogy az INCOPESCA-ban nincsenek adatok amik frissebbek lennének 2005-nél azt mondta, hogí már beszélt ezzel az ismerősével, és hogy majd ezt megbeszéljük, amúgy se megyünk abba az irányba majd, mert lehet, hogy ide meg oda megyünk, nem a szigetekre... ja, és hogy ne aggódjak a vázlat miatt, mert majd egy gyűlésen nézik át a vázlatokat, és majd akkor hagyják jóvá őket. O_O De hát... 1. a szakdolgozat a Chira és Venado szigeteken élő halászokról szól! Nekünk oda kell mennünk! Már keresük az adatokat! És 2. Juan José azt mondta Milenának, hogy mi vagyunk akik a legelöl vannak, és mi nekünk van elsőbbségünk a vázlattal. Miért kellene nekünk megvárni a többieket? Miért kéne nekünk késni a többiek miatt? Ez nincs rendben.
Lusta Dögről csak annyit, hogy nem szólok hozzá egy szőt se miután tegnap egész reggel jött panaszkodni dolgairól miközben én baromira foglalt voltam, majd miután 80 percig ebédelt 45 perc helyet, elkérte a kulcsomat hogy lemásolja, hogy majd 20 perc múlva jön. +70 percig tartot míg előkerült ameddigre szinte reszkettem az éhtől, Se főnökömnek, se senkinek se volt az irodáról kulcsa amivel bezárhattam volna, tehát kénytelen voltam éhen várni. Annyira dühös lettem, hogy ennyire tekintetlen, hogy ennyire felelőtlen, hogy nem is köszönök már neki. Ma egyszer kétszer próbált beszélni, de folyamatosan elutasító vagyok. Sajnos ezzel az emberrel csak így lehet. Ő az olyan fajta aki nem érti, hogy az emberekkel nem lehet a végtelenségig kitolni.
Ilyen fajta szintén Iván, aki nem értette meg a szótlan üzenetet: nem akarok már vele beszélni. Ma elkezdett telefonon hívogatni újra meg újra meg újra. nem érti, hogy már a barátságnak vége? Jaj, milyen tökfej!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése