Tegnap elmenem a moziba, hogy harmadszor nézzem meg jelenlegi kedvenc filmemet: "Eagle Eye". Komolyan, nem is olyan, mintha jó lenne maga a film, csak egyszerűen tetszik a srác benne. A könyvesboltba is elmentem, ahol vettem egy új könyvet, "The Book of Fate", egy kis krimi regény amiben felbukkannak a szabadkőművesek. Hát, mit mondjak? Érdekesnek tűnt. Majdnem megvettem a "Catcher in the Rye" könyvet is, Salinger-től, de a végén úgy döntöttem, hogy azzal még várok egy kicsit. Rengeteg könyvet vettem már amire még mindig nem jutottam el, tehát talán lassan le kellene egy kicsit állnom míg valamennyire el nem olvasom a könyvek nagyobb részét.
Úgy lett volna, hogy találkozom Carollal, de a végén nem jött össze... alapvetően, mert ő csak akkor válaszolt az SMS-eimre amikor én már úgy döntöttem nem várok rá többet telefonon, és leszálltam a Paseo Las Flores-nél és megvettem a mozijegyet. Caroll szeretne elvinni engem megnézni Mamma Mia-t, de őszintén nekem semmi kedvem végigülni egy musical-on. Nem szeretem az ilyeneket. Igen, igen, van bennük zene, de nem azt jelenti, hogy csak ezért sokkal érdekesebbek vagy sokkal művészeitesebbek. Abszolút nem.
Van valami amit két héttel ezelőtt fényképeztem le srác barátaimnak és leszbikus barátnőimnek. Itt van:
^_^ Tudok legalább három emberről akik ebbe a képbe bukkanhatnak akiknek tetszhet, tehát remélem tetszik nektek!
Elmesélem nektek hogyan jutottam el ehhez a képhez. Október 9.-én, egy csütörtökön, mentem haza az "Internal Control" szeminárium után. Előbb mentem el, mint kellett volna, mert korábban akartam haza érni. Az egyetemi buszra szálltam, ami csak egyszer jár minden órában. Ahogy azt gondolhatjátok, dugig tele van egyetemi diákokkal. Mindenki könyvekkel, füzetekkel, fénymásolt oldal csomagokkal, hátizsákokkal és extra tasakokkal utazgatnak. Egy ideje a diákok mindenféle műanyag tasakokkal egészítik ki a hátizsákjaikat. Valahogy sose fér bele minden a hátizsákba. Minden mindig velük van, néha-néha valamit otthon felejtenek, és mindig fáj a karjuk és hátuk.
Maga a busz nagyon szűk belül, és mindig nagyon nagy meleg és fülledtség van benne. A székék keskenyek és a folyosó még annál is keskenyebb. Na, felszálltam erre a buszra amikor már televolt eleve, tehát nem ülhettem le. Ahogy hátra mentem, hogy több ember felférjen, egy kicsit füllesztő lett a busz. Amikor nem mehettem hátrébb, valahogy nagyon nem volt szimpatikus az ember aki előttem volt, tehát megfordultam. Akkor hírtelen szembe találtam magam a nagy mellűvel. Meg akartam fordulni, vagy tovább menni, de nem tudtam, már nem volt hova. A busz ment nagy nehezen, hol gyorsan, hol lassan. Az út is rossz, tehát amikor ugrott a busz, szinten ugrott a lány melle. Olyan volt, mint egy gyenge desszert, mint egy dupla puding vagy valamilyen édes zselé. Kicsit szomorú volt, hogy ez a látvány előttem tárult, amikor én nem tudom igazán értékelni. A szemeim állandóan a gömbölyű, mozgó keblekre estek, és folyton arra gondoltam, hogy vajon miért nem srác barátaim vagy leszbikus barátnőim vannak a helyemen. Tehát mit csinálhattam? Előkaptam a telefonomat és lefényképeztem, hogy majd minden ismerősömnek akik tudnák értékelni láthassák.
Íme itt egypárnak!
Szeretettel nektek.
Úgy lett volna, hogy találkozom Carollal, de a végén nem jött össze... alapvetően, mert ő csak akkor válaszolt az SMS-eimre amikor én már úgy döntöttem nem várok rá többet telefonon, és leszálltam a Paseo Las Flores-nél és megvettem a mozijegyet. Caroll szeretne elvinni engem megnézni Mamma Mia-t, de őszintén nekem semmi kedvem végigülni egy musical-on. Nem szeretem az ilyeneket. Igen, igen, van bennük zene, de nem azt jelenti, hogy csak ezért sokkal érdekesebbek vagy sokkal művészeitesebbek. Abszolút nem.
Van valami amit két héttel ezelőtt fényképeztem le srác barátaimnak és leszbikus barátnőimnek. Itt van:
^_^ Tudok legalább három emberről akik ebbe a képbe bukkanhatnak akiknek tetszhet, tehát remélem tetszik nektek!
Elmesélem nektek hogyan jutottam el ehhez a képhez. Október 9.-én, egy csütörtökön, mentem haza az "Internal Control" szeminárium után. Előbb mentem el, mint kellett volna, mert korábban akartam haza érni. Az egyetemi buszra szálltam, ami csak egyszer jár minden órában. Ahogy azt gondolhatjátok, dugig tele van egyetemi diákokkal. Mindenki könyvekkel, füzetekkel, fénymásolt oldal csomagokkal, hátizsákokkal és extra tasakokkal utazgatnak. Egy ideje a diákok mindenféle műanyag tasakokkal egészítik ki a hátizsákjaikat. Valahogy sose fér bele minden a hátizsákba. Minden mindig velük van, néha-néha valamit otthon felejtenek, és mindig fáj a karjuk és hátuk.
Maga a busz nagyon szűk belül, és mindig nagyon nagy meleg és fülledtség van benne. A székék keskenyek és a folyosó még annál is keskenyebb. Na, felszálltam erre a buszra amikor már televolt eleve, tehát nem ülhettem le. Ahogy hátra mentem, hogy több ember felférjen, egy kicsit füllesztő lett a busz. Amikor nem mehettem hátrébb, valahogy nagyon nem volt szimpatikus az ember aki előttem volt, tehát megfordultam. Akkor hírtelen szembe találtam magam a nagy mellűvel. Meg akartam fordulni, vagy tovább menni, de nem tudtam, már nem volt hova. A busz ment nagy nehezen, hol gyorsan, hol lassan. Az út is rossz, tehát amikor ugrott a busz, szinten ugrott a lány melle. Olyan volt, mint egy gyenge desszert, mint egy dupla puding vagy valamilyen édes zselé. Kicsit szomorú volt, hogy ez a látvány előttem tárult, amikor én nem tudom igazán értékelni. A szemeim állandóan a gömbölyű, mozgó keblekre estek, és folyton arra gondoltam, hogy vajon miért nem srác barátaim vagy leszbikus barátnőim vannak a helyemen. Tehát mit csinálhattam? Előkaptam a telefonomat és lefényképeztem, hogy majd minden ismerősömnek akik tudnák értékelni láthassák.
Íme itt egypárnak!
Szeretettel nektek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése