El tudod képzelni? Más fél hét múlva otthon leszek!! Jaj, olyan jó lesz! A világ szép! Persze, jön a szokásos: pakolj kicsit, de ne felejts ki semmit; mit vigyek? Mit ne? a szokásos "ezt is fel akarom venni, azt is fel akarom venni" és a ki nem hagyhatatlan "nem akarom mindig ugyanabban a ruhában járni!". Igen, kell már nekem egyszerűen hazaköltöznöm, hogy otthon legyen a szekrényem, minden ruhám és abban tudjak parádézni amiben akarok.
Ruha:
Vinnem kell ruhát amit a templomban veszek fel, ruhát a látogatásokra, ruhát a randikra és ruhát amiben egyébként járni akarok. Az emberek nem veszik észre, de ahhoz, hogy az ember mindig szép legyen és csinos, ahhoz sok megfelelő ruha kell, és az kilóban súlyt jelent. Persze, csinálhatnám azt, hogy otthon veszem a ruhát, amit egyébként csinálni IS fogok, DE emlékezni kell arra, hogy visszafelé is CSAK 20 Kg-t vihetek. És én mindig plusz könyvekkel, Béressel, borral, Mozart kuglival és egyebekkel megyek haza.
Hn. Talán már gondolkodnom kellene azon, hogy hogyan pakoljak.
Pakolás:
Jön a "pakolj úgy, hogy minden nálad legyen, de kényelmesen mehess sétálni és múzeumokat látogatni Párizsban. PLUSZ, ne zavarjon a pakli CCS-en." Hazafelé mindig egy kis táskát igyekszem vinni, amibe beleteszem Omit, akit nagyon szeretek, de aki igen nehét tud lenni egy idő után. Fogalmam sincs hogy képes ilyet csinálni. Ha nem is nehéz!!! Visszafelé pedig már görgetőssel megyek, mert amúgy is Párizsban az az első dolgom, hogy megyek a hotelba, leteszem Omit és aztán egy apró retiküllel megyek várost nézni. ^_^
Utazás:
Jön az indulj már gép - érkezz már meg gép- engedj le gép dolog. Jön az évi francia gyakorlás ahol szinte mechanikussan mondom a bemondóval: "Mesdammes et Messieurs, bienvenues a bord du vol AF 460 avec destination airport Charles de Gaule, Paris operé par Air France du group SkyTeam. Le capitain XY et son tripulation vous..... Ce c'est un vol non fumeur ... l'utilisation des telephones portables est interdit pendant tout le vol..." és egyebek. Jön a "le beouf, s'il vous plait, et une coca." Jön a "pardon, Madam, est-ce que vous avais Le Figaro ou Le Monde"? Jön a sok csinos légi kisfiú aki sokat mosolyog rám, az összecsavart alvás amikor mindig a cicára gondolok és szépen összetekerem magam egy valamilyen fakír pozícióba, ami elég lehetetlennek tűnik, de nagyon is kényelmes, míg el nem zsibbad valamilyen tagom. Jön a repterek szaga és a kiejtések.
Venezuélában van a:
- Perdón, será que me puede decir dónde está el counter de Air France?
- Por favor me vende una Polar Ice y unas arepas... no hay arepas? Bueno, será que me puede vender una hayaca?
- Perdón, será que me puede decir dónde puedo cambiar bolívares por dólares?
(Nem lehet. Mindent jobb kártyával fizetni, vagy örökre bolívarokkal marad az ember.)
Párizsban pedig:
- S'il vous plait, madam, ou est le station du metro?
- Bon jour madam, s'il vous plait, une Paris Visite Pass pour aujourd'hui. Et pardon, madam, ou est-ce qu'on doit y aller si le pass ne travail pas?
...
Mi minden van még hátra! ^_^ Alig tudom várni!
... Igen, szinte mindig UGYANAZT CSINÁLOM, vagy legalább ugyanazt tervezem. ^_^ De ezek a kis csipetkék amik körülveszik az év legfontosabb, legjobb részét: amikor hazamegyek, amikor megint otthon vagyok, amikor felhívhatom a Gyuszit, és találkozhatunk, amikor mindenki körülöttem magyarul beszél, amikor hideg van és havazik, és a levegő olyan nagyon fincsi! Igyekszem akkor minél jobban beszélni, minél magyarosabban, és zavar amikor minden csak angolul jut eszembe. Ezekben a hetekben igyekszem azt elhitetni magammal, hogy nem is mentem el, hogy nem is kell visszamennem a trópusba, oda ahol nem szeretek lenni, hanem örökre itt maradhatok, és igyekszem valahogy belekapaszkodni Magyarországba, hogy soha többé ne keljen Costa Ricába visszamennem. Ne legyen az, hogy csak itt van jó munkalehetőség.
Komolyan, az egyetlen ami itt tart az munka.
Nagyon, nagyon vágyok már haza.
Ruha:
Vinnem kell ruhát amit a templomban veszek fel, ruhát a látogatásokra, ruhát a randikra és ruhát amiben egyébként járni akarok. Az emberek nem veszik észre, de ahhoz, hogy az ember mindig szép legyen és csinos, ahhoz sok megfelelő ruha kell, és az kilóban súlyt jelent. Persze, csinálhatnám azt, hogy otthon veszem a ruhát, amit egyébként csinálni IS fogok, DE emlékezni kell arra, hogy visszafelé is CSAK 20 Kg-t vihetek. És én mindig plusz könyvekkel, Béressel, borral, Mozart kuglival és egyebekkel megyek haza.
Hn. Talán már gondolkodnom kellene azon, hogy hogyan pakoljak.
Pakolás:
Jön a "pakolj úgy, hogy minden nálad legyen, de kényelmesen mehess sétálni és múzeumokat látogatni Párizsban. PLUSZ, ne zavarjon a pakli CCS-en." Hazafelé mindig egy kis táskát igyekszem vinni, amibe beleteszem Omit, akit nagyon szeretek, de aki igen nehét tud lenni egy idő után. Fogalmam sincs hogy képes ilyet csinálni. Ha nem is nehéz!!! Visszafelé pedig már görgetőssel megyek, mert amúgy is Párizsban az az első dolgom, hogy megyek a hotelba, leteszem Omit és aztán egy apró retiküllel megyek várost nézni. ^_^
Utazás:
Jön az indulj már gép - érkezz már meg gép- engedj le gép dolog. Jön az évi francia gyakorlás ahol szinte mechanikussan mondom a bemondóval: "Mesdammes et Messieurs, bienvenues a bord du vol AF 460 avec destination airport Charles de Gaule, Paris operé par Air France du group SkyTeam. Le capitain XY et son tripulation vous..... Ce c'est un vol non fumeur ... l'utilisation des telephones portables est interdit pendant tout le vol..." és egyebek. Jön a "le beouf, s'il vous plait, et une coca." Jön a "pardon, Madam, est-ce que vous avais Le Figaro ou Le Monde"? Jön a sok csinos légi kisfiú aki sokat mosolyog rám, az összecsavart alvás amikor mindig a cicára gondolok és szépen összetekerem magam egy valamilyen fakír pozícióba, ami elég lehetetlennek tűnik, de nagyon is kényelmes, míg el nem zsibbad valamilyen tagom. Jön a repterek szaga és a kiejtések.
Venezuélában van a:
- Perdón, será que me puede decir dónde está el counter de Air France?
- Por favor me vende una Polar Ice y unas arepas... no hay arepas? Bueno, será que me puede vender una hayaca?
- Perdón, será que me puede decir dónde puedo cambiar bolívares por dólares?
(Nem lehet. Mindent jobb kártyával fizetni, vagy örökre bolívarokkal marad az ember.)
Párizsban pedig:
- S'il vous plait, madam, ou est le station du metro?
- Bon jour madam, s'il vous plait, une Paris Visite Pass pour aujourd'hui. Et pardon, madam, ou est-ce qu'on doit y aller si le pass ne travail pas?
...
Mi minden van még hátra! ^_^ Alig tudom várni!
... Igen, szinte mindig UGYANAZT CSINÁLOM, vagy legalább ugyanazt tervezem. ^_^ De ezek a kis csipetkék amik körülveszik az év legfontosabb, legjobb részét: amikor hazamegyek, amikor megint otthon vagyok, amikor felhívhatom a Gyuszit, és találkozhatunk, amikor mindenki körülöttem magyarul beszél, amikor hideg van és havazik, és a levegő olyan nagyon fincsi! Igyekszem akkor minél jobban beszélni, minél magyarosabban, és zavar amikor minden csak angolul jut eszembe. Ezekben a hetekben igyekszem azt elhitetni magammal, hogy nem is mentem el, hogy nem is kell visszamennem a trópusba, oda ahol nem szeretek lenni, hanem örökre itt maradhatok, és igyekszem valahogy belekapaszkodni Magyarországba, hogy soha többé ne keljen Costa Ricába visszamennem. Ne legyen az, hogy csak itt van jó munkalehetőség.
Komolyan, az egyetlen ami itt tart az munka.
Nagyon, nagyon vágyok már haza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése