2008. október 15., szerda

Írt a Gyuszi!

Igen, végre kaptam egy levelet a Gyuszitól... de e-mail formában. A kézzel írott levél még mindig nem ért ide. Na, ez történik amikor magén kezekbe kerül a posta szolgálat: eltűnik. Pedig keresem, keresem a levelet, mert szeretem a Gyuszi kézzel írott leveleit olvasgatni, de csak nem érkezik meg a postafiókomba. Mert ez is: kifizeti az ember a kis postafiókot minden évben, a helyet, hogy az ember ingyen hazavitesse a postát, és még így sem javul a helyzet! Rettenetes! Be kell jelenteni az Ombudsmanba!

Gyuszi egy kicsit nem a legjobb humorban van és ez aggaszt, mert legszívesebben átölelném, megsimogatnám a fejét, majd mondanám neki, hogy nem is olyan rossz a világ amikor vannak olyan csini pasik mint Shia LaBeouf... amire biztos azt válaszolná, hogy sajnos ő neki a csajok tetszenek, nem a pasik és én inkább másra terelném a figyelmemet mielőtt összekapok vele azon, hogy miért nem gondolja, hogy Naomi Watts a legszebb csaj a világon. Szerintem az. (Upsz! Csokis lett a Kolja! Francba! És épp a touchpadjára esett a csokidarabka! Milyen peh!)

Milyen típusú csajokat szeret a Gyuszi? Hn... nem tudom. Az "angyal" típusút, vékonykát és hosszú hajút.

Mit tegyen az ember amikor egy kedves barát a világ másik oldalán szomorkodik? Hát nekem se jutott eszembe semmi jobb. Megpróbáltam valami jó tanácsot adni, egy kicsit jobb kedvbe billenteni, de hát ő végül is idősebb nálam, többet tud... mit tudnék én neki tanácsolni? Jó lenne átülelni és egy darabig a tévé előtt heverni, vagy a szőnyegen egy üveg borral, bámulva a plafonra, zenét halgatva és mindenféle butaságról beszélgetve. (Tipikus 70-es megoldás, de tök jó!)

Barátaim vagyogatnak. Még nem tudok semmit a szakdologozatról, de majd felhívom az egyetemet délután. Luis majd pendriver-ra veszi a "Dark Harbor" filmet, amit nem tud nekem rendesen DVD-re égetni, Katty azzal álmodik, hogy január 24.-én megy Mexikóba (megint), Tavo azzal, hogy jövőre velem megy Magyarországra, Bécsbe és még egy plusz helyre, PLUSZ megy ő Spanyolországra egy barátnőjéhez. Laura valamilyen $200-os kurzusra jár... nem tudom miért. Cyn levágatta a haját, és jól is álna... ha nem lenne az egész Cyn annyira ordináré. Jaj de rémesek az ilyen emberek. Én már kóla nélkül maradtam, ami sose jó, tehát lehet, hogy nem sokára megyek ebédelni. Sandra, a Dél Afrikai barátnőm végre lerázta Larát, a csajt aki nem is akar vele semmit, de azért szórakozni igen. Hogy mi lesz Sands-szal azt nem lehet tudni. Folyamatosan elveszett eseteket szed fel. Miért nem tud magának találni valamilyen rendes csajt aki nem komplikált? Látod, ezért nem leszek én leszbikus: a pasik ezerszer jobbak!

Habár, őszintén, értem Larát: a csaj szórakozni akar, de kötelékek nélkül. Sandra egy komoly kapcsolatot akar. Gondolom Larának tetszik Sandra, de nem akar most kapcsolatba lépni vele, de csak nem tudja lerázni magából, hogy ezzel a lánnyal NEM LEHET JÁTSSZANI! tehát továbbra próbál hátha valamikor engedi. Az a baj, hogy Sandra egy darabig hagyta is, tehát most Lara nem tudja hagyni Sandrát béken, és azt hiszi, hogy ha eleget nyomja a dolgot, egyszer csak engedni fog, és amennyire ismerem Sandrát... engedni fog. Lara logikus, de rászben Sandra is. Mi a baj? Nem csak, hogy nem beszélnek tisztán, de nem is akarják azt hallani amit a másik mondani akar.

Ilyen, persze pasikkal is előfordul, velünk, het-nőkkel és meleg pasikkal, egyaránt. Mi a különbség? A dráma. Alapvetően mennyire táplálod a drámát.

Állásom az, hogy ha drámát akarok, elmegyek a színházba, tehát ha egyszer, értelmesen beszélve nem lehetett megbeszélni a dolgot és a dráma megy tovább, megfordulok és otthagyom az embert. Csak játssza el magánat a görög tragédiát, és ha majd befejezte, akkor majd beszélünk. Nekem nem kell miért tűrnöm. Azt nem értem miért nem csináljak ezt a többiek is? Mert talán mindenki be akarja mutatni a saját görög drámáját? Mert az emberek többsége nem képes felnőtt módra szembesülni a dolgokkal? Talán azt hiszik, hogy a dráma szerint nyerik meg majd az esetüket? Az igazság a tragédiában. Csak menjen tovább a műsor!

Szomorú.

Nincsenek megjegyzések: