Tegnap
a Stormberry-n dolgozgattam, alakítottam, annak alapján, hogy láttam a Dragonfly egyik barátnőjét egy ehhez hasonló sablont használni. Idáig minden sablonnal az volt a bajom, hogy mindig nagyon keskeny helyet hagytak a szövegnek, és őszintén nem szeretem amikor az egész ilyen keskenyen összetömörül, és nem lehet a képek mellett írni, mert vagy a kép vagy a szöveg fér el. És egyébként, eleget írok én ahhoz, hogy keljenek ilyen csalóka technikák ahhoz, hogy sok szöveget írjak, vagy úgy tűnjön, mintha idepötyögtem volna az egész Don Quijotét. Közben majd szebben kell írnom, és sok szőp mindenről, mert képeld el, János néha olvasgatja blogomat! ^_^ Hát nem jó? ^_^ Izgi! A formátumokkal kapcsolatban, minden tegnap kezdett, ahogy azt már mondtam. Stormberry formátumát közelebb hoztam ehhez, ebben, hogy fekete a háttér és ilyenek. A képek pedig... valahogy csak elkezdtem. Mindig az a problémám volt, hogy nem tudtam a képek széleit szépen eldolgozni, elhalványítani. Most eszembe jutott, hogy azért megpróbálok valami újat, és fogtam a radírt, megváltoztattam a formáját, hogy egy valamilyen darabos pamacs legyen és azzal kezdtem el eldolgozni a széleket. A végén ez a tök jó szakadozott, eldarabolódó forma jött ki. Hát mit mondjak, ma, amikor ezzel a bloggal dolgoztam, azt gondoltam magamba: miért ne? És csináltam egy új képet a régiekkel. Remélem tetszik, de ha nem, semmi baj. Nekem tetszik és az a fontos!
a Stormberry-n dolgozgattam, alakítottam, annak alapján, hogy láttam a Dragonfly egyik barátnőjét egy ehhez hasonló sablont használni. Idáig minden sablonnal az volt a bajom, hogy mindig nagyon keskeny helyet hagytak a szövegnek, és őszintén nem szeretem amikor az egész ilyen keskenyen összetömörül, és nem lehet a képek mellett írni, mert vagy a kép vagy a szöveg fér el. És egyébként, eleget írok én ahhoz, hogy keljenek ilyen csalóka technikák ahhoz, hogy sok szöveget írjak, vagy úgy tűnjön, mintha idepötyögtem volna az egész Don Quijotét. Közben majd szebben kell írnom, és sok szőp mindenről, mert képeld el, János néha olvasgatja blogomat! ^_^ Hát nem jó? ^_^ Izgi! A formátumokkal kapcsolatban, minden tegnap kezdett, ahogy azt már mondtam. Stormberry formátumát közelebb hoztam ehhez, ebben, hogy fekete a háttér és ilyenek. A képek pedig... valahogy csak elkezdtem. Mindig az a problémám volt, hogy nem tudtam a képek széleit szépen eldolgozni, elhalványítani. Most eszembe jutott, hogy azért megpróbálok valami újat, és fogtam a radírt, megváltoztattam a formáját, hogy egy valamilyen darabos pamacs legyen és azzal kezdtem el eldolgozni a széleket. A végén ez a tök jó szakadozott, eldarabolódó forma jött ki. Hát mit mondjak, ma, amikor ezzel a bloggal dolgoztam, azt gondoltam magamba: miért ne? És csináltam egy új képet a régiekkel. Remélem tetszik, de ha nem, semmi baj. Nekem tetszik és az a fontos!
Tegnap voltam az Anyu irodájában, és csak úgy bámultam, hogy milyen szép. Mindig nézegetni szoktam az emberek irodáit, és mindig megfigyelem a jellegzeteségeket és a hibákat. Kossz, rendetlenség, zsúfoltság... mi illik oda, mi nem... és mindig megfigyelem ezzel kapcsolatban az emberek magatartását és egyéniségét. De az Anyué tükéletes volt. Tiszta, egyensúlyozott, gusztusos, szépen rendbe tartva...Elgondolkodtam. Lehet, hogy azért nem tetszik a többiek irodája, azért van mindig kifogásom, mert nem olyan amilyet én megszoktam? Azért kifogásolom, mert nem illenek bele abba a rendszerbe amivel felnőttem, még ha magam se tartom be? Az lenne a bajom, hogy nem az általam megtanult rendszer szerint működnek? Lehet. Lehet, hogy mélyen, bennem továbbra is Anyu rendszerét keresem mindenben, és minden ami nem felel meg ehhez, az nekem rossz. Megeshet. Tulajdonképpen nem is tudjuk mi, mi mindent tanulunk gyerek korunkban, ami majd meghatározza hogyan látjuk majd az életet, mint felnőttek.
Ha belegondolok, a szülőknek igen nagy felelősségük van a gyerekükkel. Komolyan figyelniük kell rájuk, és arra is amit ők maguk csinálnak, mert mind ez meghatározza, hogy milyen ember lesz a gyerekük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése