Csak most vettem észre, hogy öt napja nem írtam. Hát munka van, még pedig rengeteg, és nem csak a tézissel, vagy szakdolgozattal (nem tudtam, hogy ez a neve...), hanem már eleve itt is. Ha ez nem lenne elég, most látom, hogy a BPDC bank oldala nem működik jól, és nagy rémületemre, nem utalta át folyószámlámra azt a pénzt amit szombaton utáltattam át a betétemről, hogy betegyem a Lafise Bank eurós kartyámra. Ez nem lehet igaz! Tehát majd telefonálgatnom kell föl és alá, mi történt itt, és leszólni amiért nem képessek ennyit tenni az emberért. Hogy lehet, hogy az oldal visszacsinálja a dolgokat! Ez nem igaz... Ki kell majd nyomtatnom minden tranzakciót???
Mile tegnap adta be a munkánkat az egyetemen, és még akkor se volt meg a levél Martíntől, se a megjegyzések és javítások listája, pedig tisztán mondtam neki, hogy ez PÉNTEKRE kell. Már látom, hogy baj lesz ezzel az emberrel. Miért nem lehet egy normális ember? Miért mondja, hogy igen amikor nincs ideje? Micsoda pofátlan fráter!
Lassan, lassan kezdem megszokni Rosztov Nyikolajt, a munkahelyi számítógépemet. Ez egy HP laptop. Szeretem, hogy laptop, de utálom, hogy HP, habár a HP-ből lett Nyikolaj Rosztov a neve. Omihez képest rettenetessen buta és éehetetlen. Na, persze, nincs a világon egy másik olyan gép mint Omi, de Kolja kifejezetten kényelmetlen. Nagy, nehéz, csúnya... Nem Omi. Lassan megszokom, de nem jutottam el még arra a részre amikor azt mondom: "Na, ez a gyerek ezt jól tudja!". Ő az első új számítógép amit a cégtől kapok. Öt éven keresztül mindig használt számítőgépeket használtam, ez az első vadonatúj gépem, és laptop. WOW. Nem mindenki kap ilyet, és nem mindenki kap laptopt, mert az csak a nagy menőknek jár. (Nekem már tavaly laptopot adtak...) De sajnos, még sem vagyok teljesen megelégedve vele. Egyszerűen nem... elég jó.
Ma 11-kor indulok San Pedróba. Szeretnék Jettyvel találkozni, de szerintem MEGINT lehetetlen lesz. A Mall-ban van most az irodájuk, DE lehetetlen elérni. 1-kor ez a Belső Kontrol kurzus van, ami nagyon jó, és amiről ma nem szökök el. Ott ebédelek, tehát innen még időben kell elindulnom. Talán ma vonattal megyek... ha megtudom mikor indul a vonat ami San Pedróba megy. Ha nem, akkor busszal. Ma nem hoztam magammal szakdolgozati olvasmányt, hanem ma naplózok. Ezer éve nem naplóztam, és lenne egy pár dolog amit le szeretnék írni magamnak.
Iván lassan tűnik el az életemből. Meséltem róla Sandsnak, és ő egyszerűen nem tudta elhinni, hogy ilyen ember létezik a világon. Sajnos létezik, de sajnos ő nem az egyetlen. Sok az olyan aki annyira nem szereti magát, hogy követeli, hogy a többiek foglalkozzanak velük. Részemről rettenetesen undorítónak találom azokat az embereket akik mindenhez a többiektől függnek, akik nem akarnak semmit se maguktól megtenni. Miért vannak emberek akiknek KELL a dráma, és a drámában élni? Most ezt még a tetejében ez a sok Reality Show is táplálja. Ahogy mondtam csütörtökön egy agyalágyult, 38 éves tanárnak akiben annyi értelem se retedt, hogy észrevegye magát, a Reality Show arra való, hogy a sok gyáva kukac aki nem érdelmi leg a levegőt amit beszív, egy életet képzeljen magénak az által, hogy nézi a többieket, hogyan élnek. Miért mutatnak embereket akik ciki dolgokat tesznek? Akiket kinevetnek? Miért szeretik ezt? Mert az a sok lusta, hasznavehetetlen, életképtelen, lötyögő dög tulajdonképpen úgy érni, hogy azok ők, és nem akarják, hogy a többiek nevessenek rajtuk, tehát ők nevetnek azokon akik úgy viselkednek, mint ők és azt próbálják elhitettni a többiekkel, és magukkal, hogy ők nem olyanok.
Hol maradtak az értelmes, életképes emberek?
... Nem meséltem még? A lányokkal összeakarunk hozni egy olvasó klubbot ahol mindenki azt olvassa amit akar és ahol összeülünk beszélgetni arról, hogy mi jót, mi rosszat találtunk és kinek mi a véleménye. Jó lesz... ha majd lesz időnk és eltudjuk kezdeni.
Mile tegnap adta be a munkánkat az egyetemen, és még akkor se volt meg a levél Martíntől, se a megjegyzések és javítások listája, pedig tisztán mondtam neki, hogy ez PÉNTEKRE kell. Már látom, hogy baj lesz ezzel az emberrel. Miért nem lehet egy normális ember? Miért mondja, hogy igen amikor nincs ideje? Micsoda pofátlan fráter!
Lassan, lassan kezdem megszokni Rosztov Nyikolajt, a munkahelyi számítógépemet. Ez egy HP laptop. Szeretem, hogy laptop, de utálom, hogy HP, habár a HP-ből lett Nyikolaj Rosztov a neve. Omihez képest rettenetessen buta és éehetetlen. Na, persze, nincs a világon egy másik olyan gép mint Omi, de Kolja kifejezetten kényelmetlen. Nagy, nehéz, csúnya... Nem Omi. Lassan megszokom, de nem jutottam el még arra a részre amikor azt mondom: "Na, ez a gyerek ezt jól tudja!". Ő az első új számítógép amit a cégtől kapok. Öt éven keresztül mindig használt számítőgépeket használtam, ez az első vadonatúj gépem, és laptop. WOW. Nem mindenki kap ilyet, és nem mindenki kap laptopt, mert az csak a nagy menőknek jár. (Nekem már tavaly laptopot adtak...) De sajnos, még sem vagyok teljesen megelégedve vele. Egyszerűen nem... elég jó.
Ma 11-kor indulok San Pedróba. Szeretnék Jettyvel találkozni, de szerintem MEGINT lehetetlen lesz. A Mall-ban van most az irodájuk, DE lehetetlen elérni. 1-kor ez a Belső Kontrol kurzus van, ami nagyon jó, és amiről ma nem szökök el. Ott ebédelek, tehát innen még időben kell elindulnom. Talán ma vonattal megyek... ha megtudom mikor indul a vonat ami San Pedróba megy. Ha nem, akkor busszal. Ma nem hoztam magammal szakdolgozati olvasmányt, hanem ma naplózok. Ezer éve nem naplóztam, és lenne egy pár dolog amit le szeretnék írni magamnak.
Iván lassan tűnik el az életemből. Meséltem róla Sandsnak, és ő egyszerűen nem tudta elhinni, hogy ilyen ember létezik a világon. Sajnos létezik, de sajnos ő nem az egyetlen. Sok az olyan aki annyira nem szereti magát, hogy követeli, hogy a többiek foglalkozzanak velük. Részemről rettenetesen undorítónak találom azokat az embereket akik mindenhez a többiektől függnek, akik nem akarnak semmit se maguktól megtenni. Miért vannak emberek akiknek KELL a dráma, és a drámában élni? Most ezt még a tetejében ez a sok Reality Show is táplálja. Ahogy mondtam csütörtökön egy agyalágyult, 38 éves tanárnak akiben annyi értelem se retedt, hogy észrevegye magát, a Reality Show arra való, hogy a sok gyáva kukac aki nem érdelmi leg a levegőt amit beszív, egy életet képzeljen magénak az által, hogy nézi a többieket, hogyan élnek. Miért mutatnak embereket akik ciki dolgokat tesznek? Akiket kinevetnek? Miért szeretik ezt? Mert az a sok lusta, hasznavehetetlen, életképtelen, lötyögő dög tulajdonképpen úgy érni, hogy azok ők, és nem akarják, hogy a többiek nevessenek rajtuk, tehát ők nevetnek azokon akik úgy viselkednek, mint ők és azt próbálják elhitettni a többiekkel, és magukkal, hogy ők nem olyanok.
Hol maradtak az értelmes, életképes emberek?
... Nem meséltem még? A lányokkal összeakarunk hozni egy olvasó klubbot ahol mindenki azt olvassa amit akar és ahol összeülünk beszélgetni arról, hogy mi jót, mi rosszat találtunk és kinek mi a véleménye. Jó lesz... ha majd lesz időnk és eltudjuk kezdeni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése