Kicsiket Írok

Hát igen, nincs annyi időm, a sok gyűlésnek és egyéb hülyeségnek köszönhetően, de azért igyekszem kedves olvasóimnak valamicskéket írni. ^_^

Most nem írok, pedig lenne egypár mesélni valóm, mert már a munkában megfájdult a fejem és inkább pihenek egy picit. Meséltem a Karinak, hogy fáj a fejem, és hogy biztos, most nagyon korán lefekszem.

- El is tudsz aludni ilyen korán?

Elmosolyodtam.

- Karim, te már láttál engem aludni, és tudod milyen mélyen alszom... mit gondolsz.

Nevetett egy nagyot.

- Igazad van.

Hát igen... nagyon , nagyo n mélyen tudok aludni. ^_^ Mit mondjak?

Röpke

"CARLOS MANUEL bejelentkezett". Jaj, ezt is el kellene intéznem már végre. Carlos Manuel a kis Kati barátja volt, gyerekeinek apja, és tavalyelőtt ugyanabban az épületben dolgoztunk. (A kis Kati a Burján Kati és a Pelón lánya. Egy fél magyar mint én aki itt él. Van egy öccse is, a Zoltán, aki már gyakorlatilag nem tud magyarul. Katina kissebb a szókincse mint nekem, de ezerszer jobb a kiejtése.) Tavaly Carlos kölcsön adott egy könyvet és egy elbeszélést amit a Nicoya-i halászokról írt, és amit Mile meg én feltudtunk használni a szakdolgozatban. Ezt még tavaly akartam visszaadni, de sose sikerült vele találkozni, most pedig már nagyon is ideje lenne visszaadni, de csak nem jutok el oda. Na, felszólítom, tud-e ma velem ebédelni, és akkor visszaadom. Tegnap óta az MSN nevem ЖужКа. Szeretem vagy oroszul, vagy cirill betűkkel felírkálni a nevemet, vagy olyanokat írni oda, mint Красивая Василисса (Világszép Vaszilissza), vagy ami csak eszembe jutt. Azért néha görögül is írtam már be izéket, mint Τερψιχόρη (Terpszíkore, a tánc múzsája) és egyebek.

Ma el kell mennem Pavas-ba az Üzleti Szolgáltatások igazgatóságba, mert ma tartanak SLA (Service Level Agreement) gyűlést. (Ez az SLA arról szól, hogy a cégek egy pluszt fizetnek, hogy jobb minőséget kapjanak adott szolgáltatásokban, és hogy sokkal gyorsabban is menjenek ki a szervízesek és gyorsabban hozzák rendbe a bajokat. Még amikor a Szolgáltatási Nagy-Osztályban dolgoztam, akkor úgy volt, hogy nekem kell majd ennek a szolgáltatásnak megszabni a díját. Most, hogy a Szektor Vezetési Nagy-Osztályban vagyok, az már nem az én munkám.) Szeretem ezt a gyűlést, mert mindig annyi sok dolgot lehet megtudni a többiektől. A mértnökök elmondják nekünk, hogy tulajdonképpen milyen állapotban vannak a hálózatok és milyen bajok vannak igazán. Lassan indulnom is kell. Szerettem volna egy kicsit beszélgetni a Karival mielőtt elindulok, de nem volt elérhető. U_U Na, majd később, vagy máskor. Nem is volt sok idők sokat se csinálni, és most veszem észre mennyi munkám is lesz! Ez persze csak több lesz mivel gyűlések is vannak. De alapvetően,

1. Bejelentést kell írnom a főnöknek a szerdai gyűlésről, amit olyan picire és semmitmondóra fogok írni, hogy nem igaz.
2. Meg kell írnom a memorandumot amit a Szolgáltatási Vezető Igazgatónak kell rendezni, hogy hetente adjanak nekünk egy adott csoport adatott.
3. Be kell fejezni a 2008-as bejelentés Excel dokumentumát, hogy majd annak alapján írjam meg a rendes bejelentést, amit lehet, hogy senki se fog elolvasni, pedig igyekezni fogok 15 oldal alatt tartani.
4. E-mail-t kell írni az Ericsson kapcsolatunknak, hogy megint hol vannak a het bejelentések, mert megint lógnak két héttel, és ezek kellenek.
5. El kellene már végre olvasni a Szabályt teljesében, és a hozzáírt micsodákat. Ezzel viszont az a baj, hogy másik törványreés szabványokra alapulnak. A szabványok megvannak és ismerem őket, a G.1010 és az E.800-as az ITU-tól. Olyan hülye, hoyg mindenki csak ezeket olvasta el, amikor a G.1010 az egy iciri piciri kis füzetecske javaslatokkal és az E.800-as egy szótár. A törvény nincs meg, de azt is meg akarom nézni, hogy pontosabban tudjam mi is itt a dolog. Biztos vagyok benne, hogy az Okosan Bizotsága, amiben a főnököm is volt, sose olvasta el, de mágis így hozott itéletet. Dude, ha a törvény engedélyezi, nem tudod a szabályzatban ellenezni! Annyi a marha, hogy nem igaz. Holnap pedig rengeteg munkám lesz.

Holnap. Hát arról majd holnap írok nektek. ^_^

Kari: SZERETLEK!

... Le fujták a szombatokat...

Szombatok Kérdése

Hát ma egy olyan amolyan napom volt. Reggel kaptam egy e-mailt, hogy nem kell a totál idővesztő "workshop" (műhely... egy másik modern menedzsment pihentagyú ötlet mi szerint kivonnak embereket a mindennapi munkájukból, hogy hallgassanak egy okoskodó "szakértőt", hogy valami olyanról okoskodjon ami nélkül teljesen jól megvoltunk és tudtunk is dolgozni, mintha az ilyenektől "jobban" lehetne dolgozni amikor csak az kéne, hogy mindenki csinálja a saját munkáját a megfelelő minőségi szinten... és azt aki nem tud, vagy aki nem kell, azt RÚGJÁK KI)-ba mennem. Közben SANSA-től megkaptam a jegyeinket Tamarindóval kijavított névvel. (Karimnak nem tetszett, hogy a jegyem olcsóbb volt az övénél, annak ellenére, hogy magyaráztam neki, hogy az enyém azért olcsóbb, mert én Costa Ricai állampolgár vagyok, és nemzeti kedvezméynben részesülök. ^_^ Azt nem mondtam neki, hogy hát ő nekem "Drágám", tehát miért ne legyen a jegye szintén az? ^_^) Mivel azt hittem, hogy nem kell mennem, kértem magamnak egy fincsi vajas bagelt kólával. És nekiláttam dolgozni ezen az igen hosszú és igen hosszadalmas, komplikált 2008-as Ericsson GSM Hálózat Viselkedési Elemzésen. Beszélgettem is az én drága, és édes, és egyetlen, életemmel, az én Karimmal, amikor aztán kapok egy undok e-mailt: Nídia és Ileana nem mennek, tehát helyem van ehhez a hülyesághez. Pakoljam lap topomat és menjek.

Már a kezdettől rossz kedvű voltam. Ennek a tetején, csak a főnököm mellett volt helyem. Szupi. Oda a bloggozás... mothafuck'n luckizzle o' mine.

- Jaj mi? Szerencsétlen te, hogy ide kell ülnod? - nevetgélt a főnököm.
- Hogy itt kell időmet parazolnom. - vágtam hozzá.

Kinyítottam a lap topot és továbbra is dolgozgattam az évi beszámolón, amit ő addig nem is látot, nem is tudot róla.

- Tudom, hogy csak idő kérdése, hogy mikor kérik, tehát már most elkezdem megcsinálni. - magyaráztam meg.

Nem is voltam ott öt percet amikor mobilomon felhívott a biztonsági őr, hogy ott volt a bagelem. Mentem érte, aztán az irodámba, ahol gyakorlatilag felszippantottam a csomagolásból, majd vissza a "műhelyre". Ekkor Cindy, egy beképzelt kis idióta aki számítástechnikát tanult de kereskedelmi menedzserként dolgozik, amihez nincs is diplomája, mondta, hogy...

- ... és megkértjük, hogy itt ne telefonáljanak, ne vegyék fel a hívásokat, ne menjenek ki... mind ez tilos, mert ha egy percre is elmennek, akkor elvesztik a műhely fonalát és kárba vesz minden. Továbbra is ne internettezenek, ne használják a "csevegés" ablakokat, ne nézegessék az e-mail-jüket... és akit látunk ilyeneket csinálni rájuk fogunk szólni...

Ja, mind azt amit Ő csinál. Már eleve olyan rossz kedvembe voltam, hogy ha a csaj mondott volna nekem valamit vissza is vágtam volna valami nem kellemessel, mint:

- Nem érdekel. Itt vagyok, ebben a szobában lélegzek, nem érdekel és nem fogom tettetni magamat csak azért, hogy ti azt higgyétek, hogy jó munkát végeztek.

Valami hülye Sharepoint-ot kellett használni, a modern cég világ egyik fényes pontja. Ja. Collaborative Sites. Olyan cégen belüli, intraneti oldalak ahol mindenki dolgozhat és mindenféle adatokat és iratokat megoszthat. Hát nekem nem jött be. Semmi gond, amúgy is a GSM évi Beszámolón dolgozgattam. Amikor megnézik, mi a baj, az a baj, hogy nem vagyok rajta a listán. Na, megadom a nevemet, és bekövetkezik a SZOKÁSOS

- Susana Campos.... mi?
- Csak hagyja.
- De hogy kell kimondani? (nevetgetés)
- Nem is tudná kimondani.
- De-
- 33 éve kell nekem ezt hallani. Nem tudja kimondani, ne is erőltesse.

Csend. Az emberek olyan hülyék!!! Miből gondolják, hogy ők az elsők akik felfedezik, hogy az embernek "fura" neve van? Érdekes módon, Magyarországon SENKI se akadt ki azon, hogy a vezeték nevem (mint magyar) Campos Cordero. Senki se mosolyog, senki se nevetgél, és senki se akarja, hogy mondjam meg hogyan kell kiejteni.

Az előadás egy részében hallgattam az előadást (pihentem a sok számtól) és HATALMAS NAGY HÜLYESÉGET hallottam. A "felelős" nem a felelős, hanem a végrehajtó. A "jóváhagyó" a felelős. Ez, persze főnökömnek nagyon tetszett. Cynthiával mondtuk a szakertőnek, hogy a főnökségnek, vagy az igazgatőnak mindenről felelősnek kell lennie, még ha mások is a végrehajtók. Nem értettek egyet. Magyaráztam, hogy ez így is van a TÖRVÉNYBEN (nem vagyok buta, ismerem a szakmámhoz és munkakörömhöz illető törvényeket és szabályzatokat), és erre a válasz az volt, hogy "a törvény téves". O_O Hát igen, a villamos mérnök aki a vállalati igazgatásban dolgozik, mint minőség az ügyfél szempontjából, az ne is adjon véleményt jogról. Ahogy mondják itt "calladito más bonito" (csöndben szebb). Mondtuk, hogy muszály, hogy megfelelő szavakat használjanak, ne olyanokat találjanak ki, hogy a felelős a végrehajtó, és a jóváhagyó a felelős. Szerintük ezt nem lehet, mert így van a szabványban. Ez baromság. Nem lehet szabványban, ha ennyire félrevezető és törvényellenes.

Aztán megint hívnak a mobilomra (amivel a főnököm játszogatot, mert sose látott ilyet és izginek találta... biztos azt is, hogy magyarul van, habár teljesen letagadta. Ja, biztos a Noxot vagy az Aerosmith-et, Rachid Tahát vagy Tarkant csodálta. Hn. Ja. Főnököm olyan kis semmi... Ha nem autókról beszél, és általában CSAK autókról beszél, olyan filmekből idéz fel dolgokat, mint Shrek és Hófehérke. Ha mondom neki, hogy "Black Hawk Down", fogalma sincs miről beszélek. Képes és azt hiszi, hogy valami pornó. Ja. Porno. Ühüm...), megint a biztonsági őr. Vajon miért? Megékezett az Oriflame megrendelésem.

Oké! Megvan minden, ingyen micsoda is aminek olyan istentelen szaga van, hogy nem igaz. Én azt a csöpogő ragacsot nem viszem fel a hónaljamra! Szemhéj ceruzámnak letört a hegye, de semmi gond, és minden más püüüüüürfekt! ^_^

Ahogy várható volt, a feladatot a főnök helyet is nekem kellett megcsinálnom... idáig jutt a szemérmetlensége. Ezek után aztán megkértem...

- Februárban kellene nekem két nap...
- Hahahahaha! Miből? Nincs is szabinapod!

Van, te kis bunkó agyalágyult söpredék aki csak a pénzért dolgozik, mert nincs is igazán hivatása, tehát nem is jobb az utcai repedsarkú kurváknál...

- ... és gondoltam, hogy kiveszek két nap szabit, amim van is, de mivel annyi a munka, szeretném megbeszélni, ha inkább ne dolgozzam le.

Elkomolyodott az irodai kurva.

- Hogyan?
- Vagy itt maradok több napig este hatig, vagy jövök szombatonként.
- Hát már tartozol nekem egy nappal... jó. Legyen három szombat.

... I beg your pardon?

Tehát MOST akarja kifizettetni velem Caracas-t... jó. Nem akkor amikor javasoltam, hanem most. Semmi gond. ^_^ Ezért még megfizetsz, söpredék...

Munka, Élet és Étkezés

Ez biztos nagyon a káromra fog válni, mert szinte fogadni mernék, hogy Kari majd a fejemhez fogja vágni, de hát legyen... úgy is maradnak még érveim! Mwa-hahahahahaha...

Délután 14:57 óra van. Most ülök le ebédelni... igen, itt az irodámba. Nem tudom mennyire egészséges, de hát inkább itt eszem, minthogy ki menjek abba a büdös, ezer-ronda-kaja-szagos ebédlőben ahol cúg is van. Nem, itt jobb. Jó hangosra tekerem fel a zenémet és eszegetem a kajeszomat. Valami rizses-zöldséges csirke... vagy tonhal. Fogalmam sincs. Kicsit olyan, mint a New Orléans-i Jambalaya, ami... az amit a képen látsz. A Jambalaya sokkal erősebb ennél amit mi itt "arroz con pollo" (rizses csirke) vagy "arroz con atún"-nak (rizses tonhal) hívunk. Anyu csinálta tegnap, tehát én csa kikanalaztam... fogalmam sincs mi is lehetett benne. Fincsi volt. Persze, nem ismertem fel az állatot amit belevagostak... bizonyára nem olyan ami ordibálna amikor nyúzzák. Habár ki tudja? Sikoltoznak a tonhalak? Gondolom a delfin az sikít. Úgy tudom hangja van, és a tonhalak közé sokszor delfin is kerül. Tudod mi nagyon fincsi? A cápa hús! Hmmm... Vajon finomabb lesz attól függően, hogy mennyi embert eszik meg? Érdekes lenne egy cápa tenyésztőt csinálni... persze, jobb ha az ember valamilyen elvetemült fajgyűlölő, mert akkor fehért, keresztényt, zsidót, cigányt, négert, muzsulmánt, rómaiat, nicaraguaiat, amerikaiat, franciát, argéliait, homokost, biszexuálist, heteroszexuálist, félvérűt, tiszta fajosat, fradi rajongót lehetne a cápákkal etetni... attól függően, hogy a cápa tenyésztő mit vagy kit utál a legjobban. Gondolom lenne veje-, neje- vagy anyóssal etető cápa tényésztő is.

Oké, talán vissza az emberibb, normálisabb témákra. (Most nem tudok másra gondolni, csak arra, hogy én mivel, kivel etetnám a cápákat. Természetessen én hülyékkel, tehetlenekkel és mindenféle bosszantó emberrel etetném cápaimat.)

...

Komolyan, nem jutt eszembe semmi. Továbbra is a cápákon jár a fejem, és az etetésükön, és, hogy miféle üzleteket, és üzleti "termelési láncolatokat" lehetne ezzel csinálni. Nem tudom mi a megfelelő kifejezés magyarul, de angolul "Commodity Chain". Szakdolgozatunk ezzel kapcsolatban van, és alapvetően annyit jelent, hogy különböző termelők, hogyan lépnek kapcsolatban valaminek a termelésében. Hogy X-nek milyen alapanyagok kellenek a termeléséhez, és amit csinál az kinek adja tovább, és az kinek, és az kinek, stb. Talán "árulánc" vagy "terméklánc". Na, arra gondolok, hogy a emberrel-etett-cápa üzletben mennyi különböző formában lehetne kihasználni. Mondjuk egy részét ki lehetne "adni" a maffiáknak. Ők beszerzik az embereket, mi pedig a cápáknak dobjuk.

Na, komolyan, már befejezem.

Hnn... ha a maffiákkal dolgozna az üzlet, ki lenne annak tévé, hogy pénzmosás is menjen keresztüle? Mert akkor azt külön kellene fizettetni.

Oké! Elég! Gondoljunk másra!

Nehéz... olyan jó kis téma volt... De komolyan! Talán regénybe kellene írni... valahogy. "Ember-Cápa Árulánc". Hahahahahaha!

Ma vettem meg a jegyeket Tamarindóra, és még le kell foglaltatnom a szobát a hotelben. Sansával utazunk összesen 57 percet, ami autóval vagy 8 óra lenne. Meg kellett győznöm nagyon nyomatékos érvekkel Karit, hogy jobb a repülő ami egy óra alatt ott terem, mint az autó ami 8 ÓRA alatt van ott. Nem volt könnyű, mert ő komolyan nézegetni akart út közben. Hát nem tudom én vagyok olyan érzéketlen, hogy nem tudom értékelni a 100 ugyan olyan unalmas fa, fű, mocsár, növény, gyík, virág, majom, kígyó és krokodil látványát nyolc órán keresztül, vagy mi, de igazán, nyomatékos érveket kellett elővennem, hogy letegyen az autózásról. Oké, lehet, hogy érdekes, de UNALMAS! és FÁRÁSZTÓ! Majd apuékkel lemegy Jacóra, és ott majd lát elég növényt... ha növényre és állatra vágyik. Velem pedig... ^_^ kicsit másra számíthat ^_^. Mármint értelmes filozófikus, politikai és világgazdasági beszélgetésekre. (Yeah rrrrright, homie!)

Komolyan, mit lehet a növényeken és az állatokon látni? Igen, egy cica szép, és talán egy kígyó érdekes de alapvetően, ha nem lehet megenni, és nem készítik el nekem, vagy ha nem lehet a bundájából kabátot csinálni, nem szokott érdekelni. Na, talán azért egy farkast megnéznék. Ja, abból lehet kabátot csinálni. Az egyébként szép lenne. ^_^ Egyszer majd szeretnék magamnak venni egy szörmebundát valamilyen szép állatból. Nem, nem férfiből, köszönöm, hanem farkasból, rókából (ezüst rókából) vagy ... nem, csak ezek tetszenek. A görény és a medve nem igazán kedvenceim. Az egyik túl nagy és nem kecses, és a másik olyan mint egy szőrös patkány. (Igen, mindenre van kifogásom.)

Na, megyek, mert mindjárt vége a munkaidőnek.

Már elküldtem a hotel lefoglalási szelvényt!

Tamarindo Diriá, here we go!! ^_^

Odaát Ideát

Agyamra kezd menni Víctor. Szeretem és minden, ne érts félre, de nagyon nem tetszett hogyan viselkedett a múltkor. Magyarázom is. Megnéztük az Odaát negyedik éved 11. fejezetét. Ezzel már eleve semmi gond, rengeteget vártuk ezt a sorozatot és ezt a fejezetet, ami egyébként hihetetlenül pocsék volt. Az volt a baj, hogy nem tudom mi ok folytán amokor valami ijesztő történt, akkor lekezdett SIKOLTOZNI!!! De szó szerint hosszan és hangosan elkezdett kiabálni, mert hogy "annyira megijesztette". De most komolyan. Ennek a fejében leoltotta a villanyt és tovább sikoltozott.

Kicsim, "Odaát" egy ijesztő dolgokról szóló sorozat! Ha ennyire megijeszt, akkor ne is nézd!

Tegnap kellett volna elmennem hozzá megnézni az eheti fejezetett, de semmi kedvemm tehát azt mondatm neki, hogy ma megyek. De ma megint lemondtam. Múlt hétem nomdtam is neki, hogy nem tetszett, hogy ilyen furán viselkedett, de ő úgy tett mintha nem is tudná mit csinált furán. Ez nagyon ciki volt... nekem. Most mondjam meg neki:

- Nézt, olyan nagyon buziul viselkedtél, olyan nagyon afektáltan és buta-kis-libáként, hogy majd elhánytam magam.

Hát ő már eleve meleg, de nem valami bolond nőcskéken szokott viselkedni. De ez... ez sok volt.

Nagyon tud zavarni amikor az emberek nem megfelelően viselkednek. Hyne, miért mindig körém kerülnek a világ leg elmebajosabb emberek?


Ma egy picit pihenek. Tévét nézek. (Illetve Odaátot magyarul ^_^) Kicsit ápolom magam, talán felteszek egy vitaminos pakolást, beáztatom a lábamat (ami már nagyon, nagyon hiányzik!), elolvasom a munkahelyi anyagot, naplózok, levelezek... és nyugisan töltöm el a szombatomat. Hát, végül is holnap megyek a Laurával spinning órára.... @_@ Szülok, ha túléltem.


Izé... ma ebédkor szüleim Karira és rém koccintottak. O_O

BOINK!!!! O_o

Hát... igen. Igen, igen, ez van. *homlokát dörzsöli, hogy elkergesse a fejfájást* Na, ezt megosztom veletek, hátha valaki tud valami okosat mondani rá.

1.

A mi cégünk/intézményünk állami intézmény és jelenleg monopólium. Nagyon van politizálva és nagyon "baloldali" hajlamú (volt). A kormány és kormányvezetők el akarják adni a céget mert:

1. sok, sok, sok, sok pénzt lehetne belőle szerezni
2. a távközlés az egyik legprofitosabb ipar, és ők is szeretnének belőle egy kis szeletet... ami nem is lenne olyan kicsi.

Van egy újság, "La Nación", aki kormány parti és minden alkalmat felhasznál, hogy rágalmazza a cégünket. A dolog addig fajult, annyira ki akarnak minket kergetni a piacból, hogy nem engedik, hogy velük hirdessünk. Akármennyi pénzt is fizetnénk, nem engedik. A hozzácsatoló tévé csatornákkal is ugyanez megy. Én azt mondanám, hogy ha ők nem akarnak elfogadni hirdetéseket tőlünk, akkor mi se adjunk nekik információt. Logikus, nem? Főleg, mert ellenénk fordítanák.

Felhívnak tegnap engem, egy Vielka nevű lány. (Igen, itt Vielka női névnek minősül. Senki se tud oroszul, tehát senki se tudja, hogy a nőt Mókusnak hívják.)

Vielka: Szia! Véletlenül meg tudod adni nekem a havi elküldött SMS számát?

Én MINŐSÉGBEN dolgozom, nem statisztikában. Van egy adatom, de az csak az egyik hálózatra vonatkozik, nem mind a négyre.

Én: Nem, sajnos nincs meg nekem ez az adat.
Vielka: Jaj, nagyon sürgősen kell! La Nación-nak kell az infó!!

Minek? Keressék meg maguktól valahonnan más honnan?

Én: Miért nem hívod fel Lemaitrét, aki Ledával dolgozik. Ők szokták nekünk azt az adatot adni. Ők azzal dicsekednek mindig, hogy rá vannak kapcsolva minden rendszerre, tehát ők biztos tudják.
Vielka: ők kérik az infót!

.... BOINK!!!!

Egyrészt, egy belső ügyféllel fele ennyit se foglalkoznak. Ha én kérném ezt az adatot akkor várhatnék a végtelenségig. Példa ennek, az adatok amiket az Alcatel és a TDMA rendszerről kértem TAVALY amiket a mai napig se kaptam meg. De ha a legnagyobb ellenzőnk kéri, akkor rohannak! Tiszta dili.

2.

A szakdoga miatt, mindenféle halászokkal összekapcsoló intézményekben kutatni kell adatokért. Egy ideje, viszont, észrevettük, hogy minden egyetlen egy ember kezében van: Adán Chacón Cascante. Ő az INCOPESCA-ban dolgozik. Akárkit is felhívunk az INCOPESCA-ból, MINDIG minden út hozzá visz. Ezt az embert, viszont, lehetetlen elérni. Hol nincs San José-ban, hol szabadságon van... volt már olyan is, hogy megbeszélek egy időpontot, és amire elmegyek, engedélyt kérek és minden, az ember SZABADSÁGRA MEGY! Mivel olyan lehetetlen próbáltuk más út is keresni az adatokat. (Kihalászott hall mennyiség, eladó ár, bejelentett halászok száma, bejelentett hajók/csónakok száma, bejelentett közbejárók, stb.)

Egyrészt van a JICA, egy japán intézmény, ami csinált 2007-ben egy tanulmányt a halászokról. Kezdjük azzal, hogy nem tudnak spanyolul, alig tudnak angolul, és a japánom nem elég jó ehhez.

- Sumimassen, koko wa JICA desu ka? (Elnézést, ez itt a JICA?)
- Hai, hai! (Igen, igen.)
- Watashi wa nihongo wakarimasen, anata wa eigo no hanashimas ka kudasai? (Nem értek japánul, maga beszél angolul kérem?)
- Sumimassen, ie. (Elnézést, nem.)

Valamennyire eljutottam arra, hogy megadják azt a számot, ahol valaki spanyolul beszél... valami külső cég, amit ők felvesznek, és amikor megkérdeztem, hogy meg lennének ezek az adatok, a nő azt mondta, hogy

- Ezeket az adatokat csak Adán Chacón ismeri. Csak nála vannak. Adjam meg a számát?

Egyszer sikerült beszélnem ezzel az Adánnal.

- Csináltunk egy remek munkát a JICA-val, ki adtuk ezt a könyvet... de csak ez a példány van meg, és nem tudom kölcsön adji, hogy lefénymásolja. Digitálison pedig nincs meg. Ezt 2007-ben csináltuk. Az adatok nincsenek meg. Tulajdonképpen csak 2004-ig vannak adatok, mert a többi csak papíron van szanaszét... de azt amit 2004 előtt tettünk a gépbe mind elveszett, mert tönkrementek a számítógépek.

Egyszóvál senki nem tud semmit a halászokról, és nem is intézkednek efelől. Hn. Hát értem már miért vannak ilyen rettenetes rossz helyzetben a szegények! ^_^ Jó lenne ezt is feltenni a szakdogába.

Kwáááááááá! Kwáááááááááá! LEÁLLÍTÁS!

Mi a-? Hát milyen--? Mi? Mikor? Ez olyan mint amikor valaki felkelt az éjszaka kellős közepén, hajnalok hajnalán, mondjuk olyan fél kilenckor, és ordibál valamit amit nem tudom milyen csoda vagy csuda folytán neked értened kell ÉS hallanod+értened kellett volna még akkor amikor mélyen aludtál, agyad pedig épp nem dolgozott, mert a felrögzített rögbi meccseket/Gossip Girl/Odaát/CSI: Miami-t nézte. Valami olyan van valahol, hogy

- ... és most kell! Most! Most! Most!

És az egyetlen amire gondolni tudsz az ez a kis szám a Gasaraki rajzfilmből, amit csak egyszer láttál életedben, de továbbra is tudod a záró szám szövegét és rázendítesz.

izajo, izajukan

kowashite watashi no kokoro wo
akai kanashimi ga
afurete nagarete kuru kara
ima ha tada
hitomi toji
kudakete shimai tai no

Na, ilyen volt a leállás riadó, amit fényes nagy háromszögű jelekkel tettek ki ma a blogra. Kiderült, persze, hogy ez TEGNAP volt. TEGNAP!! Miért írják ki ma? Az ma engem MIT ÉRDEKEL! Tegnap mondták volna, és nem próbáltam volna hatvanhateverszer feltenni a Vegitát a bejegyzésbe... ami NEM MÜKÖDÖTT, köszönöm szépem, frott'n irtó kedves tőletek. Persze, és aztán panaszkodnak, hogy panaszkodik az ember. Oké, oké, elgalább nem olyan mint a livejournal-ban, volt, ahol egyszer fenyegetést kaptam az adminisztrátortól, hogy legyek olyan szíves és "tompítsam", "mérsékeljem" politikai nézeteimnek a kinyívánulását, VAGY kénytelenek lesznek bezárni a naplómat. O_O Elnézést? Igen. Fenn maradhat a sztori ahol a 26 éves Lucius a túlvilágba... kef***li a 6 hónapos fiát, a sztori ahol egy szellemileg zavart 14 éves fiú lefekszik majd MEGESZI 17 éves iskolatársa holttestét (ezeket kifejezetten kérelemre írtam meg! Nem fantaziázok én ilyenekkel!!), vagy az a sztori ahol egy pasi (nagykorú) lekorbácsolja egy másiknak a bőrét, de nem mielőtt patkányoknak dobta volna, jeges vízbe merítette volna hipotermiáig és élve égette volna forró vassal. Kobácsolás után pedig kígyóknak dobta. (Oké, ez tényleg a saját fejem szüleménye... de nem is a legrosszabb!)

... uuhhhh, de az mind, mind a múlt. Tehát... havazott már otthon?

Ma kaptam egy e-mail-t Györgyitől, akit nem tudtam meglátogatni az elmúlt utazásom során. Nagyon kedves és aranyos volt, és mesélte, hogy olvasgatja a bloggomat. (És erre, én persze fogom magam és ilyenekről írok, hogy vérfertőzés, kannibalizmus, nekrofília és kínzás...) Györgyi az apuék "Gittája": Györgyi mutatta be szüleimet egy Sziveszteri bulin. ^_^Igen ez úgy tűnik, hogy családi vonás. Mondta is Apu:

- Szilveszteri bulin ismerted meg? Jaj, az veszélyes! Tudod mi történik a családunkban amokir megismerünk valakit egy Szilveszteri bulin.

Háááát... ja. Most már tudom. Lányt elveszik, lesz két gyereke és elmegy lakni az Atlanti Óceán másik oldalára. ^_^

Na most, vegyük komolyra az ügyet. Elég egy kicsit a viháncolásnak. (Egy kicsit)

Tegnap volt "A Kurzus" az egyetemen. Nekem nem volt semmi kedvem menni, komolyan, és nagyon fontolgattam, hogy megkérem a Milét, hogy maradjon ő ott, én pedig megyek szépen haza, felteszem az "Odaát" harmadik lemezét és megnézek egypár fejezetet, megnézem a Skype-t, mit írt a Kari, írok neki hagyományos levelt, stb. Azzal kezdődött, hogy találkoztam a vezető tanárunkkal, aki szerintem engem nem igazán kedvel, és az e-mail után még kevésbbé. Na, elég kedves és emberi volt, és mondta, hogy ő most ott lesz, és ha segíthetek neki felhívni a többieket, mert nagyon kevesen mentek el ezekre az órákra, amik az e-mail szerint nem is órák, hanem tanácsok. Tehát ott kellett maradnom. Felhívtam Milét, hogy siessen, és helyet foglaltam. Elkezdtem levelet írni Karinak az egyetemi noteszpapíron, aminek nem igazán örültem, mert rózsaszín papíromon szeretek levelet írni, plusz a notesz lapok vonalazottak voltak, még pedig olyan erős vonalakkal, hogy ha nem a sorokba írtam, akkor nem is lehetet látni, hogy mit írok. Ki az a marha aki ilyen vonalakat talál ki??

A kurzusban, csodafolytán, nem a csoportunkkal kezdték a beszámolókat, vagy mi-a-francokat, mi szerint az embernek előre kell mennie és mutatnia mit produkált. Felfigyeltem arra, hogy a vezető tanárunk mindig Milenához beszél (többnyire) és a szakdogát alapvetően Milena nevén kezeni. "A Mile munkája", "A Mile csoportja", "Mile és Zsu". Ez a tanár pedig fordítva volt vele. "A Zsuzsi témája", "A Zsuzsi csoportja", "A Zsuzsi tételei"... Amit tegnap beadtunk alapvetően én csináltam... sőt ÉN egyedül csináltam, mert a Mile nem tudott elmenni arra az órára, és csak én tudtam pontosan mi is volt a feladat. A munkát pedig otthon csináltam, hol a buszon Bécs felé, hol a hotelban, hol míg vártam a Karira a Mammutban vagy a MOM-ban.

Kinyomtattam a biztonság kedvéért, majd amikor eljutott a mi sorunk, Mile megkért, hogy én adjam elő. Hát jó. Excel-en, rikító zölddel, mert a tanárnak XP-je volt, és kicserélte a Windows 2007 színeimet. Megmagyaráztam, hogy mi nem fogjuk azt bemutatni, amit a többiek, mert mi azt már beadtuk az előző alkalommal (egy igen gyagyás kis mátrix a metodológiáról), tehát a ránk háruló feladat a változók meghatározása, ill. odaírni, hogy mi az, hogy "lakosság" és ilyen teljesen gutaütős dolgok. Az egyszerűség kedvééert, kitaláltam magamnak egy mátrixot, amibe beleírtam hogy melyik célt, és melyik cél-kérdést szolgál a változó, mi a leírása, qualtitatív vagy qualitatív, milyen egységben kell mérni és mi a matematikai kíszámító formulája, ha nem egy megadott változót használunk. (Például, nem kell észbontó formulákat agyalni ki ahhoz, hogy tudjuk hány ember van egy helyen. Megszámoljuk és kész.)

A tanár el volt ájulva és alig bírta dicsérni a munkánkat.

- Remek ez a táblázat! Látjátok! Ezt kell majd nektek csinálni. Ahhh! Formulák! Kítünő!!

Szerintem ez is segített abban, hogy a vezető tanárunknak jobb kedve legyen megint a munkánkhoz.

Ez az óra az utolsó volt. Ezek után a tanár után eredtünk, amit a csoport többi része is csinált. A tobbieknek rengeteg problémájuk volt, köztük egy csoport aki épp ott omlott szét. Két lány úgy döntött, hogy nem akarnak együtt dolgozni, hogy majd akkor kezdik előről más témával, ki a maga útján, és ezt kellett megbeszélniük. Egy csoportnak rengeteg mindent kellett változtatnia mert épp a Costa Rica (nem létező) tőzsdéről akarták írni a tézist, és a krízis minden téleteit szétzúzta. Egy másik csoport azzal küzdött, hogy se tanár, se témája sincs igazán és még mindig ott tartanak, hogy valamilyen témát összehozzanak.

Kilenc táján sikerült a tanárhoz jutnunk, és megbeszélni vele, hogy hogy s mint. Megigérte, hogy nekiáll kielemezni azt amit küldtünk neki, és majd a jövő héten leülünk beszélgetni. Ha minden jól megy, akkor február első két hetében lemegyünk Venado Szigetre felméréseket csinálni. Épp ekkor jönne a Kari is. Hát ismerve a tanárt, ez a "február" inkább olyan március, aminek nem fogok örülni, ha "április" lesz belőle. Ha meglesznek az adatok, bízok Miléba és magamba, hogy három hét alatt fel tudjuk őket dolgozni. Plusz két hét javítás és mehetünk védeni a munkát, aztán vonulni, kartont kapni, nevünk elé Lic.-ot tenni, majd beküldeni a Közgazra elismerének, csatolni az önélet rajzomhoz, küldeni cégekbe, és aztán irány Haza!! ^_^



Egy megjegyzésre.

Angel Julio, Avon és Oriflame egy kicsit más mint az Erőszakos-Kencefice-legyen-az-Vitaminos-és-Ezer-Betakaroténos, mert Avon és Oriflame világszerte ismert. Komolyan. Világszerte, és nem csak a "beavatottak" áltál. Nem kell az emberekre tukmálni. Nem, nem veszekszem, csak épp rámutatok a tényekre. Ezekkel nem kell azt mondani, hogy "vedd meg, mert ilyen, meg olyan jó", hanem egyszerűen mondod a barátaidnak: "Ja, beneveztem ilyenbe" és ők magunk jönnek. Mondom, nekem nem is jutott volna eszembe, ha csak nem egy munkatársnők direkt kért arra, hogy nevezzek be, mert ő szeretni Avon dolgokat venni, és többen is a munkahelyen, de nincs senki. (Miért én? Mert mondtam, hogy majd hozok Victoria Secret cuccokat, hogy kisegítsem a Yuly-t.) Piramisos, vagy nem piramisos, azt nem tudom. Cég, eladnak kozmetikumokat jó áron, katalóguson, lehet internetten is rendelni, kész.

Ha tévedek, hát bocsánatot kérek! Nem tudom, de én főleg a hozzáalláshoz gondoltam. Lehet, hogy ugyanaz a cégek rendszere, csak épp az eladő máskép kezeli.

Vegeta

TUUUUUUUUUUURISTA VEZETŐŐŐŐŐŐŐŐŐ!

Mielőtt elkezdeném, a kezdetén, ami nem is a kezdete pontosan, de inkább ne kezdjünk bele, mert teljesen kikezd velem, jó? Na, azzal kezdeném a bekezdés a kezdete előtt, hogy mondani szeretném minden kedves, emberkéknek ott kint a nagy világban, hogy semmi bajon az égvilágon a turista vezetőkkel. Komolyan. Kedves, aranyos emberek, csinálják a munkájukat és nagyon jól is csinálják! Volt egyszer egy barim, most nem emlékszem, hogy a japán vagy a francia órákon, aki turista vezető volt, és nagyon rendes volt. Nem emlékszem a nevére, csak arra, hogy csinos kis pasika volt, és teljesen meghökkenten amikor megtudtam, hogy több mint harminc éves. Én csak 22-24 éves voltam, és azt hittem, hogy k.b. velem egykorú. Na, nem baj, ez jelentéktelen.

Tegnap elmentem kávézni Lidiettel kedvenc olasz éttermünkbe, amit főnököm nem nagyon kedvel, mert "írtó drága". Hn. Peeersze. Leültünk beszélgetni az elmúlt hónapok történteiről, és hogy az eljegyzése barátjával nem nagyon akar összejönni, ami neki egyébbként jól jön, mert komolyan, nagyon félti szabadságát. Egyebekről is beszélgettünk, majd arra is került szó, hogy hát én most komolyan hazamennék, és hogy lehet, hogy egy picit jobban sürgetem az ügyet, mivel várnak. Már eleve egy kicsit ideges leszek, hogy nem megyek a biztosból a biztosba, illetve a távközlésiből a távközlésibe, ami az ideálom lenne, és amire majd törekszem, hanem lehe, hogy valamilyen más ágban kezdek el dolgozni. De amikor olyanokról esik szó, hogy "majd ott szerzek munkát", hát az már idegesíteni kezd. Egz dolog az, hogy az ember véget vet a pasiskodó-amazonoskodásnak, de más amikor lemond egy jól fizető, biztos, kiemelt állásról, hogy a nagy, hatalmas munkanélküli bizonytalanságba menjen. Igen, igen, lehet hogy gyorsan találok magamnak munkát, lehet, hogy reálisan, egyébként nem is lehet máskép, de... T_T

Az volt a legrosszabb, hogy elkezdi mondani:

- Hát törődj bele, hogy legalább kell EGY ÉV míg megszokod az új életformát, körülményeket, kiszámolod mennyi idő alatt érsz be a munkába, hogyan végezd el a házimunkát... lehet, hogy valami más munkát kell elválalnod. Nyelvtudásoddal, lehetnál TURISTA VEZETŐ.

Hát ez nagyon, nagyon nem volt jó. Nagyon nem. Én? Turista vezető? Még amikor turistálkodom se fordulok az ilyenekhez? Még a könyveket se nézem meg! (Szófia más volt...) Nem, nem, nem, nem... én ebbe teljesen belepusztulnék. Vagy közgazdasággal kapcsolatos, vagy közgazdaság. Ebből nem engedek. Sajnos, nekem ez az életem, ez kell. Még ideiglenesen sem akarok ilyen rémes dolgokra gondolni. Aztán, hogy munkanélküli? O_O Jó. Van valakinél egy pisztoly? Hány algopirint kell lenyelnem, hogy véget vessek ennek a szenvedésnek?

El kezdek gondolkodni, vajon mennyit vagyok képes válalni? Puff... Attól függ miben. Eszembe jutt a Zalavári András és a kalvária ami a végén volt vele. Ekkor fogadtam meg magamnak, hogy ha törik, ha szakad, ragaszkodom a munkához, még pedig a kielégítő munkához, amit szeretek és amiben nem érzem magam fogságban. Tudom, tudom, van aki szerelemért mindent fel tud áldozni, de én nem. Nem. Lehet, hogy majd idővel tudok, de most nem. Nem kell futni, nem kell rohanni, megjönn mindennek az ideje, és ha egymásé vagyunk, akkor átvészeljük, nem? Már eleve is eltökéltem, hogy hazamegyek, hogy ott fogok élni (a XII. kerületben), hogy megleszek és boldog leszek, lesz egy cicám... Gaia vagy Smith, és tele lesz a fridzsider cherry kólával. Most egypár változás lesz az alapterven, és lehet, hogy előbb kerül végrehajtásra, DE meglesz.

Nem tudom, hogy magyarázzam meg ezt pontosan, de félek, rettegek attól amit velem tud tenni a bizonytalanság. Nekem KELL legalább egy B Terv amivel meg tudok elégedni, és hirtelen, ahogy minden festett, ahogy mindent felállítottak nekem egyszerűen nom volt egyetlen megfelelő B Terv. Ez egy fontos lépés, és ehhez valami kézzelfogható kell. Mi volt ezelőtt? Semmi, csak annyi, hogy "úgyse megyek míg nincs meg már a szerződés". Ez aztán pár évet is eltarthatott volna, ami esett volna terhemre, mert tervemben én egyedül voltam hazautazgattam decemberenként és felszedtem minden csini kis légi kisérőt aki utamba akadt volna, és boldogan éltem volna szép, mesebeli, tökéletes, "jobb lehetetlen" életemet.

Azért megrendül az ember élete amikor már valaki másra is számítani kell.

Közben kiderült, hogy lehet, hogy egy ismerősöm be tudna engem szerezni a HSBC-be. ^_^ Budapesten.

Mondom, hogy nem leszek turista vezető se eladó!

Büszkeség, büszkeség, büszkeség...

---

Oké, egy-két szó az eladó dologról. Tehát a Yuly be akar engem szervezni ebbe az eladó dologban, hogy segítsek neki mindenféle Victoria Secret és Beauty Bath testápolókat, parfülöket, túsfürdőket eladni, kihasználva, hogy talán lennének emberek a munkámba akik szívesen vásárolnak ilyeneket. És vannak is többen. Viszont az a baj, hogy nincs ebből katalógus, tehát ide kellene hurcolnom a portékát, és az nem jó, mert tulajdonképpen nem szabad ilyet csinálni. Tavaly segítettem neki egypár ajakápolóval, amiko komolyan, nagyon szépek és cukik voltak. Lett belőle egy kis nyereség, mert nem is volt olyan sok térmék, de azért jól jött az a picike pénz is.

Most, mielőtt hoztam volna a dolgokat, gondoltam "piackutatást" folytatok, hogy végül is hány ember érdekelt és szívesen venne. Így tudtam meg, hogy tulajdonképpen Avon-ra vágynak. Na, gondoltam, ezt is be tudom hozni, a nem nagyon komplikált. Az Oriflame itt van közel, az Avon-t felkutatom, és majd a katalógusok mellett javaslom a Yuly termékeit. Az alapelv az lenne, hogy a Yuly lépjen be ezekbe, de ismerve, nem nagyon fog ennek eleget tenni, tehát gondoltam, hogy akkor inkább majd én lépek be, és majd betoborozom a Lidiettet, a Laurát, a Yuly-t és talán még az Ale-t is... akit egyébként fel kell hívnom, és meg kell látogatnom.

Miért is akarom ezt elkezdeni? Kell nekem a pénz? Hát a pénz mindig kell, "by general principle", ahogy mondjék angolul, ill. "már eleve", de nem, igazán nem kell nekem a pénz. Megvagyok, élek, költök, szép vagyok. Tudod, a szokásos, de érdekelne, mint egy másodlagos dolog, valami amivel foglalkozhatok és ami egy picit megnyugtat. Plusz, ha bejön... otthon is csinálhatnám, csak így... nyugtatónak! Persze, azután, hogy mi volt Katával és igen rámenős nem-tudom-milyen-krémes-életvaltóztató-filozófiás-piramis üzletével, remélem Gitta nem utál meg nagyon, ha netán egy Avon-Girl leszek! ^_^ Igérem nem leszek rámenős! ^_~

---

Na most, Gitta a minap a tetoválásokról beszélt a blogjában, és eszembe jutott, az a tetoválás amit valamikor szerettem volna megcsináltatni magamnak. Vegita, vagy Vegeta, Vegeta Oujisama lenne. Ezt oda varattam volna ahol az embernek a farka lett volna. Miért? Hát ha valaki látta Dragon Ball Z-et tudja nagyon jól, hogy miért. Íme a kép, mert gondolom soknak fogalma sincs miről beszélek.

Na, ez a Vegita-sei (Vegita bolygó) hercege. ^_^ Érdekes módon az ott élőket nem Vegitajin-nek hívják, hanem Saiyajin-nek. (-jin, az a japán végzés ami azt jelenti, hogy valaki onnanvaló. Sei pedig azt jelenti, hogy ország, és -go, hogy nyelv. Így, Nihon az Japán, mint ország, nihongo japán nyelv és nihonjin japán ember.) A végén, persze semmilyen tetoválás nem került sehova rajtam. Nincs cápas "karperec" a bícepszemen, amit egy időben mindenki csináltatott, és nincs tribal a hasamon. Nincs sárkány a hátamon, se "Henrik Zetterlund, 1975-1996". Nincs big CHOSEN (Kiválasztott) a vállamra varratva, középkori kard vagy kerestes hadjárat kereszt a karomon. Nincs Annabelle Lee verse a combomon, vagy mantra.

Hehehehe! Megúsztam!