Nem is volt olyan rossz.
Sőt sokat szórakoztam, és nem akarok senkit se megijeszteni, tényleg, ne ijedjetek meg, de 2008-ban annyi érdekes dologban és élményben volt részem, hogy ezeket mind össze fogom gyűjteni, tallózni, majd válogatok az élmények közül regényeknek, verseknek és társadalmi és közgazdasági teóriákra. Nem merek jósolni, de jó lenne, hogy ahogy 2008 élmény dús volt, 2009 inkább tele legyen megfontolással, megfogalmazzással és a tanultak rendebe tevésével.
Sőt sokat szórakoztam, és nem akarok senkit se megijeszteni, tényleg, ne ijedjetek meg, de 2008-ban annyi érdekes dologban és élményben volt részem, hogy ezeket mind össze fogom gyűjteni, tallózni, majd válogatok az élmények közül regényeknek, verseknek és társadalmi és közgazdasági teóriákra. Nem merek jósolni, de jó lenne, hogy ahogy 2008 élmény dús volt, 2009 inkább tele legyen megfontolással, megfogalmazzással és a tanultak rendebe tevésével.Az utóbbi napokban sokat tanultam sok embertől. Megtanultam, egyrészt, hogy az emberek tényleg nem olyanok mint amilyennek az ember látja őket, vagy amilyennek mutatják magukat. Volt alkalmam csalódni olyanba aki azt állította magáról, hogy mi vagyunk a világon a legjobb barótok, és hogy így megy úgy összetartozunk, két lélek aki egymásra talált, és csak mi vagyunk okosak, és csak mi tudjuk az igazságot, és csak mi... Pedig neki csak az kellett, hogy a közelében legyek hogy tovább fenntathassa saját betegségét. Volt lehetőségem máskor életébe bepillantást nyerni és hatalmas, de számomra érthetetlen nagy igazságokra és kényes titkokra. Magamról is tanultam valamit amiről nem tudom jó-e vagy sem: eléggé érzéktelen vagyok. Szinte klinikai hidegséggel tudom nézni a többieket, néha, és nem zavar igazán, hogy nem is érdekelnek.
Közben, talán azért nem rossz, mert vannak emberek akikért igazán érzek. Vagy lehet, hogy csak néha tompul el az érzésem, mert máskülönben olyan nagyon erősen érzek? Olyan ez mintha nem is zavarna, hogy valami nem tudja felkelteni az érdéklődésemet. tegnap vacsizni voltam a Gittáéknál, és megmutatták nekem a Péter új gitarját, és néhány zenekar zenéjét. Hidegen hagytak. Nem érdekeltek. Most játszam el magamban, hogy jaj de szép és milyen csodálatos? Nem se a zene nem tetszett, se a gitár nem érdekelt. Mit mondjak? Nem rajongok értük, nem tudom mit lássak bennük. Most mit kell nézni? A szinét? És abban mit? Nem tudom, az ilyen nem kelti fel a figyelmemet. Ugyanakkor szeretem a Gittát és a Pétert, de nem érdekelnek a rémes rossz csoportok akik velük koncerteznek, és akiket remélem nem kell meghallgatnom, gitárokról sem tudok, talán tudok hegedűkről és zongorákról (azokat szeretem)... és kutyákról se tudok. Sajnos, nem szeretem a kutyákat. Én macskás vagyok.Sok kérdésem van... de ezekből egy részt meg fogok magamnak tartani regényekre és tételekre... úgyis tudom, hogy hamis válaszokat kapnék rájuk. ^_^
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése