Kwáááááááá! Kwáááááááááá! LEÁLLÍTÁS!

Mi a-? Hát milyen--? Mi? Mikor? Ez olyan mint amikor valaki felkelt az éjszaka kellős közepén, hajnalok hajnalán, mondjuk olyan fél kilenckor, és ordibál valamit amit nem tudom milyen csoda vagy csuda folytán neked értened kell ÉS hallanod+értened kellett volna még akkor amikor mélyen aludtál, agyad pedig épp nem dolgozott, mert a felrögzített rögbi meccseket/Gossip Girl/Odaát/CSI: Miami-t nézte. Valami olyan van valahol, hogy

- ... és most kell! Most! Most! Most!

És az egyetlen amire gondolni tudsz az ez a kis szám a Gasaraki rajzfilmből, amit csak egyszer láttál életedben, de továbbra is tudod a záró szám szövegét és rázendítesz.

izajo, izajukan

kowashite watashi no kokoro wo
akai kanashimi ga
afurete nagarete kuru kara
ima ha tada
hitomi toji
kudakete shimai tai no

Na, ilyen volt a leállás riadó, amit fényes nagy háromszögű jelekkel tettek ki ma a blogra. Kiderült, persze, hogy ez TEGNAP volt. TEGNAP!! Miért írják ki ma? Az ma engem MIT ÉRDEKEL! Tegnap mondták volna, és nem próbáltam volna hatvanhateverszer feltenni a Vegitát a bejegyzésbe... ami NEM MÜKÖDÖTT, köszönöm szépem, frott'n irtó kedves tőletek. Persze, és aztán panaszkodnak, hogy panaszkodik az ember. Oké, oké, elgalább nem olyan mint a livejournal-ban, volt, ahol egyszer fenyegetést kaptam az adminisztrátortól, hogy legyek olyan szíves és "tompítsam", "mérsékeljem" politikai nézeteimnek a kinyívánulását, VAGY kénytelenek lesznek bezárni a naplómat. O_O Elnézést? Igen. Fenn maradhat a sztori ahol a 26 éves Lucius a túlvilágba... kef***li a 6 hónapos fiát, a sztori ahol egy szellemileg zavart 14 éves fiú lefekszik majd MEGESZI 17 éves iskolatársa holttestét (ezeket kifejezetten kérelemre írtam meg! Nem fantaziázok én ilyenekkel!!), vagy az a sztori ahol egy pasi (nagykorú) lekorbácsolja egy másiknak a bőrét, de nem mielőtt patkányoknak dobta volna, jeges vízbe merítette volna hipotermiáig és élve égette volna forró vassal. Kobácsolás után pedig kígyóknak dobta. (Oké, ez tényleg a saját fejem szüleménye... de nem is a legrosszabb!)

... uuhhhh, de az mind, mind a múlt. Tehát... havazott már otthon?

Ma kaptam egy e-mail-t Györgyitől, akit nem tudtam meglátogatni az elmúlt utazásom során. Nagyon kedves és aranyos volt, és mesélte, hogy olvasgatja a bloggomat. (És erre, én persze fogom magam és ilyenekről írok, hogy vérfertőzés, kannibalizmus, nekrofília és kínzás...) Györgyi az apuék "Gittája": Györgyi mutatta be szüleimet egy Sziveszteri bulin. ^_^Igen ez úgy tűnik, hogy családi vonás. Mondta is Apu:

- Szilveszteri bulin ismerted meg? Jaj, az veszélyes! Tudod mi történik a családunkban amokir megismerünk valakit egy Szilveszteri bulin.

Háááát... ja. Most már tudom. Lányt elveszik, lesz két gyereke és elmegy lakni az Atlanti Óceán másik oldalára. ^_^

Na most, vegyük komolyra az ügyet. Elég egy kicsit a viháncolásnak. (Egy kicsit)

Tegnap volt "A Kurzus" az egyetemen. Nekem nem volt semmi kedvem menni, komolyan, és nagyon fontolgattam, hogy megkérem a Milét, hogy maradjon ő ott, én pedig megyek szépen haza, felteszem az "Odaát" harmadik lemezét és megnézek egypár fejezetet, megnézem a Skype-t, mit írt a Kari, írok neki hagyományos levelt, stb. Azzal kezdődött, hogy találkoztam a vezető tanárunkkal, aki szerintem engem nem igazán kedvel, és az e-mail után még kevésbbé. Na, elég kedves és emberi volt, és mondta, hogy ő most ott lesz, és ha segíthetek neki felhívni a többieket, mert nagyon kevesen mentek el ezekre az órákra, amik az e-mail szerint nem is órák, hanem tanácsok. Tehát ott kellett maradnom. Felhívtam Milét, hogy siessen, és helyet foglaltam. Elkezdtem levelet írni Karinak az egyetemi noteszpapíron, aminek nem igazán örültem, mert rózsaszín papíromon szeretek levelet írni, plusz a notesz lapok vonalazottak voltak, még pedig olyan erős vonalakkal, hogy ha nem a sorokba írtam, akkor nem is lehetet látni, hogy mit írok. Ki az a marha aki ilyen vonalakat talál ki??

A kurzusban, csodafolytán, nem a csoportunkkal kezdték a beszámolókat, vagy mi-a-francokat, mi szerint az embernek előre kell mennie és mutatnia mit produkált. Felfigyeltem arra, hogy a vezető tanárunk mindig Milenához beszél (többnyire) és a szakdogát alapvetően Milena nevén kezeni. "A Mile munkája", "A Mile csoportja", "Mile és Zsu". Ez a tanár pedig fordítva volt vele. "A Zsuzsi témája", "A Zsuzsi csoportja", "A Zsuzsi tételei"... Amit tegnap beadtunk alapvetően én csináltam... sőt ÉN egyedül csináltam, mert a Mile nem tudott elmenni arra az órára, és csak én tudtam pontosan mi is volt a feladat. A munkát pedig otthon csináltam, hol a buszon Bécs felé, hol a hotelban, hol míg vártam a Karira a Mammutban vagy a MOM-ban.

Kinyomtattam a biztonság kedvéért, majd amikor eljutott a mi sorunk, Mile megkért, hogy én adjam elő. Hát jó. Excel-en, rikító zölddel, mert a tanárnak XP-je volt, és kicserélte a Windows 2007 színeimet. Megmagyaráztam, hogy mi nem fogjuk azt bemutatni, amit a többiek, mert mi azt már beadtuk az előző alkalommal (egy igen gyagyás kis mátrix a metodológiáról), tehát a ránk háruló feladat a változók meghatározása, ill. odaírni, hogy mi az, hogy "lakosság" és ilyen teljesen gutaütős dolgok. Az egyszerűség kedvééert, kitaláltam magamnak egy mátrixot, amibe beleírtam hogy melyik célt, és melyik cél-kérdést szolgál a változó, mi a leírása, qualtitatív vagy qualitatív, milyen egységben kell mérni és mi a matematikai kíszámító formulája, ha nem egy megadott változót használunk. (Például, nem kell észbontó formulákat agyalni ki ahhoz, hogy tudjuk hány ember van egy helyen. Megszámoljuk és kész.)

A tanár el volt ájulva és alig bírta dicsérni a munkánkat.

- Remek ez a táblázat! Látjátok! Ezt kell majd nektek csinálni. Ahhh! Formulák! Kítünő!!

Szerintem ez is segített abban, hogy a vezető tanárunknak jobb kedve legyen megint a munkánkhoz.

Ez az óra az utolsó volt. Ezek után a tanár után eredtünk, amit a csoport többi része is csinált. A tobbieknek rengeteg problémájuk volt, köztük egy csoport aki épp ott omlott szét. Két lány úgy döntött, hogy nem akarnak együtt dolgozni, hogy majd akkor kezdik előről más témával, ki a maga útján, és ezt kellett megbeszélniük. Egy csoportnak rengeteg mindent kellett változtatnia mert épp a Costa Rica (nem létező) tőzsdéről akarták írni a tézist, és a krízis minden téleteit szétzúzta. Egy másik csoport azzal küzdött, hogy se tanár, se témája sincs igazán és még mindig ott tartanak, hogy valamilyen témát összehozzanak.

Kilenc táján sikerült a tanárhoz jutnunk, és megbeszélni vele, hogy hogy s mint. Megigérte, hogy nekiáll kielemezni azt amit küldtünk neki, és majd a jövő héten leülünk beszélgetni. Ha minden jól megy, akkor február első két hetében lemegyünk Venado Szigetre felméréseket csinálni. Épp ekkor jönne a Kari is. Hát ismerve a tanárt, ez a "február" inkább olyan március, aminek nem fogok örülni, ha "április" lesz belőle. Ha meglesznek az adatok, bízok Miléba és magamba, hogy három hét alatt fel tudjuk őket dolgozni. Plusz két hét javítás és mehetünk védeni a munkát, aztán vonulni, kartont kapni, nevünk elé Lic.-ot tenni, majd beküldeni a Közgazra elismerének, csatolni az önélet rajzomhoz, küldeni cégekbe, és aztán irány Haza!! ^_^



Egy megjegyzésre.

Angel Julio, Avon és Oriflame egy kicsit más mint az Erőszakos-Kencefice-legyen-az-Vitaminos-és-Ezer-Betakaroténos, mert Avon és Oriflame világszerte ismert. Komolyan. Világszerte, és nem csak a "beavatottak" áltál. Nem kell az emberekre tukmálni. Nem, nem veszekszem, csak épp rámutatok a tényekre. Ezekkel nem kell azt mondani, hogy "vedd meg, mert ilyen, meg olyan jó", hanem egyszerűen mondod a barátaidnak: "Ja, beneveztem ilyenbe" és ők magunk jönnek. Mondom, nekem nem is jutott volna eszembe, ha csak nem egy munkatársnők direkt kért arra, hogy nevezzek be, mert ő szeretni Avon dolgokat venni, és többen is a munkahelyen, de nincs senki. (Miért én? Mert mondtam, hogy majd hozok Victoria Secret cuccokat, hogy kisegítsem a Yuly-t.) Piramisos, vagy nem piramisos, azt nem tudom. Cég, eladnak kozmetikumokat jó áron, katalóguson, lehet internetten is rendelni, kész.

Ha tévedek, hát bocsánatot kérek! Nem tudom, de én főleg a hozzáalláshoz gondoltam. Lehet, hogy ugyanaz a cégek rendszere, csak épp az eladő máskép kezeli.