Mielőtt elkezdeném, a kezdetén, ami nem is a kezdete pontosan, de inkább ne kezdjünk bele, mert teljesen kikezd velem, jó? Na, azzal kezdeném a bekezdés a kezdete előtt, hogy mondani szeretném minden kedves, emberkéknek ott kint a nagy világban, hogy semmi bajon az égvilágon a turista vezetőkkel. Komolyan. Kedves, aranyos emberek, csinálják a munkájukat és nagyon jól is csinálják! Volt egyszer egy barim, most nem emlékszem, hogy a japán vagy a francia órákon, aki turista vezető volt, és nagyon rendes volt. Nem emlékszem a nevére, csak arra, hogy csinos kis pasika volt, és teljesen meghökkenten amikor megtudtam, hogy több mint harminc éves. Én csak 22-24 éves voltam, és azt hittem, hogy k.b. velem egykorú. Na, nem baj, ez jelentéktelen.
Tegnap elmentem kávézni Lidiettel kedvenc olasz éttermünkbe, amit főnököm nem nagyon kedvel, mert "írtó drága". Hn. Peeersze. Leültünk beszélgetni az elmúlt hónapok történteiről, és hogy az eljegyzése barátjával nem nagyon akar összejönni, ami neki egyébbként jól jön, mert komolyan, nagyon félti szabadságát. Egyebekről is beszélgettünk, majd arra is került szó, hogy hát én most komolyan hazamennék, és hogy lehet, hogy egy picit jobban sürgetem az ügyet, mivel várnak. Már eleve egy kicsit ideges leszek, hogy nem megyek a biztosból a biztosba, illetve a távközlésiből a távközlésibe, ami az ideálom lenne, és amire majd törekszem, hanem lehe, hogy valamilyen más ágban kezdek el dolgozni. De amikor olyanokról esik szó, hogy "majd ott szerzek munkát", hát az már idegesíteni kezd. Egz dolog az, hogy az ember véget vet a pasiskodó-amazonoskodásnak, de más amikor lemond egy jól fizető, biztos, kiemelt állásról, hogy a nagy, hatalmas munkanélküli bizonytalanságba menjen. Igen, igen, lehet hogy gyorsan találok magamnak munkát, lehet, hogy reálisan, egyébként nem is lehet máskép, de... T_T
Az volt a legrosszabb, hogy elkezdi mondani:
- Hát törődj bele, hogy legalább kell EGY ÉV míg megszokod az új életformát, körülményeket, kiszámolod mennyi idő alatt érsz be a munkába, hogyan végezd el a házimunkát... lehet, hogy valami más munkát kell elválalnod. Nyelvtudásoddal, lehetnál TURISTA VEZETŐ.
Hát ez nagyon, nagyon nem volt jó. Nagyon nem. Én? Turista vezető? Még amikor turistálkodom se fordulok az ilyenekhez? Még a könyveket se nézem meg! (Szófia más volt...) Nem, nem, nem, nem... én ebbe teljesen belepusztulnék. Vagy közgazdasággal kapcsolatos, vagy közgazdaság. Ebből nem engedek. Sajnos, nekem ez az életem, ez kell. Még ideiglenesen sem akarok ilyen rémes dolgokra gondolni. Aztán, hogy munkanélküli? O_O Jó. Van valakinél egy pisztoly? Hány algopirint kell lenyelnem, hogy véget vessek ennek a szenvedésnek?
El kezdek gondolkodni, vajon mennyit vagyok képes válalni? Puff... Attól függ miben. Eszembe jutt a Zalavári András és a kalvária ami a végén volt vele. Ekkor fogadtam meg magamnak, hogy ha törik, ha szakad, ragaszkodom a munkához, még pedig a kielégítő munkához, amit szeretek és amiben nem érzem magam fogságban. Tudom, tudom, van aki szerelemért mindent fel tud áldozni, de én nem. Nem. Lehet, hogy majd idővel tudok, de most nem. Nem kell futni, nem kell rohanni, megjönn mindennek az ideje, és ha egymásé vagyunk, akkor átvészeljük, nem? Már eleve is eltökéltem, hogy hazamegyek, hogy ott fogok élni (a XII. kerületben), hogy megleszek és boldog leszek, lesz egy cicám... Gaia vagy Smith, és tele lesz a fridzsider cherry kólával. Most egypár változás lesz az alapterven, és lehet, hogy előbb kerül végrehajtásra, DE meglesz.
Nem tudom, hogy magyarázzam meg ezt pontosan, de félek, rettegek attól amit velem tud tenni a bizonytalanság. Nekem KELL legalább egy B Terv amivel meg tudok elégedni, és hirtelen, ahogy minden festett, ahogy mindent felállítottak nekem egyszerűen nom volt egyetlen megfelelő B Terv. Ez egy fontos lépés, és ehhez valami kézzelfogható kell. Mi volt ezelőtt? Semmi, csak annyi, hogy "úgyse megyek míg nincs meg már a szerződés". Ez aztán pár évet is eltarthatott volna, ami esett volna terhemre, mert tervemben én egyedül voltam hazautazgattam decemberenként és felszedtem minden csini kis légi kisérőt aki utamba akadt volna, és boldogan éltem volna szép, mesebeli, tökéletes, "jobb lehetetlen" életemet.
Azért megrendül az ember élete amikor már valaki másra is számítani kell.
Közben kiderült, hogy lehet, hogy egy ismerősöm be tudna engem szerezni a HSBC-be. ^_^ Budapesten.
Mondom, hogy nem leszek turista vezető se eladó!
Büszkeség, büszkeség, büszkeség...
---
Oké, egy-két szó az eladó dologról. Tehát a Yuly be akar engem szervezni ebbe az eladó dologban, hogy segítsek neki mindenféle Victoria Secret és Beauty Bath testápolókat, parfülöket, túsfürdőket eladni, kihasználva, hogy talán lennének emberek a munkámba akik szívesen vásárolnak ilyeneket. És vannak is többen. Viszont az a baj, hogy nincs ebből katalógus, tehát ide kellene hurcolnom a portékát, és az nem jó, mert tulajdonképpen nem szabad ilyet csinálni. Tavaly segítettem neki egypár ajakápolóval, amiko komolyan, nagyon szépek és cukik voltak. Lett belőle egy kis nyereség, mert nem is volt olyan sok térmék, de azért jól jött az a picike pénz is.
Most, mielőtt hoztam volna a dolgokat, gondoltam "piackutatást" folytatok, hogy végül is hány ember érdekelt és szívesen venne. Így tudtam meg, hogy tulajdonképpen Avon-ra vágynak. Na, gondoltam, ezt is be tudom hozni, a nem nagyon komplikált. Az Oriflame itt van közel, az Avon-t felkutatom, és majd a katalógusok mellett javaslom a Yuly termékeit. Az alapelv az lenne, hogy a Yuly lépjen be ezekbe, de ismerve, nem nagyon fog ennek eleget tenni, tehát gondoltam, hogy akkor inkább majd én lépek be, és majd betoborozom a Lidiettet, a Laurát, a Yuly-t és talán még az Ale-t is... akit egyébként fel kell hívnom, és meg kell látogatnom.
Miért is akarom ezt elkezdeni? Kell nekem a pénz? Hát a pénz mindig kell, "by general principle", ahogy mondjék angolul, ill. "már eleve", de nem, igazán nem kell nekem a pénz. Megvagyok, élek, költök, szép vagyok. Tudod, a szokásos, de érdekelne, mint egy másodlagos dolog, valami amivel foglalkozhatok és ami egy picit megnyugtat. Plusz, ha bejön... otthon is csinálhatnám, csak így... nyugtatónak! Persze, azután, hogy mi volt Katával és igen rámenős nem-tudom-milyen-krémes-életvaltóztató-filozófiás-piramis üzletével, remélem Gitta nem utál meg nagyon, ha netán egy Avon-Girl leszek! ^_^ Igérem nem leszek rámenős! ^_~
---
Na most, Gitta a minap a tetoválásokról beszélt a blogjában, és eszembe jutott, az a tetoválás amit valamikor szerettem volna megcsináltatni magamnak. Vegita, vagy Vegeta, Vegeta Oujisama lenne. Ezt oda varattam volna ahol az embernek a farka lett volna. Miért? Hát ha valaki látta Dragon Ball Z-et tudja nagyon jól, hogy miért. Íme a kép, mert gondolom soknak fogalma sincs miről beszélek.
Na, ez a Vegita-sei (Vegita bolygó) hercege. ^_^ Érdekes módon az ott élőket nem Vegitajin-nek hívják, hanem Saiyajin-nek. (-jin, az a japán végzés ami azt jelenti, hogy valaki onnanvaló. Sei pedig azt jelenti, hogy ország, és -go, hogy nyelv. Így, Nihon az Japán, mint ország, nihongo japán nyelv és nihonjin japán ember.) A végén, persze semmilyen tetoválás nem került sehova rajtam. Nincs cápas "karperec" a bícepszemen, amit egy időben mindenki csináltatott, és nincs tribal a hasamon. Nincs sárkány a hátamon, se "Henrik Zetterlund, 1975-1996". Nincs big CHOSEN (Kiválasztott) a vállamra varratva, középkori kard vagy kerestes hadjárat kereszt a karomon. Nincs Annabelle Lee verse a combomon, vagy mantra.
Hehehehe! Megúsztam!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése