Most Hogy És Mint: A Nagyságos Hercegnő (Vagyis Én) Kezébe Veszi a Királyságot

Ma kezdtem el dolgozni először 2009-ben. Apunak vérvételre kellett mennie, nem tudom mi a francnak, de hát ment, amiért nem tudott engem a munkába vinni. Hát jó, marad a busz. De várj csak? Máshol áll meg ez a RONDA izé! Miért? Vajon a földrengés feltépte az utcát? Nem, ez már csak egy amolyan okos "önkormányzati" döntés. Lassan három éve a fő utcára terelték a buszok megallóját, és ez a főutca nem egy normális széles főutca, hanem egy keskeny egy sávú, két irányos utcácska, amit még úgy terveztek, hogy egy ló mehesen egy irányba és egy másik egy másik irányba. Szerintem az össz szélessége másfél száv, de hát, mit tudok én az ilyenekről, ugye? Na, meggondolja magát az önkormányzat, és mivel biztos a polgármesternek most rendezték át az irodáját és nagyon belekapott a mozgatásba, tehát egy utcával lejebb terelte a buszokat, ami egyébbként egy RETTENETES utca. A rambló-gyilkos zöme ott nyüzsög és rabló-gyilkoskodik.

Volt nálam olyan 1000 forint és 20 euro. Colón? Nem, az nincs, köszi. Így, miután édesapám közölte, hogy nem tud bevinni, kinyútottam kecses mancsomat pénzért.

- Taxival mész? (A busz állomásig.)
- Máskép nem is találok oda.

Apám elkezdi magyarázni, hogy hol van olyan épületeket használva és olyan néven amik a negyvenes és ötvenes években voltak ott. Honnan a francból tudnám én hol vannak ezek?

- Nem érdekel! A taxista tudja! Add a pénzt!

A busz az maga nem változott. Továbbra is rosszul adja a visszajárót. Semmi gond, felhívom a hivatalt aminek válaszólnia kell, és elmondom, hogy többet fizettetnek ki az emberrel, mint amennyit kéne. Olyanokat csinálnak, hogy 5 colon-nal kevesebbet adnak vissza. Úgy is számolják ki a visszajárót. Persze, ha az ember oda adja nekik a teljes összeget, nem mondanak semmit, de ha van visszajáró, akkor mindig igyekeznek kifosztani az embert. Na most, persze, öt colon nem sok, nincs is két forint, DE ha az ember véletlenül öt colonnal kevesebbet fizetne a buszsöförnek felszalláskor, akkor leszállítják az embert. Ugyanakkor, ha ez megy nap mint nap, és mindenkivel, hát az egy szép összeget hoz össze.

Blogban és élőben Gitta és Márton folyamatossan szidják a BKV-t. Na, bár csak itt lenne nekünk BKV! A buszok 30 percenként járnak, néha 10-15 percenként. Akkor idulnak amikor kedvük szottyan, ott állnak meg ahol kedvük tartja. Megállnak az út kellős közepén elállva a forgalmat, hogy egy másik irányból jövő buszsöförrel tudjanak beszélgetni, megállnak megvárni az ebédjüket, a barátnőjüket, és van amikor leállnak 15 percet egy be nem tervezett megallánál, hogy több embert szedjenek fel, hogy több pénzt tudjanak kaparinani a rosszul adott visszajárókból. Ha itt bevezetnék a bérleteket, az lenne a végük! Vagy legalább a jegyeket.

Na, a "Bienvenida a Costa Rica" (Isten hozott Costa Ricába) busz élmény után, legyalogoltam a munkámba. A reggel friss és szép volt, és fülembe Radio Dos öntötte a jó kis régi Rock'n'Roll slágereket. Ekkor minden leállt bennem és nagyon, nagyon kedvem támadt sírni, felszállni egy Alajuelai buszra, leszállni a reptérnél és odarohanni az ajtóhóz.

- Nem akarok itt lenni! Magyar vagyok! Illegális bevándorló! Küldjetek vissza!!!

Kivettem a fülhallgatót a fülemből, mert nem kellett nekem Aerosmith, se Jim Morrison, Don Williams, Tears for Fears és elénekeltem magamban megint azt az egy számot ami lassan ima lesz ajkamon.

You are just too good to be true,
Can't take my eyes off you...

Komolyan nem akartam jönni.

Egy réteg ruha van rajtam... plusz fehérnemű. A táskám könnyű, a sminkem az új Christian Dior dobozomból. Murano üveges fülbevaló tündököl a fülemben. Nagyn vékonynak nézek ki, és még a farmerom is úszik rajtam. Lefogytam, elsápadtam. Mindenki mondja amikor lát engem.

- Mi volt? Mit hoztál? Milyen volt? Volt francia légikisérő? Talán összemelegedtél valamilyen Taca lágikisérővel? Oké, hány pasi volt? Csak add meg az "elesettek számát" (body count).

Igen, idáig szexuális életemet úgy kezeltem, mint valami háborút vagy vadászatott. Search for Target. Target Located. Target Engaged. Proceed with Extreme Prejudice. Leave no Survivors. Mission Accomplished. A srácok egyszerűen áldozatok, és a kiválóan gyönyörűek pedig mint trófeák szerepeltek listámon. Ki volt terítve egy világ térkép amire pici zászlókkal tűzdeltem az általam "elfoglalt", "levadászott" "területeket". Nem mondom, ez egy finoman kielégítő élet, ajánlom mindenkinek is. De ez az utazás más volt. Vajon magam is beleléptem a csapdába?

You feel like Heaven to Touch,
I want to hold you so much...

Nincs áldozat létszám. Lehetett volna, Isten tudja, hogy lehetett volna, és az utolsó pillanatig szépen és simán fel dobhattam volna az áldozatok számát négyre, ami egy picit zavart volna, mert "öt" és kerekebb szám, tehát teljes erőből még levadásztam volna az ötödiket, csak hogy meglegyen a statisztikai adat. Csak hát... kicsit nehéz megmagyarázni, hogy nincs létszám, mert nem egy számba bukkantam ez alkalommal, hanem egy emberbe. Egy srácba aki tényleg tetszik. Ha ezt én mondom, nem valami... hihető. Úgy néznek rám mintha azt várnák, hogy kipukkadjak a röhögéstől, mert ennek viccnek kell lennie. Hát mit mondhatok? Ez van. Tíz év amazonkodás és férfi-falás nem tűnik el olyan hamar az emberek gondolataiból. Főleg nem, amikor az ember ilyen vadul űzte a sportot.

Na, beértem a munkába, totojáztam egy darabig, átadtam két kis souvenirt két munkatársamnak, majd felmentem a főnökömhöz tárgyalni. "Tárgyalás 1: hogyan könyveljük el a hétfőt?". A második kiadásban lenne a "tehát tavasszal is mennék... Szenthérte". Na, ez már eleve egypár komplikációval jön. Kicsit fura volt főnökömet nyakkendőben, rendes ingben és rendes, elegáns nadrágba látni. Mindig trikóban van és valamilyen igen rettenetes nyolcvanas típusú répa vágású farmerban ami már eleve bő neki. Majdnem elröhögtem magam és nevetve, rá muttattam volna és megkérdeztem volna:

- Mi van? Ma lesz az elsőaldozása?

De hát, tudod, úgy mentem, hogy nekem "engesztelni" kell, nem ingerelni. Tehát nem tettem megjegyzést a fizimiskájára. Odaadtam neki a souvenir zacsit, majd mondtam, hogy hát szeretném, ha megbeszélnénk, hogy és mint járunk majd el ezzel a hétfős üggyel. Kijelentette, hogy ez jelenleg a legkissebb baja, és a rengeteg munkáról kezdett el beszélni ami ráhárult azóta, és így megy úgy és hű meg há, hogy még vasárnap is kellett dolgoznia rajta, és hogy ő sose kapta meg a kommentárokat egy 100 oldalas szabályzatra amiket az utolsó pillanatban kért e-mailben, tehát csak SZABIN olvashattam el, és csak SZABIN csinálhattam. Kisapám, magyarázzam meg mi is a "szabadság" plánéja? Tudom, hogy nem érted, hogy miért kell neked csinálnod a saját munkádat amikor te főnök vagy, de azért komolyodj meg egy picit!

Aztán szólt, hogy "az az irodai egység a folyosón" az enyém. O_O Mármint, hogy ÉN toljam be? Mentem, felhívtam Karit, mert kellene a címe (a kisokos én levelet írt neki, és utána emlékezett, hogy nincs meg a címe...), és igérte, hogy majd elküldi. Csak hogy SMS-ben nem lehet, mert Costa Ricában nem lehet külföldre vagy külfödről SMS-t küldeni, illetve kapni. Lehet... hat országgal, egyetlen egy szolgálatóval ezekben. Ja, éljen a fejlődés! Costa Rica, WOW! Egy kicsit elbeszálgettünk, ami nagyon jól esett. Szeretem ezt a Karit! ^_^

Utánna mentem az irodámba valamennyi bútort behordozni. Amikor az asztalra jött volna a sor, kiderült, hogy nem is fog beférni. Mi lesz? Egyszerű: szétszedetem és átalakíttatom a srácokkal. Lesz itt hatalmas munka, nem mondom!

Az új bútor nagy és elegáns. Tetszik.

Dolgoznom kellene a decemberi GSM Hálózati Beszámolón, de most lusta vagyok rá. Talán később. Most megyek "ebédelni", mert van ez a 20€-m amit be akarok tenni a számlámra. Utánna, talán befejezem az egyik bejegyzést amit látok a gép nem is tett fel. Ez érdekes lesz.