Utazás!

Nem, nem én utazok, hanem Kari jönne ide. Nem hittem volna, hogy ilyen hamar látom megint! Talán még január vége előtt itt fogom látni, karjaimban fogom tartani, csókolhatom, szerethetem, imádhatom és vele lehetek. Azon gondolkodom, hogyan tudnék majd szabit vagy engedélyt csikarni azokra a napokra, ami nem lesz egyszerű dolog, DE nem megoldhatatlan. Egyrészt van a Szakdolgozat-pénket, amit megbeszéltem a főnökömmel tavaly, és amit majd ki tudnék használni. Van aztán ... talán 2 napom, ami nagyon attól függ, hogy a főnököm mit gondol csinálni a Caracas-i hétfővel... és aztán az is lenne, hogy kérhetnék tőle talán két napot amit ledolgozok neki.

Ezek után tuti nagyon, nagyon kedvesnek kell lennem hozzá. Nem nevethetem ki, nem szuggerálhatom, hogy csinálja a saját munkáját és abszolút nem mondhatom meg neki, hogy ha nem ért a munkájához, akkor mondjon le.

Ezek után csak egy dologra kell gondolnom: hova menjünk a Karival? Jacó Fiesta? Best Western? Tamarindo? Diriá? Hnn... Tamarindo jó ötlet lehet. Igen. ^_^ Már hétfőn nekiállok telefonálni, keresni valamilyen szép helyet. Tenger, tenger, tenger. Karim látni szeretne tengert. Hát akkor adok neki tengert, és mindenféle kókuszból készült finomságot. Olyan nagyon jó lenne látni!

Hiényzik nekem a Kari. Nagyon. Szeretem. Nem hittem volna, hogy valaha majd ennyire fogok valakit szeretni. ^_^ Hát igen: "lo que es de uno, nadie se lo quita". A nép mondásoknak igazuk van.

Tudod, örökre szeretnék vele lenni. Folyamatosan egy dologra tudok gondolni: Kari olyan nekem mint a közgazdaság: nem fogon sose megunni, sose megutálni. Sose lesz elegem belőle és most hogy tudom, hogy van, nem tudom életemet leélni nélküle. Nekem most kell, nagyon.

Szeretem. Szerelmes vagyok Kariba! Hitted volna, hogy valaha ezt mondom? ^_^