2009. január 6., kedd

Palace MOM

Csak annyit tudunk, hogy valamelyik bevásárló központban egy kocsi késő este belehajtott egy üzletbe, a fickó aki vezette kiszállt, felgyújtotta és elment. Valami kávézóban. Lehet, hogy nem ízlett a pasasnak a kávé? Íme az elégedetlen kunschaft. Nem tudom, itt volt, a MOM-ban, vagy inkább a Mammutban. Kari szerint a Mammutban volt, Zsuzsanéni szerint itt, de sehol se látok betört ablakokat. Igen, kijönn belőlem a Costa Ricai kíváncsíság, ami oda vissz az autóbalesethez, hogy megnézzem mennyire roncsolódott össze a kocsi, és oda ahova egy kocsi behajtott, hogy lássam mennyire tört össze az üzlet. Mit csináljunk, amikor közvetlen, közvetett La Extra-n növünk fel?

Érdekes év indul, és napról napra jobb, még ha lassan már pakolnom kell, méricskélnem és fontolkodnom kell a többféle stratégián, hogy a többletsúly bajmentesen kerüljön fel a gépre, majd le a Juan Santamaría reptéren. Nem is akarok a melegre, a nedves, mocskos melegre gondolni. Mario hiányol, Víctor bulit akar rendezni nekem amint hazaérek, és Faux V, az a gyönyörű Faux V most rángat engem, utazni akar velem az idén, ami nagyon bele vág terveimmel Karival... de ki is fontos nekem? Kari. Legalább sokkal fontosabb mint Faux V. Isten is azt gondolta, jobb ő mint Szófia, és... ^//////^ jó is!

Nem akarok haza menni, vissza menni a melegbe, a félelembe, a biztonságatlanba. Nem akarok, de még nem maradhatok itt.

Sok gondolkodni valóm van... és egy doboz 90 darabos sportszelet csoki amit el kell vinnem Atinak. Hát nem is könnyű!

Nincsenek megjegyzések: