Áldás

Ma Atiék megint összevesztek, úgy tűnik, hogy elég csúnyán. Mit mondjak? Fiatalok mindketten, fiatalon kerültek össze, fiatalon lettek szülők. Tudod, évek óta ilyeneket látok: feszült, rossz kapcsolatokat. Ale és José sem a legjobb pár, Jetty és Fernando is rettenetesen jöttek ki... tehát az ember hova forduljon? Sokáig azt hittem, hogy a kapcsolat nem más mint egy csapda amibe az embereket szexszel csalogatják, de hogy maga a kapcsolta csak egy csomó rossz dolog amibe az embert lassan belecsavarják míg annyira magatehetetlen lesz, annyira leépítík személyiségét, fügetlenségét míg nem marad az emberből csak egy roncs, egy emberi testben élő képtelen, csonka lény aki elvesztetten önérvenyésülő képességét. A kapcsolat a romló társadalom utolsó bilincse volt szememben, amivel a magányos farkasokat, vágtató lovakat igyekezte letörni és megszüntetni.

Aztán megjelentek az iker ég tükrök a föld alatt, az érett búza hosszú mezein túl, ott, ahol hazámat, otthonomat megtaláltam. Igen, sokszor van olyan, hogy kezd az idegeimre menni, és sok olyan van ami az agyamra megy, ami idegesít, ami felmérgesít, és biztos ezt szintén megy, ugyanis Szerelmem is csak ember, de mégis, mi mindent meg tudunk beszélni, mindent meg tudunk oldani, mi mindenre találunk együtt valamilyen megoldást, választ kiutat... miért nem tudják mások is?

Talán azért, mert az Isten engem nagyon de nagyon szeret, és annyira kényeztet, hogy egy ilyen kedves, aranyos földi angyalt engedett utamra.

Karim áldás. Jó, hogy van nekem. ^_^