Twitterezek!

A napokban, Mario unszolására (de nem egy rossz unszolás, hanem egy jó unszolás) csináltam magamnak egy profilt a Twitter-ben. Twitter egy micro-blogger rendszer ahol az emberek 140 karakterben megmondják, hogy mit csinálnak. Eleinte arra gondoltam, hogy minek kell nekem az ilyen? Mit csináljak én 140 karakterrel, amikor nekem általában sokkal több kell, hogy kifejezzem magamat. Na, kiderült, hogy sokat.

Mario ajánlatát folyamatosan elutasítottam, míg egyszer nem kezdett nekem MSN-en keresztül írni egy távközlési rendezvényről ahol ott voltak a legfontosabb lehetséges versenyzőink. Erről a rendezvényről minden fontosabb megjegyzést valaki folyamatosan feltette a Twitterbe, aminek nekem a munkába nem volthozzáférésem. Amikor hazajöttem, az volt az első dolgom, hogy feliratkoztam, feltettem barátaimat az oldalamra és keresni kezdtem újságokat, embereket és egyebeket amik távközléssen vannak kapcsolatban. Igen, munkára használom alapvetően.

Itt több ember nyom 140 karakterbe egy címet ahol el lehet olvasni egy érdekes cikket valamilyen távközlési fejleményről. Olyan intézmények, mint 3gsm, Wireless Federation és Summanews ide írogatnak és hívják az embereket, hogy elolvassanak olyan cikkeket amiket máskép nehezzen találna meg az ember. De a mi cégünk ezeket letiltja. Nem nézi, hogy ebből többet lehetne csinálni, többet lehetne a piacról megtudni. Nem, a cégnek ez időveszteség, és ezt megengedni azt jelenti, hogy megengedi az embereknek, hogy mással foglalkozzanak munkaidőben. De hát alig foglalkoznak munkával!!! Milyen munka az amikor össze-vissza megy minden, semmi se halad, mindig valami új összefüggéstelen munkácskával kell foglalkozni, de semmi ami hozzáépítene a céghez, a munkához, az ereményhez? Az emberek beszélgetnek, újságot olvasnak, kávét isznak, és közben olyan főnökük van akik kevesebet tudnak a munkáról mint a munkások maguk, akik nem biztos tudják mit kellene csinálniuk.

Szerintem a cégnek meg kellene kérdezni önmagát, hogy miért nem bízik munkásaiba, majd magába nézni, hogy mit tett azért, hogy ilyenek legyenek. Felvett olyan embereket akik nem értenek a munkához, de valakinek a valakije, sose adott nekik valami igazi munkát, nem foglalkozott vele, nem becsülte meg a munkát, nem folytatta azt amit kért a munkásaitól... Mit gondolt? Hogy a munkás az magát buzdítja?