Szívbe Szúró Fájdalom

Csalódtam valakiben. Egy ember sok mindent csinálhat amit meg lehet neki bocsátani, de a csalódás az az egy dolog amit én egyszerűen nem bírok megbocsátani. Hogyan lehet aztán bízni egy olyan emberbe akiben csalódtál? És hogyan lehet bízni megint egy olyan emberben akiben csalódtál, akit akkor megbocsátottál, megbeszéltétek a dolgokat, megmondtad mennyire fontos ez a bizonyos dolog, mennyire fájt, és aztán megint csalódást okoz? A józan ész azt mondja, hogy nem lehet. Vannak is mondások, mi szerint aki egyszer bocsát jó szívű, de aki kétszer bocsát az hülye.

Akkor mi legyen?

Szeretem, komolyan szeretem, és igazán nem akarom elveszteni, tehát kénytelen leszek egy ígéretet végrehajtani. Fontos nekem, nagyon, ezért nem akarom az egészet a szemétbe hajítani, de muszáj valahogy megértetni, hogy ez fontos, hogy ha egy megállapodásra érünk, azt tartsuk is be, és ne szavatkozzunk arra, hogy bocsánatkéréssel mindig ellehet érni, hogy ne kelljen ezekre a dolgokra és megállapodásokra figyelni.

Ez nekem nehéz és komolyan fáj, de komolyan, igazán túl akarom tenni magam, megtalálni a módját, hogy hatásosan kommunikáljak, hogy egy igazi megegyezésre érjünk, és megbocsátásra jutni, majd valahogy megint bizalomra. Valahogy meg akarom találni a módját, hogy ne csalódjak megint, főleg nem emiatt.

Ez igazán nagyon fájdalmas és sírhatnékom lesz tőle. Miért nem lehet figyelni? Miért nem lehet egy ígéretet betartani?