Bécsben

Ma Bécsben alszunk Karival. Nem az általunk kiválasztott szallodában, mivel annak ellenére, hogy már szeptember 7.-én lefoglaltam, ma azzal fogadtak a Mariahilfe Straße Hotel Kummer-ben, hogy egy hibát követtek el, és minden szobát kiadtak. Ennek fejében a négy csillagos hotelből elküldtek egy öt csillagosba (ugyanazért a pénzért), a Hotel de France, a Schottentor Universität metró megállónál. Hát ja, jobb a hotel, de ezt az utcát még nem szoktam meg, még nem ismerem jól, nem tudom hol vannak a különböző boltok, látni valók és egyebek, úgy ahogy lassan már megtanultam a Mariahilfe Straße-n.

Közben, annak ellenére, hogy öt csillagos szalloda, nincs ingyenes WiFi (csak 24 órára lehet ingyen használni) és a minibar (ami egyébként úgy tűnik, hogy ingyenes) elég hiányos.

Ma találkoztam életembe először Sonjával, az egyik levelező barátnőmmel, és, ha ez lehetséges, még jobban megszerettem. Elmentünk kávézni egy tök jó helyre, aminek a nevére most nem emlékszem, de talán holnap meg tudom nézni magamnak. Kellemes nő, friss és érdekes. Sok mindenről beszélgettünk és sok mindenre felhívta a figyelmemet Béccsel és Ausztriával szemben amiket nem tudtam, és amik után jobban meggondolnám, hogy valaha is ide jöjjek dolgozni.

Ausztria egy kellemes hely, ahol idáig alapvetően kellemes élményeim voltak, egy pár kivétellel. Most viszont olyan képet festettek elém ahol mindenhonnan, minden sarok mögött picike, gonosz, vérszomjas Adolf Hitlerek leselkednek, akik minden nem osztrák embert ki akarnak pusztítani. Kicsit nehéz ezt felfogni, elképzelni, főleg amikor egy osztrák pincér magyarul köszön el tőlem és a Karitól vacsora után. Nem tudom, talán mindenhol a világ más mint az arc amit mutat.

Sonja horvát és talán ezért mások vele, mint amilyenek a magyarokkal, de van valami ami elől nem lehet szemet hunyni, amit most nem tudok kifejteni, mert a Karinak is kell a gép, még pedig az, hogy a világ, de főleg Európa egyre jobban gabalyodik bele a noacionalizmusba, a xenofóbia fonalaiba és lassan kezdi folytogatni a népeket. Végül, ez Európa: az idegenek kiközösítése, a saját nemzet folyamatos, fájdalmas védelme.