Itt vagyok a "trópusban", Costa Ricában, ahol jelenleg olyan NAGYON HIDEG van, hogy még a szempillám is fázik! Eső (még) nincs, hála a Jó Istennek (mert csak az kéne) de szél bőven van. Természetesen a kibontott haj és a szoknya nincs jelenleg "szezonban". Közben otthon van a két jó kord nadrágom, a csomagomban (amiből ma csak EGY jött, meg, a másikat pedig még mindig "marasztalják" Atlantában, ahol én, egyébként, nem is jártam!!) pedig az egyetlen másik nadrág ami valamennyire melegecske lenne. Felvehetnék egy farmert, de nem ezzel a főnökkel. Akkor most mit tegyek? Továbbra is öltözködjem úgy mintha otthon lennek? Harisnya és föléje zokni a nadrág alatt és trikó-blúz-pulcsi-biciklis mellény összeállítás a felső részre? Na, nehogy már! Otthon pedig, trópusi lakás. A szél minden résen beszökik, és sok rés van, az ablakokon csak egy üveglap, több helyen "blinder" típusú, ahol minden kis lapocska közt boldogan süvít befelé a "hideg front" és az ég adta egy világon sehol sincs kályha! Se cserép kályha, se "cirkon", se mi-a-franc. Itt olyan nincs, pedig esténként már az ember kezd arra gondolni, hogy rak egy kis tüzet a szoba közepére.
Közben ma felhívtak a reptérről:
Repteres Gyerek: Hölgyem, megjött a csomagja... hány csomagja is volt?
Én: ... uhh... kettő, egy kék és egy fekete.
Repteres Gyerek: oké... megjött a fekete.
Én: és a kék?
Repteres Gyerek: hát azt nem tudjuk. Illetve! Megvan, tudjuk hol van, émég Atlantában, csak épp azt nem tudjuk, hogy majd melyik járaton érkezik ide...
Ez nem az amit szerettem volna hallani, és abszolút nem az amit az Ati szeretett volna hallani, mivel a Sportszelete és a LEGO-ja a kék bőröndben vannak. (Illetve a bordó bőröndben ami a kék bőröndben van. A fekete bőröndben pedig a kis fekete bőrönd van. Gondolom ez nagyon is fura lehet a vámosoknak. Borcsa-bőrönd.) Ennek, persze, az majd a következménye, hogy majd Aput kell megkérni arra, hogy vigyen ki a bőröndért, ami lehet, hogy nem fog megtörténni, mert az Apu nem az Ati. (Apu nem igazán kapható arra, hogy segítsen az emberen, Ati igen.)
A dolgok itt lassan visszaesnek a régi kerékcsapásba, mennek-megyegetnek úgy ahogy szoktak, hol kellemetlen meglepetésekkel (kettőben is részesültem tegnap, az egyiket már valamennyire elrendeztem, a másik pedig valahogy lezajlott, de még folyamatosan résen vagyok, hogy visszavághassak), hol mindenféle érdekeségekkel.
Közben tegnap végre megismertem Fernandót. Rettenetesen picike és... ja, nem tetszenek nekem a kisbabák. Nem tudom, de olyan... furán nézett ki! Picike kis feje emberi volt, de a kis teste többi része olyan parányi, gyűrött és fura színű, csupa kis csont és bőr, hogy beleborzongtam. Rettenetesen picike.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése