Modern Udvarhölgyek

Még egy munka nap. Yep. Munkanap, ami nem feltételezi, hogy az ember munkálkodjon is közben, vagy munka-munkát végezzen, vagy azt a munkát végezze amiért fizetnek. Ezt nem mindenki tudja a megfelelő módon felfogni, ugyanis tudni illik, hogy vannak emberek akik mindig is dolgoztak és úgy mennek a munkába, hogy ott dolgozni fognak. Ilyenek, például azok az emberek akik gépekkel dolgoznak, vagy akik különböző termékeket állítanak össze, vagy akik a "kedves kuncsaftokkal" (ennek a szónak a helyesírását Karitól tanultam nem rég. Én mindig kunschaft-nak írtam!) foglalkoznak. A kasszás gyerek nem ülhet le, ugyanis munkaközben Internetezni miközben áll a sor, ugye? Kisebb-nagyon mértékben aztán vannak a mindenféle javító, ellenőrző emberkék, a magán vállalatosak, és így tovább. Azért kisebb-nagyobb mértékben, mert nem egy ilyet ismerünk mind akik annak ellenére, hogy a munkától függ a keresetük, többet lógnak mint robotolnak. Bizonyos szempontból, az ember azt veszi észre, hogy minél szerényebb, keményebb, rosszul fizetett a munka, annál többet dolgoznak rajta az emberek.

Más posztokon, és minél jobb a poszt annál jobban, egyre több a lógás mint a munka, több a politikai figurálás a csúszás-mászás mint a valódi munka. És ha az ember az Államban dolgozik, akkor szinte csak politizál és nézi kinek a kegyében járhat, kitől kaphat protekciót és hogyan kapaszkodhat fel a főnökségi, majd az állami "hercegségek" létráján. Érdekes, de ahogy olvasom Festetics Mária naplóját olyan mintha ő is itt dolgozna. Egy az egyben ugyanaz a helyzet: a lusta udvarhölgyek munkáját a "szorgalmas" udvarhölgyeknek adják, de azért mindenki megkapja a maga fizetését. Vannak akik szinte mindent kitalálnak, hogy betegek legyenek és ne keljen nekik szolgálatba állni, majd van aki ott reked órákig a kötelességeivel (túlórázik) de ezért nem kap plusz fizetést.

Nem tudom milyen lehetett a Bécsi udvarban, de itt a Távközlési Udvarban nyüzsögnek a lezser, és hogy Festetics grófnő szavaival éljek, a pimasz emberek. Ezek is azt hiszik, hogy munkanapjaik vannak, amikor ők dolgoznak, és még ha nem is érnek be egy bizonyos órára (mert ők nagyon bizalmas emberek akik egy rendkívül fontos munkát végeznek), ők továbbra is sokat dolgoznak, és húúú, de még mennyit dolgoznak és képesek is felháborodni ha valaki meri kérdőjelezni munkájukat. Érdekes módon itt rengeteg az olyan udvarhölgy (legyen ez most nő vagy férfi) aki mindenki más munkájába belekotlik. Mindenkire van egy megjegyzése, talál magának új munkákat, mint bejelenteni ki késik, ki lóg, ki nem adja be a munkáját, ki megy el milyen gyűlésre majd mások munkáját kritizálja anélkül, hogy komolyan tudná, hogy miről is szól az adott munka, majd felszól beprotezsálóinak, hogy Ikszipszilonka milyen rossz munkát adott be, és azt semmiféle képen nem lehet elfogadni. Annyit forognak, annyira beleütik orrukat mások dolgaiba, hogy saját munkájukat nem tudják elvégezni, amiért mindig olyan fáradtak és amiért nekik annyi dolguk van!

Akad aztán teniszező udvarhölgy is, aki ütővel várja a munkát, és amint kérnek tőle valamit, ami az ő munkája egyébként, azt hamar vagy vissza küldi akár milyen ürüggyel, vagy azért küldi vissza, hogy a kérelmező lassan magától csinálja azt amit neki kellene csinálni, vagy tovább adja, hogy valaki más csinálja meg. A marasztaló udvarhölgyek pedig ülnek a munkán és remélik mindenki elfelejti majd, hogy munkát kell csinálniuk.

Én csak egy dolgot szeretnék tudni: ha nem akarnak dolgozni akkor miért nem mondanak le és hagyják, hogy jönnön helyettük valaki aki tényleg dolgozni akar?