Energia és Remény egy Kemény Munkanapban

Ma nagyon fáradt vagyok. Most már nem annyira, de a munkában teljesen kimerültem. Több szolgáltatásnak a dokumentumai ma berontottak a napomba, más feladatokkal együtt, mint egy adatbázis felújításának a kérelmezése és elintézése, és az egyik munkatársam irodai költségeinek elkönyvelése. Dolgaimat szépen beírogattam határidőnaplómba míg bele nem akadtam abba, hogy már nem volt hely, hogy mindent felírjak. Istenem! Ilyen nem szokott előfordulni a PDA-mmal! Nehéz, komolyan visszaszokni a papír határidőnaplókhoz, és nem akarok egy hatalmas nagy behemót könyvet cipelni. Már volt olyanom és ezek miatt tértem át az elektronikus határidőnaplókhoz. Miért nem csinálnak már ilyet!? Miért!?

Elintéztem szintén egypár dolgot a szakdolgozattal kapcsolatban, ami nagyon nagy örömet jelentett számomra és sok energiával töltött be. Szereztem két interjút és kértem adatokat egy intézménytől (amit majd holnap fel is hívok telefonon, csupán azért, hogy észben tartsanak).

Nem találkoztam barátaimmal, nem beszéltem senkivel, és gyakorlatilag alig beszéltem a Karival is, amit tényleg nagyon sajnálok.

Karival az a gond, hogy amikor ő fel tud hívni engem, akkor én dolgozok, amikor pedig már én kijövök ő neki már le kell feküdnie aludni. Ez nem volt probléma míg nem voltam elásva munkával, de most, hogy rengeteg dolog van és valakinek egy e-mail-je arra készteti a főnökömet, hogy hirtelen gyűlésre hívjon minket, hogy hamar megbeszéljük a helyzetet (ahogy ma is megtörtént), egyszerűen hogy tudunk beszélni? amikor az irodában vagyok akkor is olvasnom kell a dokumentumokat amiket küldenek, e-mail-ekre válaszolni, munkát csinálni, dokumentumokat kijavítani, díjakat átnézni és kiszámítani... tehát mikor tudunk most beszélni és mennyi ideig? Ez most egy nagyon szűk metszet. Nem egyszerű, de ez van.

Ugyanakkor örülök, mert a főnököm szuper. Leül velem, megmagyarázza álláspontját, meghallgatja mondanivalómat, megfigyeléseimet, együtt agyaljuk ki a megoldásokat, tisztán megmondja mit akar és folyamatosan kedves. ^_^ Szupi a főnököm!

Ma azért találkoztam egy rövid ideig valakivel. Egy lánnyal aki a geek-párnákat csinálja. Ma végre készek voltak az iwiw és a blogger párnáim! Olyan szépek!!! Nagyon boldog voltam és nagyon örültem nekik. Tudom, hogy csak egy kicsi, jelentéktelen dolog, de ezeket az Otthonunkba vettem, Otthonunkba rendeltem. Így nem csak a Karim, de én is lassacskán segítem összehozni otthonunkat és a dolgok amik kellenek bele. Így, például, észrevettem, hogy nem kell nekünk bögrékre költenünk, mert csak nekem van 7 bögrém! És mi minden más lehet? ^_^ Sok-sok mindenből, kis darabkákból tőlem és tőle kerül össze az otthonunk.

Érdekes, hogy ilyeneken gondolkodom. Ki hitte volna, nem?