Este van és olyan fél nyolc felé jár. Télen korán sötétedik be, amit sok mindenki nem szeret, de én imádom. Kellemes ez a korai, besuhanó sötétség ami leleplezi az idő lépéseit és az aki nem hord órát nem érzi mikor van késő, mikor van korán. Olyan mintha az ember a sötétben csak élne és nem öregedne, mert nem láthatja az időt, az órákat. Kari lefeküdt egy picikét én pedig most egy pillanatra egyedül vagyok és kihasználom, hogy bloggozak egy picit. Szokás szerint teli programunk volt ma, amiból ma reggel elmaradt a templom, mivel nem éreztem jól magam. Felhívtam a Zsuzsanénit, hogy szóljak, hogy inkább pihenek itthon minthogy a templomi padban forogjak a fájdalomtól és ne tudjak odafigyelni a beszédre, amit egyébként imádok! (Tudom, ez hírtelen olyan túl kereszténykedőnek hangzik, de komolyan jó lelkészeink vannak és igazán nagyon jókat szoktak mondani!)
Kari édes volt és vigyázott rám egész reggel, figyelt arra, hogy pihenjek, jól be legyek takarva, legyen meleg teám, pirított nekem kenyeret, ágyba hozta nekem, felsegített, hogy ülni tudjak, mellém feküdt és átölelt amikor a legjobban kellett és mondogatta nekem, hogy nagyon szeret és hogy remélte, hogy hamarosan jól leszek. Kérdezgette is rendesen amikor látta, hogy ébren vagyok, jobban vagyok-e. Egyszerűen angyal ez a gyerek. (Megyek is most mindjárt puszit adni neki!)
Egyre meg voltunk hívva a Marikához, akivel megbeszéltük mik lennének a feltételek a lehetséges Palotai költözésre. Kicsit zavaros volt számomra de a legtöbb dolgot már Karival előreláttuk: Karival a nagy házban lakunk, nem az Etelka néni házában, a kutyánk hozzánk nem megy be, alapvetően az asztmám miatt, mindenki a saját rezsijét fizeti, Marika nem kér tőlünk bért az ott lakás fejében, a ház és Marika minden vagyona pedig Anyura, Zsuzsanénire és Ágnesre marad. Ezzel semmi gond, csupán ahogy beszélt Marika észrevettem, hogy úgy látja, hogy örökre maradunk ott. Hn, talán a Karit ez nem annyira zavarná, végül is szereti a kertes házakat és Palota gyönyörű, de én igazán azt reméltem, hogy majd a belvárosban lakunk, valahol a 12. kerületben. (^_^ Ez az én kedvencem, Karié pedig az első kerület.) Ezt még valahogy meg kellene beszélni, főleg miután Marika elmagyarázta, hogy mi mindent kell majd a házon javítani, amit elválalt valahogy elintéz, de még így is sok költségünk lenne már a rezsivel egyedül. Karival csak ketten vagyunk, tehát nem is kell nekünk sok hely, kicsi lakásban is kényelmesen meg tudunk lenni, ahol kissebb lenne a rezsi, és ami közelebb lenne a központhoz, ahonnan gyorsabban is tudnék bemenni dolgozni, akárhol is dolgozom majd (de remélem a központban, nem túl messze és az egyik általam kedvelt cégben! ^_^)
Miután visszajöttünk, Karival elmentünk ebéd-vacsorázni a Mammutba, ahol Kari életében először pálcikákkal evett és sushit kóstólt. Kari Philadelphia makit és Unagi Onigara makit is kóstolt meg. Én California makit és Ebi Crunch makit ettem. Miso levessel kezdtük, majd megosztottunk egy White Orchid-ot. Fantasztikus volt. Utana bevasároltunk egy picit, ahol vettünk krumplit, mert Karinak kedve támadt majd megint krumpli héjakat főzni. ^_^ Mondtam én, hogy ennek az embernek van érzéke, tehetsége ehhez! Szerintem, majd amikor itt leszek, Karival sok vacsorát fogunk tartani barátainknak és rengeteg fincsi kaját fogunk majd otthon főzni. Lehet, hogy ezt még nem tudjátok (honnan ha még nem mondtam), de Karival valódi élmény főzni. Az ember néha csak azt sajnálja, hogy nem akart szakács lenni, mert a Kari szakácsnak adta volna a fejét most ő lenne a magyar Bobby Flay: Magyarország Konyha Arénájának eaz egyik Vas Szakácsa!
Na, Karim felébredt, megyek vele valami vacsi-vacsit csinálni.
Persze több dolog is történt, de sok mindent a naplómba fogok zárni.
Még csak annyit akarok hozzátenni gyorsan (habár külön bejegyzést érdemelne), hogy tegnap voltunk Marcsi mamánál és Jánosnál, ahol fincsi pörköltet ettünk nokedlivel, salátával és kakaós csigával. Ittam mézes pálinkát az egyetlen mézes pálinkából amit szeretek, amit maga János csinál, mert olyan nagyon FINOM és összepusziltak, összeöleltek és a Kristófot és láttam! Meg sem tudom fogalmazni mennyire szeretem őket és milyen jól esik, hogy ők is szeretnek, és szeretik a Karit és a Kari is szereti őket. Nagyon szeretek hazamenni Mezőkövesdre, tehát majd amikor végleg hazaköltözök sokat, de sokat-sokat fogok majd felruccanni. ^_^
Most már tényleg megyek. ^_^
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése