Ma reggel láttam megint, sok-sok év után Rákos Palotát. A ház továbbra is olyan szép mint amilyenre emlékeztem, az alsó lakó osztály, a volt rendelő pedig fantasztikus, gyönyörű parkettával és két szépen elkülöníthető szobákból áll. Két szoba, egy hosszú folyosó ami régen a röntgen volt, egy kis raktár helység és egy pici fürdőszoba. Nekem ez a kedvencem. Fönt a Laci bácsiék régi lakosztálya van. Egy picike szoba amit Kari már kiszemelt dolgozó szobának, Két egymásba nyíló szoba, rengeteg fénnyel, fürdőszoba, raktár/speiz, konyha ami egy picit jobban be van rendezve mint a lenti lakosztályban, ahol egyáltalán nincs. Nekem mégis az alsó rész tetszik a legjobban, főleg, mert a szobákat be lehet zárni és a konyhát lehetne hatalmasra csinálni és ebédlőt és belerakni.
Ezen kívül ma nem voltunk sehol, mivel a hidegtől megint elkezdett fájdogálni a hasikóm. Még nem pakoltunk a bécsi útra, még mindig nem pakoltunk, és még hiányzik több cucc amit majd haza kell vinno. Listát írtam, amit majd kihuzigálom őket ahogy megvesszük.
Ma szerettem volna megrendezni Kari határidő naptárát a kávéfőzőben, de ahogy azt akárki ki is találhatja, a kávéfőzőben nincs határidő naptár. Nincs Microsoft Outlook, és az Outlook Express-jében nincs naptár, tehát nem lehet neki határidőnaptárt létesíteni ami majd csipog amikor valamit csinálnia kell. Hn. Pedig olyan jó ötlet lett volna!
Még mindig küzdök Kari emlékezetével, és igyekszem segíteni neki, hogy meg találja azt a rendszert amivel kényelmesen tudjon dolgozni. Szerintem fontos, hogy mindenki megtalálja azt a rendszert amivel mindent el tud végezni amit csinálni akar, de közben nem idegeskedik és jól érzi magát. Mindig kicsit aggódom amikor Karimtól olyat hallok, hogy "nem éri el magát". Ez nem jó, és épp ezért akarok neki segíteni, hogy az ilyeneket meg tudja előzni és legyen több ideje legyen pihenni, játszani, sörözni és egyebek. Ebben mostanában rengeteget szokot segíteni Dr. Frank Buck és a blogja, Get Organized!, amit mindig elolvasok, és ahonnan rengeteg jó ötletet merítettem idáig. Nagyon javaslom mindenkinek!
Gondolkodom Karin és azon, hogy tulajdonképpen milyen jól tud főzni, annak ellenére, hogy van aki állítja (és szép kis kócos fejecskébe vési), hogy ő nem tud főzni, hogy ehhez nincs tehetsége. Ühüm. Karival ma is főztünk, még pedig gnocchit, ami eghy picit "macerás" Kari szerint mert a tésztából egyenként meg kell formázni a kis gnocchi gombócocskákat. Minden esetre elég egyszerű, roppant finom és egy érdekes változat a hagyományos tésztával szemben. Elkészítéséhez krumpli kell, összeaprítva, amiért fantasztikus krumplihéjak után csinálni, amikor megmaradnak a közepek amiket ki kell vájni, hogy majd megtölthessük sajttal. A krumplit összegyúrjuk annyi liszttel, hogy ne legyen ragacsos, és egy kis sóval. Miután jól meggyúrjuk kicsi gombócokat gyúrunk ki belőle, talán egy centiméter nagyságúak. Ezeket forró vízbe dobjuk majd, és kiszedegetjük amikor feljönnek. Figyelni kell, mert olyan picik, hogy hamar fel is jönnek.
Ezt lehet paradicsomos szósszal, mindjuk milanói, bolognai vagy egyébb szósszal leöntjük és sajtot reszelünk rá. Isteni volt. Kicsiből és meglepően sokat lehet csinálni.
Nagyon örülök annak, hogy Kari szívesen főzöcskézik velem, hogy nem húzódik előle, de főleg, hogy beleveti magát, hogy megadja magának az eséjt és így rendkívülien teljesít. Szerintem minden ember egy doboz lehetőség aminek csak az ég a határ: Azok lehetünk akik lenni akarunk. Nincs lehetetlen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése