Pakolászok. Megint.

Mint minden év elején, megint pakolgatok, de ez alkalommal, mint minden év elején, nem olyan boldogan, mint az előbbi pakolászoknál. Most a pakolás egy picit szomorú, és még szomorúbb amikor Kari búsan megjegyzi, hogy nem nagyon örül annak, hogy hamarosan repülök vissza Costa Ricába. Hát mit tegyen az ember? Ilyen most az életem.

Bécsben nagyon jól éreztük magunkat, és minden programunkat sikerült véghezvinni. Schönbrunn, Belvedere, Sonja Kovacicek, Mozart Kugli, posta. Csak a pénzváltó hiányzott, ahol megszabadulhattunk volna végre a Szófiából hozott lévától.

 

Templom a Schottentor Universität állomásnál. Fogalmam sincs mi a neve.

 

 Én a Belvedere Felső  előtt.

 

Kari meg én a Belvedere Felső előtt (ezt biztosra tudom!) 

Három képből a cigiző csaj csak ezt tudta megcsinálni.

 

Amiket vettem Bécsben az első napon.

Ott van az első bögrém! (Kari kisajátította eredeti ICE bögrémet)

Mielőtt felültünk volna a hazafelé tartó vonatra, Kari egy számomra nagyon szívhez szóló dolgot mondott. Beültünk egy kávézóba, Café Western, ahol egy-egy kávét kértünk. A kávézót valamikor 1860-1870 körül építették és még tartja azt a régi szellemet ami akkoriba élhetett. XIX. századi bútorokkal, elrendezéssel, korhoz hű berendezéssel, még ha a falakon itt-ott plakátok lógnak A-Ha és egyébb XX. század közép és végi szárokról. Miután visszajöttem a vécéből, Kari megjegyezte: "Most kezdem érteni miért szereted ennyire Bécset. Olyan szofistikált, elegáns... egy kicsit olyan, mint Párizs." 

Nem tudom megmagyarázni, de ez rendkívül jól esett. Kari maga elé nézett, mintha gondolatait a szalonból szívná, és elmélyülten hosszú ujjai közt tartotta tejes kávés csészéjét. Nem csak a megértés volt itt a lényeg, hanem az az elmélkedő, gondolkodó mód ahogy mondta, ahogy szavaival fonta össze megfigyeléseit, ötleteit és következtetéseit szépen levezette. Mondatai, minden szó amit ezek kifejezésére kiválasztott tökéletesek voltak. Hírtelen úgy éreztem, gondolkodó, filozófus vagy költővel vagyok. a hely sem lehetett ennél tökéletesebb. Karim fantasztikus!

Visszafelé, a vonaton, Festetics Mária Grófnő naplójának bűvkörébe kerültem. Egyszer kinyítottam és alig bírtam becsukni! Karim, közben, miután szépen átnézte az osztrák kis újságot (és így tovább csiszolta németét, ami nem is olyan gyatra mint ő mondani szokta), egy másik bűvös-bájos kis édeskének hódólt.

 

Bizonyíték, hogy a Karinak laptop kell.