Trópus. Időjárás: szeles, borús, hideg. Hőmérséklet: kevés (talán olyan 16°C? Itt az "mínusznak" minősül!!). Itt nincs hőmérő az ablakon kívül, de az ember kékülő körmei kétségtelenül mutatják, hogy ez nem tengerparti időjárás. Odáig fajult a dolog, hogy már kóla helyett inkább teát vagy kávét iszok, ahhoz pedig nagyon, nagyon, nagyon hidegnek kell lennie. Közben, persze, még mindig rétegesen öltözködöm, mert csak így lehet kibírni a hideget. Annyira, de annyira hideg van, hogy tegnap, annak ellenére, hogy nem akartam hazamenni a bunkócskákkal, kénytelen voltam a kevésbé bunkócskával hazamenni. (Persze, ha jött volna a Bunkócskább, akkor szembesültem volna a csont fagyasztó hideggel.)
Otthon elmentem gyümölcsöt és salátának valót venni. Azért mertem elmenni, mert gondoltam, hogy elmegyek a közeli boltban. Na, annak a zöldségese be volt zárva. Francba. Hazafordultam volna, de nekem KOMOLYAN kellett a saláta és a gyümi, tehát kénytelen voltam elballagni a Hiperbe, a nagy hidegben és nagyobb szélben, ahol alig volt ember és az ajtókat is bezárták. Akkora volt a hideg, hogy Apu ÖNKÉNTESEN eljött értem. Ez nagy szó.
Miután hazavitt és letettem a cuccokat (azért kólát is vettem, nem csak gyümölcsöt és salátát!), elvitt a reptérre a bőröndömért. Itt kellemes meglepetés ért, mert kiderült, hogy mind a két bőröndöm megérkezett. Ezt pedig úgy vettük észre, hogy tegnap a Repteres Gyerek azt mondta, hogy a fekete bőrönd jött meg, este pedig a kéket hozták elém. Csak azt sajnáltam nagyon, hogy az Ati egész délután azon morgolódott, hogy nem jöttek meg a cuccai. Persze, amint meglett a bőrönd, hívtam az Atit, és szóltam, hogy megvan minden, jöhet haza a dolgaiért. Volt nagy öröm otthon, Apu kijelentette, hogy Kari Apja igazán tud borokról, hogy az az igazi. Ezt aztán rossz néven vettem, mert habár a világ tudja, hogy én szinte istenítem az Apósomat (végül is egyszerűen tökéletes) senki se kicsinyítheti le a Karit előttem. (Apu azt mondta, hogy az apósom bora jobb a Kariénél... eddig csak a Rosé-t kapta meg, amit ő maga kért!!). Persze, amikor megkapta a Soproni Kékfrankost Karim Apja szintjére emelkedett vissza. ^_^
Anyu örült a sok Mozart Kuglinak, Tallérnak és Schönbrunni Kuglinak, de sopánkodott, hogy milyen pici (és kevés) a Béres. Hn, nem értékeli a pici üvegeket. Majd amikor megkapta a Paul Newman könyvet egyből nekiállt dicsérni a Karit, hogy milyen édes, arany gyerek, hogy nála nincs is jobb, hogy ezt meg kell tartani, mert még ilyen drága, kedves, szép gyereket még keresve se talál az ember. (És én tavaly Szilveszterkor nem bírtam lekoptatni!) Majd megint mesélte nagy boldogsággal, hogy milyen segítőkész gyerek, mi mindent csinál, mennyire édes... Hát igen, nem csak mindenki szereti a Karit, de azt is tudjuk, hogy az angyalokat a Mennyországban ő utána mintázták. ^_^
Mindenki nagyon örült, minden épségben megérkezett, még János Papám mézes pálinkája is, amiről Apu azt hitte, hogy azt is neki hoztam. Még csak az kéne!! Abból még a Kari sem kapott! Azt teljesen, 100%-an az enyém. Mondtam neki, hogy majd adok neki egy kicsit, hogy megkóstolja, de az CSAK IS AZ ENYÉM! János Papa nekem csinálta. ^_^
Igen, megint itt vagyok, Costa Ricában, de meddig?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése