2009. május 11., hétfő

Anyám, A Folyton Fiatal

Anyumék ma Atiéknál ebédeltek. Egykor mentek el, és most pár perce jöttek vissza. A házban a fény lágy és hidegecske, friss a szétolvadt esős felhőknek köszönhetően. Anyu teljesen világos színekbe öltözve, lágyan lengő nadrágban, szandálban, kötött, hosszú, modern, nőies poncsóban. A fényben, a ház lágy csendjében anyám teljesében az volt akit mindig látok benne: az egyszerű szépség, és mégis elragadó, csodálatos szépség, ami az örök szépséget és az örök divat szíve. Lassan jött velem szembe, szép, fehér kezeit összetéve nagy óvatosan. Ahogy tenyereibe pillantottam egy pillanatra, láttam egy pici poszméhet vitt amit percekkel előtte magam láttam ahogy a hangyák támadtak.

Anyukám valahogy mindig ilyen volt. Mentette a gyíkokat a macskáink elől, a kis madarakat, mindenféle bogarakat, tücsköket. Anyukám, ahogy így elnézem, továbbra is kislány lelkű, továbbra is szép, mosolygós és még mindig tud csodálkozni a világ apró csodáin. Anyukám csodálatos.

Nincsenek megjegyzések: