Olvasott Bloggok

Ma felvettem még egy blogot a blogolvasó listámra. Ez alkalommal egy Costa Ricai blogról van szó, spanyolul (oh wow! Nyuszika kegyeskedik SPANYOLUL olvasni! Hát igen, tegnap bezárták Sam-et Bobby földalatti démon és szellemelleni bunkerébe, és június negyedikén pedig itt lesz a világ vége, amikor Lucifer kiszabadul a pokolból, jaj, és ne adja Hyne, Deannek kell megölnie Sam-et! T_T). Ezt a blogot egy Heidy Murillo csaj írja, aki része egy ökologikus mozgalomnak aki igyekszik megvédeni az országot az elnök és emberei ellen.

Aki volt, vagy hallott Costa Ricáról tudja, hogy ha van valami amivel a Costa Ricaiak dicsekednek az a "természetes szépség" ami feltehetően mindenhol található az országban. Itt nincsenek szépen kiépített, megtartott városok, nincs nagy kulturális fejlemény, már rég nem lehet "demokrácia paradicsomról" beszélni, vagy "béke országáról" beszélni. Persze, azért nem Gambia, még nem tartunk ott, de nem sokáig.

Több dolog történik itt már évek óta. Az Állam eladja a tengerpartokat, amik közterület, de nem costaricaiaknak, hanem nagy cégeknek. A costaricai továbbra sem veheet tengerpartot. Kiűzik a szegény halászokat a kis szigetekről ahol élnek, mert, hogy az a védett tengeri területen van, ahol nem szabad senkinek élni vagy épitkezni, DE eladják nemzetközi ingatlan fejlesztő cégeknek akik holtelt, kaszinót és mindenféle erőműveket telepítenek oda. Engedélyezik, sőt hívják az olyan cégeket, hogy fejlesszenek ki hatalmas luxus hoteleket golfpályával ami majd mindenféle gazdag túristát, hoz és olyan luxus villákat amiket majd gazdag külföldieknek adnak el, fel sem figyelve arra, hogy milyen nagy károkat tesznek a környezetnek.

Guanacaste-ban (észak-keleti megye) valahogy nagyon sok mega-project ingatlan fejlesztés megy. Hatalmas hotelek, villák és ilyenek. Idáig Guanacaste igazán mindig el volt hanyagolva. Alapvetően egy hatalmas lapos terület ahol sok a marhatenyésztő és kevesek a folyók. Costa Rica többi részéhez képest, a legszárazabb föld. A földművészeknek sokszor gondjuk szokott lenni a vízhez férhetőség. Itt, ugyanakkor, a lakosság sokkal többet fizet a vizért mint a többi megyében. Például, egy átlag fogyasztás mellett, ugyan annyi liter vizért San Joséban egy család fizet ezer forintot havonta, és Guanacastéban 25 ezer forintot havonta. Ja, és Guanacastéban nincsenek ugyanazok a munkalehetőségek, mint San Joséban, és ugyanazok a keresetek, tehát az emberek alavetően szegényebbek.

Most ezekkel a mega-ingatlan fejlesztésekkel, azt a kicsi vizet is elveszik az emberektől. Mindet a hotelekbe és villákba vezetik, a szegénynek, szó szerint, csak a szenyvíz marad. Van egy kis falu, Sardinal ahol az emberek belebetegednek a folyamatosan utcáraömlő szenyvíztől amint naponta kamionokkal visznek keresztül a nagy hotelekből, mert hogy ezekben nem építettel rendes szenyvízelháritó rendszert. És mit csinál az Állam? Kiadja a rendeletet (az asztal alatt) minden sajtó cégnek (amik szépen le vannak fizetve, mert minden egyes cég vezetőségébe politikus vagy politikus családtag ül), hogy erről nem készülhet cikk. Elnyomják az embereket, megtitlják a hírdetéseket.

Ezt lehet?

2007-ben, amikor referendum volt a CAFTA-val kapcsolatban, az Állam elintézte, hogy egyetlen egy CAFTA ellenes hírdetés se kerüljön a tévébe, csak CAFTA támogató. Megtiltották a politukusoknak, hogy résztvegyenek a különböző kampányokban, de az elnök és emberei munkaidőközben elmentek több helyre a CAFTA-t támogatni... nyilvánosan. A CAFTA ellenes csoport csinált egy hírdetést, összegyűjtött pénzt, kifizettek egy helyet a hírdetésre egy tévé láncnál, ami el is fogadta a pénzt, de aztán nem tette fel a hírdetést, mert maga az elnök hívott és rendelte el, hogy ne tegyék fel, és sose adta vissza a pénzt.

A választás előtti napján az Állam elrendelt egy 24 órás kampány tilalmat, amit az Állam megszeget, utcára dobott több ezer autót és kampányt rendezőt és nem vitte el őket a rendőrség.

És ez csak egy pici része. Tehát, igen, itt lehet.

Most van egy másik nagy gond. Alajuela megyében (közép-észak-kelet) van egy hely, Crucitas, ahol egy külföldi cég egy arany bányát akar kialakítani. A hely, szokás szerint, egyszerű, szegény emberekkel van teli. Földművesek, marha tenyésztők, hacienda dolgozók. Egyszerű emberek.

Talán az ember azt gondolná, hogy ezzel semmi baj, elvégül is most munkához jutnak az emberek. Igen ám, csak hogy 1. a bányát egy védett parkba akarják csinálni, 2. ki akarnak vágni olyan fákat amik egy adott madárfajnak a lakó helye. Ez a madár alapvetően ezen az erdőn megy keresztül Nicaraguából Colombiába; és 3. már az iskolában tanultuk, hogy habár van Costa Ricában arany és kőolaj, se a mennyisége, se a minősége nem éri meg a hatalmas nagy befektetést és védett területek, flóra és fauna feláldozását. Az érdő nemzetközi egyezmények által védett, de az Állam mégis forgalmazza ezt a bányát.

Most kiderült, hogy az önkormányzat amihez tartozik Crucitas (a név jelentése "kis keresztek", nem igazán helyes spanyollal, de érthető), kitalálta, hogy rendez egy "Ökologikus gyaloglást" a környezetért. Meghívtak iskolákat, falukat, több cég és intézmény rendezi és sponzorolja (érdekes módon egyetlen egy környezetvédelmi egyesületet nem hívtak meg...), és megígérték, hogy adnak három millió colón-t (olyan 1,14 millió forintot) annak az iskolának ami a legmagasabb diák százalékját hozza el gyaloglásra. Persze, ki van kötve, hogy a fiatalok nem vihetnek a gyaloglásra semmi féle plakátot, tüntető "banner"-eket és ilyeneket. Ne legyen szó Crucitas-ról se semmilyen más helyzetről.

Tehát nincs pénz gyógyszerre, iskolák tatarozására, új iskolapadokra, krétára, nincs pénz utak rendbetevésére, földműves segélyekre, de van pénz vesztegetésre? És támogassák a környezetvédelmet úgy, hogy közben ben esik szó a környezetre néző rongálásról?

Heidy Murillo ezekről ír. Ahogy a dolgok mennek itt, Heidy hamarosan egy árokba találja holttestét.