Sok ember akit ismerek, akinek van blogja vagy livejournal-a, vagy insanejournal-a, vagy akármilyen fajta online naplója, egyszerűen nem ír bele. Oké, lehet, hogy van aki már lassan három éve nézegeti régi livejournalomat és azon gondolkodik, hogy mi a franc, miért nem írtam rég, DE én írok! Viszont van akinek egy, két, három, n online naplója van, mégsem ír egyikbe semmit! Aztán sok olyan is van, persze, aki jobb lenne ha nem írna, mert, legyünk egy kicsit őszinték, annyi butaságot okádnak ki a világra, hogy meg áll az ember esze. Hát mondom, az ilyenek láttán az ember komolyan kétszer meggondolja, hogy azt állítsa, hogy "inteligens élet" van a földön. Őszintén, mindig is azt gondoltam, hogy a világon három féle élet van: az ösztönös élet, ahova az ember az állatokat és növényeket sorolna, meg egypár ismerősemet akiknek létezésük kizárólag abból áll, hogy nézik a tévét és esznek, vagy annyira hajkúrászák a szexet, hogy már azt hiszi az ember, hogy a kipusztulás küszöbén áll az emberi faj. Az inteligens élet, ami a gondolkodó képes személyekre vonatkozik, és a hülye élet, ahova az a sok idióta tartozik aki csak a butaságra és az irracionalitásra használja fel kevés működő neuronjait.
A "hülye élet" felfogása nem tisztázódott igazán bennem egészen addig, míg ebbe a cégbe nem kezdtem el dolgozni, és nem vett engem körül a nagy idióta massza. Igen, az egyetemen láttam egypár esetet, és amikor a bankba dolgoztam találkoztam egypár olyan agya veszett ügyféllel, hogy az ember csak nagyokat tudott pislogni és arra gondolni, hogyan volt képes egy ekkor hülye reggel felkelni és tudni mit kell csinálnia.
A cégben a hülyék nagy túltolongása arra hívta fel a figyelmemet, hogy egyre kevesebben vagyunk az inteligens élet körében, és egyre többen a hülye élet körében. Sajnos az a baj, szerintem, hogy az "emberi viselkedés" pajzsa alatt hagytuk a hülyéket szaporodni. Közben a hülyék kipukkadtak és elöntötték a világot butító fertőzéseikkel. Végül is mi legyen egy gyerekből aki inteligens életbe születik, de a hülye életben nő fel? Áttért hülye.
Miért nem lehet mindenki okos? Miért nem tudja mindenki értékelni a művészetet? Igen, minden ember más, és minden emberben "más erények élnek". Igen, csak hogy ez éppen hazugság. Hogy mernek minden kis fikarc mozzanatot "erénynek" nevezni? Nem, van akiben nincs semmi értékes. Van aki kong az ürességtől, aki tehetetlen, aki test pazarlás. nem tudom miért nincs bennem egy kis "együttérzés" hülye embertársaim iránt, de nem tudom megállni, hogy ne nézzem le azokat akik nem képesek gondolkodni, akik nem képesek kifejezésre juttatni gondolataikat, akik nem képesek belemélyedni, értékelni, élni a művészetet.
Anais Nin jutt eszembe. Hogy lehet naplóba zárva élni, várva Henry és June érkezését életébe, kiéhezve más művész társaságára, otthon csendbe meredni, kívülről figyelve Hugo-t, tehetetlen, pragmatikus, prozaik életét. Az író és a bankár. Anais tükrébe merülök. Nem, nem tud a művész a lapos elméjüvel élni. Képzeli a művész a laposba az ész langját, a termékenyság domborait, az alkotás rezzeneteit... de nincsenek ott. A beszélgetések a művészbe merülnek, ott élnek addig a pontig míg a lapos elme nem mozzan meg a valóvilágban, és a művész haragossan le nem legyinti, gyűlölve amiért meri felháborítani a tökéletes képet amit róla alkotott.
De mi drága Anais-unk kiszakította magát és felrepült, betegsége, képzelete szárnyain oda ahova ember sose ért.
Ez-e vajon az inteligens élet sorsa?
A "hülye élet" felfogása nem tisztázódott igazán bennem egészen addig, míg ebbe a cégbe nem kezdtem el dolgozni, és nem vett engem körül a nagy idióta massza. Igen, az egyetemen láttam egypár esetet, és amikor a bankba dolgoztam találkoztam egypár olyan agya veszett ügyféllel, hogy az ember csak nagyokat tudott pislogni és arra gondolni, hogyan volt képes egy ekkor hülye reggel felkelni és tudni mit kell csinálnia.
A cégben a hülyék nagy túltolongása arra hívta fel a figyelmemet, hogy egyre kevesebben vagyunk az inteligens élet körében, és egyre többen a hülye élet körében. Sajnos az a baj, szerintem, hogy az "emberi viselkedés" pajzsa alatt hagytuk a hülyéket szaporodni. Közben a hülyék kipukkadtak és elöntötték a világot butító fertőzéseikkel. Végül is mi legyen egy gyerekből aki inteligens életbe születik, de a hülye életben nő fel? Áttért hülye.
Miért nem lehet mindenki okos? Miért nem tudja mindenki értékelni a művészetet? Igen, minden ember más, és minden emberben "más erények élnek". Igen, csak hogy ez éppen hazugság. Hogy mernek minden kis fikarc mozzanatot "erénynek" nevezni? Nem, van akiben nincs semmi értékes. Van aki kong az ürességtől, aki tehetetlen, aki test pazarlás. nem tudom miért nincs bennem egy kis "együttérzés" hülye embertársaim iránt, de nem tudom megállni, hogy ne nézzem le azokat akik nem képesek gondolkodni, akik nem képesek kifejezésre juttatni gondolataikat, akik nem képesek belemélyedni, értékelni, élni a művészetet.
Anais Nin jutt eszembe. Hogy lehet naplóba zárva élni, várva Henry és June érkezését életébe, kiéhezve más művész társaságára, otthon csendbe meredni, kívülről figyelve Hugo-t, tehetetlen, pragmatikus, prozaik életét. Az író és a bankár. Anais tükrébe merülök. Nem, nem tud a művész a lapos elméjüvel élni. Képzeli a művész a laposba az ész langját, a termékenyság domborait, az alkotás rezzeneteit... de nincsenek ott. A beszélgetések a művészbe merülnek, ott élnek addig a pontig míg a lapos elme nem mozzan meg a valóvilágban, és a művész haragossan le nem legyinti, gyűlölve amiért meri felháborítani a tökéletes képet amit róla alkotott.
De mi drága Anais-unk kiszakította magát és felrepült, betegsége, képzelete szárnyain oda ahova ember sose ért.
Ez-e vajon az inteligens élet sorsa?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése