Holdfürdő

Mivel mára nem lett volna igazán valami felmagasztalt témám, gondoltam írok egy kiegyenlítő bejegyzést a Kék Lány bejegyzéshez. Persze, valami Kék Fiú típusút. A szavak majd csurognak maguktól, de előbb a képet kellett megtalálnom. Hát elmentem valami szépet keresni... és annyit, de annyit, de annyit találtam... Hogy tud valaki egyszerűen el nem olvadni a férfi test láttára?

Lehet, hogy heteroszexuális nőnek kell lenni, vagy homoszexuális férfinak, vagy akármilyen nemű ambiszexuálisnak, hogy az ember értékelni tudja az efféle test vonalainak brutális szépségét. Minden esetre mélyen sajnálom mind azokat akik e csoda értékelésére képtelenek. Az ilyen test, ami kevesebb társadalmi véltozás alá van vetve, mint a női test, amitől nem elvárt, hogy lábat, hónaljat, "bikini vonalat" borotváljon, mosolyogva viseli karjain puha perzsa bundáját, nem mászik fel magas sarkú kínzó eszközökre, nem cipel táskát, nem kenceficézik reggelente, nem szedi ki szemölodökét. Tarkóján puha kis csibe tollként tündökölnek pille hajszálai, széles vállai rápakolt keményen domborodó, szívó izmokkal amik méretüktől eltekintve, mindig akkora hatalmas erőfeszítésre képesek.

Válluk deltoid izmuk lefelé nyúló cseppként formát ad gyönyörű karjuknak, erős kezüknek.

A legszebb férfiakban amiket valaha is láttam egyben él a férfi meg a gyerek. Tudnak ravaszul mosolyogni, félrehúzott szájjal, csillogó ördögöcske szemekkel, csíkba nyúló gödröcskékkel díszített arcukon. Mély a hangjuk, ami mélyből jön és mélyre megy. Húsba nyilall, hódít minden előjáték nélkül. Akarattól foszt, gondolattól szabadít, ítéletet töröl, megfontolást tüntet el, magyarázatot hamvaszt, racionalitást tör. Hang ami mindent töröl, mindent bont, mindent nulláz.

Forog az áldozat fejében, hogy milyen lehet az a hang máshol, emberi hússal ajkai közt, felperdülve, hevesre forrasztott vérrel pumpálva rugalmas erein át.

Hosszú, sötét szempillák alatt villannak meg a végzet ördög csábító szemei. Démon szárnyak árnyéka borul drága kő szembogarakra. Nap sugarak szöknek talán a szemhéjakra, világos szempillákat varázsolva néha, de azok továbbra is pokol démonjainak bűn teljes holló fekete szárnyai, lehet az a drága kő pedig gyöngéd akvamarin, dús malachit, édes borostyán, szédítő ónix, mégis izzó vas néz vissza. Farkas szemek lesnek, kiszámítva a zsákmányt.

Erős, izmos nyakak, kemény mellkasok, lapos hasak, őrületbe nyúló vonalakkal csípőt szegve, hosszú combokra terelve a figyelmet, feszes, kemény fenekekre. Hosszú lábak izmokkal kirakva, finom bőrrel bevonva.

Ki az a marha aki nem esik bele a pasikba?