Mindennek a Válasza

Mindig komplikált érzelmeim voltak egy bizonyos témával kapcsolatban: a gyerekekkel. Egy részt gondolom jó ha vannak, de nagyrészt nem olyan jó. Igen, sajnos én azok az emberek közé tartozom akik nem igazán vágynak a gyerekekre, illetve nem az életem csúcspontja, hogy gyerekem szülessen. Ha lesz(nek), akkor szeretni fogom ő(ke)t nagyon de nagyon, de hát nem igazán bánnám ha nem lenne. Azt is megmondom őszintén, hogy olyan 5-6 évvel ezelőtt gondoltam arra, hogy megoperáltatom magam, hogy sose lehesen nekem gyerekem. Akkor a doktor kijelentette, hogy ő ilyenbe nem megy bele, és hogy tulajdonképpen semmilyen doktor nem menne bele, nem csak azért, mert még volt még gyerekem, de azért sem, mert fiatal vagyok, vagy voltam akkor.

Amikor még független voltam és arra számítottam, hogy életem végéig az leszek, csak könyveimnek, kutatásaimnak, önmagamnak élve, a "gyerek dolog" szépen meg volt oldva: nem lesz. Nem vagyok én egyedülálló anya típus, és nem is hiszek abba, hogy ez igazán jó lenne magának a gyereknek. (Szerintem minden gyerek joga, hogy legyen apja és anyja, és hogy egy olyan családi körben nőjön fel, ahol megismerheti milyen a közeli közreműködés a nemek közt, mint egyenlő felek.) Persze, néha izgatta a fantaziámat, hogy majd egyszer lesz egy olyan valaki, vagy két olyan valaki akit majd életszemléletemre tanítok, akikben felkeltem a tudás és a kutatás ösztönét, akik nem a társadalom rabjai lesznek, de mozognak majd alatta, fölötte, és mohón szopják majd a jót, az érdekeset, a tudást. Emberek akikben él majd az erkölcsi rendszer, a büszkeség és az önimádás vad szelleme, akik nem félnek, akiket nem állít le a tudatlan, szürke embermassza, de felemelkednek és gonosszan, makacsul, szemtelenül szemükbe nézve vicsorogva, kicsúfolva gágják vissza, hogy:

- Állíts meg... ha mersz.

Tudom, hogy máskép nézem a világot és máshogyan fogom fel a gyerek nevelést. Hollófernyiges és Világszép Vaszilissza mellett Tőkét és A Nemzetek Gazadaságát olvasnám esti mesének. Plátó, Szent Tamás Aquinas, Descartes, Kant, Hegel és Sartrén nőnének fel, magukba szívva a kíváncsiságot a középkorról, a titkos szövetségekről, druidákról és boszorkényokról, kolostorokba rejtett tekercsekről, könyvekről hallgatva minden este. Könyv szeretők, krimiket néző, kérdező, kutató, elveiket védő emberek.

De ez... álom. Emellett a gyerekek fáradhatatlanok, korán kellnek, zajosak, bepisilnek, bekakilnak, leeszik magukat, veszekednek, ordibálva követelik anyukat, ami nem is lenne olyan rossz, kivéve, hogy ÉN lennék az anyuk. Ne tudom lecsukni, nem tudom visszaadni, nem tudom kitenni a szűrüket, fiókba dobni, vagy pár évig valaki másra testálni. Fogalmam sincs mi van azoknak az embereknek a fejébe akik gyereket akarnak.

Tegnap este erről tárgyáltam Karival és arra a bölcs döntésre jutottam, hogy jobb ha nem is lesz gyerekünk. Végül is most minek zavartassuk magunkat ezzel? Tudásomat, embertelen gondolkodásomat, tökéletesre kifinomult filozófiámat taníthatom másoknak, rajongóim közül kiválasztott tanítványaimnak, akik majd átadják elveimet, gondolataimat másoknak és majd lassan keletkezik egy sötét nemzedék aki ebben hisz és majd karmaiba kaparintja a világot, Ayn Rand követőit is letaposva, fejüket karóra húzva végig hímezve királyságukat, tartományaikat. Szerintem igen is jó ötlet volt... de Karinak valahogy nem tetszett nagyon az a gondolat, hogy ne legyen gyerekünk. Persze, mára majd úgy állította, hogy én vagyok az aki eleinte gyereket akartam. Hn... that ain't true, Sunshine!

1. Én nem ragaszkodom a gyerekekre, SŐT!
2. Ja, van bennem egy lerázhatatlan érzés, ami inkább félelem, hogy ikrek lesznek.
3. Közeledik a kor amikor már nem lehet gyerekem, tehát HA lesz, akkor jobb előre tervezni. De ha nem lesz, akkor nem kell.

És egyébként vannak més dolgok amiket a gyerekek is akadályoznak, például azt, hogy az ember akkor és annyit szexelhesen amennyit csak akar, amikor csak akar, ahol csak kedve szottyan. Végül si nem valami kedv gerjesztő amikor az ember belekezd a jóba és hirtelen egy nagy, reccsenő törés/összeomlás hallatszik, majd

- AAAAANNNNYYAAAAAAA! Henrik összetörte az asztalt!!!
- Nem igaz!!!! Ati volt!!!!
- Te tetted rá a kutyát!!
- De te ültél rá a kutyára!!
- Nem igaz!!!!
- ANYA!!! Ati hülye!!
- ANYA!! Henrik idióta és büdös!!!

Mielőtt valaki azt mondja, hogy hát nem így lesz, mert attól függ, hogy az ember hogy neveli a gyerekeit, csak egyet mondok: HA!!

Na, a gyerek téma még nagyon hátra van... hál'Istennek, de majd lesz róla szó... a jövőben.