2009. május 8., péntek

Ebéd!

Waaaaaaaa~h! De teleettem magam! Krumplihéjak, hamburger, brownie fagyival, kukorica csipszek... hogy lehet ennyit enni? Úgy, hogy az emberi test mindenre képes, főleg ha jó a társaság és sok a röhögés. Persze volt aki a hamburger tetejébe is bevágott egy nagyon is fallikus hot-dogot. A spanyolban, mint az angolban, a "kutya" szó ugyanaz a dupla jelentést viseli: szexuális értelemben komolytalan férfi akinek több kalandja is van egyszerre, vagy aki csalja a párját. Pejoratív kifejezés. Ebéd közben, persze, egyik srác se akart nekilátni a hot dogoknak, hanem inkább a hamburgereket nyomták le torkukon. Mi csajok pedig azzal cukkoltuk munkatársainkat, hogy hát sajnos a virsli a közelben a "legnagyobb darab". Igen, tudom, nagyon gusztustalan és vulgáris, de érdekes hogyan bizonyos esetekben, munkába, ez épp az ami az embernek segít, hogy lazítson. A hotdogot, közben, végig kínáltuk a srácoknak, és a srácok egymás között egy szabványos kifejezéssel:

- Edwin, dog.
- Ricardo, dog.
- Juan, dog.
- Willo, dog.
- Willy, dog.

Csak Edwin válaszolt vissza.

- Kutya, de hű.

A nevetésnek nem volt egész idő alatt vége és a hülyéskedés is folyamatosan ment. A kiszabott 45 perc helyett majdnem másfél óra zabalásban és vihongásban részesültünk. Egy kis hülyéskedés, egy kis szabadság, mókás flörtölés és mindenféle humoros tettetés.

Az igazgatóságunk nehéz időkön keresztül megy. Sokan elmennek más osztályokba, kikerülten a Szentelt Körből és elvonszolják őket Hálózatba, Szolgáltalásokba, Kliensekbe. Szétesik lassan a Mindenható Szektor Vezetőség. Minden bomlik és a darabkák leesnek azokra a részekre amit hajlamosan a változásra, a leszámolásra. Igen, az emberek a krízisben tartanak össze a legjobban.

Nincsenek megjegyzések: