Egy két Szó

Lidiette: Komolyan, vedd fel a telefont és hívj fel legközelebb amikor le akarsz mondani egy találkát. Én nem vagyok gondolat olvasó, tehát nem tudom mikor jutt eszedbe lemondani valamit.


Ma használtam életemben elöször a billentyűzetett amit a Gyuszi ajándékozott. ISTENI!!! Imádom!!! Puha, finom, csendes... és senkinek nincs ilyen!!! Imádom, Imádom, Imádom!!! Persze, nem annyira mint magát a Gyuszit, aki a világon a legszebb, a legkedvessebb, legaranyosabb és legszeretetre méltóbb ember a világon, de azért nagyon imádom a billentyűzetemet.


Igen... a szívem mégmindig "ott" van. Egész héten csak rá gondolok. Ezer éve nem tudok semmit róla. Hiányzik. Arra kezdtem gondolni, hogy más pasik az életemben csak amolyan "pót" pasik. lehet, hogy másokban keresem őt?

Nem, nem Henrik.

Olvasók

Az ember néha azt hinné, hogy nem olvassák, pedig vannak "csendes" olvasói. Amikor észreveszed, hogy valaki olvas, akiről nem hitted volna, hogy olvas, olyan... fura érzés fog el. Egy kicsit jó, mert azt jelenti, hogy valaki hallgatja azt amit mondasz, valakit érdekel, és talán gondolataid majd szaporodnak más fejekben. De ugyanakkor rossz, mert az emberben tovább fejti ezt a szkitzofréniás érzést. Ki követ? Ki figyel? Miért figyel? Miért olvas? Mit akar majd csinálni?

Heti Program. Tegnap arra gondoltam, hogy betehetnék bőrápolási, arcápolási programokat is beszerezni....

Alekszej. ^_^ Találkoztam vele az újjonan felszerelt MSN-en és abban maradtunk, hogy a hétvégén találkozunk. Nem tudom mióta (oké, január óta) van nálam a könyv amit szülinapjára vettem. ^_^ Egy privát vicc... "Kaligula". Nem is történelmi könyv, habár eleinte azt hittem, hogy az, hanem egy történelmi regény. Remélem majd tetszik neki. Igyekeztem már vele találkozni január 10.-e óa, de valahogy sose tudtam elérni. Mi csak internetten tudjuk igazán elkapni egymást. Nem tudom tudja-e hogy ajándék vár rá, de sikerült egy randit szervezni vele. Eleinte azt mondta, hogy mindig nagyon fáradt az egyetem miatt, hogy nehéznek találja, de amikor azt mondtam, hogy csak öt percre szeretnék vele találkozni, akkor panaszkodott, hogy miért csak öt percre. Ekkor jött elő ez a "randi" dolog. Nem is randi-randi, hanem egy találka, de Alekszejjel a dolgok nem szoktak mindig csak "találkák" lenni. Az ember nem tervezi, legalább én nem tervezem, és hírtelen hotelban, ágyban találja magát az ember... és ki vagyok én, hogy megtagadjak egy isteni jó éjszakát egy sráccal akiről saját tapasztalatomból tudom, hogy isteni? Tehát, habár nem indul úgy... Ki tudja? Lehet, hogy lesz valami más?

Ez a lehetőség azért... nem tudom. Megmondom őszintén, valahogy Marco után nagyon húzom az orromat. Felemeltem a szintemet és már sok minden, illetve sok pasi nem elég jó hozzám, még egy egyéjszakai kalandra sem. Ahogy rájuk nézek visszaemlékszem Marcóra és arra gondolok, hogy képes vagyok jobbat szerezni, tehát miért adjam alá? Miért elégedjek meg nyúllal amikor vadásztram én már oroszlánra?

Igen, habár Alekszej egy jó fogás, csinos, feszes és jó, már nem olyan jó. Ugyanakkor van... van más is...


Ezt nég nem akarom megmagyarázni.

Heti Programok

Hétfő. Rég nem éreztem úgy, hogy ez a hét legszebb napja. Ma gyönyörűszép. ... Ja igen, mert nem is hétfő, hanem kedd. Hehehehe... Elég gyakran szokott olyan lenni, hogy az ember elfelejti milyen nap van. Uuuupsz! Mit lehet kitalálni ahhoz, hogy az ember mindig tudja milyen nap van? Van aki valahogy mindig tudja milyen nap van, de nem mindenki ilyen. Én olyan vagyok aki nem tudom. Ha tudom az azért van, mert az előző este láttam valamilyen műsört a tévében, vagy valami olyan történt amit nagyon vártam, vagy hamarossan lesz valami amit nagyon várok, de egy adaott, akármilyen napon? Nem, általában nem tudom.

Akkor hogyan lehet mindig tudni? Eszembe jutt, hogy talán naptárral, de nekem itt van a Microsoft outlookban a naptár, mégsem tudom. Fali naptárral? Asztali naptárral? Az sem biztos. Órába épített naptárral? Telefonba épített naptárral? Nem, mert az már van. Ki lehetne sok dolgot találni ahhoz, hogy az ember valahogy szeme előtt tartsa milyen nap van, színes naptároktól beprogramozott riasztásokig, de mégse ez az igazi. Tulajdonképpen nem az a baj, hogy mit tudna az ember kitalálni ahhoz, hogy emlékezzen a napokra, hanem inkább az a probléma, hogy miért felejti el az ember a napokat. Miéret nem tudunk emlékezni a hétfőre, vagy a szerdára? Régen tudtunk, ugye? A kis iskolások, sőt még az egyetemisták is ritkán felejtik el milyen nap van. Ezen egy kicsit elgondolkodtam és arra a következtetésre jutottam, hogy ez azért van, mert nekik minden napra be van programozva valami. Valami olyan ami új, ami más, ami megkülönbözteti a keddet a csütörtöktől, és ami nem csak a fáradság: nekik egy heti programuk van. Ki felejtette el az egyetemben, hogy mikor van a filozófia óra, és milyen nap kell elmenni Japánórára, vagy mikor van Számítástechnika, és mikor van Bekezdés a Szociológiába.

Igaz, mindenkinek a füzetében volt egy órarend tábla, mint amit itt látsz balra, és tele volt firkálva minden féle jelekkel és órákkal és programokkal.

Miután elkezdünk dolgozni a napok összefolynak, és minden olyan nagyon monoton lesz, ha nincs valami heti gyűlés beprogramozva. Ma is az van ami tegnap, tehát mi lenne ami megkülönböztetné a hétfőt a keddtől? A munkahelyen kicsit nehezzebb valami programot beiktatni, mivel főleg itt, a munka nem az embertől függ, hanem a főnökségtől (főnök aki most elment saját ögyeit intézni), tehát a programot az embernek magának kell kitalálnia. Sajnos sok program pénzbe kerülhet, mint beiratkozni egy edzőterembe, vagy valamilyen órára, és lehet, hogy nem is olyan könnyű oda elérni, de azért lehet más programokat is kitalálni! Lássuk milyen programokat lehet csinálni:

1. Heti baráti találka. Ez egyszerű és nem kell hozzá szükségletessen pénz. Csak találkozunk és beszélgetünk.
2. Nyelvóra. Oké, kell hozzá pénz. Ha magunktól csináljuk, akkor kell hozzá sok akarat, mert nagyon megeshet, hogy egy kis idő után nem csináljuk. Ez minden egyes embertől fögg, és velem... nincs nagy eséje. Ha csak nem fizetek be egy helyre. Persze, azt islehet, amit a Zsuzsanéniék csináltak régen, hogy összeültek diákik heti egyszer gyakorolni. (Michelle jutt eszembe...)
3. Heti kézimunka óra. Hát ez is pénzbe kerül, ha nem beszéled meg barátaiddal..
   
4. Heti mozi. Nem kell hozzá beszerezni valakit, DE pénzbe kerül. Azért attól is függ, hogy mit adnak éppen.
5. Heti kultúrális látogatás. Múzeumok, színházak, hangversenyek, kiállítások. Igen, pénzbe kerül, de nem mindig, és nem mindig lehet menni munka után. Nem is biztos minding ugyan azon a napon lesznek. Ezt könnyebb elérni Európában, mint itt, ahol a múzeumok elég kevesek és kopárak.
6. Heti könyvböngészés. Nem is kell hozzá pénz! Az a pláné, hogy elmész heti egyszer könyveket nézni különböző könyvesboltokba, vagy könyvtárakba ahova nem jársz rendszeressen, és megnézed mi van, mi nincs és mi újjat lehet látni.

Na, ha az ember nekiáll, ki tud találni valami jót, ugye? Ha majd valamit összehozok, akkor szólok! ^_^

Harmadik Hét: Mégmindig nincs íróasztal

Ahogy elkezdem ezeket a sorokat írni, még nem tudom mi lesz a mai bejegyzésnek a címe. Egy elrejtett Word fájlban írogattam lopott percekben a bejegyzést amit ma Stormberrybe szeretnék feltenni. Mikor nincs itt a főnök, mikor tudok... a téma pedig érdekes (nekem) , mert olyan szervezetekről szól mint a "L'Arche de Zoé", akik segíteni akarnak a világ népeségének egy bizonyos részének. Bizonyára nézeteim nem lesznek a nagy közösség kedvére, de:

1. Magamnak írok, nem a "Nagy Közösségnek"
2. A "Nagy Közösség" úgyse olvas engem.

De mit meséljek ma neked? Na, képzeld el, a főnököm csak ma kezdte el olvasni a jelentést amit a múlt héten adtam be. Igen, csak ma. Kérdései is voltak vele szemben, és ha azt gondolja, hogy én még fejből tudok olyanokat, hogy hány radióbázis van az RBSC2-ben, akkor Isten bizony, nagyon téved. Mondtam is neki többszök, hogy több hiba is van a jelentésbe, hogy ÁT KELL NÉZNI, de figyelt? Átnézte? Dehogy! No jó, akkor most lássa mit adott be, milyen hibák vannak benne és mi az amit én máskép csináltam, mint ahogy ő azt szeretné. Van egy bizonyos dolog amit láttam, hogy kérdezett: nem írtam fel abszolút minden adatott. Ezt direkt csináltam, végül is minek írjak le mindent amit a grafikonokban, táblázatokban és ademdumokban is láthatnak? Az a pláné, hogy legyen mit lássanak az emberek a berakott adatokban.

Egy alapvető hiba ami itt gyakran előszokott fordulni az, hogy az emberek akik a munkákat csinálják mindenféle grafikonokat és táblázatokat tesznek be amiket majd szövegben megismételnek. A táblázatok és grafikonok munkája pedig kizárólag az, hogy nagyobbra csinálják a dokumentumot. Ez szintén érvényes az adendumokra. Az emberek akik ezeket a munkákat pedig kérik vagy megkapják nehezzen olvassák el őket, tehát csak azt csinálják, hogy megnézik a grafikonokat, végigsiklanak a táblázatokon majd néhány adatot (mondjuk pontos számokat) megnézik a szövegben. Na, aki így dolgozik, vagy olvas nem tud szokásos módszerével átvészelődni a munkáimon, mivel az amit az ember grafikonjaimon vagy táblázataimon talál azt nem találja meg pontossan leírva a szövegben, mert a szövegben igyekszem valamit hozzáadni, valamit kiemelni, analizálni, megmagyarázni, VAGY összehansonlítani valami mással. Nem tudom már észrevette-e a főnököm, hogy ugyanakkor a munkám alapvetően arról szól, hogy mi kell ahhoz, hogy egy rendes, kiterjedő analízist lehessen csinálni, mivel én nem szeretek habozni és találgatni, hanem adatok alapján hozni itéleteket a dolgok állapotáról. Ezek, persze, nincsenek benne a 17 grafikonba amit a jelentésbe beleadtam.


Ma végre megkaptam az adatokat a panaszokról amiket a kliensek beadnak a Szolgáltatás .. mi is lenne ennek a nevel? Hn... Na, egy olyan "Szolgáltatás Megfigyelő/Ellenörző"-be. Nem volt sok adat, és egy része hiányzik, de már ezzel elkezdtem a dokumentumot felállítani. Persze, sok hiányzik még, de valahol el kell kezdeni. Ahogy írogattam, elkezdtem utánna nézni az Internetten különböző dolgoknak amik a minőséggel, a minőség méréssel és a kliens élménnyel kapcsolatban. Főnököm szerint nekünk a kulcsfontosságú témánk a "Kliens Élmény", de ahogy utánna nézek, ez nem "minőség", hanem valami teljessen más. A kliens élmény a "customer service" és a "customer care" következő formája, illeteve "digi-evoluciója". Röviden azt jelenti amit mindig kértünk: "figyelj a kliensre, nem csak a bevételekre!". De hogy ezt elérjük-e valaha, főleg itt, ebben a cégben, azt nagyon nehéznek látom.

A "Kliens Élmény" nem más mint a jelenlegi divat-filozófia miszerint a cégek újra felismerik amit mindig tudtunk, amit mindig kértünk és amit időről időre mindig igérnek és sose tartanak be. Igen, olyan ez a ciklus mint a szavazás: sokat beszélnek, sokat mondogatnak, sokat igérnek és minden szép lesz és a kliens végre boldog lesz mert végre hallgatni fogják és a boltok polcain olyan dolgokat talál amiket akar, és nem kell majd szükségleteit az adott jószágok teljesítőképeségével telíteni... már amennyire telíteni tudja. Végre szükségletei, igazi szükségletei fogják megitélni milyen jószágokat termelnek majd a cégek, és nem a cégek jószágai döbtik el milyen szükségleitei lehetnek a kliensnek, mivel más szükségleteket nem telítethet meg. De ez nem is igaz, ez káprázat, mivel ez a "kliens élmény" dolog már több éve folyik és mi továbbra küszködünk rettenetes telefon és internet szolgáltatásokkal. Mit érdekel milyen plaszma tévé van a telefonos üzletben, vagy hogy telefonon tudom megrendelni az Internet szolgáltatást amikor a hülye hálózat nem működik, a számla érthetetlen, a díjjak hihetetlenül magassak, amikor nem lehet egy jobb díjjat választani mert az csak az új ügyfeleknek jár, mert nem tudom lemondani a szolgáltatást, mert kifizettetik velem a "büntetést" és a hátramaradó szerződési idő díjját.

Kliens Élmény? Sajnálom, de a szőnyeg nem teszi jobbá, sem a csinos kiszolgáló.

Nem tudom mi a helyzet a főnökömmel. Már mint úgy érsd, sok butaságot mond, sok mindenről panaszkodik ami tiszta butaság, vagy semmi értelme. Az a helyzet, hogy idáig csak mosolyogtam és "ühüm"-eztem, de ma... Tehát, azon panaszkodik, hogy egy férfi magazinba nők írnak, mármint, hogy nők írják a cikkeket. Hát jó. Mi a baj vele? Hát, hogy a nők nem értik, mert nem látják a dolgokat úgy mint a férfiak. Hogy a nők csak női újságokba írhatnak, mert mi lenne, ha férfiak is írnának egy női újságba, és így. Próbáltam megmagyarázni, hogy hát nem a nem a pláné, hanem a mondanivaló, és hogy sok női újságba olyan butalibák írnak akiket jobb lenne nem engedni egy számítógép közelébe. Hát ő folytatja, folytatja és begurulok.

- Maradjak csendbe, vagy adjak egy sértő választ? - kérdeztem.

Egy kicsit gondolkodott rajta.

- Sértő válasz, de moderáld.
- Azért írnak nők a férfi újságba, mert nem hogy a férfiak képtelenek írni (itt), de az Ó Görögök óta nem is gondolkodnak eleget ahhoz, hogy legyen mit írniuk.

Nem, nem azt gondolom, hogy a férfiak hülyék, de ez épp passzolt. Miért nem gondolja azt, hogy sok férfit nem érdekli a magazin cikk írás? Lehet, hogy nincs is elég újságíró aki ebbe beszerezne, és egyébként a férfiak nagy többsége nem azért veszi a pucér-nőkkel teli magazint, hogy olvassa, fóleg nem egy olyan országban ahol az emberek nagy százaléka nem olvas ha nem szigorúan muszáj, és akkor sem olvasnak, VAGY amikor olvasnak, akik olvasnak, nem is szelektívek olvasásukban, csak amit kapnak az minden jó nekik. Tehát minek szelektálni a magazin írókat? Ír? Jó. Kész.

Ha megsértődött, nem tudom, de remélem már kezdi hülye megjegyzéseit moderálni.

Jó, na. Majd én is "moderálom" magam...

Papír vagy Billentyű

Mikor lesz már saját íróasztalom? Másfél hete már, és kezd szokásommá lenni, hogy ha valamit mondani akarok, valamit ami csak rám tartozik, akkor ahelyet, hogy kinyítnám a bloggomat, előrántom a naplómat és belefirkálom a dolgokat. Egyébbként a naplónak megvannak a saját előnyei. A napló teljesen hordozható, tehát magammal vihetem. A blog is hordozható lenne, ha mindig magammal vinném a laptopomat, és a mindenhol lenne egyszerűm ingyenes, vagy már előre kifizetett Internet. A naplót nem kell sehova felkapcsolni, csak ki kell nyítni és írni kell bele. A naplóba lehet rajzolni amikor az embernek csak kedve szottyan, és oda lehet ahova az embernek kedve szottyan. Könnyebben is lehet betűt változtatni. Például, ha hírtelen kedvem lenne rovásírással írni, vagy kitalálni valamilyen kód írást és azzal írni, sokkal egyszerűbb lenne mint a bloggal.

Persze, azért vannak dolgok amikben a blog jobb. Például, a naplót ellophatják, eléghet, elveszhet, miközben a blog az ott marad a Netten. No jó, a naplót nem tudják megtámadni a hackerek és a bloggot igen, és a bloghoz elfelejthetem a kód szót, ás a naplóhoz nem kell kód szó. A Blog az egy és nem kell időről időre újjabb naplót venni, mert minden egy helyen marad. A naplóra nehéz címkéket tenni, a bloggban pedig egyszerű, ami egyszerűvé teszi, hogy az ember megtalálja a dolgokat.

Jut eszembe, hogy például tegnap kitaláltam magamnak egy "személyes jelet". Szeretném ide feltenni, de jelenleg lehetetlen, mert nem tudom a képet feltölteni a gépre és nem is tudom lerajzolni a paint programban. A naplóban csak fogom a ceruzát és lerajzolom. Itt húzigálni kell a képeket amiket ide akarok biggyeszteni, de a naplóban csak felragasztom. Persze, itt megváltoztathatom a méretét kedvem szerint és sokkal több képet tehetek fel. Nem kell mindent kinyomtatni, kivágni és ragasztgatni.

Talán mindkettőnek meg vannak a saját jó oldalai. Nem. Mindkettőnek megvannak a saját jó oldalai, de emberi az, hogy mindent összehansonlítunk, hogy megitéljük mi a jobb. Lehet, hogy ez szintén egy hiba amit elkövetünk az emberekkel?


Tézis. Szerintem már sok időt adtam a tézis csoportnak, és ha ők várni akarnak a tutorra, az az ő dolguk lesz. Megbeszéltem Anyuval, hogy szerdán beadja a közgadasági iskolán a kérelmemet, hogy írhassak tézist egy tutor kérelmével együt. A téma majd attól függ, hogy a tutor válalja-e az általam kiválasztott témát, VAGY valami mást javasol. A téma amit javasolni fogok, (mivel meg van már minden hozzá) az a díj szabás a távközlési szolgáltatásokhoz Costa Ricában. (Illetve ugyanaz a munka amit két héttel ezelőtt befejeztem és beadtam a régi irodába, és amit most KOMOLYAN teljes méretében akarok kifejleszteni.)

Norma tovább húzza-halasztja a dolgokat, és Carlos... hát Carlos-nak már megvan a diplomája, ő neki ez a második diplomája lesz, tehát nem igazán izgatja mikor lesz-e meg vagy sem. Részemről én már nem várhatok tovább. Már nincs tétovázási időm. Ennek mennie kell, vagy mennie kell, de így nem maradhat.


Tudod, tegnap elmentem a Postába, megnézni jött-e valami. Az ICE-be is elakartam emnni, hogy lemondjam a számtitkosítást a mobilomról. Már nem dolgozok rég a bankban, nem kell kunschaftokkal beszélgetnem, tehát nem fontos, hogy ne lehessen a számomat megszerezni. Plusz, itt nem is lehet kérni mobilszámokat a tudakozónál, mert csak a fix vonalak vannak nyílvántartva. Sokszor van olyan, hogy az emberek nem veszik fel a telefont, ha nem látják a számot, illetve, hogy csak az ismerősök számait veszik fel, vagy azokét akikkel beszélni akarnak. Nem akarom, hogy valaki barátaim közt azért ne vegye fel a telefont, mert nem tud felismerni, vagy ne tudja, hogy hívtam, mert nem látni a telefonszámomat.

Laura barátnőm az egy aki mégmindig a banknál dolgozik (már lassan talán... 7-8 éve) és őt sok kliens szokta felhívni, tehát munka után inkább nem veszi fel a telefont ha nem tudja ki az aki hív. Érteni is, és nem akarom, hogy miattam fel keljen neki vennie egy hívást egy klienstől aki nem érti, hogy ő már nincs a munkahelyén.

Ale is olyan lenne akinek jó ha látja ki hívja, de... hát az Ale egy különleges helyzet. Akármikor eszembe jutt az Ale, úgy mint a Roo, csak arra tudok gondolni, hogy hogyan mehet ennyire tönkre egy élet ami olyan jól indult. Az emberek azt szokták gondolni, hogy a kábítószerek és a kompulzív viselkedések teszik tönkre az életeket, mások életét, de ez nem igaz. Nem a kábítószer vagy a sok online játék, vagy a gyógyzser vagy alkohol függőség teszi tönkre az embereket és az életüket, hanem a rossz, meggondolatlan döntések. De ha csak ez lenne az egész! Egy rossz döntést ki lehet javítani egy jó döntéssel, de egy sorozat rossz döntést, amit nem követ semmi javító döntés és/vagy cselekedet hanem csak a panaszkodás, AZ teszi tönkre az életeket! Vegyük például a Jetty-t: tett egy barom rossz döntést, de már javítja. Másfél év után már elköltözött a férjétől és lassan dolgozik a válás érdekében. Lassan azért, mert a törvány szerint nem is gyorsíthatja fel a dolgokat a jelenlegi állapotukból. De ő már javítja.

Ale lassan 13 éve van férjnél, sose vettek saját lakást, hanem az Ale szüleinél laknak. Ale nálam két hónappal és 13 nappal fiatalabb, de azt mondanád, hogy legalább 8 évvel idősebb. A vékonyka kislányból egy kövér, gondozatlan nő lett akiben nem látszik az egykori "glamour" ami velejárt. Talán ami a legjobban rémít belöle az a hatalmas nagy reménytelenség és az a nagy szegénység amibe merültek. Nem felejtem el, hogy ő volt aki tizenötödik szülinapjára egy két hetes utazást kapott szüleitől az USA-ba. Ő volt az akinek mindene megvolt. Ő az most akinek minden hiányzik. Én gyakorlatilag évente utazom Budapestre, Bécs szinte egy "megszokott" helyem, Párizsról ne is beszéljünk. Drága ruhák, Swatch órák, szép és vékony... kalandos életű, jól elhelyezett, isteni pálya, állami munka... Én. A szegény. A komunista. A fura. A proletár. Ő utazni vágik és minden Új Évkor körbeszalad egy bőrönddel várva, hogy ezzel a babonával majd utazni fog. De hát... mi történt? Miért nincs neki rendes munkája? Miért kell neki ennyit bajlódnia?Miért nincs ő fölöttem mint mindig? Mi volt az amitől élete nem folytatta azt a roppan sikeres utat amit elkezdett? Én olyan akartam lenni mint ő... de mi lett belöle? Mi lett a hősnőmből? Férjhez ment, de nem akárkihez, hanem a lehető legrosszabb lehetőséghez ami csak akadhatott. Ez lett. Egy házasság és barátnőm lecsúszott mennyei magaslatából a porba. De miért nem javítja ki? Mert szerelmes? AHAHAHAHAHAHAHAHAHAHA! Drágám, ha az szerelem, akkor engem jobb ha senki sem szeret!

De nem minden rossznak a forrása a házasság. Lásd Roo-t. Őt a családja tette tönkre. Annyi mondani lenne róla... de nem fogom kimondani. Már ezerszer leírtam és most, ma, nem akarom megint leírni. Ennyi rosszat... és ő nem is válhat el, de miért nem javítja ki a döntését! És neki sokkal könnyebb lenne, mert csak ide kellene vissza jönnie, ahol megint valaki, és ahol lehetőségei vannak.

December elsején küldtem el neki végre a naplókat. A postán ilyen "certified" módon adtam fel a csomagot, hogy tudhassuk követni ha elkallódik vagy valami. Tegnap még nem tudtam semmit róla, megkapta-e vagy sem. Írtam neki e-mail-eket amiket nem válaszolt, és telefonon felhívni először is drága, másodszor pedig nehéz őt elérni. Roo el szokta felejteni, hogy a hívás most nemzetközi és ezer éven keresztül beszélget, ami persze, több ezerre fordul telefonszámlában. Tegnap viszont úgy döntöttem, hogy felhívom, megkérdezem megkapta a csomagot. Na, kiderült, hogy megkapta, de még nem küldte el a saját naplóját mert mégmindig írja.

- Mi az hogy még mindig írod??
- Nincs időm! - panaszkodott - Milyen idővel amikor állandóan vigyáznom kell szüleimre?

O_O Micsoda? Igen, szüleire vigyáz. Ezt csinálja állandóan amióta odaért már lassan négy éve. (Vagy talán mégmindig csak három?) A volt barátja, a mentős pasi, az VOLT, mert a pasi "unalmas", plus idősebb. (Lehet, hogy Roo egy igazi apa figurát keres az életében?) Egy csúnya megjegyzést tett Marco-ra akit nem is ismer (a lágikisfiú), de ő már csak ilyen. Alig lehetett vele beszélgetni... Olyan mintha az ember egy zsidó menekültel akarna felvenni a kapcsolatot, aki állandóan a Naziktól bújdoskodik. Mi lett veled, Anne Frank? Neked is megvolt mindened, szabad voltál és egy szabad életet éltél amit magadnak kovácsoltál össze. Miért hagytad, hogy széttiporják?

A Helyzet Állapota

Nem akarok arra gondolni, hogy megint fel kellett pakolnom a hitelkartyát amit most nyomtam le. Jó, hogy ebben a félhóban (15 naponként fizetnek) jött egy picike kis emelés, és azzal majd átvészelem, és kifizetem a mai beruházást. (Megvettem Mario szülinapi ajándékát.) Bah, az is ki lesz rendessen fizetve, mind márciusra, tehát semmi gond. (Majd a Lidiette ajandékát is meg kell vennem.) Ebben az évben ez a "trendem": nemet mondok a legtöbb nagyobb költésnek. Jó is, mert már ideje lenyomnom az adóságokat. Egy költség, viszont, aminek nehéz lesz nemet mondani, az a Ile de Guadaloupe utazás amit Jetty talált ki most Szent Hétre. Ez a nő mindenáron utazni akar és velem akar utazni, de megmondtam neki: ha ki tudok jönni pénzzel, akkor megyek vele. De hát az a helyzet, hogy nem jövök ki. Nem, nem tudok elmenni vele, se senkivel sehova mert egyszerűen nincs miből, és nem akarom felhasználni frissen kitisztított hitelkártyámat erre. Miért ilyen nehéz megérteni? Nem tudok. Nincs pénzem. Más terveim vannak.

Namost, elismerem, HA Marco, az Air France légikiszolgáló valamilyen módon kapcsolatba lépne velem, és felajánlaná, hogy találkozzam vele valahol, legyen az Ile de Guadaloupe, Buenos Aires, Haiti, Cuba vagy ami csak eszedbe jut, nyomban kifizetem a jegyet, lefoglaltatom a szállodát és myegyek! Végül is, szeretem a barátaimat, és a Jetty-t nagyon kedvelem, és olyanok vagyunk mint tetsvérek, DE a Jetty-vel nem lehet azt amit a Marco-val, plusz a Jetty-t gyakrabban látom. Ó, a francba! Igen, a szexért választanám szemrebbenés nélkül a Marcót. De, legyen ez is kimondva, ennek az esélye nulla, TEHÁT nem kockáztatja gazdasági, illetve pénzügyi helyzetemet.

Ezekben a napokban sokat szoktam írni a naplómba. Attól tartok nemsokára be is töltöm a kis korongos könyvecskémet, majd el kell kezdenem a virágos könyvecskémet, és remélem lesz időm otthon naplót venni! Rég nem vettem naplót Magyarországon, pedig az ottaniak tetszenek a legjobban. Sokkal izlésesebbek és nem vonalazottak a lapok. Nem szeretem a vonalazot lapokat. Néha szeretek rajzolni és a rajz összhangulatát elrontja a vonalazott papír.

Miről írok? Olyan dolgokról mint amikről itt is írok. Magyarul. Nem tudom hány év után visszatértem a magyarra. Előző naplóimat angolul írogattam. Hn. Tudod, hogy sose naplóztam még franciául? persze, jobban meg kellene tanulnom, de az érdekes lenne.

Írok, mert valahogy az kell. Azért is kell, mert a főnököm ugyan annál az asztalnál ül mint én és nem érzem magam elég szabadnak ahhoz, hogy kifejezzem magam, hogy itt írjak amikor írni akarok. Nyomasztó egy érzés. Nyomasztó főnököm ebédórája alatt naplózni, bloggozni, és idegessen figyelni a hangokra a folyosón, a liftre, háthamár jön és vége a blog-időmnek. De a naplómat... a naplót viszem magammal ebérórámra és ott, az a 45 perc alat magam vagyok és beleirogathatok amit csak akarok. Szabad vagyok. Fura, igen, de --- nem, nem is fura. Az írás engem szabaddá tesz. Ez többet tud elérni velem mint amit ezek az olcsó, állami pszichológusok is valaha el tudnak érni velem. Ezzel kapcsolatban támadta múltkor egy gondolatom: legközelebb amikor megyek a pszichológushoz, ami olyan márciusban - júniusban lesz, megkérem, hogy csináltasson velem egy tesztett amiben meg lehet állapítani, ha van valamilyen személy vagy egyéniségi bajom. Most már tudni akarom komolyan bolond vagyok-e vagy sem.

Igen, tudom, az ember mindig mondja, hogy bolond- bolond, de mi van ha most így is van? Tudom, hogy már beszéltem az Anyuval, hogy nem vagyok bolond, hanem a világ hülye... de komolyan így van? Egyszerűen akármennyire is mondják, hogy igazam van, hogy mindenki buta miért van az, hogy azért körülöttem senki más nem veszi észre milyen hajmeresztően borzalmas dolgokat és bolondságokat találnak ki, vagy követnek el. Lehetséges, hogy az értelmes emberek szét vannak úgy szóródva, hogy mindig eszeveszetten idióták közt találják magukat? De van valami más: az "udvariasság". Ez a helytelen, rettenetes úgy nevezett udvariasság ahol az emberek nem képessek valaki másnak szembe megmondani, hogy amit csinál az pocsék, hanem mindig a jobb oldalát nézik, amikor nincs is jobb oldala, tehát a rossz munkások, a rossz munkák megmaradnak és senki sem javítja ki őket, senki se tesz semmit annak az érdekében, hogy ne forduljon elő megint. Igen, ez a engedő "udvariasság" ami csak arra való, hogy a rossza, a tehetetlent beengedjék a világba. Ez nem is udvariasság már, hanem az amit spanyolul mi itt úgy nevezőnk, hogy "alcahuetería". (alkaueteria, hangsúly az i-n.)


Ma valamimást is csináltam:Elkezdtem az munkakönyvemben (amit egyébként csak én olvasok) rovásírással írni. Nem pontossan ugyanez a jel renszer, de ehhez eléggé közel áll. Érdekes, nem mondom! Mint minden új írásformát, egy darabig tart míg az ember megszokja. Lássuk meddig tudom ezzel csinálni jegyzeteimet. Tudom, hogy le is lehet tölteni mint számítógépes billentyűzet nyelvet, vagy ... ja... tudod, hogy az ember ezzel írjon. Lehet, hogy megpróbálom, milyen lesz... ^_^. Saját fájljaimra jól jönne, mégha az a helyzet, hogy magyarul is tudnám leírni őket, és senki se tudná elolvasni....

titkos, titkos...

Egy Munka... Befejezése?

Miután sok napon át csak azzal foglalkoztam, hogy megírjam és befejezzem a GSM hálozat jelentést, és küszködnöm kellett azzal, hogy:

1. Hétfőig nem is tudtam mikor kell beadni a jelentést
2. Tegnapig rengeteg mindent nem értettem a heti jelentésekből
3. A főnököm egyszeráen nem volt hajlandó megvizsgálni a munkát amikor beadtam neki, hogy nézze át,

ma végre sikerült befejeznem és valamennyi logikát adni bele. Tulajdonképpen tegnap fejeztem be és küldtem el a főnökömnek, hogy nézze át. Feltehetőleg TEGNAP kellett beadni a munkát. A főnököm nem volt képes megnézni és kijelölni vagy megvitatni mi nincs rendben, mit kell kijavítani, hanem azt kérdezte, ha majd át tudom nézni magam és ma reggel adjam be. *ujjai közt becsípja az orhídját* Oké, nézzük ezt lassan: azért kérem meg őt, hogy vizsgálja át, mert egypár friss szem könnyebben találhat hibákat. Én már tudom mi van oda írva, tehát nem fogok annyira figyelni, mint valaki aki nem tudja mit írtam oda és minden szót elolvas. Szerintem ez logikus... de hát ő már csak ilyen. Ma sem akarta elolvasni a jelentést, mert csak ma, reggel jutott eszébe, hogy be kell adnia a főnöknek a 2008-as évi munkatervet. (Ilyen szeleburdi! Hát mivel töltötte idáig az idejét?) Azzal, hogy összeveszett az alattavalóival mindenféle kis butaságon. (Már mint, hogy a másik három alattavalóival akikkel egy drámai kapcsolatot tart ami rosszabb a Dallas-nál, vagy akármelyik mexikói tévéregénynél.) Hol engedélyt kérnek, hol nincsenek a munkahelyükön, hol azt csinálják amit akarnak, hol nem dolgoznak, hol feljelentik, hol ő megtagadja az engedélyeket és most ezért ő a szörnyeteg, és most akkor egy baromi bálhé lesz belöle, mert ezzel meg azzal kell beszélni és akkor ő felmegy a főnökhöz és megbeszélik a megbeszélhetetlent... És közben az ő munkája nem halad. Nem tudja a saját dolgait megcsinálni (és szemmel láthatóan haza sem viszi a munkát, hogy legalább bepótolja az elmarasztott munkát, mint minden rendes dolgozó (ja, mert ő sose marad 16:36-ig mint minden más dolgozó, de bizony itt izél, hogy a többiek nem tartják be a munkaidőjüket). Neeeeeeem, ő csak nyafog és nyavajog és mindenfélét beszél, és annyit akar magyarázni példákkal, hogy szerintem ő maga is elveszti a fonalat a mondanivalójával kapcsolatban.

Na, mi lett a vége? Beadtam neki a jelentést, de ő erre azt mondta, hogy ne küldjem el, hanem nyomtassam ki. Oké, kinyomtatom. Nyomtassak ki egy másikat. Jó. Beköttette mind a kettőt, hogy az egyiket elküldi a főnöknek. O_O De hát nem is nézte meg! Nem néztem meg. Nem olvasta el. Ahogy saját indulatomból készítek neki egy bemutatást, hogy azért kicsiben és láthassa mi is van benne, észreveszem, hogy maradtamók hibák a jelentésbe. Na, ez jó. Persze, ha megnézte volna, látta volna és én kijavíthattam volna, de nem. Most vesse magára. Meg is mondtam, hogy vannak hibák a jelentésbe.

- Sok?
- Neeem...

... dehogy! Na, elmegy így. Bah. Ő a főnök, neki kellett volna megviszgálni, és ha mond valamit, majd mondom én is neki, hogy én mondtam, hogy nézze át, de ő nem akarta, és én, őszintén, nem tudok minden hibát kibogarazni, pedig 24 órája böngészem a dokumentumot. De hát ha csak ez lenne az egész!

Megkért, hogy küldjem el neki a bemutatást. Hát egy kicsit felpofozom és elküldöm. Most kapok egy e-mailt ahol a bemutatást küldi a jelentés egyik piszkozatával együt!!!! Na, persze, elküldtem neki a legutóbbi verziót. Nem tudom most ezt megint elküldi, vagy mi. Rettenetes.

Gondolom, talán kérdezed mi lett a 2008-as évi munkatervvel? Ja, te azt gondoltad, hogy ma ezen dolgozott, ugye? Na, ma ezen DOLGOZTUNK reggel, mert ő egyenessen a Power Pointra kezdte ráírkálni, hogy minden egyes negyedévben mit fog a csoport csinálni. Egyszer csak jókezdi tőlem kérdezni, ha logikus azt gondolni, hogy valamit nem tudom mennyi idő alatt megcsináljon. Ahogy magyarázgatott belegabajodott saját szavaiba, két dolgot akart megkülönböztetni, de egyiknek sem volt semmi logikája, de ő csak mondta tovább... majdnem elaludtam. Na, igyekszek segíteni neki, majd egyszer csak észreveszem, hogy nem csak egy adott pontnál lenne a kérdés, hanem ez lassan kiterjed az egész munkájára. Na, gondolom, ezt módszeressen kell. Kinyitom a Microsoft Project-et, és elkezdem szép rendben, logikussan felírni a feladatokar amiket ő csak odadobál a Power Pointra. A feladatokat kissebb feladatokra, részletekre, összetevőkre bontom fel, majd időket osztok minden részletre. Mivel nem ismerem a feladatok részletes kidolgozását, csak egy általános ábrát csinálok az egészből. Gyakorlatilag a pozitív tudomány "Tudományos Módszerét" írom fel. Megfigyelés, Hipotézis, Kisérletezés, Eredmények analízise (van aki ezt a kisérletezés részének veszi: az adatok feldolgozósát, van a ki a tétel részének veszi), Télet felállítása, Törvény létrehozása. Na, igen, gyakorlatilag ezt írtam fel itt-ott valamit kihagyva, valamit bevezetve, valamit átnevezve. Megvitattuk a terveket, a munkákat, hogy mi miután menjen, mit kell beírni, és majd mondtam neki mennyi idő kell erre-arra és mikorra lesz várhatóan kész. Namost, ez IDEIGLENES, nagyon PISZKOZAT alapon készült. Szerintem ez logikus és szemmel látható. Na, miután befejezi a világon a legretetenesebb Power Point dokumentumot, rémes kis képekkel és egyebekkel, megkérdezi:

- És már elküldted nekem a Project dokumentumot?

HONNAN TUDHATTAM VOLNA, HOGY AZT AKARJA, HOGY ELKÜLDJEM NEKI A PROJECT DOKUMENTUMOT HA NEM IS MONDJA???? Ja, igen, mert én gondolat olvasó vagyok, nem csak könyvolvasó. Persze, elfelejtettem. Ha tudtam volna, hogy nekem kell majd helyette megcsinálnom a munkát, majd elküldeni neki, hogy ő beadhassa, akkor legalább adta volna ide a ronda Power Point dokumentumát is, hogy valamennyire emberebben rendbehozhassam. Ráadásul a Project dokumentum PISZKOZAT volt! Azt nem lehet így beadni és ő nem ért a Projecthez eléggé, hogy most rajta dolgozzon és jobban kifejlesztje. Láttam én már, hogy ő mire képes a Projec-tel, és nem képes semmire!

Az a "slide" egy példa arról, hogy milyenek a Power Point bemutatásaim... és az egy piszkozat. A Jelentéshez készült mint "puska" a főnökömnek. Igen, tudom, sokat segítek neki, tehát nem lenne szabad nyavajognom, de őszintén nem tűröm a képtelenséget, a rossz munkát és a pocsék eljárásokat vagy módszereket. Aztán részben hálás vagyok, hogy a másik helyről megmentett, és részben igyekszek most jó lenni, mert eljön az idő majd hamarossan amikor mennem kell, amikor hazamegyek, és attól tartok ez neki kell átélni, és ahogy szokásom már, lehet, hogy nem is lesz sok ideje megszokni, hogy nem leszek majd.

Eltolódó Ebédóra

Azt hiszem csak egy módja lesz annak, hogy innen tudjak írni: ha később megyek ebédelni. Főnököm szokás szerint egykor ebédel, tehát én most egykor kezdek el írni, majd amikor befejezem megyek ebédelni. Jó, hogy tudok az ebéddel várni. A mai ebédem zuccini főzelék kukoricával. ^_^ Én csináltam és nagyon finom. Nem igazán egy főzelék, de nem tudom, hogyan mondjam azt, hogy picadillo (pikadigyo) magyarul. "Feldarabolt"? Tulajdonképpen az... de... nem ugyanaz.

Megint csalódás ért a főnökömben. Továbbra is olyan pocsékul csinálja a munkáját. Egy adatot kértem tőle, csak egyet, hogy hány radiobázis van most az Ericsson GSM hálózatból és nem csak hogy nem tudja (nem is kell neki, őszintén) de az adatok amiket ad azok nem 100% tutik. Nem tudni mikor és honnan szerezték.

- Használd azokat.

O_O

Hogyan használjak olyan adatokat amikről nem vagyok biztos? Nem, nem. Tudni akarom, hogy az adatok igaziak és bebizonyíthatók. Őrület, hogy mennyire beleette magát a képtelenség és a pocsék minőség, a nem követelés a kíválóságért a világba. Lehet, hogy én vagyok az egyetlen? Lehet, hogy bolond vagyok és amit én "minőségnek" látok az nem is létezik? De akkor miért nem jön már valaki és bolondnak nyílvánul és megmondja kerek-perec, hogy tévedek, és hogy az amit keresek az sose volt úgy, és hogy nem, az nem "minőség", mert az a színvonal nem létezik? Lehet, hogy csak valami minőségi szkitszofréniám van? De akkor miért nem mondja meg ezt nekem valaki? Miért kell szenvednem gondolván, hogy egy lusta, pocsék világban élek amikor én vagyk a téves, a bolond?

Rettenetes egy érzés.

Szeretnék már nagyon egy saját asztalt. Zavar, hogy azt érzem a főnököm folyton idenéz. Jó, nem csinálok semmi rosszat, sőt, de legalább mondana valami hasznosat! Közben tudom, hogy ő melletem ül és nem csinál semmit. Nevetgél, olvasgat, nézegeti mikor jön meg a csomagja, mikor engedi ki Aerocasillas, hogyan rendezheti el szülei autójának az eladását... Na, ezen dolgozik. Ja. és azon, hogy pocskondiázza alattavalóit, akik szemmelláthatóan nem tűrik és csak rettenetes munkákat küldenek neki. Ühüm.

Át akar küldeni valakit Juan de Dios-nak. Az egyik lehetetlent. Képes akármit elfogani, hogy csak megszabaduljon az embertől. Na, gondoltam, kicseréltetem Tavóért. Hát, hogy így meg úgy... O_O Nem értem. Tavo kítűnő, miért nem? Képes elveszteni a helyet, a "plazát", de hát nem vesztené el, hanem kapna helyette egy jó munkást akit csukott szemmel ajánlok, mert tudom mennyire képes és mennyire jó. Hát, hogy így meg úgy. Kiérti ezt az embert? Lehet, hogy nem si tud dolgozni? Nagyon azt hiszem. Nem, idáig nem adott jelt arról, hogy az általam elvárt színvonalt képes betartani. És én nem is vagyok a főnök! Ha én lennék a főnök, nem venném fel.

11. emelet. A kílátás isteni. Na, legalább ez megvan... míg meglesz.

A munka... beleadtam egy kis valamit. Keresgéltem régi fájljaim közt és találtam egy pár dolgot ami hozzá tud adni a dolgoknak. Nem sok, csak így felületessen. Ahogy írom a jelentést gondolkodom azon, hogyan tudom jobban összeállítani a dolgot. Az irat majd logika-minősítésre is szorul. Jó, hogy pendrive-on dolgozom, mert ezt majd haza kell vinnem. Ja igen, mert rákérdésre tudtam meg, hogy a jelentést szerdán kellene beadni. Főnököm nagynehezzen bökte ki a dátumot. Nem is vagyok biztos benne, de mindenesetre, mivel nem bízok meg benne teljsen, azt hiszem majd "biztosítva" adom be. Bele kell valahogy vésnem, hogy ezt a munkát én készítetttem.

Kis Idő és Sok Tennivaló

Sok tennivaló volt az utóbbi napokban. Pfúj! Fogalmad sincs milyen volt! Igen, még most is a hétvégén. Persze, ahogy meséltem, nincs sok lehetőségem hétközben, nappal írni a bloggokban, mivel ott van mellettem a főnököm, de most már azért is, mert kezd zuhanni rám a munka. (^_^) Ez nagyon boldoggá tesz! Jaj, nem tudod elképzelni mennyire boldogít az, hogy végre van tennivalóm! Ez nagyon hiányzott. Persze most remélni kell, hogy nem lesz olyan mint Szolgáltatás Fejlesztésnél ahol vagy csupa kis butaságokat kellett csinálni, vagy a nagy munkákat állandóan leállították, vagy pocsék, gyors pszeudo-megoldásokat.

Na, gyorsan, ez volt a munka amivel pénteken száltam szembe: főnököm végre elküldte nekem az időbeosztást miszerint kellene a minőségi tervet kidolgozni. Nekem kellett elkérnem. Őszintén, nem tudom hogyan gondolja, hogy dolgozni fogok ha nekem kell ezekre a dolgokra ügyelni. Na, ahogy átnéztem észrevettem, hogy az én munkám lesz, hogy a "Billing" minőség megfigyelése és folytatása. Na, tulajdonképpen, úgy tűnik, hogy majd nekem kell az egészet megcsinálnom, mivel, őszintén, a másik három ember a csoportban (akiket mégmindig nem ismerek) olyan tehetetlenek, hogy a "munkát" amit "elvégeztek" olyan rossz, hogy, szerintem, újra kell csinálni. Főnököm szerint csak be kell fejezni. Na, megmondom most őszintén: ebben a pillanatban csalódtam a legjobban az új főnökömben. Voltak már dolgok amik nem tetszettek, mint hogy nem akart előrehaladni az asztalom ügyében (ami egyébként most kezd haladni mivel minden nap több és több cuccot rakok az asztal részemre, hogy főnököm végre olyan ideges lesz tőle, illetve LETT tőle, hogy már keresi az asztalt. ^_^ Hehehe... az ő hibája. Miért mondta, hogy szereti a tiszta asztalokat?), vagy nem akarta eleinte ideadni az iroda kulcsát, nek keresett vagy kerestetett a cuccaimnak helyet, vagy csak egy kis "sarkot" ajánlott fel egy szekrényben (mit gondol, nekem mennyi cuccom van?)... de ez nem olyan nagy gond, mint az hogy egy ilyen pocsék munkából, ahol egyetlen egy jó dolog nincs, ahol az egész rettenetessen rossz, azt mondja, hogy vannak benne "jól elvégzett dolgok". Ja igen, mert azokat a jól elvégzett dolgokat mások csinálták, nem a hármas csoport.

Új érkeztem oda, hogy nem tudtam pontossan mit is kell csinálni, csak egy felszínes elképzelésem volt. Papíron majd, a dolgok sokkal jobbak voltak mint valaha is elképzelhettem volna, de ahogy a napok telnek-múlnak, a főnököm inkább beszélgetni akar, pletyálni, valakinek elmondani milyen rettenetesek az emberek akikkel dolgozik. Ahogy magyarázgat, szeretnék a szavába vágni és azt mondani neki, hogy én nem példákból értem meg a dolgokat, hanem az egyenes beszédből. Előbb mondja meg mit akar, mi a pláné és ha kell, én kérem a példát. Zavarnak az olyan emberek akik nem tudnak egyenessen beszélni, akik haboznak, akik nem tudják tisztán előadni mondani valójukat. Olyan embereknek tőnnek akiknek vagy nincs semmi mondanivalójuk, vagy nem is biztosak abban amit mondani akarnak. Legyenek szívesek és gondolkodjanak mielőtt kinyítják szájukat!

Na, miután láttam mi lesz a munkám és beprogramoztam magamnak az Outlook feladatokban, elkezdtem keresni az embereket akik segíthetnek, bemenni az intranetben, hátha találok valamit ami segíthet, jön a főnököm és mondja, hogy na, már van munkám! Furcsáltam, mert úgy vettem, hogy már volt és már azon voltam, amikor azt mondt, hogy a főnöke, Oscar Rodríguez, akit szintén még nem ismerek, kiadott egy munkát: készítsek egy jelentést a MOBIL hálózat állapotáról. O_O Furcsa. Nem a "számlázás" résszel foglalkozom? Miért nem adja ki ezt annak a pasinak akinek a mobil rendszer minőségét adták ki? Ja igen, mert engem azért vártak, mert csak én tudok dolgozni. No jó, goldoltam, úgy is még el fog telni valamennyi idő abban, hogy megkapjam az adatokat amik kellenek a számlázási minőségi izének. A munkához meg is adták az excel fájlokat amikből meg kell írnom a jelentést. De akkor, ha minden megvan, miért nem csinálják meg ők? Mert tehetetlenek.

A fájlokat pénteken adták ide az utolsó pillanatban. Ráadásul, csak az Ericsson hálózat jelentéseit kaptam meg. Nem volt ott az Alcatel. Vannak dolgok amiket nem értek amiket meg kell, hogy válaszóljanak. Azt se tudom (pedig kérdeztem), hogy mikorra kell és mit akarnak látni PONTOSSAN a jelentésben. Talán Marco azt gondolja, hogy olvasni tudom a gondolatait? Vagy lehet, hogy maga sem tudja mit kellene nézni, vagy mit kellene beírni a jelentésbe? Mivel nem tudtam már semmit se csinálni a munkával pénteken az irodában, tegnam azzal töltöttem a napomat, hogy elrendeztem a meglevő fájlokat, illetve azoknak a felét egy olyan excel fájlban amiben könnyen átláthatom a különböző heti jelentések adatait. Így vettem észre, hogy nincs a jelentésekben az ami Marco szerint van. Sok fontos jelentés nem mutatt semmi féle változást. Három lapot nem tudtam egyesíteni először is, mert nagyon nagyok, másodszor is, mert nem értem pontossan minden elemét. Most már csak tudnom kell mit akarnak látni a jelentésen, vagy csak egy rövid beszámolót akarnak arról ami benne van a lapokban, mert lusták elolvasni?

Remélem tévedek, de Marco nagyon hébe-hóba tűnik. Közben itthon apu azzal szekírozz, hogy a Marco ilyen meg olyan mérges. És? Nekem azzal mi közöm? Bánom is én mennyire tud mérges lenni, engem nem ilyeszt meg. Meg tudom én állni a helyemet. Kemény kis csaj vagyok. Fagyasztó hókisasszony.

Első Nap a Minőségieknél

Első nap. Itt vagyok az új irodában, és már itt van az új főnököm. Nincs íróasztalom, hanem a főmök íróasztalának a sarkában üloök. Most épp ebédel, tehát ezért tudok írni, de akármikor visszajön. Nem egy laptop, mint Igor volt, hanem egy nagy desktop ronda Windows Vista Office-szel. Minek tesznek az embernek ilyet? Ez csak rontja az egészet! A gépbe nem tudom beletenni se a Google Talk-ot, se az MSN-t. Rettenetes.

Munka? Jelenleg olvasok. Csak azt. Olvasok. Olvason az iratokat amiket a főnököm küld. Csupa kliens minőség. Tehát azzal a minőséggel fogok dolgozni, amit a kliens lát. Más, úgy tűnik, nem nagyon fontos. Hát jó. Ez van. Abból amit idáig olvastam, vannak dolgok amik egy picit aggasztanak. Feltehetőleg csinálni kell egy olyan felmérést ahol beszerezzük mind azokat a kliens-elégedési felméréseket amiket itt bent a cégben csináltak. Honnan tudja az ember miket csináltak amikor itt minden elveszik? Aztán azokat amiket kint csináltak. Na, ez jó lesz. Csak úgy tudom elképzelni, hogy felhívom a fő felmérési cégeket és megkárdezem van-e nekik ilyen. De máskülönben hogyan csinálja az ember? Nem tagadom, kicsit ijesztő. Igen, tudok vele, de én nem egy dolog-kereső vagyok, hanem egy megoldást-kiagyaló-tudós. Ok, ok, akkor ennek adjam meg a megoldást. Ja, majd modellett állítok rá. Isteni.

Dobozaim mégmindig a sarokban tornyosulnak. Mikor lesz ebből valami?

Rossz? Nem. Voltam rosszabban is. Nem az a dolog, hogy legyen az embernek fizikai helye, hanem az, hogy legyen munkája. Itt van.

14:06. Még mindig nem mutattak be. Mégmindig nem ismerem a munkatársaimat. Lehet, hogy csak a főnökömet fogom ismerni?

Tegnap búcsú ebéden volt munkatársaimmal. Minden munkatársaimmal, kivéve az idóta Polinit és a hülye Juan de Dios főnökömet. Ma egyedül ebédeltem. Hoztam kaját, de itt azt döntöttem, hogy "welcome" ebédet adok magamnak, tehát elmentem enni a Benihana japán étterembe. Kicsit jó drága és a sushi sem volt valami híres (Salmon Skin Maki. Olyan soka többé! A lazac bőr annyira meg van rántva, hogy bogár-ropogós lesz.) Naplóztam egy kicsit és kényelmessen, kellemessen írtam.

Ahogy ellátom a főnökömet, itt nem is olyan fontos időben lenni, vagy betartani az ebéd időket, és egyébb időket.

Költözködés

Na, már mindent végre bepakoltam. Három doboz ül az íróasztalomon és várom mikor mehetek már. Ez soká volt, de ahogy mondta a most főnököm, mindnyájan tudtuk, hogy még januárban elmegyek. Furamódon (ezt totál nem vártam), ahogy pakoltam jött a közvetlen főnököm (ez volt a normális) és mondta, hogy hát ő majd szól, hogy mikor mehetek el, mert neki még nem szoltak semmit.

- Hogy lehet? - kérdeztem én - Hiszen Melania mondta, hogy neked már tegnap elküldték az e-mail-t amiben az van, hogy mától én már a másik osztályba tartozom?
- Neeeem... - fogatkozott ő - Én nem kaptam semmilyen e-mailt.
- Semmi gond! Majd felhívom melaniát, hogy küldje el MEGINT az e-mailt.

Na, felhívom a Melaniát és kiderült, hogy igen, hogy maga Human Resources küldte el Marco-nak a jelentést, hogy én mától a Minőségi osztályba tartozom. Megkértem Melaniát, hogy legyen olyan szíves és küldje el megint Marconak, és küldjön nekem is egy másolatot. Kedves Melánia, el is küldte. ^_^ Nem tudta elhinni, hogy itt mennyire nem csinálnak semmit, nem járnak utánna a dolgoknak.

- Hát igen. A "traslado" formát csak pénteken írták alá és küldték el.
- Milyen "traslado" formát?
- Hát azt amit tavaly küldtetek! - magyaráztam.

Melánia csak tátogott.

- Honnan szerezték azt a lapot?
- Onnan hogy Juan de Dios tavaly veszekedésünk után kidobta a lapot amit elkezdtek aláírni és most pénteken Marco megkért, hogy küldjem el neki a formát, hogy aláírhassák.
- De az az állás amiért mi téget elcseréltünk volna azt nem vehetik el, mert azt ITT NEKED adtuk! Te nem úgy jössz ide mint csere, hanem téged ide felvettünk! Nekik a régi állásod marad! Így kellett mivel nem akartak hamar elengedni. Most már nem kérhetik az állást, mert már nincs. Már foglalt. Ki nálatok a Human Resources?
- Hmmm... nem tudom. Azt hiszem Cinthya Zúňiga.
- Fel fogom hívni, mert ők nem folytathatják ezt. Az az állás foglalt. Ha szerették volna a magasabb állást akkor decemberben kellett volna aláírni a formát és téged akkor elengedni. Milyen szemetek!

Részben örülök, hogy nem sikerül nekik megkaparintani azt az állást, mert olyan kellemetlenek voltak az utolsó pillanatig, de részben rossz, mert tudom, hogy Anthony számított arra az allásra, hogy ő tovább juthasson. Szegény. Most majd csak úgy tud továbbjutni, ha innen elmegy... mint mindenki.

Munkatársaim bíbelődnek egy ebéden amit nekem szerveznek búcsú módra. Nem lehet őket lemondani, pedig mondtam többszür is, hogy nem akarok. Illetve, szerettem volna barátaimmal elmenni a Pizza Hutba, csak úgy mi, és egy jót enni, de nem akarok semmi féle búcsúztatót. Itt azt mondom, hogy azért, mert egy nagy sírós vagyok (ami egyébként igaz is), de az az igazság, hogy semmi kedvem, hogy Martha Gloria rajtam szerezzen pénzt azzal, hogy "emlékül" vetett nekem a gyerekekkel valamit a ronda "Nice" ékszereiből. Gusztuslatan cuccok amik rendkívül pocsékul néznek ki. Tipikus felvágó közép-felső osztályú csingi-lingik amiket ezek magukra szeretnek akasztani. Többet fizetnek értük mint amit egy olcsó boltban lehetne fizetni hasonló kis vacakokért. Martha nem tud sokat árulni, mivel csak a kis csoportja vesz neki, és most még azok sem mivel úgy tűnik nagyon összekaptak (de hátuk mögött, nincs semmi kimondva... mint mindig), tehát nem vesznek már tőle semmit. Így hát arra szorul, hogy a csoporttól szedje ki a pénzt amikor valamilyen nőnek búcsuztatót rendeznek.

Biztos az hónap végén megint lesz egy búcsuztató, mivel Tatiana elmegy. Időben lesz egy babyshower... Tati gyerekének. Ott is lesz Nice. Milyen gusztustalan emberek.

Tegnap elmentem Multiplaza Escazúba befizetni a Scotiabank és a Pacific Card hitelkártyákat. Olyan jó érzés volt, ahogy azok az adóságok lecsökkentek! Szinte egy hónap múlva nem is lesz egyikkel sem adóságom! ^_^ Gondoltam, hogy talán a Scotiabank adóságot két hónapra veszem, hogy csökkenhessem gyorsabban a Banco Popular hitelkártya adóságat, de nem. Inkább nem. Kifizetem az egészet amint lehet, ami egy hó múlva lesz és majd Márciusban elkezdem a Banco Popular kártyát csökkenteni. Megint elkezdek folyamatossan gyűjteni a decemberi utazásra és ez alkalommal 0 adósággal megyek! ^_^ Olyan szupi lesz!!!! A banki adóságokat is törlesztem majd, és így hamarosabban, az egyetem befejeztével gyorsabban mehetek Magyarországra!... Vagy Bécsre.

A Hír Várakozása

Még mindig nem tudok semmit. Holnap lenne az átköltözés, de mégmindig semmit sem tudok, arról, hogy tényleg meglesz-e, vagy hogy most hova menjek. Üljek be Marco Fernández helyébe? Holnap után jönne vissza a szabijából. Meg tudom én itt várni őt is... Ne minél előbb szeretnék innen elkerülni. Csak ne keljen már ezekkel az emberekkel bajlódnom! Nem maradt sok dolog az íróasztalomon. A dolgaim vannak itt, de már csak három mappa maradt. A zömét, azt ami a másik helyen nem kell de itt nem maradhat, azt mind elhordtam tegnap. Kihasználtam, hogy értem jött az Apu és zsupsz! mindent a kocsiba hajígáltam! Mobil díj tervek, radiobázis helyek, az Alcatel kártyás szolgáltatásnak a magyarázata, a szolgáltatás elasticity-je... Nem hagytam itt semmit ami a saját munkámra utalhatna amit itt vagy kidobalnának, vagy sajátként mutatnának be. Van akit az ilyen nem zavarna, és engem nem zavarna, ha megvolna a lehetőségem, hogy leleplezzem őket, de így nem.

A radiobázis mappával pedig van egy másik dolog: abban benne van, hogy én nem egyeztem bele, hogy Intel-be tegyenek egy amplifikátort, amit mégis oda tettek. Ez a mappa bizonyítékom ha valamikor ez felrobban, és szerintem fel is fog robbani egy adott pillanatban. Itt sajnos minden ilyen, tehát ezekre a mappákra vigyáznom kell sok-sok ideig. De most már otthon vannak, biztonságba vannak.

Most már csak post-it-jaim vannak szanaszét összevissza, a bögrém, papírblokkjaim, képeim, kis díszeim... Talán csak két dobozra való cucc és már indulásra kész leszek. Nem tudom mennyi helyem lesz a másik helyen, gondolom nem sok, ha egyáltalán lesz valamennyi talpalatnyi hely ahova letehetem a cuccaimat, tehát igyekszem minél többet hazavinni, hogy ne keljen ott haszontalanul tornyosulnia. Rettenetes rendetlenség van. Mellettem a CD égető amit Kattjától kértem kölcsön, felemelve a számítógép mivel épp Igorból töltök át slágereket az új mobilomba... infravörös kapcsolaton keresztül. Néha sikerül, néha nem. Nem tudom hova teszi a számokat. Olyan fura ez a telefon!

12:02. Sikerült beszélnem Melaniával. Igen, holnap megyek. Viszont most tudtam meg valami nagyon nem szépet: Barrio Mexico-ba küldenek minket. T_T Nagyon nem szeretem, mert az egy nagyon, nagyon veszélyes hely. Miért kellett minket oda küldeni? T_T

Melaniával megbeszéltük, hogy Marco helyébe fogok ülni, tehát már holnap megyek is, de egy darabig nem is lesz számítógépem (tehát nem lesz Internettem nappal), se íróasztalom se semmi. Ez nem baj... csak ne kellene abba a rettenetes negyedbe menni!!! San José egyik legrosszabb helye! (Okay, nekem közelebb lesz az Alajuelai buszokhoz... az már igaz...) Na, reméljük, hogy valami jó sül ki ebből is... vagy, hogy nem lesz meg.

˘°˘

Tegnap volt az Ati szülije. Képzeld el, tetszett neki a naptár! Olyan nagyon örültem neki! ^_^ Azért sokat jelent, ha boldoggá tehetem öccsémet. A csokiról nem mondott semmit, de óvatossan végignézte a naptárt és elolvasta minden Forma-1 vezetőnek a technikai lapját. Atiék háza kezd már ház formájú lenni. Lassan minden a Yuly-ra utal. "Ez itt a Yuliana lakása". Nem tartják valami rendben, mivel se az Ati se ő nem híresek a rendtartásért, de nagyon tiszta. Anyu igyekszik egypár elképzelését beleiktatni, de a Yuly elég jól megállja a helyét. A Danika nem volt ott, mivel parritában van a Yuly szüleivel. Hiányzott a kis csicsmók.

Még egy nap messengerek nélkül

Nem tudom itt mit csinálnak a gépekkel, vagy a hálózattal, de megint nem lehet használni se az MSN-t se a GoogleTalk-ot. Nem szeretem amikmor ez van. Nem mintha állandóan beszélgetnék barátaimmal, de szeretem tudni ki van kint és ki van bent. Gyorsabb is szokott lenni az irat küldésre. Igen, fura de az emberek sokkal többet használják az MSN-t munka dolgokhoz, mint magát a hivatali postát. Persze, a hivatali postát csak hivatalos dolgokra használják az emberek. Fontos, komoly dolgok küldésére amiről kell bizonyíték, hogy el lettek küldve.

Ma van az Ati születésnapja. Azt hiszem kivette a napot szabinak. Jó neki. Mi itt dolgozunk miközben valaki valahol hangossan szólalja a zenelejátszóját. Valami Michael Bolton hangoskodik valahonnan. Mivel lassan már megyek innen, nem tartok sok cuccot, tehát nincs itt a fülhallgatóm. Ki tudnák küszöbölni a zajt. Az a terv, hogy munka után Apu eljön értem és így megyünk az Atiékhoz. Kihasználom, hogy lesz kocsi, hogy most akkor haza vigyek egy jó tucatnyi iratot. Azt hiszem legalább hat nagy binder lesz, de lehet, hogy több. A végén már csak a kis cuccaim maradnak itt.

Nem kaptam a főnökömtől semmilyen e-mailt mégmindig arról, hogy adjak be egy záró munka feljegyzést, de azért megcsináltam egyet. Persze nem fogom beadni míg nem küldenek nekem e-mailt kérelmezve. Most reggel írtam meg beleírva a legfontosabb munkákat, és mindegyikbe beleírtam, hogy azért nem ment tovább, mert a főnökségek leállították. Tudom, ez veszekedésre késztet, DE ez van. Én nem fogom takargatni ezeknek a dolgait. Ha nem dolgoznak, ha nem tudják bemutatni, hogy kitől kapták a parancsokat, az nem az én gondom. Én megmondom, hogy a dolgok azért álltak le mert ők leállították. Idáig összesen 15 tervről van szó, de nem is fogok többet felírni. Azt, pedig, hogy mit hagyok itt, azt nem fogom megírni, és ha kérik, akkor mindent lenullázok, mindent kitörlök a gépből, és nézzék ők mit találnak. Itt hagyok egy pár bindert amiből láthatjál, hogy mi van és mi nincs. A többi, amit hagyhatok az az amit már elküldtem a főnökömnek, Marco Alfarónak. Ha ő elvesztette a nagy rendetlenség alatt amit ő az íróasztalán tart, az nem az én hibám.

Alig várom, hogy ne keljen itt lennem. Miért nem lehet csak dolgozni?


Fúúúúúúj! A csokik amiket a Laura adott rettenetesek! A mentol túl erős és inkább olyan mint csokival bevont gyógyszert enni. Korábban levelet írtam a Rosa-nak, de fogalmam sincs ha válaszolni fog. Már egy ideje nem válaszol az ember e-mail-eire. Mi baja lehet? Lehet, hogy már nem szeret minket? Úgy tudom írt egy e-mailt a Tuanixnak, de nekünk még csak nem is válaszolt. Attól tartok már nem szeret nagyon velünk beszélni, mert nyomasztóknak talál. Hát, igaza is van. Laura és én azért éljük életünket és gondjaink sokkal kevesebbek azoknál amik neki vannak. Életünkben van remény, van egy jövő és valami amiért érdemes tovább dolgozni. Nem vagyunk túl a nehezebbén, de nem állunk ott ahol a Rosa: az elején. Igen, hajadonok vagyunk, de nekünk nem kell most előről kezdeni az életet miután volt neki egy karrierje. Talán ez a legrosszabb: ő itt egyetemi végzetséggel bírt. Hogy tudja az ember elviselni, hogy mások kedvéért otthagyja a jó munkáját, karrierjét, házát, minden kényelmét a világon és csak azért, hogy a családjának a rabszolgája legyen? Még egy köszönetet sem kap.

Ahogy belegondolok, azt hiszem, hogy a Rosa most megfizet azért amit ő másokon kritizált: nem, nem a szerénység és a szegénység, hanem az, hogy nem képes megszabadulni egy kifacsaró, kihasználó család karmaiból. Jaj de jó, hogy önző vagyok és individualista! Én nem tudnék ilyen viszonyok közt élni.


Ma megkaptam az első e-mailt a Cinecanalból. Ma este lesz a "Hannah and Her Sisters" c. film. Egy Woody Allen klasszikus. Nem tudtam, hogy nem csak meleg filmeket adnak ebben a hónapban, de Woody Allen filmeket is. ^_^ Az nagyon jó, mert nagyon szeretem Woody Allen filmeit. Okay, talán kivéve Mighty Aphrodite-ot. Az újabbak kicsit vesztenek a megszokotból, de talán azért van, mert már nincs annyi Woody ennyi filmre. Celebrity elég gyenge volt... majdnem mint egy "remix" a régi filmjeiből ahol Kenneth Branagh-gal játsszatta el magát... saját hangjával. Miért kellett ezt csinálni?

A legutóbbit Magyaországon láttam hírdetve, den nem tudtam megnézni: Kasszandra Álma. A filmet 2007 Októberében forgatták. Két testvérről szól, Colin Farrel és Ewan McGregor akiknek pénz problémái vannak, majd egy adott pillanatban felbukkan annak a lehetősége, hogy bűnözéssel oldják meg a dolgot. Az egyik testvér mellette tart, a másik nem és ennem alapján hajbakapnak és kitör a családi háború.

Feltehetőleg ez az első olyan Woody Allen film ami nem róla szól. Abból a szempontból lesz majd érdekes, hogy valjon tud-e ő olyan történetet is mesélni ami nem róla szól. Ezt nem nagyon lehet elhinni. Nem tudom már hány éve forgat filmeket, hányat csinált, és mind önmagáról szól, tud-e most öreg, Jazz muzikus korában valami újat csinálni? Tudjuk, hogy sokan nem tudnak.

Allen mindig híres szinészeket választ filmjeihez, de valjon van valamilyen ok arra, hogy most két csinos, fiatal, Európai pasit válasszon egymásmellé? A csini pasik, úgy mint a csini csajok azért szoktak bekerülni a filmbe, mert maga film nem jó. Lehet, hogy ez van mögötte? Vagy lehet, hogy egyszerűen biztos akar lenni, abban, hogy az emberek elmennek megnézni a filmet? Sok a hülye most az utcán, biztos lesz aki elmegy megnézni a vetítést, csak a csini pofák miatt. Ilyen ez a világ. A művészet már nem érdekli senkit. Nincs helye a világban a "Le Chat Noir" kabareteknek. De valjon Woody Allen is alább adta? Lehet, hogy ez a film csak "tuti elemózsia pénznek" számít a zsebiben.

Én minden esetre meg fogom nézni. Talán majd kiveszem a videóban... a "Third Man Out" filmmel együt.

Jelenlegi Kedvenc Képem

Marco csak egypár napig volt a számítógépemen és a telefonomban. Pedig Marco csinos és hmmm... de van valami ami engem jobban érdekel egy csinos pasi képénél: a Szecesszió.

Ezt a képet ... nem tudok sokat róla. Már láttam többször. Theophile-Alexander Steilen festette, vagy készítette 1896-ban. A Wikipédia szerint, a plakátot a "Le Chat Noir" kabaretnek festették, ami ezé a Rodolphe Salis művészé volt. Ide jöttek a többi művészek, egyebek közt, Pablo Picasso is.

Ennyit tudok. A stílusa Szecessziós. Párizsban mint francia -ikont árulják a túristáknak. Nekem megvan begrőn és kitűzőn.

Holnap munkanap van, de nem bánom. Én már megyek. Az élet nem is lehet jobb! Még van hátra egy kis munka, de most mennem kell, találkozom a Laurával.

Kérdés

Miért hónap a hónap amikor nincs minden hónapban hó?

Nincs Mese: Megyek

Tehát ma már a főnökeim is tudják. Közvetlen főnököm arra kért, hogy a hülye Juan de Dios kedvéért írjak egy "tevékenység bezáró" iratot. Hogy mit csináltam, mi a dolgok állapota (illetve mi lenne az utolsó amit csináltam, és mi annak az állapota) és hogy írjak össze egy listát azokról az iratokról, mind elektronikus formában, mind nyomtatva, amiket itt hagyok, köztük "ha van valamilyen kódex"... Igen, lesz egy. Egy szép, gyönyörű Díj Kódex amit nem fognak merni használni, de ami majd a végükké válhat.

Ma ki akarták adni a munkákat 2008-ra, de nehéz volt. Egyből mondta a főnök, hogy hát nekem nem ad semmit, mert a jövő héttől már nem is leszek itt. Tatianna is megy, még pedig talán a hó végén. Ő megy vissza San Pedróba José Odióval dolgozni. Hogy mit fog csinálni, azt senki sem tudja, de őt nem is érdekli a karrier, csak a hely, az emberek ... igen, csak ez: hogy közel lehessen Manuel Cordobához. Semmi más. A ő karrierje az, hogy "feleség".

Itt a hétvége. Végre! A Kódex már gyakorlatilag be van fejezve, de bővíttem itt-ott, hogy félelmetesebb legyen az ittenieknek. Sajnos nem valami nagy: csak 28 oldalas. De majd igyekszem több részletett beleírni, több "Adendum"-ot hozzáadni, hogy legalább meglegyen 50 oldal. Azért mondhatom, hogy ma fejeztem be. Mivel most már minden megy a saját vágása szerint, nem kell felhasználnom mint fegyvert, tehát csak a legvégén fogom odaadni nekik. Természetessen, okirattal együtt, hogy legyen nekem róla egy bizonyíték arról, hogy:

1. Átadtam a kódexet
2. A kódexet én csináltam

Igen, itt képesek akármit it ellopni. Még egy kódexet is amiről semmi fogalmuk, hogy is kell használni.

§ Találkozás Jetty-vel. Végre. Ezt nagyon vártam! Most ő vár rám. Cipelnem kell egy picit... remélem nem lesz kényelmetlen. Hazaviszek egypár cuccott. Lassan majd jön a nagy pakolászás én nem akarok addigra problémákba kerülni egy pár kényesebb cuccért.

Phew... nincs elég idő és még annyi elhordani való lenne... Na, majd valahogy meg lesz mind ez oldva. Hétfőn és kedden tuti cipekednem kell... sokat. Hozzam a görgetős kézipoggyászomat? Lehet, lehet...

16.-a!

Felhívtam Víquez Melániát! Azt mondta minden el van intézve, és már csak egy aláírás van hátra, ami gyakorlatilag már meg is van. 16.-án megyek a Minőség Ellenörzési Osztályba! Szia, szia hülye főnökök!!!

Jaj de jó!

Ok

Ugye most látod miért nem akartam ide visszajönni?

Ez alkalommal úgy jöttem vissza, hogy semmi nem hívott. Nem hiányzott senki, nem akartam senkit megint látni, megint találkozni... Otthon akartam maradni. Itt vártak, igen, barátaim azt mondják, hogy nagyon hiányoltak, de nekem nem hiányzott senki.

Nem akartam hazajönni. Otthon akartam maradni.

Mi a Helyzet?

Csökken egyere jobban a nátha. Valahogy ma azért sokkal jobban érzem magam mint tegnap. Persze, segít a sok pirula amit szedek. Ez a helyzet a náthával: az ember eleinte nagyon rosszul van és aztán csak fújhatja az orrát. Olyan kényelmetlen enni, mert nem tudsz enni ÉS lélegezni, mivel most mind a kettőt a számon keresztül kell csinálnom.

Tegnap találkoztam Mario barátommal, szokás szerint, "otthon". Na, ott vettem észre, hogy nem is vagyok olyan nagyon beteg: vettem egy tök jó pólót MNG-ben. Egy hosszú ujjú garbo zöldben (persze) sötét szürke csíkokkal. Lassan majd nadrágokat és szoknyákat is kell vennem, de főleg nadrágokat, mert csak felsőket veszek állandóan. Már nincs is hova tenni annyi pólót és blúzt! Naptárt akartam venni a munkahelyembe, de nem találtam semmi jót. Sajnáltam is, hogy nem vettem magamnak naptárt Bécsben vagy Párizsban. Megvettem azért az egyik regényt amit ajandék listámra írtam fel, "Wild Swans", egy történet, igaz történek három generáció kínai nőről. Jónak igérkezik. Megvettem Wakenak a "Caligula" történelmi regényt. Ma van a szülije, de akármennyire is igyekszem elérni, nem tudom elcsípni, hogy oda adjam az ajándékát. Mariónak odaadtam az emlékeket, plusz a "Fekete Város" c. könyvet... angolul. Beszélgettünk sokat, elmentünk kávézni, majd adott egy kis Ginger szirupot. Na, ez kell a nátha ellen! El se tudod képzelni milyen jó! Hírtelen jobban is tudtam lélegezni és nagyon megjavult a közérzetem. Ma, tehát, elmegyek keresni Ginger szirupot, hogy végét vegyem a náthának!

Kaptam egy ajandékot Mariótól. Egy könyvet aminek az a címe: "The Girl Who Played Go". Nem tudom jó lesz-e, de hát elolvassuk. Valahogy nem szoktam bízni a japán irodalomban: nagyon "lapos".

Elmeséltem neki milyen volt az utazás, és mindent kitárgyáltunk. Két fura dolgot mondott:

1. Szerinte ő olyan mint Gyuszi. (HA!)
2. A pasiaim közül Christian-t szereti a legjobban. De hát ő utálta Christian-t!

Ki érti a férfiakat?

Ma még nem láttam a főnökömet, tehát félig nézegetem a WiMax díjat (de nem túl komolyan) és továbbra dolgozok a díj kódexen. Szerintem már ma be is fejezem. ^_^ Ezzel már gyakorlatilag el is mehetek innen... remélem. A főnököm főnöke, Juan de Dios, azt kérdezte (másokon keresztül), hogy van-e készen VoIP díj. O_O De most komolyan, nem is tudja min dolgoznak az emberek alatta? Persze, hogy nem. Más munkatársaktól pedig azt hallom, hogy don Omarral leültek "megtárgyálni", hogy mi legyen a VoIP díj. Akkor minek vagyok én itt?

Jaj, csak bosszankodást kap itt az ember!

Főnök: "És, tehát, hol a WiMax Díj?"

Szeretném tudni, de most komolyan, hogy ez vicc, vagy rossz indulat vagy főnökeim komolyan ennyire bunkók. Ma, szószerint az volt a közvetlen főnökom (az okosabb) EGYETLEN munka kérése, hogy "eltudnád küldeni a WiMax díj legutóbbi verzióját?". Csak néztem rá, mert az megvan neki, és mondtam is neki: persze, de... az meg van neki is. A decemberi, ha jól tudom. Igen, igen, de ő csak biztos akar lenni abban, hogy ugyanaz. Jó. Megkeresem, és kiderül, hogy nincs decemberi, hanem csak novemberi. Meg is mondom neki.

- De hogy lehet?? Volt egy ahol már a profilnélküli díjjon dolgoztál!!

Hát ez hihetetlen. Nem mondok neki semmi, hanem elküldüm neki a novemberit és és vele együtt a magyarázatott: A profilnélküli díjhoz MÉG hiányzik, hogy Seravalli Roger elküldje a WiMax rendszer és megvásárolt platform teljes kapacitását, mennyi a lehetséges kbps-ből nem lesz használható mert rámegy az összeköttetésre, vagy mennyi veszik el a levegőben, vagy mit tudom én, de mondjuk, hogy az 1 GB szélessávból a kunsaft mennyit kap. Ez nincs meg. Van egy okmány amit MÉGMINDIG el kell küldeni a Pénzügyieknek, hogy elküldjék nekünk két költség rovatnak a többévre hátramenő adatait (ez sincs még meg), ÉS ennek a tetején, a főnökség mégmindig nem döntött, hogy akkor kiszámítunk egy úgy díjat, vagy az alacsonyabb profilnak a díjjait használjuk fel. Tehát, igen, én kérdezem azt, hogy hol is állunk a WiMax díjjal? Mert ráadásul, ne felejtsük el azokat a szolgáltatásokat amik decemberben sokkal fontosabbak és sürgősebbek lettek, mint WiMax.

A díj felállításához nem kell olyan sok, csak egypár kissebb javátgatás az excel lapon de ahhoz kellenek az igazi adatok, a TELJES adatok, plusz azért jó lenne már tudni, hogyan fog ez a franc működni.

A sok baromságból amit itt művelnek veszem észre, hogy itt tulajdonképpen csak a szájukat tudják járatni. Ismerik a céget, az ICE-t, hogy itt ki mi és mit csinál, hogy kihez kell fordulni, hogy mit szerezzenek, hogy mit kell megnyomni ebben a rendszerben, de senki sem ismeri a szakmáját, vagy azt amit egyébként tudniuk kellene. Igen, igen, ezt már rég tudom, de amikor az ember szemtől-szembe találja magát a nagy baromsággal nem tud mást mint szörnyülködni. Jó, hogy ezek nem egy korházban akarnak doktort játsszani! Hogy milyen baromságokat ki nem találnak!

Ma jobban vagyok abból a szempontból, hogy már nincs lázam és jobb a közérzetem, de nagyon folyik az orrom. Teljesen elvan dugulva, alig tudok lélegezni és ki van pirosodva mind az ajkam, mind a orrom. T_T Buááááááááááááááááááááá! Nem szeretem a náthát! Már nincs betegszabim, tehát itt ülök a munkahelyemen és dolgozom a díj kódexen. A munkahely változásról semmi hír... T_T Mi lehet vele? Mi történt? És közben... a mehállíthatatlan baromság. Igen, lehet, hogy van aki valamit ki tud babrálni, hogy előteremtsen egy díjat, de én csak a rendes, szabványos módom szeretem csinálni a dolgokat. Engem nem kerdőjeleznek majd, nem csuknak le suskusért.

Na, lesz ez is valahogy.

Amit az ember nem tud maga megoldani, azt az Isten megoldja az ember helyet a lehető legjobb formában.

Hatalmas Nagy Nátha

waaaaaaa.... ez rettenetes! Egy napról a másikra, csak így, plop! és abszolút náthás lettem! 39°C lázzal feküdtem az ágyban, alig tudtam mozogni, vagy akármit is csinálni. Hogy lehet az ember ilyen hírtelen beteg? Pedig az előző nap nagyon is jól voltam!

Vasárnap lettem beteg, valamikor hajnalba. Nem tudtam kiteregetni, vagy dolgozni azokon a dolgokom amiken dolgozni akartam (a díj kódex), csak feküldni tudtam, és remélni, hogy másnap minden rendben lesz. Tegnap sem volt jobb, mivel szintén közel álltam a 39°C-hoz. Elmentem a munkába, ott a dokihoz, és a doki kiírt két napra. Ezért ülök most itt, otthon, és nem csinálok semmit. Illetve, mivel ma már egy picit jobban vagyok, és miután végigcaplattatak engem a munkába és vissza az "orden patronal"-ért, majd a klinikába, hogy lepecsételjék a betegszabimat, most nekiültem tovább dolgozni a díj kódexen. Attól félek nem lesz kész egyhamar. Szeretném, de nem tudok annyit írni mint kellene. Azért még beteg vagyok, és nincs annyi energiám.

Tegnap hallottam, ahogy a Tati azon dolgozik, hogy elmegy José Odióhoz. Csak annyi kellene neki. Mi lesz majd legjobb barijával, Karóval? Persze, nem annyira barik. A végén mindenki csak a magáéba húz. Ezek a lányok ilyenek. Még nem beszéltem Marco Fernandez-szel az átmenési üggyel kapcsolatban, de remélem sikerül minden más probléma nélkül elmenni. Már szóltam is don Omarnak, hogy nem látom nekem miért kell itt tovább tártozkodnom. Erre kell a kódex: ezzel együtt akarom levelemet elküldeni amiben felsorolom kik tudják jelenleg csinálni a munkámat és kik tudják beavatni az odapályázót. A kódex pedig maga a procedúra, hogy hogyan csinálja meg a dolgait. Erre felfegyverzek holnap.

Tegnap történ valami nagyon jól: internettem beszélgettem Marco-val, az Air France légikisérővel. Sajnálta nagyon, hogy nem találkozhattunk Párizsban amikor most ott voltam, és remélte megint találkozunk majd. Megmondom őszintén, szeretnék vele megint találkozni. Valahogy ez az ember megragadta a szívemet. ^_^ Amikor neki írtam, válaszolta, nem éreztem magam betegnek, sőt, nem is akartam befejezni a beszélgetést! Isteni volt. Ez a srác egyedi.... és nagyon csinos! Nem hiába, francia.

Pá, Mobilom Pá!

Ez csak velem fordul elő. Találd ki ki vesztette el a mobilját a Párizs-Caracas repülőn? Ühüm. Én. Hallottam, hogy valami kieset a táskámból, de amikor lehajoltam, nem láttam semmit. Gondoltam, hogy biztos valaki másnak eset ki valamilye. Na, amikor már nagyon késő lett volna vissza menni, vettem észre, hogy nincs nálam a telefonom. Nem sajnálom magáért a telefonért, hanem a SIM kártyáért. Pannon GSM-mel olyan jó Roaming szolgáltatásom volt! Isteni jól működött Párizsban is. Most pedig majd ki kell fizetnem az itteni rémes Roaming szolgáltatást.

Persze, decemberben elmegyek megint a Pannonba és veszek magamnak (ez alkalommal saját nevemre) egy új kártyás telefont (készülékkel együtt), de közben azért kell egy másik telefon is, ugye?

A munkahelyen nyugalmas. Nincs gyakorlatilag senki, se a főnökeim, amiért nagy veszekedésem hétfőig várni fog. Persze, azért találkoztam az igazgatóval akinek elkezdtem magyarázni, hogy nem értem nekem miért kell ennyit várnom ahhoz, hogy mehessek, hogy nem látom értelmét amikor azt amit én csinálok mások is csinálják. Tehát, engedjenek el. Az igazgató gyáván elment mondván, hogy majd beszélni fog a főnökömmel. Hétfőn majd megint megmagyarázom.

Azon gondolkodom, hogy ne írjak egy e-mail-t az igazgatónak (amit tuti nem olvas el, de ami nekem bizonyíték) amibe beleírom ezeket a dolgokat amiket most mondtam neki. Nem, főnöktől főnökig kell menni. De ezt is hamarossan.

Ma, természetessen nem csináltam sokat. Interneteztem, hívogattam Taca-t hogy mentudjam mi a mérföldeim állapota, majd felhívtam a reptért, hogy tudjam mi a helyzet a poggyászommal, ami szerintem ma ér ide. Igen, ilyen Air France, DE továbbra is velük utazom: szeretem őket és ez csak a kissebb a sok lehetséges bajokból amiket a légitársaságok az embernek tálálnak fel. Egyébbként, a decemberi Caracas-Párizs késése miatt, ami nekem semmi bajt nem okozott, Air France adott nekem plusz 1000 mérföldet. Na? Lehet a világ ennél jobb? (Igen, ha sikerülne megint találkoznom Marco-val és... ^_^ ... felmenni az Eiffel Toronyra.)

Ebédkor elmentem Aerocasillas-ba ahol felvettem egypár csomagot, közte egy levelet Atinak a LEGO-tól. Úgy tűnik mindig nekem kell kifizetnek a levelezését a LEGO-val... Megjöttek könyveim is. Trois Contes Gustave Flaubert-től, Huis Clos Jean-Paul Sartre-től, Withouth Reservations, egy könyv amit a Caroll-nak rendeltem meg mint karácsonyi ajándék (neki tuti tetszeni fog), és Failed States Noam Chomsky-tól. Találd ki kinek? ^_^Bizti nagyon fog örülni neki.

Egyébként én is kaptam valamit. A "titkos barát" játékból megkaptam a nagy ajandékot: L'Enfant aux Loups Françoise Chandernagor-tól, egy könyv amit magam választottam (akárki is lenne a titkos barátom, nem hiszem hogy tudná milyen könyvet vegyen nekem... nem is tudja hogy nézki egy könyv vagy mit csinál vele az ember) és egy társasjátékot: SuDoku. O_O Olyan jó!!! Egyébbként igen, itt komolyan senki sem olvas. Talán csak azt amit a munkahelyen KELL, mint e-mailek és munkák amiket nekik beadnak, és akkor is csak így felületesen. Egyszer hallottam ahogy a lányok beszélgettek arról, hogy milyen rossz amikor elmegy a villany, mert akkor olyan nagyon unatkoznak! Nem lehet tévézni vagy használni az Internetten, és persze nem ülnek le olvasni mert az olyan nagy kínzás számukra! Még az újságot sem olvassák el. Elképzelni, hogy van aki szeret olvasni az olyan mintha volna valaki aki azt szereti, hogy egyenként levágják az ujjait. Vagy rosszabb, mert 20 ujj után már nem lehet semmit levágni miközben könyvekből sok van.

Az ilyen ember nem tudná értékelni a Liechtenstein könyvárat. Szomorú. Hogy lehet valaki ennyire szegényes?

Nincs semmi munka feladva, de írogatom tovább a díj meghatarozási kódexet. Azt hiszem nem kell sok hogy befejezzem legalább "igazgatosági" szintre, ami egy szegényes szint ahhoz képes, hogy szerintem hogyan kellene díjjakat szabni, de itt senki sem lenne ahhoz képes. Nem, nem beképzelés, komolyan mondom. Módszerem, ahogy azt KELLENE csinálni több időt, embert és munkát igényel mint amennyit az igazgatóság képes vagy hajlandó rászánni. Már eleve a kódexem is többet követel mint amit ők jelenleg hajlandók elfogadni. Ezek után, mivel marad ember aki hivatalossan a díjakkal dolgozik, és megmarad a kódex, nincs semmilyen okuk arra, hoyg tovább itt feltartsanak.

Két Gyönyörű Kirándulás Összefoglalója

Attól tartok, ez annak a kevés bejegyzések egyike lesz, aminek lesz egy hasonmása (de nem egy lefordítása) az angol blogban. Sajnos ezektől a szépséges, káprázatos dolgoktól nincs szívem eltiltani magyarul nem tudó ismerőseimet. Nem tudtam idejében írni különböző okok miatt, főleg a fáradságra vehetem, vagy arra, hogy olyan sokat és olyan sokáig csináltunk mindent, hogy a végén nem volt időm nekiülni és megírni azt a pár (sok) sort ami Neked átadná az élményt, amit ezek a kirándulások jelentettek. Kedves barátom, Csapó László nyomában merem mondani, hogy nincs a Magyar Földnél, a Magyar Történelemnél, a Magyar Szellemnél és a Magyar Embernél szebb a világon. Talán nem a legkedvesebb, vagy nem a leg emberszeretőbb, vagy a legbulizóbb, de a magyar egy valódi kincsesláda ami csak azoknak mutatja meg felmérhetetlen, drága tartalmát, akik veszik a fáradságot, hogy egy közelebbi pillantást vessenek rá. Mint a tél, messziről keménynek, kellemetlennek tűnhet. Rossznak, embertelennek, megközelíthetetlennek, egyformának, és talán veszélyesnek is, de ahogy az ember meri megkötelíteni, és szemügyre veszi mi is az amit lát, észreveszi, hogy csodás, ragyogó és káprázatos. Ahogy nagynénémnek írtam, a zúzmara csipkébe bele van hímezve a magyar szellem élő kis zöld levelkéjével és lányka vörös ajkaktól kipiruló bogyócskákkal.

Laci azt mondta nekem egy alkalommal, hogy érdekesnek tartja azt a módót, ahogy a világot látom, ahogy belemerülök az érzésekbe, a pillanatba és átélem apró kis részeit. Szerintem nincs is más életmód mint az, ahol az ember az élet, a világ szépségét felszívja, átéli és magába zárja másolhatatlan emlékeit. Legyen az egy téli táj, egy éjszakai városi kép, egy utca sarok, egy tökéletes pohár forralt bor vagy egy embernek viruló, gyönyörűszép mosolya. Nem lehet azt mondani, hogy a világ pocsék amikor az ember ezeket képes átélni, mert akkor az ember egy hatalmas kincsesládában találja magát, ahol csak tátogni lehet és bámulni a sok-sok reánzúduló csodát.

Vasárnap 30.-án elmentünk a nagynénémmel Gödöllőre. Gödöllőn, ugyanis van a Gödöllői Királyi Kastély ami eredetileg a Grassalkovich családhoz tartozott, Erzsébet Királynő, más néven Sissy Kaiserin kastélya volt. Úgy értettem nász ajandékként kapta. A Kastély szépen fel volt diszítve, és a napokban mindenféle előadást tartottak mind a Díszteremben mind a Barokk Színházban. Zsuzsanénivel kimentünk előbb a kertbe fényképezni. Odafelé az út végig volt szegve zúzmarás fákkal amik, mint ékszerek tündököltek a gyönyörű monokromátikus fehér tájképen. A Kastélyban nem volt olyan sűrü a zúzmara, de továbbra is gyémantokkal kirakott fákra emlékeztetett.

A kiállítást Sissy hercegnő bútorait, képeit és hozzafűződő emlékeit mutatta. Hangulatos volt ahogy minden szoba ki volt díszítve, ahogy ki voltak téve a képek és ahogy látni lehetett a bútorokat nem csak "kiállítva" de úgy berendezve, mintha már most valaki ott élne és használna. Korabeli ruhák is voltak, köztük egy gyönyörűszép arany brokádos kék-és-sárga díszruha és másolatok a koronázási és a csillagos ruháról. Szobrok is voltak többen, amiken csodálhattuk Sissy Hercegnő híres szépségét. Voltak képek az élete több időszakából és mondani lehet, hogy sokkal szebb volt, élete végéig, mint sok szinésznő manapság akinek egyetlen dolga a világon az, hogy szép legyen. A fiáról, Rudolfról és volt egy kép, amin látni lehetet, hogy a fiatal ember anyjától örökölte arcának finom vonásait. (Szerintem...)

Teázó készletéből, és egyébb étkezési készletéből is volt szerencsént találni egypár darabott. Több herendi darab is volt, amit majd megvehettünk volna a múzeum boltjában (mármint eredeti Herendi porcelánt ami ugyanazzal a mintával készült), ha lett volna egypár százezrünk. (Egy csésze százezerbe került!)

Most voltam másodszor a Gödöllői Kastélyban, és nem unom meg. Vot azért ez alkalommal egy szoros helyzetünk, mivel a Zsuzsanénivel két csoport közé szorultunk. Mind a két csoportban a csoport vezető németül mondta a mondókáját és a csoportok nagyok voltak, tehát nem nagyon lehetet mellettük elsuhanni, vagy velük nézegetni a kiállítást. Mindenesetre nagyon élveztük. Mivel nem lehet fényképezni a múzeumban, vettünk képeslapokat kedvenc dolgainkról, köztük a többezerforintos teáskészletről. Ezt a képet a Zsuzsanéninek hagytam. Természetessen beültünk a kávézóba ahol szobalánynak öltözött picérkisasszony fogadott minket és szolgált ki. Sajnos gyorsan elértek a csoportok, tehát siettünk helyet adni nekik. Azstalunkhoz, nagy szerényen egy lány és egy fiú öltek le akikkel lassan elkezdtem beszélgetni, hogy jobban érezzék magukat. Kiderült, hogy franciák, tehát franciául szóltam hozzájuk. ^_^ Megdicsérték kiejtésemet! Ettől, természetessen nagyra nőtt a fejem! Hehehehe....

Hétfő 31.-én (tehát tegnap) az volt a programm, hogy elmegyünk Esztergomba, ahol sose voltam, és megcsodáljuk a várost, majd átsétálunk Szlovákiába, de sajnos tegnak kezdett el havazni mintha sose havatott volna, és nem volt biztonságon ilyen módón vezetni. Bevallom, egy picikét csalódtam, DE helyébe elmentünk Szentendrére, ahol már voltam, és ahova mindig vissza kell menni.

Szentendre egy hangulatos kis falu-város ami az időben leragadt. macsakaköves utcacskái televannak boltocskákkal, múzeumokkal és mindenféle érdekes portékákat árusító kis eladókkal. Egy hangulatos étteremben ebédeltünk, ahol nem bírtuk csodálni a sok szépséget. Kifestet, díszes ládák, cserép kályha, érdekes boros üvegek, befőttek, tányérok... Ahova az ember nézet oda kellett kattintani a fényképezőgépet. Kedvessek voltak az emberek, mindenki segítőkész és nagyon aranyos. Járkáltuk egy kicsit, majd bementünk egy Szamos Cukrázdába, ami fehér-rózsaszín-zöldben tündökölt a legízlésesebb kombinációban. Karácsonyfa is volt, pává témában feldíszítve. Tokaji Szamorodnit kértem, mert nem fért már belém annyi kaja, és elcsodálkoztunk a Zsuzsanénivel a helyen. Ott is volt egy érdekes történet túristákkal.

Ahogy bementünk, nekem mennem kellett a vécére. Visszafelé majdnem beleütköztem egy bácsiba. Na, amikor ezek már mentek, a bácsi odaszólt hozzám angolul:

- Isn't too early to be drinking alcohol? - mondta a borra mutatva.

Jókedvűen legyintettem neki.

- It's already night at China... or somewhere in the world.

Eleinte nem értette, tehát többször is mondanom kellett. A bácsi elmosolyodott amikor megértette. Egy kicsit beszélgettünk, majd megkérdeztem honnan való. A bácsiék németorszábgól voltak. Azt hitték eleinte, hogy olasz vagyok, de majd mosolyogtak amikor mondtam nekik, hogy magyar vagyok. ^_^ Hát ilyen sötét magyar is van! Nagyon kedves és beszédes volt a bácsi, ami nem nagyon jellemző a németekre, de azt hiszem ez is a leckém része volt ezen az utazáson: Merni kell az emberekhez és a dolgokhoz közelebb menni, hogy megismerjük és észrevegyük milyen gyönyörűek és kedvessek.

Este pedig elmentem Szilveszterezni. Már voltak terveim, de én nem hagyhatom ki az alkalmat, hogy a Gyuszival lehesek. Szeretem őt, ahogy (majdnem) senkit e világon, tehát amennyi időt vele tudok tölteni, azt mind veletöltöm. A Szilveszter kicsit ferdére sikerült mivel feszült volt a légkör a Katival, ugyanis ő azt szerette volna, ha mindnyájan elmentünk volna az anyjához Gyálba Szilveszterezni, de én nem akartam. Miért? Mert nekem semmi keresnivalóm nincs ott. Nem fűződök hozzájuk semmimódón, és őszintén nagyon kellemetlen a helyzetem mivel nehéz megmagyarázni az embereknek, hogy Gyuszi a "BARÁTOM-MADNEM-TESÓM", tehát mi NEM JÁRUNK, jó barátok vagyunk, annak ellenére, hogy én egy szexkazán, bombázó Istennő vagyok akinek nyomába se léphet Afrodita, és Gyuszi pedig férfi. (^_^ Ezt jól megmondta, ugye?) Na, itt kezdődtek a szikrák, mivel én tényleg arra gondoltam, hogy elmegyünk egy kicsit a Dokk Café-ba, ahol Szilveszteri buli volt. Kati úgy vélte az nagyon drága, és mivel még a 4000 Ft-ot is drágálta amibe a sima belépő került volna, nem mondtam meg, hogy én bizony majdnem befizettem a 11000-es vacsora belépőt. Mi, őszintén 4000 Ft+ital egy Szilveszterre? Meghívtam volna őket, de kezdett nagyon az idegeimre menni (plusz egy ilyen "nagylelkű" meghívás nálam vagy azért van mert szeretem az embereket, vagy mert lenézem őket és meg akarom mutatni milyen az emberi szint. Ez alkalommal a lenézés határán voltam, de Gyuszit nem akartam megsérteni. Ő nem olyan és én igazán nem tudom bántani, mert az nekem is fáj). Na, ha nincs pénzük, gondoltam, hogy elmehetnénk a Nyugatira, ahol az utcán volt Szilveszterezés. Kata szó szoros értelmében kiröhögött, majd az éjszaka folytán továbbra is felhozta ezt a dolgott, mint az én nagy buta ötletemet. Őszintén, továbbra nem is értem mi a rossz abban, hogy az ember az utcán Szilveszterezik. Costa Ricában is van ilyen, New Yorkban a Times Square-en, Párizban az Eiffel Torony alatt, Madridban minden plázán... és be is mindták itt a híradóban. Sajnálattak közlöm, a VILÁG az utcán Szilveszterezik, és ezt mutatják körbe a világon. Hogy hideg van? ... Okay, ott van a NYUGATI PÁLYAUDVAR. Sejtem, hogy ott lehet találni meleg helyeket.

Na, elmentünk Kata egyik barátjához, akik kedvesek voltak, de teljesen kikülönítettek minek, kivéve azokban a pillanatokban amikor a srácok olyan kedvessek voltak, hogy haverkodva beszélgettek velünk. Volt egy pillanat amikor majdnem feláltam, hogy ott hagyom a társaságot. Nincs rosszabb mint amikor az embernek elrotják a Szilveszterét, és én nem akartam megengedni, hogy a Kata rosszkedve és gyerekeskedő durcája elrotsa évvégémet. A feszültség végig olyan erős volt, hogy késsel lehetet volna szeletelni. Kata vagy barátaival beszél olyan dolgokról amikbe se a Gyuszit, se engem nem lehetett beavatni (sajnos és is dolgoztam bankba, tehát értettem miről volt szó), vagy a Gyusziról gúnyolódott... vagy az én "tudatlan Costa Rica-i elképzelésemről a Szilveszteri mulatságról". (Mitmondjak? Erre mondják Costa Ricában, hogy "el que nace para maceta, del corredor no pasa" (aki cserépnek születik, anem jut tovább a bejáratnál), tehát gondolom szegényke nagyon egyszerű, nem foghatja fel kis vidéki gondolatjával mi is ami világszerte, "cosmopolita" módón szokás...).

Tízre visszavittek az Aladárba, ahol a végén mindenről beszámoltam a Zsuzsanéninek, majd együtt koccintottunk a Margit néni pezsgős kelyheiben a Titi bácsi pezsgőjével. Kata ellenére, ez volt az életem egyik legjobb, ha nem a legjobb Szilvesztere. Olyan egyedi és élménydús volt! Plusz olyan emberekkel voltam akiket nagyon szeretek.

Jetty is felhívott, majd kedves "férjem" is, Harkányról. Ott viháncoltak mögötte a barátai. Tökjó lehetett. Jól esett, hogy emlékezett rám és felhívott. Kedves volt tőle (hacsak nem a Gyuszi unszolására hívott fel).

Remélem nem találkozom a Katával míg meg nem tanul emberekkel bánni és megértően, megfelelően, de főleg felnőttmódra viselkedni. Nekem semmi kedvem se tűrni gyerekeskedését (nem én fekszem le vele), se felnevelni. Van neki anyja és pasija, tehát ő nem az én dolgom. A kedves, egyetlen és megváltozott Gyuszimnak azt kívánom, hogy legyen ereje és belátása, hogy Katával egyenessen beszéljen és mondja meg neki mi a helyzet, mit várhat tőle, mit nem, hogy a Kata ne remélje, hogy majd őt megválzotatja, mert az embert nem lehet mások kedvére változtatni (nincs "személyesítés" menü az emberekbe építve), tehát vagy alkalmazkodik vagy... ezt csak a Gyuszi tudja. Mindenesetre, ha nem beszélik meg a dolgot, nagyon rossz lesz a Gyuszinak, ami nekem is nagyon rossz lesz, tehát, szemmelláthatóan szemályes érdekem van abban, hogy a dolog megoldódjon.

Nem rég azt írtam, hogy szeretem a Katát, és hogy remélem a Gyuszi nem bántja, vagy meggyűlik a baja velem. Visszavonom azokat a szavakat. Tévedtem. Nem szeretem a Katát, de nem is gyűlölöm. Tűröm, mert a Gyuszi barátnője. Sorsa és élete nem érdekel amennyiben az nincs befolyással a Gyuszi életére. Ha boldoggá teszi a Gyuszit akkor szeretni fogom, és ez a Gyuszi teljes boldogságára vonatkozik, máskép velem gyűlik meg a baja. Egy dolg az, hogy az ember viccelődik és valami poénos alkalom miatt beszél valakinek a hibáiról (Gyuszi olyan szétszórt, hogy egyszer, 200 méterre a tengerparttól azt kérdezte...), és más amikor panaszként mondja el az ember a nagy közösségnek hogy mi a párja hibái. Ez illetéktelen volt, és én nem vagyok a legilletékesebb ember a világon. Tehát jó lesz, ha ez a nő kezd az ilyenekről leszokni. Ő nem valamilyen szuper-csini, nem szuper-okos és nem fiatalabb vagy gazdag, vagy akármilyen más erénnyel rendelkező ami nem található könnyen másban.

Ja, és barátaival kapcsolatban, nem volt helyenvaló a sok figyelmesztetés: szép a lakás, kedvessek az emberek és le lehet velük beszélgetni. Miből gondolja, hogy nekem az kell, hogy az emberek egyetemi szinten tudják nyomni a dumát? Vele is tudtam beszélgetni, és nem szenvedtem azért, mert nem beszélhettem Sartre-ről vagy Alphonse Muchas-ról. (Vagy ez egy visszamenő ütés volt amiért megjegyzést tettem arra, hogy az embernek azért legyen egyetemi végzetsége vagy máskép egy senki és a senki nem reménykedhet abban, hogy csak úgy leesik az ölébe a jó élet, miközben a diplomás embernek azért van lehetősége, hogy szerez egy jó munkát? Upsz, remélem meg tud bocsáttani azért, mert én nem pazaroltam az életemet és tanultam. [Az, hogy valakinek dolgoznia kellett nem ok a nem tanulásra amikor annyi nő van aki jár egyetemre, dolgozik és gyereket is nevel egymaga.])

Tudok alkalmazkodni a társasághoz, és amikor kell, képmutatást is válalok a béke fentartásában. Mosolygok amikor semmi kedvem mosolyogni, és kedves vagyok amikor inkább megmondanám az embereknek, hogy legyenek szívesek takarodni szememelől, annyira hányingert kapok tőlük. De azért ne várják el, hogy feláldozzam magam és elmenjek egy olyan helyre ahol TUDOM, hogy nem fogom jól érezni magamat, mert az első alkalommal sem éreztem jól magam, és semmi jelét nem látom annak, hogy változna a helyzet.

Holnap megyek, Párizsban alszom, ahol lehet, hogy annyira primitív leszek, hogy elballagok a Louvre Múzeumba, vagy az Eiffel Toronyhoz fényképezni, és megnézem mi mást nézhetek az Esti Párizsból... szokás szerint (de azért Marco-t nem lett vona szabad kihagyni!). Honapután Costa Rica és pénteken, a csata a felszabadításomért! 2008 szintén az enyém lesz!