Első nap. Itt vagyok az új irodában, és már itt van az új főnököm. Nincs íróasztalom, hanem a főmök íróasztalának a sarkában üloök. Most épp ebédel, tehát ezért tudok írni, de akármikor visszajön. Nem egy laptop, mint Igor volt, hanem egy nagy desktop ronda Windows Vista Office-szel. Minek tesznek az embernek ilyet? Ez csak rontja az egészet! A gépbe nem tudom beletenni se a Google Talk-ot, se az MSN-t. Rettenetes.
Munka? Jelenleg olvasok. Csak azt. Olvasok. Olvason az iratokat amiket a főnököm küld. Csupa kliens minőség. Tehát azzal a minőséggel fogok dolgozni, amit a kliens lát. Más, úgy tűnik, nem nagyon fontos. Hát jó. Ez van. Abból amit idáig olvastam, vannak dolgok amik egy picit aggasztanak. Feltehetőleg csinálni kell egy olyan felmérést ahol beszerezzük mind azokat a kliens-elégedési felméréseket amiket itt bent a cégben csináltak. Honnan tudja az ember miket csináltak amikor itt minden elveszik? Aztán azokat amiket kint csináltak. Na, ez jó lesz. Csak úgy tudom elképzelni, hogy felhívom a fő felmérési cégeket és megkárdezem van-e nekik ilyen. De máskülönben hogyan csinálja az ember? Nem tagadom, kicsit ijesztő. Igen, tudok vele, de én nem egy dolog-kereső vagyok, hanem egy megoldást-kiagyaló-tudós. Ok, ok, akkor ennek adjam meg a megoldást. Ja, majd modellett állítok rá. Isteni.
Dobozaim mégmindig a sarokban tornyosulnak. Mikor lesz ebből valami?
Rossz? Nem. Voltam rosszabban is. Nem az a dolog, hogy legyen az embernek fizikai helye, hanem az, hogy legyen munkája. Itt van.
14:06. Még mindig nem mutattak be. Mégmindig nem ismerem a munkatársaimat. Lehet, hogy csak a főnökömet fogom ismerni?
Tegnap búcsú ebéden volt munkatársaimmal. Minden munkatársaimmal, kivéve az idóta Polinit és a hülye Juan de Dios főnökömet. Ma egyedül ebédeltem. Hoztam kaját, de itt azt döntöttem, hogy "welcome" ebédet adok magamnak, tehát elmentem enni a Benihana japán étterembe. Kicsit jó drága és a sushi sem volt valami híres (Salmon Skin Maki. Olyan soka többé! A lazac bőr annyira meg van rántva, hogy bogár-ropogós lesz.) Naplóztam egy kicsit és kényelmessen, kellemessen írtam.
Ahogy ellátom a főnökömet, itt nem is olyan fontos időben lenni, vagy betartani az ebéd időket, és egyébb időket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése