Akkor hogyan lehet mindig tudni? Eszembe jutt, hogy talán naptárral, de nekem itt van a Microsoft outlookban a naptár, mégsem tudom. Fali naptárral? Asztali naptárral? Az sem biztos. Órába épített naptárral? Telefonba épített naptárral? Nem, mert az már van. Ki lehetne sok dolgot találni ahhoz, hogy az ember valahogy szeme előtt tartsa milyen nap van, színes naptároktól beprogramozott riasztásokig, de mégse ez az igazi. Tulajdonképpen nem az a baj, hogy mit tudna az ember kitalálni ahhoz, hogy emlékezzen a napokra, hanem inkább az a probléma, hogy miért felejti el az ember a napokat. Miéret nem tudunk emlékezni a hétfőre, vagy a szerdára? Régen tudtunk, ugye? A kis iskolások, sőt még az egyetemisták is ritkán felejtik el milyen nap van. Ezen egy kicsit elgondolkodtam és arra a következtetésre jutottam, hogy ez azért van, mert nekik minden napra be van programozva valami. Valami olyan ami új, ami más, ami megkülönbözteti a keddet a csütörtöktől, és ami nem csak a fáradság: nekik egy heti programuk van. Ki felejtette el az egyetemben, hogy mikor van a filozófia óra, és milyen nap kell elmenni Japánórára, vagy mikor van Számítástechnika, és mikor van Bekezdés a Szociológiába.
Igaz, mindenkinek a füzetében volt egy órarend tábla, mint amit itt látsz balra, és tele volt firkálva minden féle jelekkel és órákkal és programokkal.
Miután elkezdünk dolgozni a napok összefolynak, és minden olyan nagyon monoton lesz, ha nincs valami heti gyűlés beprogramozva. Ma is az van ami tegnap, tehát mi lenne ami megkülönböztetné a hétfőt a keddtől? A munkahelyen kicsit nehezzebb valami programot beiktatni, mivel főleg itt, a munka nem az embertől függ, hanem a főnökségtől (főnök aki most elment saját ögyeit intézni), tehát a programot az embernek magának kell kitalálnia. Sajnos sok program pénzbe kerülhet, mint beiratkozni egy edzőterembe, vagy valamilyen órára, és lehet, hogy nem is olyan könnyű oda elérni, de azért lehet más programokat is kitalálni! Lássuk milyen programokat lehet csinálni:
- Heti baráti találka. Ez egyszerű és nem kell hozzá szükségletessen pénz. Csak találkozunk és beszélgetünk.
- Nyelvóra. Oké, kell hozzá pénz. Ha magunktól csináljuk, akkor kell hozzá sok akarat, mert nagyon megeshet, hogy egy kis idő után nem csináljuk. Ez minden egyes embertől fögg, és velem... nincs nagy eséje. Ha csak nem fizetek be egy helyre. Persze, azt islehet, amit a Zsuzsanéniék csináltak régen, hogy összeültek diákik heti egyszer gyakorolni. (Michelle jutt eszembe...)
- Heti kézimunka óra. Hát ez is pénzbe kerül, ha nem beszéled meg barátaiddal..
- Heti mozi. Nem kell hozzá beszerezni valakit, DE pénzbe kerül. Azért attól is függ, hogy mit adnak éppen.
- Heti kultúrális látogatás. Múzeumok, színházak, hangversenyek, kiállítások. Igen, pénzbe kerül, de nem mindig, és nem mindig lehet menni munka után. Nem is biztos minding ugyan azon a napon lesznek. Ezt könnyebb elérni Európában, mint itt, ahol a múzeumok elég kevesek és kopárak.
- Heti könyvböngészés. Nem is kell hozzá pénz! Az a pláné, hogy elmész heti egyszer könyveket nézni különböző könyvesboltokba, vagy könyvtárakba ahova nem jársz rendszeressen, és megnézed mi van, mi nincs és mi újjat lehet látni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése