Harmadik Hét: Mégmindig nincs íróasztal

Ahogy elkezdem ezeket a sorokat írni, még nem tudom mi lesz a mai bejegyzésnek a címe. Egy elrejtett Word fájlban írogattam lopott percekben a bejegyzést amit ma Stormberrybe szeretnék feltenni. Mikor nincs itt a főnök, mikor tudok... a téma pedig érdekes (nekem) , mert olyan szervezetekről szól mint a "L'Arche de Zoé", akik segíteni akarnak a világ népeségének egy bizonyos részének. Bizonyára nézeteim nem lesznek a nagy közösség kedvére, de:

1. Magamnak írok, nem a "Nagy Közösségnek"
2. A "Nagy Közösség" úgyse olvas engem.

De mit meséljek ma neked? Na, képzeld el, a főnököm csak ma kezdte el olvasni a jelentést amit a múlt héten adtam be. Igen, csak ma. Kérdései is voltak vele szemben, és ha azt gondolja, hogy én még fejből tudok olyanokat, hogy hány radióbázis van az RBSC2-ben, akkor Isten bizony, nagyon téved. Mondtam is neki többszök, hogy több hiba is van a jelentésbe, hogy ÁT KELL NÉZNI, de figyelt? Átnézte? Dehogy! No jó, akkor most lássa mit adott be, milyen hibák vannak benne és mi az amit én máskép csináltam, mint ahogy ő azt szeretné. Van egy bizonyos dolog amit láttam, hogy kérdezett: nem írtam fel abszolút minden adatott. Ezt direkt csináltam, végül is minek írjak le mindent amit a grafikonokban, táblázatokban és ademdumokban is láthatnak? Az a pláné, hogy legyen mit lássanak az emberek a berakott adatokban.

Egy alapvető hiba ami itt gyakran előszokott fordulni az, hogy az emberek akik a munkákat csinálják mindenféle grafikonokat és táblázatokat tesznek be amiket majd szövegben megismételnek. A táblázatok és grafikonok munkája pedig kizárólag az, hogy nagyobbra csinálják a dokumentumot. Ez szintén érvényes az adendumokra. Az emberek akik ezeket a munkákat pedig kérik vagy megkapják nehezzen olvassák el őket, tehát csak azt csinálják, hogy megnézik a grafikonokat, végigsiklanak a táblázatokon majd néhány adatot (mondjuk pontos számokat) megnézik a szövegben. Na, aki így dolgozik, vagy olvas nem tud szokásos módszerével átvészelődni a munkáimon, mivel az amit az ember grafikonjaimon vagy táblázataimon talál azt nem találja meg pontossan leírva a szövegben, mert a szövegben igyekszem valamit hozzáadni, valamit kiemelni, analizálni, megmagyarázni, VAGY összehansonlítani valami mással. Nem tudom már észrevette-e a főnököm, hogy ugyanakkor a munkám alapvetően arról szól, hogy mi kell ahhoz, hogy egy rendes, kiterjedő analízist lehessen csinálni, mivel én nem szeretek habozni és találgatni, hanem adatok alapján hozni itéleteket a dolgok állapotáról. Ezek, persze, nincsenek benne a 17 grafikonba amit a jelentésbe beleadtam.


Ma végre megkaptam az adatokat a panaszokról amiket a kliensek beadnak a Szolgáltatás .. mi is lenne ennek a nevel? Hn... Na, egy olyan "Szolgáltatás Megfigyelő/Ellenörző"-be. Nem volt sok adat, és egy része hiányzik, de már ezzel elkezdtem a dokumentumot felállítani. Persze, sok hiányzik még, de valahol el kell kezdeni. Ahogy írogattam, elkezdtem utánna nézni az Internetten különböző dolgoknak amik a minőséggel, a minőség méréssel és a kliens élménnyel kapcsolatban. Főnököm szerint nekünk a kulcsfontosságú témánk a "Kliens Élmény", de ahogy utánna nézek, ez nem "minőség", hanem valami teljessen más. A kliens élmény a "customer service" és a "customer care" következő formája, illeteve "digi-evoluciója". Röviden azt jelenti amit mindig kértünk: "figyelj a kliensre, nem csak a bevételekre!". De hogy ezt elérjük-e valaha, főleg itt, ebben a cégben, azt nagyon nehéznek látom.

A "Kliens Élmény" nem más mint a jelenlegi divat-filozófia miszerint a cégek újra felismerik amit mindig tudtunk, amit mindig kértünk és amit időről időre mindig igérnek és sose tartanak be. Igen, olyan ez a ciklus mint a szavazás: sokat beszélnek, sokat mondogatnak, sokat igérnek és minden szép lesz és a kliens végre boldog lesz mert végre hallgatni fogják és a boltok polcain olyan dolgokat talál amiket akar, és nem kell majd szükségleteit az adott jószágok teljesítőképeségével telíteni... már amennyire telíteni tudja. Végre szükségletei, igazi szükségletei fogják megitélni milyen jószágokat termelnek majd a cégek, és nem a cégek jószágai döbtik el milyen szükségleitei lehetnek a kliensnek, mivel más szükségleteket nem telítethet meg. De ez nem is igaz, ez káprázat, mivel ez a "kliens élmény" dolog már több éve folyik és mi továbbra küszködünk rettenetes telefon és internet szolgáltatásokkal. Mit érdekel milyen plaszma tévé van a telefonos üzletben, vagy hogy telefonon tudom megrendelni az Internet szolgáltatást amikor a hülye hálózat nem működik, a számla érthetetlen, a díjjak hihetetlenül magassak, amikor nem lehet egy jobb díjjat választani mert az csak az új ügyfeleknek jár, mert nem tudom lemondani a szolgáltatást, mert kifizettetik velem a "büntetést" és a hátramaradó szerződési idő díjját.

Kliens Élmény? Sajnálom, de a szőnyeg nem teszi jobbá, sem a csinos kiszolgáló.

Nem tudom mi a helyzet a főnökömmel. Már mint úgy érsd, sok butaságot mond, sok mindenről panaszkodik ami tiszta butaság, vagy semmi értelme. Az a helyzet, hogy idáig csak mosolyogtam és "ühüm"-eztem, de ma... Tehát, azon panaszkodik, hogy egy férfi magazinba nők írnak, mármint, hogy nők írják a cikkeket. Hát jó. Mi a baj vele? Hát, hogy a nők nem értik, mert nem látják a dolgokat úgy mint a férfiak. Hogy a nők csak női újságokba írhatnak, mert mi lenne, ha férfiak is írnának egy női újságba, és így. Próbáltam megmagyarázni, hogy hát nem a nem a pláné, hanem a mondanivaló, és hogy sok női újságba olyan butalibák írnak akiket jobb lenne nem engedni egy számítógép közelébe. Hát ő folytatja, folytatja és begurulok.

- Maradjak csendbe, vagy adjak egy sértő választ? - kérdeztem.

Egy kicsit gondolkodott rajta.

- Sértő válasz, de moderáld.
- Azért írnak nők a férfi újságba, mert nem hogy a férfiak képtelenek írni (itt), de az Ó Görögök óta nem is gondolkodnak eleget ahhoz, hogy legyen mit írniuk.

Nem, nem azt gondolom, hogy a férfiak hülyék, de ez épp passzolt. Miért nem gondolja azt, hogy sok férfit nem érdekli a magazin cikk írás? Lehet, hogy nincs is elég újságíró aki ebbe beszerezne, és egyébként a férfiak nagy többsége nem azért veszi a pucér-nőkkel teli magazint, hogy olvassa, fóleg nem egy olyan országban ahol az emberek nagy százaléka nem olvas ha nem szigorúan muszáj, és akkor sem olvasnak, VAGY amikor olvasnak, akik olvasnak, nem is szelektívek olvasásukban, csak amit kapnak az minden jó nekik. Tehát minek szelektálni a magazin írókat? Ír? Jó. Kész.

Ha megsértődött, nem tudom, de remélem már kezdi hülye megjegyzéseit moderálni.

Jó, na. Majd én is "moderálom" magam...