2008. január 8., kedd

Hatalmas Nagy Nátha

waaaaaaa.... ez rettenetes! Egy napról a másikra, csak így, plop! és abszolút náthás lettem! 39°C lázzal feküdtem az ágyban, alig tudtam mozogni, vagy akármit is csinálni. Hogy lehet az ember ilyen hírtelen beteg? Pedig az előző nap nagyon is jól voltam!

Vasárnap lettem beteg, valamikor hajnalba. Nem tudtam kiteregetni, vagy dolgozni azokon a dolgokom amiken dolgozni akartam (a díj kódex), csak feküldni tudtam, és remélni, hogy másnap minden rendben lesz. Tegnap sem volt jobb, mivel szintén közel álltam a 39°C-hoz. Elmentem a munkába, ott a dokihoz, és a doki kiírt két napra. Ezért ülök most itt, otthon, és nem csinálok semmit. Illetve, mivel ma már egy picit jobban vagyok, és miután végigcaplattatak engem a munkába és vissza az "orden patronal"-ért, majd a klinikába, hogy lepecsételjék a betegszabimat, most nekiültem tovább dolgozni a díj kódexen. Attól félek nem lesz kész egyhamar. Szeretném, de nem tudok annyit írni mint kellene. Azért még beteg vagyok, és nincs annyi energiám.

Tegnap hallottam, ahogy a Tati azon dolgozik, hogy elmegy José Odióhoz. Csak annyi kellene neki. Mi lesz majd legjobb barijával, Karóval? Persze, nem annyira barik. A végén mindenki csak a magáéba húz. Ezek a lányok ilyenek. Még nem beszéltem Marco Fernandez-szel az átmenési üggyel kapcsolatban, de remélem sikerül minden más probléma nélkül elmenni. Már szóltam is don Omarnak, hogy nem látom nekem miért kell itt tovább tártozkodnom. Erre kell a kódex: ezzel együtt akarom levelemet elküldeni amiben felsorolom kik tudják jelenleg csinálni a munkámat és kik tudják beavatni az odapályázót. A kódex pedig maga a procedúra, hogy hogyan csinálja meg a dolgait. Erre felfegyverzek holnap.

Tegnap történ valami nagyon jól: internettem beszélgettem Marco-val, az Air France légikisérővel. Sajnálta nagyon, hogy nem találkozhattunk Párizsban amikor most ott voltam, és remélte megint találkozunk majd. Megmondom őszintén, szeretnék vele megint találkozni. Valahogy ez az ember megragadta a szívemet. ^_^ Amikor neki írtam, válaszolta, nem éreztem magam betegnek, sőt, nem is akartam befejezni a beszélgetést! Isteni volt. Ez a srác egyedi.... és nagyon csinos! Nem hiába, francia.

Nincsenek megjegyzések: