A Helyzet Állapota

Nem akarok arra gondolni, hogy megint fel kellett pakolnom a hitelkartyát amit most nyomtam le. Jó, hogy ebben a félhóban (15 naponként fizetnek) jött egy picike kis emelés, és azzal majd átvészelem, és kifizetem a mai beruházást. (Megvettem Mario szülinapi ajándékát.) Bah, az is ki lesz rendessen fizetve, mind márciusra, tehát semmi gond. (Majd a Lidiette ajandékát is meg kell vennem.) Ebben az évben ez a "trendem": nemet mondok a legtöbb nagyobb költésnek. Jó is, mert már ideje lenyomnom az adóságokat. Egy költség, viszont, aminek nehéz lesz nemet mondani, az a Ile de Guadaloupe utazás amit Jetty talált ki most Szent Hétre. Ez a nő mindenáron utazni akar és velem akar utazni, de megmondtam neki: ha ki tudok jönni pénzzel, akkor megyek vele. De hát az a helyzet, hogy nem jövök ki. Nem, nem tudok elmenni vele, se senkivel sehova mert egyszerűen nincs miből, és nem akarom felhasználni frissen kitisztított hitelkártyámat erre. Miért ilyen nehéz megérteni? Nem tudok. Nincs pénzem. Más terveim vannak.

Namost, elismerem, HA Marco, az Air France légikiszolgáló valamilyen módon kapcsolatba lépne velem, és felajánlaná, hogy találkozzam vele valahol, legyen az Ile de Guadaloupe, Buenos Aires, Haiti, Cuba vagy ami csak eszedbe jut, nyomban kifizetem a jegyet, lefoglaltatom a szállodát és myegyek! Végül is, szeretem a barátaimat, és a Jetty-t nagyon kedvelem, és olyanok vagyunk mint tetsvérek, DE a Jetty-vel nem lehet azt amit a Marco-val, plusz a Jetty-t gyakrabban látom. Ó, a francba! Igen, a szexért választanám szemrebbenés nélkül a Marcót. De, legyen ez is kimondva, ennek az esélye nulla, TEHÁT nem kockáztatja gazdasági, illetve pénzügyi helyzetemet.

Ezekben a napokban sokat szoktam írni a naplómba. Attól tartok nemsokára be is töltöm a kis korongos könyvecskémet, majd el kell kezdenem a virágos könyvecskémet, és remélem lesz időm otthon naplót venni! Rég nem vettem naplót Magyarországon, pedig az ottaniak tetszenek a legjobban. Sokkal izlésesebbek és nem vonalazottak a lapok. Nem szeretem a vonalazot lapokat. Néha szeretek rajzolni és a rajz összhangulatát elrontja a vonalazott papír.

Miről írok? Olyan dolgokról mint amikről itt is írok. Magyarul. Nem tudom hány év után visszatértem a magyarra. Előző naplóimat angolul írogattam. Hn. Tudod, hogy sose naplóztam még franciául? persze, jobban meg kellene tanulnom, de az érdekes lenne.

Írok, mert valahogy az kell. Azért is kell, mert a főnököm ugyan annál az asztalnál ül mint én és nem érzem magam elég szabadnak ahhoz, hogy kifejezzem magam, hogy itt írjak amikor írni akarok. Nyomasztó egy érzés. Nyomasztó főnököm ebédórája alatt naplózni, bloggozni, és idegessen figyelni a hangokra a folyosón, a liftre, háthamár jön és vége a blog-időmnek. De a naplómat... a naplót viszem magammal ebérórámra és ott, az a 45 perc alat magam vagyok és beleirogathatok amit csak akarok. Szabad vagyok. Fura, igen, de --- nem, nem is fura. Az írás engem szabaddá tesz. Ez többet tud elérni velem mint amit ezek az olcsó, állami pszichológusok is valaha el tudnak érni velem. Ezzel kapcsolatban támadta múltkor egy gondolatom: legközelebb amikor megyek a pszichológushoz, ami olyan márciusban - júniusban lesz, megkérem, hogy csináltasson velem egy tesztett amiben meg lehet állapítani, ha van valamilyen személy vagy egyéniségi bajom. Most már tudni akarom komolyan bolond vagyok-e vagy sem.

Igen, tudom, az ember mindig mondja, hogy bolond- bolond, de mi van ha most így is van? Tudom, hogy már beszéltem az Anyuval, hogy nem vagyok bolond, hanem a világ hülye... de komolyan így van? Egyszerűen akármennyire is mondják, hogy igazam van, hogy mindenki buta miért van az, hogy azért körülöttem senki más nem veszi észre milyen hajmeresztően borzalmas dolgokat és bolondságokat találnak ki, vagy követnek el. Lehetséges, hogy az értelmes emberek szét vannak úgy szóródva, hogy mindig eszeveszetten idióták közt találják magukat? De van valami más: az "udvariasság". Ez a helytelen, rettenetes úgy nevezett udvariasság ahol az emberek nem képessek valaki másnak szembe megmondani, hogy amit csinál az pocsék, hanem mindig a jobb oldalát nézik, amikor nincs is jobb oldala, tehát a rossz munkások, a rossz munkák megmaradnak és senki sem javítja ki őket, senki se tesz semmit annak az érdekében, hogy ne forduljon elő megint. Igen, ez a engedő "udvariasság" ami csak arra való, hogy a rossza, a tehetetlent beengedjék a világba. Ez nem is udvariasság már, hanem az amit spanyolul mi itt úgy nevezőnk, hogy "alcahuetería". (alkaueteria, hangsúly az i-n.)


Ma valamimást is csináltam:Elkezdtem az munkakönyvemben (amit egyébként csak én olvasok) rovásírással írni. Nem pontossan ugyanez a jel renszer, de ehhez eléggé közel áll. Érdekes, nem mondom! Mint minden új írásformát, egy darabig tart míg az ember megszokja. Lássuk meddig tudom ezzel csinálni jegyzeteimet. Tudom, hogy le is lehet tölteni mint számítógépes billentyűzet nyelvet, vagy ... ja... tudod, hogy az ember ezzel írjon. Lehet, hogy megpróbálom, milyen lesz... ^_^. Saját fájljaimra jól jönne, mégha az a helyzet, hogy magyarul is tudnám leírni őket, és senki se tudná elolvasni....

titkos, titkos...