Az ember "szerethetne" de nem attól "lesz"

Az emberek sokszor kívánnak olyan dolgokat amikbe bele se gondolnak. Van valamilyen halvány elképzelésük a dolgokról vagy egyáltalán semmilyen elképzelésük és csak úgy a vak világba kikiáltják vágyaikat.

- Szeretnél egy kocsit!

Igen, és tudod mennyibe kerül egy kocsi... miután megvan? Biztosítás, adó, szervíz, mindenféle technikai feltekintés, stb. Ha kocsid lesz, akkor sok mindenről le kell majd mondanod.

- Szeretnék gyereket!

Ugyan már minek, te kis idióta! Magad is gyerek vagy, még ha nem is korban, de fejlődési szintben. Plusz, a gyerek nem egy játék, a gyerek ember, és azért akármennyire is "neveled", a gyereknek, mint embernek, megvan a saját egyénisége, és azt se választani, se visszaadni nem lehet. A gyerek nem egy automatikus "szeretet gép", mert mint minden más emberrel, a gyerek szeretetét is meg kell nyerni. Plusz, a gyerek pénzbe kerül. SOK, sok pénzben, és aki azt hiszi, hogy meg tud kevésből élni és majd szeretettel megtanítja gyerekeinek, hogy becsülje az anyagi dolgokat, de ne kívánja és legyen boldog a csókkal és az öleléssel, csak ennyit mondok: HA!!

- Szeretnék utazgatni!

Minek? Hova? Akárhova is mész problémáid utánad mennek! Aztán az utazgatás sajnos nem mindenkinek való. Pénzbe kerül, amihez spórolni kell, és különböző dolgokról lemondani, tervezni kell, készülni kell rá, B terveket készíteni, megtanulni a nyelvet (valamennyire, és igen, KELL. Ezt most Lengyelországban tanultam meg), fel kell kutatni a hely szokásait, stb. Ha utazgatni akarsz, utazgass a metrón!

- Szeretnék gazdag és híres lenni!

Jaj kedves, senki se lesz attól híres, hogy hülye vagy lusta, és nem is fizetnek érte. Aztán minek akar valaki gazdag lenni? Hogy folyamatosan olyan emberek vegyék körül akik el akarják venni tőle a pénzt? Hogy csak a pénzért közelítsék meg? Mit akarsz megvenni? Minek egy nagy ház? Mit csinálsz benne? Minek ezer kocsi? Úgy se tudsz egyszerre velük járni? Minek egy hadsereg szolga ha gyanakodni fogsz, hogy kirabolnak? Minek kell az, hogy mindent megvehess amit akarsz, ha nem is tudod, hogy mit akarsz?

És minek híresnek lenni? Hogy vége legyen, megszűnjön a magán életed? Hogy mindenki rólad pletykáljon? Hogy mindenki a lehető legrosszabb, legkegyetlenebb dolgokat mondja rólad? Hogy senki se tudja igazán ki vagy, de egy képet tartsanak fen, mint az aki vagy és egész életedet arra keljen szentelni, hogy ez legyél? Egy cucc? Hogy utáld amikor mindenki rajtad van, mert nem hagynak lélegezni és rettegj attól a pillanattól amikor leszállnak rólad, mert akkor vége a hírességnek?

- Szeretnék egy szerelmet.

Ugyan minek, ha magadat se vagy képes szeretni. Vagy épp azért kell, hogy legyen valaki aki szeret, mert te képtelen vagy rá? Ez egy nagyon szokásos kívánság, de az emberek nem értik mi minden jön vele. (Én tudom és épp ezért szöktem előle amennyit csak bírtam. ^_^) Egy kapcsolat nem arra való, hogy az ember legyőzze a magányt, mert maga a magány az emberből jön, és ez nem szűnik meg azért, mert van veled valaki. Egy kapcsolat egy magában nem biztosítja, hogy a másik szeret. A külső jeleket is lehet mindenféle szeretet és szerelem nélkül eljátszani. Egy kapcsolatba kell bizalom, de ha az ember nem képes magában megbízni, hogy tudna valaki másban megbízni? Ugyanakkor, ha valaki megbízhatatlan, egy kapcsolat nem egy olyan szerkezet ami biztosít legalább egy szerencsétlen flótást aki megbízik az emberben. Egy kapcsolat nem javítja ki az ember hibáit. Egy kapcsolat nem biztosít egy olyan embert aki majd az ember helyet csinálja azokat a dolgokat amiket nem szeret, nem tud, vagy képtelen elvégezni. Egy kapcsolat nem egy alternatíva a munkához.

Végül, a szerelem és a szeretet az emberből fakad, és ha nem vagy képes erre, vagy a másik nem képes erre, lehet kapcsolat de nem szerelem. Plusz, nem lehet másokat arra késztetni, hogy szerelmesek legyenek valakibe, vagy szeressenek valakit. És NEM, se idővel, se semmivel nem lehet szerelmet kiváltani. Sajnos ez nem működik, főleg amikor valaki valamennyire foglyul akar valakit tartani, könyörög, hogy maradjon vele és közben reméli, hogy egyszer majd felébred és szerelmes lesz belé.

De mind ez végül is nem a dolgok lényege. Egyrészt, igen, az emberek csak kérnek és kívánnak, és nem is tudják mit kívánnak, mivel álmodnak, mert azért sokan nem is képesek komolyan végig nézni mi minden jár az adott álommal vagy kívánsággal kapcsolatban. Másrészt, és ez főleg a szerelemre jellemző, "kívánni" nem ugyanaz, mint "megkapni", vagy "megtenni". Sajnos, kívánni nem elég, a dolgokért tenni kell. Az álom, a kívánság célt ad, de ha az ember nem indul el, hogy megkapja, és nem olyan elindulásról van itt szó, ahogy csak bolyong az ember és sipákol a többieknek, hogy szerezzék meg neki, hanem komoly munkáról, akkor nem lesz abból semmi.

Minek az álom, ha csak álom formában marad? Minek az álom, ha az kell, hogy másoktól származzon, mert képtelen vagy magadtól elérni? Nyerjek a lottón, találjak párt, legyek híres. Egy rakás sületlenség. De ha az embernek van egy álma, és utána ered, akkor tudja meg az ember mit is álom, ismerje meg, nehogy aztán utána eredjen, de amikor a szivárvány végére ér, nem egy lábos aranyat talál, hanem egy medence pucér meleget.

Dalba és Városba Kötődik az Emlék

Néha kell az embernek egy kis kiszakadás a szokásosból. Most a munka keretében találtam rá erre a kiszakadásra. Picike is irodai tartózkodás kereteibe két gyűlésre kellett mennem. Egyet reggel tartottak a 3G mobil távközlési rendszer feltételeiről és feladatairól és egyet délután a főnököm összekalapácsolt minőségi csoportjával.

Az első gyűlés egy bevásárló központban volt, ahol a cégünk kibérelt több fél emeletet. Nagy szomorúságomra, a mozikat is kibérelte, amiket most auditóriumként használ. Egy ilyenbe volt a mai gyűlés. Kicsit összeszorult a szívem a teremben. Sok jó filmet láttam én azokban a termekben, de már nem látok többet. Az egyik ilyen teremben, talán épp abban csókoltam meg egyszer egy film után az egyik barátnőmet... csupán azért, mert kedvem támadt. Ott láttam francia filmeket, olyanokat amiket sehol máshol nem mutattak. Egy mozi ahol nem csak a hollywoodi szerzeményeket lehetett megnézni. Egy mozi ahol mást is mertek mutatni, nem csak azt ami tetszik a tömegnek.

A gyűlés hülye volt és zavart a rendetlenség, a tudatlanság és a nagyképűség ami ott uralkodott. Gondolataimba merültem, emlékeimbe. San Pedro tele van élményekkel, sok kezdettel. Egyetemi félév az UCR-ben, első komoly munkám a bankban, Banco Popular, első munkám, pozícióm a jelenlegi cégemben, ICE. Itt ittam barátaimmal, itt találkoztam velük. Ide jártam moziba, itt cigiztem és beszélgettem hosszasan. Itt tanultam meg jó éttermekbe lenni, taxival hazamenni késő este, munkába állni egy kasszában egy írdatlan másnapossággal. Itt olyan dús beszélgetéseim voltak ott!

Na, amikor hazamegyek majd ez nem lesz velem, ez hiányozni fog. Az utcák, a fénymásoló boltok, az egyetemi pizzázó ami rettenetesen néz ki, de írtó olcsó és elképesztően jó. A sok érdekes kis kocsma, amik azóta változtak. Ballenato, La Araucana, Caccios', La Villa, Omar Kayam, és ezer más kis hely aminek nem ismerem a nevét, nem is érdekel, csak az a fontos, hogy jó a zene, jo a sör, jó a társaság. Végül is, nem ez az ami érdekel?

Találkoztam Szitakötővel és később Ana Teresa-val. Beszélgettünk és sok mindenre felfigyeltem, magamba szippantottam ebben a San Pedrói keretben. Miért annyira más itt minden?

Ana Teresa visszakerült abba az épületbe ahol én elkezdtem dolgozni, de mennyire más most az épület! A lift csikorog és az irányító táblájáról hiányoznak darabok. Emelet számok kézzel vannak írva egy filctollal a maradó műanyag lapocskákra. Itt ott egy gomb szét van nyomva, agyon használva ezer türelmetlen, udvariatlan, figyelmetlen ujj nyomogatása alatt. A cégünk pusztít, emberei pusztítanak. Nem csak saját munkatársukat, de épületeit és minden épületet amit kibérelnek. Miért rontanak el mindent? Miért muszáj a szemétben lengni? Miértelme a kizsákmányolásra, a dolgok gyors felélésére? Miért nem lehet figyelni? Miért nem udnak a jövőre gondolni? Lesznek dolgok amiket nem akarok majd magammal vinni. Ennek a cégnek a ragájos lelki betegsége ezek közé tartozik.

Ez a kis város-városrész dalokat hozott gondolatomba, régi könnyeket szemeimbe, régi meghitt pillanatokat.

Spanyolba borultam és lassan azon találtam magam, hogy régi dalokat dúdolgatok. Miért van az, hogy sok ilyen dalban megtalálom magam, és régi érzésekbe borulok, amiket egyszer, vagy többször egy capuccino vagy egy ír kávé mellett osztottam meg egy barátnővel. Egy súgott titok ami csendbe borít is csendre késztet nagyobb megértés mellett. A hideg ami lecsordul mellkasod közepén, mélyen, ahogy elképesztő dolgokról hallasz amikről neked nem szabad tudnod, de amiről jobb ha tudsz, hogy felkészülj. A korporatív világ sötét lelke. A mély feketeség ami az emberekbe tud élni. A bánat, a szomorúság, a mély gyász ami lebilincseli a lelket, amibe zárva a szív elkülönül a világtól biztonságot találva a dús, elmélkedő magányban.

Ének, dal. Sötét szemű latin szépség, fekete dús hajjal, mély hanggal énekli azt ami a lelkemben van, az ami Sna Pedróhoz fűződik, amit ide hoztam és itt sirattam nem egyszer. Ide, a kezdetek és változások központjába.

Lelkem ma ott volt, emlékezett, és ezt énekelte.

Gaaaaa! Álmos Vagyok!

Lassan nem tudok semmit itthonra hagyni, mert olyan nagyon fáradt vagyok mire hazaérek, hogy inkább csak aludnék, vagy lefeküdnék és tévét néznék míg el nem alszom. Waaaa~h! Nincs jobb hely a világon mint az ágyikóm! (Ha csak nem az ágyikóm egy adag Karival ^_^)

Ma egy jó napom volt. Elég jól tudtam dolgozni a főnökömmel, kértem tőle egy kurzust ami két szerdára ki szakítana egész nap a munkából. Nem zavart a munkámba, alapvetően befejeztem az évi beszámolót (59 oldal!) és most már csak az adendumokat kell hozzáadnom (talán fel tudom nyomni 75-80 oldalig! Akkor tuti senki se fogja elolvasni, de majd bibliaként fogják ide oda tologatni a Nagy Főnökök közt, és ha majd valaki bele mer olvasni, igen, látni fogják, hogy jó. Ha egy nagy főnök nem érti azt amit csinálsz, de nagynak néz ki és komolynak, akkor "jó" és ismert leszel. Ha ismerik a nevemet, akkor több ajtó nyílik nekem, ha több ajtó nyílik, akkor talán meghívnak gyűlésekre más cégekkel és ez kapcsolatokat jelent amikkel egy jó munkára tehetnék szert otthon).

Jól érzem magam, még ha fáradtnak is, mert produktív voltam és elértem valamit. Imádom amikor a dolgok megvannak időben. ^_^

Tegnap megint felvettem a kapcsolatot Carrie-vel, aminek az lett a vége, hogy két órát beszélgettünk a telefonon, ma beszélgettünk a bloggomon keresztül és pénteken találkozunk Kate-tel és megyünk inni kedvenc sörözőnkbe. Long Island, B52, Cosmopolitan, tequila... a szokásos. Persze, ennek az is lett a vége, hogy kezdek megint belesodródni a fanfiction világba, de most a Supernatural világban. Mondatok csapongnak a fejembe. Ha ő mond egyet, akkor már egy történet van a fejembe. tegnap mondott egy tökjót:

"Save a horse, ride a cowboy". (Ments meg egy lovat, lovagolj egy cowboy-t.)

Bizonyára majd egész éjjel beszélgetni fogunk melegekről és meleg történetekről. ^_^

Közben ma úgy lett volna, hogy találkozunk a vezető tanárral (anélkül, hogy előre szolnánk neki) de felhívtam a Milenát, hogy ne menjünk. Helyette megkértem most írjon ő neki e-mailt, hogy mi a véleménye arról amit küldtünk neki. Az a baj vele, hogy mindig ki talál valami újat, hogy hátráljon minket, de nem írja le. Most arra akarjuk kényszeríteni, hogy írásban mondja meg mit gondol. Ezzel bizonyítékunk lesz róla. És ha nem válaszol, akkor az azt jelenti majd, hogy minden rendben (mert úgy fogjuk megfogalmazni az e-mail-t).

Hazaértem, fáradttan. Nem készítettem el a holnapi ebédet, mert nem leszek az irodában, hanem kint 3G gyűlésen, tehát holnap kint eszek... Wendy's-t! Megnéztem az NCIS fejezetnek a végét, The Mentalists, Without a Trace... és arra gondoltam, hogy olyan jó lenne egy kötet Lermontov Mihail verseivel. Annyira szeretném olvasni és nem csak újra, meg újra ugyanazt a verset forgatni a fejembe.

No, not with you I fell in love so fast
And not for me your beauty is succeeding
I love in you my suffering preceeding
A youth of mine that perished in the past.

Angolul tanulgattam meg, de majd magyarul és oroszul is meg szeretném tanulni.

Lermontov versei egy nagyon jó ok arra, hogy az ember megtanuljon oroszul.

Nem Vagyunk Egyedül

Úgy kezdem el ezt a mai bejegyzést, hogy nem is írtam hozzá címet, hanem, ha majd lesz neki egy cím, azt az idő és maga a bejegyzés fogalmazza meg. Nincs egy témám, nincs egy adott célom, vagy gondolatom ami vinne szavaimat, hanem ezek csak keringenek. Többféle érzelem van bennem, hogy viharosabb, hol nyugodtabb. Hol szebb, hol gonoszabb. Most fejeztem be egy meglehetősen hosszú bejegyzést amit szerintem senki se lesz képes végigolvasni, a hajról és a hajápolásról. Angolul. Ebbe nem fogok belekezdeni magyarul is, főleg mert nem szeretem magamat ismételni.

Eszembe jut a főnököm, aki nagy meglepetésként arra kért, hogy csináljam meg a munkáját.. helyette. Hn. Nem szokott ő sose ilyet kérni. Csak nem az van, hogy nem tudja, hogy kell csinálni? Neeeeeem. Ő olyan okos, hogy ez kizárt.

Ez a gondolat emlékezetembe hoz egy embert, egy ápolót.

Ma reggel megkértem az Aput, hogy vegyen ki nekem egy időpontot a munkahelyi doktornál, ugyan is az időjárás hülyéskedésének köszönhetően kitört rajtam az allergia. Szereztem egy időpontot, tehát boldogan elballagtam a másik épületbe. Szép napos idő volt, és igazán nem zavarta nagyon az allergiámat, ami hát jó, habár így nem tudom igazán mutatni a dokinak mi a bajom.

A rendelőben rengeteg ember várt. Hangosra volt téve a tévé, amit a várók fél szemmel nézegettek. Sok butaság ömlött belőle egy olyan csatornából ami a mi cégünket szokta pocskondiázni. Igyekeztem olvasgatni, de nem ment igazából. Így figyeltem fel hirtelen az ápolóra. A srác rám ismert, miután ő segített nekem akkor amikor itt volt a Kari és idegösszeomlást színleltem (félig-meddig. Tulajdonképpen csak elengedtem magam.) Amint tudott behívott, hogy megmérje a vérnyomásomat, de helyette elkezdett velem beszélgetni.

- Tudja, nagyon sokat gondoltam magára. - mondta.
- Igen?

Ő bólintott.

- Ugyan olyan helyzetben találtam magamat mint maga. Csak, hogy maga erős, maga itt marad, kitart. Én huszonkét napja lemondtam. Nem akarok ilyen emberekkel dolgozni.

... Istenem. Miért nem tudják a főnökök megérteni, hogy nem kell a kishangyákat bántani! Mi csináljuk a munkát! Nekünk köszönhetően van állásuk, fizetésük! Ha minden kishangyát eltaposnak, ki fölött fognak főnökösködni?

--- To Be Continued ---

Oh Youtube!!

A mai világban sok ember a számítógépeben tartja a zenéjét. Kiszedegetnek részeket amiket iPodjaikba, mp3player-jeibe, telefonjaiba rakosgatnak az útra, de alapvetően mindenki lassan mindent felpakol a gépre. Elavulnak a hi-fi tornyok, a hangszórók pedig USB terminálokon keresztül csatlakoznak a mindenek központjához. Gépben a nyaralási fényképek, a videók amiket a családról csináltál, amiket barátaid küldenek, a levelek amiket kapsz, a munkád, a naplód, a könyv amit olvasgatsz (pdf formátumban), a jegzeteid, a filmjeid, a kedvenc sorozataid fejezetei és a zenéd. A kaját is innen rendeled, itt intézed el a fizetnivalókat, itt a bankszámlád és már csak az kell, hogy innen locsold a novényeidet és etesd a macskádat (habár már léteznek virtuális kertek és háziállatok!).

A zene egy érdekes téma, mert az ember általában több géppel van kapcsolatban. Van legalább az otthoni gépe és a munkahelyi gépe, és ezekben, amennyiben lehet, mindig feltölti saját egyéniségét a zenén és a képeken keresztül. (Munkába az ember azért nem viszi el a sorozatait, habár több embert ismerek aki épp a munkában tölti le a Lost és a Heroes fejezeteit, mert nagyobb a sávszélesség.) A munkában sok bajom volt már Azraellel, amiért kénytelen voltam többször töltögetni a zenémet, zenelejátszó programot változtatni és egyebek.

A napokban, talán kedden-szerdán épp szereltem fel a zenémet egy régi zenelejátszó programra (mert az iTunes beadta az unalmast), és csak feltettem a zenét, meg se nézve most mit fog lejátszani. Na, talán kellett volna, mert rengeteg régi, romántikus latin zene bukkant fel. Ricardo Montaner, Franco Devita majd Eros Ramazotti és Tiziano Ferro. Hát jó, ezer éve nem hallgatom ezeket, de nem is olyan rosszak. Igen, csak hogy az a baj, hogy az MSN és a Google Talk most kihírdetik a világnak mit hallgatok, ami nem rossz amikor a szokásos Aerosmith, Bon Jovi, Evanescence, Within Temptation, Nox, Ja Rule, Tupac Shakur, Will Smith, Black Eyed Peas összeállítást hallgatom, vagy végig megyek The Covenant zenéjén, vagy Rachid Taha slágerein, de Ricardo Montaner???

Nem is kellett sokat várni mielőtt megjelent Shimmy Gin az MSN-ben.

- Te? Ricardo Montaner?

Elkezdtünk beszélgetni és kiderült, hogy ő maga is szokott latin romantikus zenét hallgatni. Mosolyogva mutatott egy pár slágert amit mostanában szeret hallgatni. Köztük volt valami "Kudai" nevű banda amit sose hallgattam idáig, de már láttam reklámozni. Csak ma tudtam meghallgatni, mert a munkában mindezeket leállítják. Na, hogyan hallgassam meg, ha nem a youtube-on keresztül. Fellépek a youtube-ra és mi a nagy meglepetés, hogy az egész egy számomra idegen nyelven van. Lengyelül. Na, ez szép. Miért tette fel az egészet lengyelre! Úgy kellett vele szenvednem, hogy valamilyen civilizált, keresztény nyelvre tegyem!

Izé azért, hogy nem tehetem magyarra, amiért sajnos franciára kellett tennem. Persze se spanyol, se angol. Ha nem lehet magyar, akkor legyen francia.

Kudai nem igazán valami jó. EMO-s, mézes, öngyilkos, függő, csöpögős, hülye, tartalom nélküli, és a zenéje sem komponál igazán. Jobb Montaner. ^_^

A Szerelem Csókja

Otthon hajnali fél négy van. Karim lehet hogy alszik, mélyen és nem vagyok ott, hogy megsimogassam szép hosszú haját, megcsókoljam halántékát, még ha az lenne ennek az eredménye, hogy felkeltem, és mindnyájan tudjuk mi történik, ha Karim felkel. ^_^ Most úgy átölelném, és vállába dörzsölve orromat mondanám neki mennyire, de mennyire szeretem és mennyire, de mennyire szerencsés vagyok, hogy az életemben van.

Ma egy nyugis, pihenős napom volt. Semmi érdekes, és csupa uncsi dolog a tévében. Olyan nagy butaság, hogy az ember fizeti a több pénzeket a kábel társaságoknak, hogy az ember több csatornán nézze azt amit régen ingyen nézhetett: egy tucat rossz műsört. Miért is fizetünk ezért? Ja igen: csak így nézhetjük igazán Odaátot.

Ma jó lenne a takaróba burkolódzni, Karival, és forró teával, talán forralt borral nézni a tévét, hallgatni a rádiót... csak lenni, csókját érezni a nyakamon. Szakállát ahogy nő és egy picit dörzsöli az állkapcsomat.

Nekem is hiányzik a Karim. Nagyon.

Subway Csodája

A mindenféle gazdasági helyzetek és okok miatt, magam is átálltam a "gazdaságos és spórolós" életmódra - és remélem most már itt is maradok! Sajnos Karimnak kellett költögetős életem csücskében részt vennie. U////U Akármit is mond, tényleg kicsit kényelmetlen volt, és azért egy pici rossz érzésem is van, hogy ennyit költettem magamra pénzéből. Végül is más ha saját keresetemből öntök magamra több száz dollárt, és más ha valaki másnak a pénzéből költögetsz.

Jelenleg ahelyett, hogy folyamatosan szaladgálnék a sarki boltba, hogy kólát, csokit, kekszet, magazint és egyéb cuccot vegyek, otthonról hozom a kosztomat és nassolok az itt összegyűjtött elemózsia készletemből, ahol egyébként rengeteg édes és sós keksz van, szezám magos pálcika, több tucat ízesített kása tasak, kávékeverékek, teák és egyéb ínyenc csemegék sokasága. Ebédre most otthon igyekszem főzni valamit és azt hozni, hogy ne kelljen kint ennem. Rántott tojás krumplipürével és zöldbabbal, tejfölös sajtos ravioli pirított szalonnával, gnocchi paradicsomszósszal és sajttal, kertész rizottó, hasábburgonya sült hallal, tojásos nokedli, tonhalas spagetti... a szokásos. Ha valami másra fűlik a fogam, akkor próbálok valami mást kitalálni azzal ami otthon van, ami általában nem sok. Rengeteg minden van, csak sosincs az ami nekem kéne.

Tegnap, azért, komplikált napom volt. Fáradt voltam, ki kellett választanom a mai cuccomat, feltenni a mobilt a töltőre, megmosnom a hajamat, megnézni a legújabb Odaát fejezetet - és észrevettem, hogy egy nagyon jó fejezetről lemaradtam.... T_T - és a mai ebédet elkészíteni. Ja, nem is beszélve arról, hogy Szitakötő egy tökjó bejegyzést írt arról, hogy mi van a táskájában és én is akartam egy ilyet csinálni, képekkel, mint ő, egésszen addig míg le nem tettem hátizsákomat az asztalra és azt gondoltam, hogy

"Ezt én nem fogom végig vizsgálni."

Nem is beszálve arról, hogy nem is volt egy megfelelő hátterem a fényképekhez. Na, így, a táska tartalma, a hajmosás és Odaát közben valahogy elment az időm és nem marad se időm, se energiám, se kedvem ahhoz, hogy nekiálljak szakácskodni és egy ebédet kitalálni. Anyu se főzött semmit, tehát nem mehettem az otthoni büffébe kikanalazni valamit. Átgondoltam lehetőségeimet, és gondoltam, hogy akkor ma kását ebédelek. Egy ziploc zacsiba raktam egy maréknyi Cookie Crisp-t és el is volt a kaja intézve. Hát igen, csak hogy aztán ebéd időtájt, miközben beszélgettem Karival az MSN-en keresztül, gondolkodtam, hogy talán érdemes lenne valami mást enni. Nem akartam igazán pénzt költeni, mert végül is ott volt a finom kása, amivel csak az volt a problémám, hogy addigra tele lett az ebédlő munkatásraimmal, és nem igazán szeretem amikor bámulják a kajámat, hogy milyen kevés, vagy milyen fura, és egy bögre kása nekik aztán fura. Kicsit borusra is állt az idő, amiért kimenni sem volt a legjobb ötlet, de mint sok mindennel (mint a Margit Szigeti lángossal) minél többet gondolok rá, annál jobban kívánom, amiért nagyon kedvem támadt a sétára. Azért megnéztem a Subway honlapját, ahonnan lehet kaját is rendelni, hogy talán van a kártyámon elég pontom és talán kérhetek valamit és csak egy minimális összeget költök.

Itt a Subway kártya más mint Magyarországon, vagy nem tudom otthon is már átvették-e ezt a rendszert. Alapvetően az ember már nem bélyegeket gyűjt, hanem egy műanyag kártyára szedi a pontokat. A pontokat a vásárlásért kapja az ember, természetesen, és minden egyes dollárért egy pont jár. Persze, cseles, mert az ember nem dollárban fizet és nem dollárban számol, hanem colón-ban (kolon), tehát Subway valamilyen deviza konverziót használ ami nekik is jó, de azért közel legyen a dollár váltási értékének.

Subway ráadásul egy pont rangsorral dolgozik miszerint különböző rangsorokba kerülsz. A rangsorokhoz Subway által kiszabott félévente kell egy adott pont mennyiséget összegyűjteni (el is lehet költeni, csak az a pláne, hogy abban a félévben annyit "vegyél", tehát nem lehet egy félévről a másikra átvinni pontokat a rangsor elnyeréséhez). Ezek a rangsorok így mennek:

Bronz: 25 pont után. Ekkor a következő hat hónapban minden dollár után 1.5 pontot kapsz. Ez csak termékekre való cserére érvényes, mert a rangsormegtartására vagy felemelkedésére továbbra is az érvényes, hogy 1 dollár=1 pont.

Ezüst: 50 pont után. Ha eléred, a következő félévben 1.75 pontot kapsz minden dollár után. Igen, hülye szám.

Arany: 150 pont után jár és vele 2 pontot kapsz minden dollár után.

Platinum: 300 pont után jár. Kapsz vele 2 pontot minden dollár után, DE minden extra amit a szendvicsbe kérsz az ingyen jár. Extra sajt, bacon, avokado, sonka, szalámi, peperoni, teriyaki csirke, húsgombóc...

Én voltam már ezüst és arany, de sose értem el a platinumot, mert ahhoz több Subway-t kellett volna enni mint amihez hajlandó lettem volna. Minden esetre, mindig gyűjtöttem a pontokat, szűkebb napokra. Persze régen nem jártak le. Többször volt olyan, hogy valamilyen barátommal, barátnőmmel beültük a Subway-ba és egészében pontokból ettünk. Ha valamire spóroltam, így tudtam enni, ha otthon felejtettem a pénzemet, ha lejárt a kártyám, ha nem volt keretem... még nem fizettek, akármi, a Subway kártyám megmentett. Hát ma is így volt. Összesen 134 pontom volt, ami most, kiderült, lejár. Gondoltam, már eleve azért se eszem meg a kását, mert a pontjaim hamarosan lenullázódnak, tehát ki kell őket használni. Egy 15 cm szendvics 70 pont (egy 30 cm pedig 100, de én nem tudok annyit enni) és egy kis üdítő (refillel) 30 pont. A szendvics pedig lehet akármi amit megkívánok.

Tehát olyan fél kettőkor fogtam magam, elballagtam a Subway-be ahol TELJESEN pontokból gourmet pulykás szendvicset ettem kólával. Egy fillérembe nem került. De még a buszra se költöttem mert gyalog jöttem és mentem. Persze, 45 perc helyet majdnem két órába tellett az egész ebéd, de ki számolja? ^_^ Én nem, és tudom, hogy a főnök sem. (És az őr az oldalamon áll, nincs kamera, nincs semmi.)

Na gyerekek, így lehet spórolni. ^_^

Váratlan

Be van borulva. Otthon is ilyen most? Hideg szelek siklanak az épületek közt és minden áron be akarják ékelni hidegüket, hangos süvítésüket a meleget tartogató szobákba. Az ablakok üvegei hidegek és rezegnek mintha ők is fáznának. Itt-ott süt a nap, de nem mindenhol.

Történik az is, hogy úgy tűnik, hogy megfáztam. Igen, a francba, milyen rossz. Tegnap kezdődött el, de ha ez nem lenne elég, a hasam is elkezdett fájni. "A francba," gondoltam én, "vajon miféle torzított megfázás vagy furfangos vírus lehet ez?" Aha. Vírus. Peeeersze! Megjött a havi. Gondolom a gonosz lélek nem akart kimaradni a buliból. Fránya kis teremtés. Nem akarok gonoszkodni, de most jó, hogy nincs itt a Kari. Ezek a "gyűlölöm a férfiakat" napok. Most már nem annyira, de tegnap, amikor hasogatott a fájdalom még a gyógyszer bevétele után is, míg az ember várja azt a varázslatos pillanatot amikor az ibuprofén az ember vérébe kerül és feloldja a kegyetlen görcsöt, akkor nagyon de nagyon de nagyon tudom utálni ezeket a mázlista frátereket.

Tudom, hogy Kari megsimogatna és igyekezne valahogy segíteni rajtam, de ha csak nem szereli fel saját testébe nyavajgó méhemet, akkor nem tud segíteni. Azt hiszem egyszer azt mondta, hogy elválalná a fájdalmat, ha tudna. Nem, talán egyszer, tíz percre, de aztán visszáadná és rohanná a korházba ígérve, hogy szerez nekem valahonnan morfint vagy legalább valami kemény áltatót.

Tehát tegnap együtt jött meg a vérzés és a megfázás. Ebben az a legjobb, hogy a havi fájdalmakat rosszabítja a C vitamin és minden amibe citric-acid van. Narancs, citrom, grapefruit... és mi kell a megfázás ellen? C vitamin. Tehát mi legyen? Fájdalom vagy betegség?

Ugyanakkor, beste vérzésemet nem erre a hétre vártam, hanem a jövő hétre! Na, legalább nem késik, amitől ki törhetet volna rajta a frász, de minden esetre... egy hetet előre? Megint? Mi baj van vele? Nem fognak hamarabb fizetni csak azért, mert a vérzésem siet! Legalább nem rontott be amikor otthon voltam, de mégis... szó nélkül beállítani! Milyen udvariatlan dolog!

Mára hál'Istennek minden sokkal jobban van. Még mindig náthás vagyok, vagy valami, és sírdogál tőle a jobb szemem. Szaporodnal körülöttem a fehér, gombócba gyűrt papírzsepik, megtelítve szemeteseket, zsebekbe, táskába és ceruzatokokba tuszkolva. De nálam van a 2.5 literes kólás üveg, tehát nem lehet minden rossz. ^_^ Innen csak előre és jobbról jobbra!

Miután tegnapelőtt a főnököm mert egy olyan e-mail-t küldeni a Nagy Főnök aszisztensének, és a főnökének, hogy sürgős megszerelni végre Azraelt, a munkahelyi gépemet (Nyikolaj volt, de annyi rossz van benne, hogy már inkább a benne élő démon nevén szólítom), mert a munkám e miatt egy hónapot késik (nem is igaz, és mondtam is tegnap, egy e-mail-be amit az aszisztensnek és a főnökének is küldtem), ma elküldtem a márciusi beszámolót. Igen, talán nem kellett volna ilyen gyorsan, de majd kiigazítom a dolgokat, ha a főnök majd vissza akar élni vele. Most az évi beszámolón dolgozom amit remélek be tudok még áprilisba fejezni és elküldeni. Ezt majd a főnökének is elküldöm.

Azrael "szellemi halála" miatt nem tudom most semmire se használni, csak arra, hogy az Internetre fellépjek vele, amiért ma el kellett hoznom Nagit. Kicsim itt van velem és rajta dolgozom. Van valami perverz ebben: a saját gépemen dolgozom miközben a munkahelyi gépem bloggozom és internetezem.


Gondolom azért volna mág egypár ember aki kíváncsi lenne arra, hogy mi annak a barna nyúlnak a története ami a képen van. Na, az a mi Krolikunk. Miért Krolik? Mert rá volt ragasztva egy cetli ezzel a szóval. Próbáltam más névre is gondolni, de valahogy, mint a cetli, rajta ragadt a név. Krolikot Krakkóban vette nekem a Kari, habár nem is "nekem", mert Krolik végül is a miénk. Ő most Karival van. ^_^

Krolikot egy kis utcában találtuk miközben Kari a Roosters éttermet keresgélte. Hírtelen találtunk egy boltocskát ami tetőtől talpig tele volt macikkal. Kis macika, nagy mackó, körepes maci, barna, szürke, rózsaszín... és szebbnél szebb. Ahogy azt a képen is lehet látni, mivel a napokban volt a húsvét, a macik helyet csináltak nyuszi pájtásainak is. Volt ott más is, mint valami gyík fejű micsodák, amik gondolom Smok Wawelsky-k akartak lenni. Eleinte csak úgy mentem be, hogy gyönyörködni akartam a sok szép babán, nézegettem a nyuszikat, mert persze azok a kedvenceim, és aztán ott volt Krolik. Több krolikusi pájtásaival együtt ült szorosan begyömöszölve abba a baloldali szekrénybe amit at ablakon keresztül lehet látni. Az egész lénye puha és ölelhető volt. Karinak és megtetszett, mondta, hogy aranyos és megvette. ^_^ Wiiiiiiiiiii! Van közös nyuszikánk!!! Ugye szép?

Tudod, jó érzés arra gondolni, hogy közös dolgaink vannak, és arra is, hogy több cuccom Karimnál van. Én véletlenül elhoztam az egyik hajgumiját. Azt most őrizgetem, néha fel veszem, de amikor ránézek Kari szép hajára gondolok, arra, hogy ott hagytam volna nála a haj cuccaimat, hogy majd ő is pakolássza fel a sok jó, hogy napról napra szebb, selymesebb, és ragyogóbb legyen az a dús, édes haja.

Szeretem a Karimat. ♥ ^_^

Anyum

Mamám tegnap sírt. Mamám attól fél, hogy kisebbségi érzésem van, mert csak fél magyar vagyok, és teljes magyar akarok lenni. Fél, hogy azért vagyok olyan érzékeny az afféle megjegyzésekre, hogy "dolgozzam azon, hogy mihamarabb meglegyen az állampolgárságom", vagy hogy "kicsit furán beszélek, mert külföldi vagyok", vagy hogy "nekem a vékony könyvet szánják, mert talán azt meg tudom érteni". Nem tudom hogyan, de erre azt mondta, hogy bántja arra gondolni amit mondtam, hogy én itt nem érzem jól magam, hogy én haza akarok menni, és hogy ő tudja, hogy nem volt ő valami jó mama, és talán én úgy érzem, hogy ő nem szeretett engem eleget. Hogy tudja, hogy nem tett eleget, hogy én annyira szeretetreméltó vagyok, de ő fél, hogy talán én azt hiszem, hogy nem, mert ő nem tudta kimutatni megfelelően mennyire is szeret engem.

Jaj Anyu! Tudom, hogy szeretsz! És őszintén, a mamám a világon a leges-leges-leges-leges-legjobb mama a világon. Mint mindenkinek neki is megvannak a dolgai, de a mamám mindig, mindig mesélt nekünk mesét, türelmes volt, sokat ölelt, csókolt minket, nevetett velünk, fogat kezünket, mosolygot, Uzsi-Buzsinak becézett, beszélgetett velünk, biztatott, megmondta őszinte véleményét, játszott velünk, mutatott érdekes dolgokat, megsimogatta arcunkat, kezünket, mesélt arról amikor kicsik voltunk, segített... Mamám szeret minket és szeret engem. Fájt a szívem, hogy sírt, hogy nem tudom igazán megvigasztalni, mert tudom, hogy azért is sír, mert én elmegyek. Mit mondjak ebben neki? Hogy mégsem megyek? Hogy jöjjön csak ide a Kari? De én... haza akarok menni. Ott az otthonom. Nekem is sírhatnékom támadt, de nem sírtam, hanem visszafogtam magam. Ha én is sírok az nem segített volna a helyzeten.

Ha csak tudnám velem vinném mamámat, papámat, tesómat, Danit... mindenkit, de nem tehetem. Nekem pedig mennem kell. Nem, nem érzem magam fél magyarnak. Én MAGYAR vagyok és COSTA RICAI is. Dupla ember és tudom, nem nagyképűségből (vagy természetes önimádóságból), hogy több előnyöm van az átlagos emberekkel szemben. Nekem két hazám van, nem csak egy. Egy teljes magyar vagyok, minden magyarhoz tartozó joggal, és szintén egy teljes Costa Ricai minden Costa Ricai jogommal. Egy olyan Costa Ricai vagyok aki szintén Európai Uniós állampolgár, és egy olyan magyar vagyok aki szabadon, sokkal több joggal járkálhatok Latin Amerikában, mint azt akárki is elképzelhetné. Több helyen fizethetek kevesebbet, mert helyi vagyok, kisebb sorokat állhatok, több előnyöm van, több egyetemre is felvehetnek, több helyen is tanulhatok, több helyen is dolgozhatok. Ha pedig csak fél magyar vagyok, és fél Costa Ricai, akkor nekem mind a kettőből csak a jó felét kaptam. Minden ami a magyarokban jó, az bennem megvan, a rossz nincs, és így szintén a Costa Ricaiakkal.

Több anyanyelvem van, kítünő nyelvérzékem, Anyu is mondta, több szempontot is ismerek... de igen, csak egy dolog zavar igazán: a kiejtésem (amin segíteni lehet) és a bőr színem. Na, otthon azt hiszem a nagymamám is ilyen kreolos színezésű volt, pedig ő színtiszta, eredeti magyar keverék. Az is igaz, hogy ez a bőr szín rajtam a legjobban mutatt. ^_^ Csak ez zavar és erre vagyok kényes. (És a Kari már mondta is, hogy ne hülyéskedjem, jó a bőröm és nem vagyok sötét. Jó, akkor én nem egy vanília magyar vagyok, hanem fahéjas-karamell, vagy olajbogyós. Egyébként egy beszélgetésünk alapján az egyik barim Olive-nak szokot hívni, tehát illik rám az olajbogyós bőr. Nem is beszélve, hogy a bőröm istenien barnul le a napon. Látnátok lebarnult lábaimat!!) Fura módon, fényképeken épp olyan színűnek nézek ki, mint a Kari...

Karim... tegnap nagyon, nagyon kellett volna mellém. Ő megsimogatta volna fejemet, megcsókólt volna, és szép hangján mondta volna, hogy minden, minden rendbe lesz. Erősen karjaiba rejtett volna, átölelt volna és babusgatott volna míg nem lesz minden megint szép és vidám. Karim, Karim. A mamája nem fog nagyon örülni neki, de ahogy a képeket nézem, jobban néz ki bajusszal, szakállal, mint leborotválva. Valahogy jobban érvényesül az arca.

A Papucsok

Otthon reggel 6:43 van, holnap, itt pedig még mindig csak este 22:43. Arra gondolok, hogy Karim most alszik, és gondolom nem a kihúzható ágyon alszik ahol mi szoktunk, hanem a benti ágyban, azt amit nem szeretek, mert magas, keskeny és egyenlőtlen. Késő van, nem csináltam holnapra ebédet (majd igyekszem reggel valamit összerotyantani) és nem is zuhanyoztam. Ezt majd holnap kell. Ha zuhanyoznék most akkor nagyon álmos lennék utána és nem tudnék írni.

Sok munkám volt ma, több mint gondoltam, és pluszban egy pár kellemetlen meglepetés, de semmi amit nem tudnék megoldani. ^_^ Jó okosnak és ügyesnek lenni. Heheheheh.

Reggel jött a hülye, ígérete szerint "beszélni hosszasan" velem, és hát ez alkalommal megmondtam neki mindent amit gondolok. Illetve nem mindent, mert maradt még miről beszélni, például az, hogy nem képes velem megbeszélni egy engedélyt, hogy akadályoz, és nem bánik velem megfelelően. Na, ez a következő alkalommal kerül majd az asztalra. Aztán dolgozgattam, rohangáltam bankokba, e-maileket írtam, és nem volt időm blogozni. Hát, ha megfigyelitek, rég nincs ideje blogoznom. Amszterdamban talán lett volna időm, de nem akartam fizetni a Wi-Fi-ért. Az nekem hírtelen egy kicsit sok volt. Panamában volt ingyenes Wi-Fi, de nem volt időm.

Ma letöltöttem a gépről az utolsó fényképeket amiket Krakkóban és Budapesten csináltunk a Karival. Azon gondolkodtam, hogy a mai világban, a blogok körében, meddig érvényes egy kép, meddig nem elavult. A fényképek mások egy blogban, mint egy gyűjteményben.

Egy Mosoly A Hotelban

Rooster - igen, az.

Smok Wawelsky - ilyen is volt

Jácint - Pedig nem akartam virágokat és növényeket fényképezni!

A képek, azért itt is lehetnek örökök.

A képekből, most viszon csak egy érdekel igazán, még pedig az amit a papucsokról készítettem. Tudod, otthon tönkrement a papucsom és ki kellett dobni. Na most, a Shiphol-ton ép találtam papucsot, nagyon aranyosat is. Természetes, hogy venni akartam, de gondoltam, hírtelen, olyan jó lenne, ha Karinak meg nekem egyforma papucsunk lenne... és most az is van. Íme papucsaink.

A Karié az ami a csomagban van. Tudom, az enyém tnik nagyobbnak, de nem az. Szépek, ugye? ^_^

Na, holnap többet, most álmos vagyok. Megyek Karival álmodni.

Tatuum

Az a baj, hogy nincs nálam minden ruhám. Az a baj, hogy elfelejtettem, hogy északra hidegebb van. Az a baj, hogy lenge kis ruhákat hoztam amiket otthon fel tudtam venni, itt pedig nagyon fagyoskodtam bennük. Ezért, miután reggel elmentünk egy Vision Express boltba kontaktlencse löttyért, hogy kivehessem a lencsémet (azzal kellett aludnom), ma délután elmentünk valami melegebb rucit venni nekem. Így lett az, hogy elmentünk a bevásárló központba amin keresztül jöttünk amikor ideértünk, és nézegettük a boltokat. Ebből a szempontból egy kicsit nehéz volt, mert mivel a kontaklencsével kellett lefeküdnöm (otthon hagytam a kontakt lencse lét és tokot), nem tudtam igazán messzire nézni.

Először a Benettonba néztem be, természetesen, de minden nagyon nyárias volt, nem is beszélve arról, hogy drága. Mi? Én mondtam, hogy drága? Hát, amikor nem a saját pénzemet költöm, igen, megnézem a dolgok árát. Egy kicsit körülnéztünk azért, hol itt egy nadrág, hol ott egy nadrág kelltette fel a figyelmemet, de semmi se volt elég jó. Hol túl vékony volt a szövet, hol túl kicsi, hogy túl rút, hol túl "low ride" (csípő alatt, k.b.), nem is beszélve arról, hogy a legtöbb nagdrág répaszárú volt. Én nem hordok répaszárat, nem csak azért mert rosszul néz ni MINDENKIN!, de azért is, mert én tudom, hogy a 80'as évek már elmúltak és hagyom őket elmúlni. Volt olyan ami jó lett volna, de csak 36-ig volt, én pedig 40-est hordok, 42-őt amikor bőt akarok valamiből.

Egyszer aztán betértünk, szinte véletlenül ebbe a boltba, TATUUM-ba, ahol sose voltam, sose vásároltam, és ott volt egy isteni, bőszárú farmer. Le csaptam rá. Volt is 40-es. Egy nagyon, nagyon kedves eladólány, aki édes akcentussal, de amerikai módon beszélt angolul segítet nekem, keresve egy olyan nadrágot ami 40-es volt, de nem egy 170cm-es magas emberre méretezve. Nadrág mellé blúzféle is kellett, mivel csak egy blúzom volt, amit egyébként tegnap összefüstöltek Rooster-ben, ahol megnéztük a FC Porto és a Manchster United meccsét. A Manchester nyert, ezt mára mindenki tudja, de én mégis, elkezdtem a Portugáloknak drukkolni, mert olyan kedveseknek tűntek. Kari egész meccs alatt "ellendrukkernek" hívott. Naaaah... nem kell mindenben egyeznünk, és csak azért, mert én nem szeretem a focit, nem azt jelenti, hogy ugyanannk drukkolok aminek ő.

Tehát a tegnapi Rooster felvehetetlen állapotban hagyta a pólómat, amit egyébbként most vettem Bécsben. Így, ahogy mentem a próbafülke felé, láttam egy összetett együttest: mustársárga rövid ujjú pamut blúz és barna mellény-póló. Megtetszett. A mellényt elvettem egyből, de a blúzt nem, mert Kari azt javasolta, hogy vegyek hosszú ujjút. A blúzt amit találtam eleinte nem volt jó, de sajnos nem volt igazán semmi más. Tavasz, jön a nyár, ki veszik hosszú ujjút? Csak én lennék. A végén mégis a mustársárga blúzocskámat vettem meg. Amint készöl kép mutatom is! ^_~

Csipetnyi Szép és Boldogság

Sok-sok napja már, tengerpart bús mezején, voltam én a számítógép előtt és csak azt tudtam, hogy bloggom van és írom én. Munkám gyűlik, mert nem csináltam semmit a szakdogával, amit kellett volna, főleg, mert majd az erre rákövetkező hétvégén megyünk megint a halászokhoz. Hmph... bár csak már túl lennénk rajta.

A napokban, még otthon egy olyan finom, nyugodt érzésem volt. Egyedül, ráérősen sétáltam az utcán, és habár voltak terveim, hogy hova menjek, mit nézzek meg, volt időm megállni az úton, kihalászni a kamerámat a táskámból és lekapni azokat a gyönyörű darabkákat amit ott rejlenek mindenhol. Nem mindenki veszi észre őket, mert megfigyeltem, hogy az emberek nyomasztó többsége arra hajlamos, hogy mindennek a rossz oldalát. Már nem is az, hogy a pohárt félig üresnek látják, de szó szerint sopánkodnak és méltatlankodnak, hogy miért, ó miért és hova lett, ki itta meg, Fidesz volt-e vagy MSZP. Az emberek mehunnyák a szemüket a szép és kedves előtt. Lásd például ezt a képet. Ezt a Gellérthegy utcában csináltam, de sok mindenki elmegy az utcán és csak azt nézik, hogy vagy ők nem ott laknak, és biztos mindenki aki ott lakik valami piszkos politikus vagy bank sikkasztó, vagy ha ott lakik azt nézi, hogy az épitkezés mennyire piszkít, hogy a lakóháza mennyire csúnyább a többinél, vagy mennyit fektettek bele, mégse tudná eladni megfelelő áron, mert nem fizetik ki, mert esnek az ignatlanok árai... Miért nem tudnak megállni egy pillanatra és megnézni milyen szépek a tulipánok? Igen, lehet, hogy a tulipán nézegetés nem oldja meg az élet gondjait, DE ha az ember képes meglátni és örülni a szépnek, a jót, a kedveset, és visszaadni egy mosollyal egy rövid köszönéssel az utcán a szembejövő gyalogossal... miért nem is lehetne? Nem vesz el egy adarabot az emberből, és hírtelen két ember is jobban érzi magát. ^_^

Szerintem sok ember azért lesz beteg és azért boldogtalan, mert képtelenek önmaguktól látni a szépet és örülni a kis dolgoknak. Ezt már ezerszer mondtam már, írtam le és ezerszer fogom megint leírni: az aki nem képes magában keresni a boldogságot, az aki a darabkáknak nem tud örülni, az sose lesz képes örülni vagy egyáltalán megtalálni a nagyobb boldogságot és a nagyobb jót, mert végül is, a nagyobb boldogságok és jók olyan nagyok, hogy kisebb darabokra kellet törni, hogy az emberekbe beleférjenek. ^_^

Husvét és Locsolás

Húsvét hétfő. Tudjátok mit jelent az, ugye? Pacsuli büdös lányok keringenek unott arccal föl-alá miközben elégedett mosolyú srácok ama büdös löttyel felfegyverkezve gyűjtik be a piros tojásokat. Hát énmost kijelentettem, nem akarok locsolást. Volt egyszer részem benne, Kiskunhalason, és nem maradt kedvem több ilyet tapasztalni. Tudom, tudom, magyar szokás, és jövök én ide Magyarországra lakni, és ez egy ilyen "hátulütő", de nem azért kell elfogadnom. Nem. Kiküszöbölöm, és ha muszáj, majd amikor itt leszek lemegyek Bécsbe az első vonattal, vagy oda ahol nincs locsolás. Most miért kell elrontani a tökéletes Pure Poison illatomat? Ja, én egy Pure Poison nő vagyok. Imádom az illatát. Az a nőies, erősen "female" illat ami az üvegecskében él az egyedi. Egyszerűen egyedi.

Ma ismerem meg a Kari testvérét és családját. Tegnap a mamáját ismertem meg, és olyan jó volt!! Nagyon kedves, nagyon aranyos emberek... és az Oszkar olyan nagyon finom Tiramisú-t csinál! Csak azt nem értem miért ejtik tiramisú-nak tiramiszú helyet. Érdekes megjegyzéseket tettek magyaromra. Azt mondták, ha jól emlékszem, hogy "választékosan" beszélek. O_O Hn. Tudtam én, hogy a családomban egy különleges fajta magyart beszélünk. Nem igazán értettem pontosan mit akartak vele mondani, de hát jó. Lehet, hogy sokszok a szavakat értem, de nem értem amit mondani akarnak velük. A szavak csűrődnek-csavarodnak az emberek nyelvén és lassan kávét mondanak de azt akarják vele mondani, hogy ibolya.

Felvittem a Karit a Naphegy tetejére és megmutattam neki Marika régi lakását. Nem hittem volna, hogy azt a lakást, azt a házat képes leszek megint felismerni, de a Naphegy az idő tetején ül. Ott nem mozog már az idő, hanem ott forog körülötte, válozik minden, de az örök marad, mint minden idők vas tengelye.

Jobban, Mosolygósan, Helyessen

Azok akik elérték az előző bejegyzésemet (amit lehet, hogy letiltok, lehet, hogy nem) azon gondolkodnak biztos, hogy vajon van még Kari, vagy már elküldtem a nagy, büdös pokolba, és megtartottam Suzy-t, vagy mi lett a vége. Na, megtartottam a Karit. Ronda volt az ügy, mert ráadásul lement a vérnyomásom, de Karim, egyem meg a szívét, annyira megijedt, hogy azt hiszem szinte korházba rohant volna velem. Aztán, persze, a világ nevében is megdorgáltam, nagyot koppintottam a fejére és megbeszéltük a dolgokat, tehát minden rendben, nem kell a szegény fejét utálni. Kicsit szórakozott és feledékeny, és nem előrelátó, de nagyon, nagyon kedves.

Most a szemésznél vagyunk, ahol új szemüveget csináltatott magának (az én bölcs unszolásomra), és majd megyünk a Marikához. Idő nem igazán van, de ... majd odaérünk. Azt mondtuk, hogy háromra, ugye? Gszzzzz...

Mátra, De Mégse Ilyennek Gondoltam

Lassan este 9 óra lesz és én itt ülök Suzy-ban, a sötétben és bloggozom. Suzy nem mozog. Hogy is mozogna szegény amikor épp hogy egy iciri-piciri benzinje van. Szegény kis Suzy-m, pedig olyan szépen bírta! Kari haragszik rá amiért a mutatója így meg úgy mutogat. Hát ja, gondolom olyan mint Apu fertelmes kávéfőzője amivel munkába szokott menni: ahogy az út előre vagy hátra dől, úgy mutatja a benzinmérő mennyi üzemanyag van még benne. Nem tudnék én haragudni Suzy-ra, komolyan kedves, csinos kis kocsi, és majd meg fog szakadni a szíven, ha Kari valaha is megválik tőle.

Suzy-val valahol Mátra közelében vagyunk. Elindultunk olyan... fél hét körül Jánoséktól, ahol nagyon fincsit ettünk és nagyon jól éreztük magunkat, és mentünk megkeresni valami Gályatetőt, mert ott neki meg kellett néznie valamit. Hát nem nagyon találtuk a helyet, amikor pedig k.b. megtaláltuk a helyet, olyan sötét lett, hogy már az is eredmény lesz, ha látni tudja az utat. Furi-muri szerpentínos, minden féle szeszélyes bekanyarásodásokkal és egyebekkel. Egy pontban valahol leparkolt, és kihúzott engem is a kocsiból. Nem volt jó ötlet. Összefagytam, majd szaladhattam vissza Suzy-hoz. Eddig a pillanatig sem értem nekem mi a francba kellett szintén kiszálnom a kocsiból. Mátra nevezetes a magyar legmagasabb helyről, Kékestetőről, meg a bor termelésről. Jó, lehet, nekem azért lesz nevezetes, és nem szívesen jövök ide vissza, mert itt volt ahol a sötétben elvesztünk, benzin nélkül hagytuk szegény Suzy-t és majd lefagytam.

Hozzáteszem, hogy az Interneten kívül valig találok valamit amivel el tudnám foglalni az időben, ugyanis semmi kedvem azt az unalmas könyvet olvasni amit a vezetőtanár a szakdogára diktált. Fel forr a vérem, ha arra gondolk, hogy hülyének néz minket. Most már kérem, magyarázza el nekem mi a francot segítene a munkánkon, hogy a Ford és a GM tömegtermelési technikáját tanulmányozzuk, vagy a XVI. század hajóépítészeti termelési láncokat tanulmányozzuk? Mi a halászokkal akarunk dolgozni, és csak is a halászokkal, mi a francba kell a kocsigyártás és a hajógyártás? "Hogy a láncok logikáját megértsük". A francba is! Mit kell azon érteni? Ez kezdi, az alapanyaggal, átadja a következőnek, az egy kicsit kidolgozza, eladja a következőnek, az is egy kicsit kidolgozza, majd eladja a következőnek... blah, blah, blah... nincs min törni az embernek a fejét. De nem, ez az ember, mivel csak erre szakosodott, valami olyan nagy feneket akar keríteni az egésznek, hogy nem is igaz. Elképesztő. Tehát, nem akarok most ilyennel foglalkozni.

Mátra. Megint A Mátra. Hát, megmondom őszintén, nyugodt vagyok. Ez nem Costa Rica, itt nem kell félni, hogy akármkor jönnek feltörni a kocsit, az embert megerőszakolni, megölni, minden kártyáját kiüríteni... de nekem azért már kezd egy kicsit korogni a gyomrom. Olyan friss kenyérre vágynél libamájzsírral, puha füstölt sajttal, tükörtojással, pirított baconnal, egy nagy pohár kólával, gesztenyepürével és tejszínhabbal. Jó lenne lemenni Friday's-be, egy kis krumpli héjjért tele sajttal, pirított baconnal, tejföllel és ujjhagymával. Igen, nem mindennapos, de éhes vagyok. Ilyen is van, én is csak emberből vagyok, nekem is kell ennem. Lassan lehet, hogy kannibál leszek, és megeszem Suzy kormánykerekét. Az bőrrel van bevonva, a bőrt a tehenekről húzzák le, és a tehenek fincsik. Most mutathatná a Jamie szakács, hogyan bánnak a tehenekkel, hogyan vágják le őket, nyúzzál és egyebek, és én csak a számat nyálnám. Ha előttem vágná le, gondolom legalább a kezemet tartanám a sebhez és nagy éhesen iszogatnám a vérét, hátha keveredik belé egy kicsi husika.

Érdekes, de az éhség nem csak hosszúakká nyújtja a perceket, de kibírhatatlanná is.

Le Vettek a Lábamról

Gondoltam kihasználom, hogy a Kari alszik, hogy írjak egy kicsit de most nem jut eszembe mit írhatnék. Nincs igazán sok mondani való, de amit mondani szerettem volna, azt már mind leírtam angolul. Aki nem tud angolul és nem tudja elolvasni, tanuljon meg és ne zavarjon engem.

Bécsben vagyunk, vagy Bécsen, mert fogalmam sincs hogyan kell ezt mondani. Felkelteném a Karit, hogy megkérdezzem, de annak az lenne a vége, hogy nem tudnék bloggot írni. ^_^ Tegnap voltunk a Kunsthistorisches múzeumban és csináltunk egy pár képet. Feltenném, de sajnos nem hoztam el a kamera kábelét amivel feltölthetném a képeket. Kezdenek lassan lenni közös képeink. Lesz több közös dolgunk is. Gondoltam veszek majd otthon egy pár virágot, mert nagyon megtetszettek, de azokat majd a Karira hagyom, hogy ő gondozza őket. Remélem nem járnak majd úgy, mint a folyosón levő gerániumok. Azon a negyedik emeleten vannak az egyetlen nem zöldellő, ropogósra száradt gerániumok.

Mivel megbetegettünk (k.b.) Karinak eszébejutott venni valami förtelmes, emberi testett égető és elmorzsoló STROH rumot. 80%-ost. Hát ha én beteg voltam, már tuti nem vagyok az. Ez mindent kiéget az emberből. Még a bűnöket is. Vettünk plusz egyet amit majd hazaviszek Costa Ricába. Ezzel fogom majd az embereket ijesztgetni. 80% alkohol. Nem semmit.

Bécs, Bécs, Bécs. Igen, megint ugyanaz a gondolat: meg kellene már végre tanulni németül. Valamennyit valahogy el tudok makogni, de nem eleget. Ugyanakkor, olyan kellemes, sőt több mint kellemes meglepetés ért ebben a városban: Kari beszél németül. Lehet, hogy nem valami jól, én azt nem tudhatom, de teljesen, abszolút levett a lébamról amikor elkezdett itt-ott valamit elolvasni, amikor jegyeket kért, rendelt a kávézóban... woooooooooow... Olyan jó, jó, jóóóóóóóóóóóóóó volt, hogy ő beszél! Egyszerűen megint, újra szerelmes lettem annak a telejében, hogy már szerelmes vagyok. Love Reloaded. Lehet, hogy másnak az ilyen hülyeség, de nekem a nyelvek rengeteget jelentenek. Ezek ékszerek az embereken. Egyrészt nem az, hogy engem löknek megint előre, beszéljek én a többieket mindenféle fura nyelveken, de az, hogy... olyan szép, ő is tud, ez is egy olyan dologv amiben megosztjuk a feladatott. Amikor angolul kell, én veszem át, amikor németül kell, ő veszi át. Az este már a CSI: Miami részeit is tolmácsoltam nekem a tévéből. ^_^

Szeretem Karimat!

Utazás Tavasszal - 01

Na, végre beindult a Wi-Fi a Juan Santamaría reptéren. A szokásos Food Court-ban reggeliztem, de nem tudtam megenni a reggelit. Feljegyzés önmagamnak: "Nem venni a Burger King-ben reggelit". Fúúj de rossz ízű! Egy idősebb amerikai pár mellettem ül és Burger King gallo pintót reggelizik. Ettől lesz az ember beteg a gépen. Nekem egy sör kéne, őszintén, de 10 perc múlva kezdődig a "boarding". Hát, gondolom majd Alajuela és Bogotá közt kell majd valamit felhajtanom. Nem, nem fogok berúgni, de az emberi testnek kell az alkohol a megfelelő működéshez.

Csomagom, szokás szerint túl súlyban van. 22 Kg-ra pakoltam a nagy bőröndöt, 15 Kg-ra a kézi poggyászt. (20 és 10-nek kellene lennie.) Persze, most kiderült, hogy nem 22 Kg van a nagyban, hanem 25 Kg (nem kellett semmit töbletet kifizetnem, mert nő vagyok, a pultos pedig egy csinos, zöldszemű srác... ^_^). Ez talán azt jelenti, hogy a kézi... +15? Talán... 18Kg? Na, és a táskám k.b. 5 Kg.... Reméljük nem esik le a gép.

Beszereztem az utolsó ajándékokat... és felfedztem, hogykét kártyám kiürült. Swell...

Remélem mindent bepakoltam amit be kellett pakolnom. Sose voltam ennyire ideges, ennyire bizonytalan egy utazás előtt. Normálisan csak behajigálom a dolgokat a bőröndbe, és amit nem tettem be, megveszem. Most... más. Nem tudom miért érzem, úgy mintha más most mindent le kellene rendeznem. Szörnyű érzés....

Mielőtt elindultam volna otthonról, leültem dolgozni. Igen. Vagy két órán keresztül kódóltam és pötyögtettem egy Excel fájlba a halászok kérdőíveit. Nem bírtam egész héten megtenni, annyira fáradt voltam, de mára már muszáj volt. Vagy most, vagy soha, és ne hogy rajtam múljon a szakdoga késése! Majd írnom kell a Milenak, hogy menjen el a Contraloríába és vegye ki az INCOPESCA iratait. Kicsit úgy érzem, hogy nem dolgozik eleget a szakdogánkon...

Na, megyek lassan. Az emberek már sorakoznak és nemsokára felszálnak a gépre.

Franc... jó lenne egy kis sör....

Kame-Hame-Haaaaaaaaaaaaaaaaa!

Őszintén, nem vagyok benne biztos, hogy meg akarom nézni. Nekem Dragonball más.



Ez... Dragonball...Z!! Trunks, Vegita... waaaah~

Bolondok Napja!

Na, megvan a Photoshop és az időbeosztásom. Ami nincs színes mezőben azt még lehet változtatni. Ami színes mezőben van az le van szögezve. Sajnos csak az a baj, hogy nem lehet jól látni. De semmi gond! Remélhetőleg, ha rákattintotok, akkor majd látjátok jól a képet.

Na, mit szóltok? Tegnap írt nekem a János, egyébként, de az iwiw-re írt, és azt nem tudom megnézni a munkában. Megnéztem volna otthon, de tegnap munka után elmentem sörözni Jorge-van egy picike kis rock-os barba aminek az a neve, hogy Alcatraz. Rég volt, hogy egy olyan helyen voltam ahol egész este hallani lehetett Korn-t, Marilyn Mason-t, Mötley Crue-t és egyebeket. Nem vagyon én rocker, hanem inkább "word-meets-roots-meets-hip-hop-meets-rave", de időnként jól esik egy kis Korn, egy kis Rammstein, egy kis Linkin Park, és egy kis grunge, egy kis Pearl Jam, egy kis Nirvana, egy kis Red Hot Chilli Peppers. Nem csak Armin Van Buuren, DJ Sasha, DJ Tiesto-ból áll a világ.

Jorge kicsit hülye, illetve fertelmesen keveri magában a lenyűgözőt a hülyével. Miért nincs egy olyan pasi a világon aki megfelelően tud ezzel bánni? Oh yeah, igazad van. Van. DE az is igaz, hogy nem ismerem Marco-t elég jól. Habár 1976-ben születet, és az csak jó lehet. Oh well, vissza Jorge-ra. Ez egy fiatal kis cica, aki csodálkozva nézi, hogy gépembe (ma átnevezve Azrael-re, mivel szemmelláthatóan meg van szállva cyberdémonokkal) keveredik a magyar, angol, francia és spanyol... szó szerint. A kis cica képes felismerni Alphonse Muchas munkáját és imádja a Szecessziós művészetet, a progressive és trance zenét, rengeteget utazik L.A.-be és nem tud jól angolul. Érdekes módon kedveli Karit és neki is volt egy "Karija", csak, hogy az ő Karija Karina, nem Károly. ^_^ Mint én eleinte, nagyon furának tartotta, hogy egy pasinak csaj neve van. (Hát nekem az "Emő" név is rettenetesen fura, de gondolom nem lehet elvárni, hogy Magyarországon az ember olyan normális nevekkel találkozzon mint Cleofé, Chloe, Yeison, Maikol Yakson, Hamlet, Hitler, Lenin, Rey Fernando, Soledad, Mística, Lady Sexy vagy Usnavy.) Éedekes gyerek, de sokszor kihozza az embert a sodrából.

Sörözés közben mindenféléről beszélgettünk és egy kicsit filozofáltunk az egyedülálló életen, és hogy ez egy mennyire tökéletes állapot. Nagyokat nevetett és magáévá tette néhány híres mondásomat, mint "I pick 'im, I chase 'im, I pay the hotel, I fuck 'im, who's the whore?". Ezért egy jelképes földreborulást kaptam. ^_^ Van még egy követőm. Gondolkodási iskolám növekedik. Gondolkodtam magamban is, és hiányoltam régi, abszolút függetlenségemet. A fejem egy része továbbra fúja a szokásost: "Jó életed volt, te kis hülye! Minek kellett ezen változtatni?" Tegnap nem tudtam vele igazán vitatkozni, csak hozzávágtam "most hagyj békén, jó?". A fejemnek az a része olyan mint egy öreg ember, aki az az elv szerint élm hogy "if it works, don't fix it" (Ha jó, akkor ne javítsd). A másik részem kicsit merészebb, és ma olyat mond neki, hogy "nekünk most ez kell. Lehet, hogy nem jó, lehet, hogy nem tökéletes, I mean dude, get real, ain't only me, so yeah, it ain't perfect, de jó, fincsi, érdekes, és ha a végén még se az (which I doubt, because this feels like the real slim shady), akkor annyi baj legyen". Mondom, néha nehéz velem vitatkozni.


Ma megkaptam az e-mail-t booking.com-tól. A lefoglalás ki lett javítva! Wiiiiiiii! ^_^ Az nagyon jó!! Tegnap nagyon, de nagyon kiakadtam ezen. Annyira rosszul lettem tőle, hogy alig bírtam a karival csevegni. Most "mosolyogjak" neki amikor leginkább nem beszélnék senkivel, de "mosolyogni kell" vagy megkérdezi mi a baj, ami rosszabb lenne, mert nem értené mi a baj, és csak nyugtatni, babusgatni akarna, és mondaná, hogy minden rendbe lesz, tudja, hogy RENDBE TUDOM HOZNI amikor nem ezt akarom hallani, és COME ON DUDE!!! Azért ilyenkor jobb, ha rendbe TUDJUK hozni. Tehát ja, tegnap Perfect Storm nap volt. Ma Raise and Shine, Wake Up and Smell the Coffee. Felhívtam Olgát az Oriflame-ből, hogy segítsen megkérni a listámat. Ha minden meglesz, akkor ezzel rendeléssel k.b. olyan 12 ezer forintot fogok nyerni. Nem is rossz, ugye?

Kiszaladtam befizetni a Laura rendelését, majd megpróbálok ma elmenni a Laurához a penzért. Ebédkor megyek, ah sikerül, a BPDC-be, majd a Lafise-be, és befizetem a fizetnivalókat a nagy kártyámba. Otthon lehozatom a bordó bőröndött, és átpakolászok, mert látom, hogy csak úgy fog menni a dolog, beteszem a kábeleket, töltőket és egyebeket, és mivel az időjárásos azt hazudja, hogy vasárnap 5 és 20 fok közt lesz az idő, változékony, akkor már ki is választom az utazó rucimat.

A munka tök jó. Valahogy most, hogy már átmentem a nagyobbik részén (a hangszolgáltatás elemzésén) minden tök simán megy. Plusz már megvan k.b. 36-39 oldal, és innen felnyomni 50-ig, a személyes célom, könnyű munka lesz. Lehet, hogy gonosz leszek és majd telenyomom mindenféle adendummal, hogy felmenjen, mondjuk, 60-ig, 70-ig. Hn. Ha feltudom nyomni 80-ig az isteni lenne! Ezt direkt csinálom, mert egyszer azon sopánkodott az egyik főnökség, hogy a dokumentum "túl nehéz" és senki se olvassa el. Sajna, de ha nem olvassa el, akkor ne is kérje. Plusz, a meri a főnöki helyett betölteni, akkor kis apám, olvason. Ha nem bírja, mondjon le. Egyszerű, nem?