Lassan este 9 óra lesz és én itt ülök Suzy-ban, a sötétben és bloggozom. Suzy nem mozog. Hogy is mozogna szegény amikor épp hogy egy iciri-piciri benzinje van. Szegény kis Suzy-m, pedig olyan szépen bírta! Kari haragszik rá amiért a mutatója így meg úgy mutogat. Hát ja, gondolom olyan mint Apu fertelmes kávéfőzője amivel munkába szokott menni: ahogy az út előre vagy hátra dől, úgy mutatja a benzinmérő mennyi üzemanyag van még benne. Nem tudnék én haragudni Suzy-ra, komolyan kedves, csinos kis kocsi, és majd meg fog szakadni a szíven, ha Kari valaha is megválik tőle.
Suzy-val valahol Mátra közelében vagyunk. Elindultunk olyan... fél hét körül Jánoséktól, ahol nagyon fincsit ettünk és nagyon jól éreztük magunkat, és mentünk megkeresni valami Gályatetőt, mert ott neki meg kellett néznie valamit. Hát nem nagyon találtuk a helyet, amikor pedig k.b. megtaláltuk a helyet, olyan sötét lett, hogy már az is eredmény lesz, ha látni tudja az utat. Furi-muri szerpentínos, minden féle szeszélyes bekanyarásodásokkal és egyebekkel. Egy pontban valahol leparkolt, és kihúzott engem is a kocsiból. Nem volt jó ötlet. Összefagytam, majd szaladhattam vissza Suzy-hoz. Eddig a pillanatig sem értem nekem mi a francba kellett szintén kiszálnom a kocsiból. Mátra nevezetes a magyar legmagasabb helyről, Kékestetőről, meg a bor termelésről. Jó, lehet, nekem azért lesz nevezetes, és nem szívesen jövök ide vissza, mert itt volt ahol a sötétben elvesztünk, benzin nélkül hagytuk szegény Suzy-t és majd lefagytam.
Hozzáteszem, hogy az Interneten kívül valig találok valamit amivel el tudnám foglalni az időben, ugyanis semmi kedvem azt az unalmas könyvet olvasni amit a vezetőtanár a szakdogára diktált. Fel forr a vérem, ha arra gondolk, hogy hülyének néz minket. Most már kérem, magyarázza el nekem mi a francot segítene a munkánkon, hogy a Ford és a GM tömegtermelési technikáját tanulmányozzuk, vagy a XVI. század hajóépítészeti termelési láncokat tanulmányozzuk? Mi a halászokkal akarunk dolgozni, és csak is a halászokkal, mi a francba kell a kocsigyártás és a hajógyártás? "Hogy a láncok logikáját megértsük". A francba is! Mit kell azon érteni? Ez kezdi, az alapanyaggal, átadja a következőnek, az egy kicsit kidolgozza, eladja a következőnek, az is egy kicsit kidolgozza, majd eladja a következőnek... blah, blah, blah... nincs min törni az embernek a fejét. De nem, ez az ember, mivel csak erre szakosodott, valami olyan nagy feneket akar keríteni az egésznek, hogy nem is igaz. Elképesztő. Tehát, nem akarok most ilyennel foglalkozni.
Mátra. Megint A Mátra. Hát, megmondom őszintén, nyugodt vagyok. Ez nem Costa Rica, itt nem kell félni, hogy akármkor jönnek feltörni a kocsit, az embert megerőszakolni, megölni, minden kártyáját kiüríteni... de nekem azért már kezd egy kicsit korogni a gyomrom. Olyan friss kenyérre vágynél libamájzsírral, puha füstölt sajttal, tükörtojással, pirított baconnal, egy nagy pohár kólával, gesztenyepürével és tejszínhabbal. Jó lenne lemenni Friday's-be, egy kis krumpli héjjért tele sajttal, pirított baconnal, tejföllel és ujjhagymával. Igen, nem mindennapos, de éhes vagyok. Ilyen is van, én is csak emberből vagyok, nekem is kell ennem. Lassan lehet, hogy kannibál leszek, és megeszem Suzy kormánykerekét. Az bőrrel van bevonva, a bőrt a tehenekről húzzák le, és a tehenek fincsik. Most mutathatná a Jamie szakács, hogyan bánnak a tehenekkel, hogyan vágják le őket, nyúzzál és egyebek, és én csak a számat nyálnám. Ha előttem vágná le, gondolom legalább a kezemet tartanám a sebhez és nagy éhesen iszogatnám a vérét, hátha keveredik belé egy kicsi husika.
Érdekes, de az éhség nem csak hosszúakká nyújtja a perceket, de kibírhatatlanná is.
Suzy-val valahol Mátra közelében vagyunk. Elindultunk olyan... fél hét körül Jánoséktól, ahol nagyon fincsit ettünk és nagyon jól éreztük magunkat, és mentünk megkeresni valami Gályatetőt, mert ott neki meg kellett néznie valamit. Hát nem nagyon találtuk a helyet, amikor pedig k.b. megtaláltuk a helyet, olyan sötét lett, hogy már az is eredmény lesz, ha látni tudja az utat. Furi-muri szerpentínos, minden féle szeszélyes bekanyarásodásokkal és egyebekkel. Egy pontban valahol leparkolt, és kihúzott engem is a kocsiból. Nem volt jó ötlet. Összefagytam, majd szaladhattam vissza Suzy-hoz. Eddig a pillanatig sem értem nekem mi a francba kellett szintén kiszálnom a kocsiból. Mátra nevezetes a magyar legmagasabb helyről, Kékestetőről, meg a bor termelésről. Jó, lehet, nekem azért lesz nevezetes, és nem szívesen jövök ide vissza, mert itt volt ahol a sötétben elvesztünk, benzin nélkül hagytuk szegény Suzy-t és majd lefagytam.
Hozzáteszem, hogy az Interneten kívül valig találok valamit amivel el tudnám foglalni az időben, ugyanis semmi kedvem azt az unalmas könyvet olvasni amit a vezetőtanár a szakdogára diktált. Fel forr a vérem, ha arra gondolk, hogy hülyének néz minket. Most már kérem, magyarázza el nekem mi a francot segítene a munkánkon, hogy a Ford és a GM tömegtermelési technikáját tanulmányozzuk, vagy a XVI. század hajóépítészeti termelési láncokat tanulmányozzuk? Mi a halászokkal akarunk dolgozni, és csak is a halászokkal, mi a francba kell a kocsigyártás és a hajógyártás? "Hogy a láncok logikáját megértsük". A francba is! Mit kell azon érteni? Ez kezdi, az alapanyaggal, átadja a következőnek, az egy kicsit kidolgozza, eladja a következőnek, az is egy kicsit kidolgozza, majd eladja a következőnek... blah, blah, blah... nincs min törni az embernek a fejét. De nem, ez az ember, mivel csak erre szakosodott, valami olyan nagy feneket akar keríteni az egésznek, hogy nem is igaz. Elképesztő. Tehát, nem akarok most ilyennel foglalkozni.
Mátra. Megint A Mátra. Hát, megmondom őszintén, nyugodt vagyok. Ez nem Costa Rica, itt nem kell félni, hogy akármkor jönnek feltörni a kocsit, az embert megerőszakolni, megölni, minden kártyáját kiüríteni... de nekem azért már kezd egy kicsit korogni a gyomrom. Olyan friss kenyérre vágynél libamájzsírral, puha füstölt sajttal, tükörtojással, pirított baconnal, egy nagy pohár kólával, gesztenyepürével és tejszínhabbal. Jó lenne lemenni Friday's-be, egy kis krumpli héjjért tele sajttal, pirított baconnal, tejföllel és ujjhagymával. Igen, nem mindennapos, de éhes vagyok. Ilyen is van, én is csak emberből vagyok, nekem is kell ennem. Lassan lehet, hogy kannibál leszek, és megeszem Suzy kormánykerekét. Az bőrrel van bevonva, a bőrt a tehenekről húzzák le, és a tehenek fincsik. Most mutathatná a Jamie szakács, hogyan bánnak a tehenekkel, hogyan vágják le őket, nyúzzál és egyebek, és én csak a számat nyálnám. Ha előttem vágná le, gondolom legalább a kezemet tartanám a sebhez és nagy éhesen iszogatnám a vérét, hátha keveredik belé egy kicsi husika.
Érdekes, de az éhség nem csak hosszúakká nyújtja a perceket, de kibírhatatlanná is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése