Azok akik elérték az előző bejegyzésemet (amit lehet, hogy letiltok, lehet, hogy nem) azon gondolkodnak biztos, hogy vajon van még Kari, vagy már elküldtem a nagy, büdös pokolba, és megtartottam Suzy-t, vagy mi lett a vége. Na, megtartottam a Karit. Ronda volt az ügy, mert ráadásul lement a vérnyomásom, de Karim, egyem meg a szívét, annyira megijedt, hogy azt hiszem szinte korházba rohant volna velem. Aztán, persze, a világ nevében is megdorgáltam, nagyot koppintottam a fejére és megbeszéltük a dolgokat, tehát minden rendben, nem kell a szegény fejét utálni. Kicsit szórakozott és feledékeny, és nem előrelátó, de nagyon, nagyon kedves.
Most a szemésznél vagyunk, ahol új szemüveget csináltatott magának (az én bölcs unszolásomra), és majd megyünk a Marikához. Idő nem igazán van, de ... majd odaérünk. Azt mondtuk, hogy háromra, ugye? Gszzzzz...
Most a szemésznél vagyunk, ahol új szemüveget csináltatott magának (az én bölcs unszolásomra), és majd megyünk a Marikához. Idő nem igazán van, de ... majd odaérünk. Azt mondtuk, hogy háromra, ugye? Gszzzzz...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése