Sok-sok napja már, tengerpart bús mezején, voltam én a számítógép előtt és csak azt tudtam, hogy bloggom van és írom én. Munkám gyűlik, mert nem csináltam semmit a szakdogával, amit kellett volna, főleg, mert majd az erre rákövetkező hétvégén megyünk megint a halászokhoz. Hmph... bár csak már túl lennénk rajta.
A napokban, még otthon egy olyan finom, nyugodt érzésem volt. Egyedül, ráérősen sétáltam az utcán, és habár voltak terveim, hogy hova menjek, mit nézzek meg, volt időm megállni az úton, kihalászni a kamerámat a táskámból és lekapni azokat a gyönyörű darabkákat amit ott rejlenek mindenhol. Nem mindenki veszi észre őket, mert megfigyeltem, hogy az emberek nyomasztó többsége arra hajlamos, hogy mindennek a rossz oldalát. Már nem is az, hogy a pohárt félig üresnek látják, de szó szerint sopánkodnak és méltatlankodnak, hogy miért, ó miért és hova lett, ki itta meg, Fidesz volt-e vagy MSZP. Az emberek mehunnyák a szemüket a szép és kedves előtt. Lásd például ezt a képet. Ezt a Gellérthegy utcában csináltam, de sok mindenki elmegy az utcán és csak azt nézik, hogy vagy ők nem ott laknak, és biztos mindenki aki ott lakik valami piszkos politikus vagy bank sikkasztó, vagy ha ott lakik azt nézi, hogy az épitkezés mennyire piszkít, hogy a lakóháza mennyire csúnyább a többinél, vagy mennyit fektettek bele, mégse tudná eladni megfelelő áron, mert nem fizetik ki, mert esnek az ignatlanok árai... Miért nem tudnak megállni egy pillanatra és megnézni milyen szépek a tulipánok? Igen, lehet, hogy a tulipán nézegetés nem oldja meg az élet gondjait, DE ha az ember képes meglátni és örülni a szépnek, a jót, a kedveset, és visszaadni egy mosollyal egy rövid köszönéssel az utcán a szembejövő gyalogossal... miért nem is lehetne? 
Nem vesz el egy adarabot az emberből, és hírtelen két ember is jobban érzi magát. ^_^Szerintem sok ember azért lesz beteg és azért boldogtalan, mert képtelenek önmaguktól látni a szépet és örülni a kis dolgoknak. Ezt már ezerszer mondtam már, írtam le és ezerszer fogom megint leírni: az aki nem képes magában keresni a boldogságot, az aki a darabkáknak nem tud örülni, az sose lesz képes örülni vagy egyáltalán megtalálni a nagyobb boldogságot és a nagyobb jót, mert végül is, a nagyobb boldogságok és jók olyan nagyok, hogy kisebb darabokra kellet törni, hogy az emberekbe beleférjenek. ^_^
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése