A mai világban sok ember a számítógépeben tartja a zenéjét. Kiszedegetnek részeket amiket iPodjaikba, mp3player-jeibe, telefonjaiba rakosgatnak az útra, de alapvetően mindenki lassan mindent felpakol a gépre. Elavulnak a hi-fi tornyok, a hangszórók pedig USB terminálokon keresztül csatlakoznak a mindenek központjához. G
épben a nyaralási fényképek, a videók amiket a családról csináltál, amiket barátaid küldenek, a levelek amiket kapsz, a munkád, a naplód, a könyv amit olvasgatsz (pdf formátumban), a jegzeteid, a filmjeid, a kedvenc sorozataid fejezetei és a zenéd. A kaját is innen rendeled, itt intézed el a fizetnivalókat, itt a bankszámlád és már csak az kell, hogy innen locsold a novényeidet és etesd a macskádat (habár már léteznek virtuális kertek és háziállatok!).
A zene egy érdekes téma, mert az ember általában több géppel van kapcsolatban. Van legalább az otthoni gépe és a munkahelyi gépe, és ezekben, amennyiben lehet, mindig feltölti saját egyéniségét a zenén és a képeken keresztül. (Munkába az ember azért nem viszi el a sorozatait, habár több embert ismerek aki épp a munkában tölti le a Lost és a Heroes fejezeteit, mert nagyobb a sávszélesség.) A munkában sok bajom volt már Azraellel, amiért kénytelen voltam többször töltögetni a zenémet, zenelejátszó programot változtatni és egyebek.
A napokban, talán kedden-szerdán épp szereltem fel a zenémet egy régi zenelejátszó programra (mert az iTunes beadta az unalmast), és csak feltettem a zenét, meg se nézve most mit fog lejátszani. Na, talán kellett volna, mert rengeteg régi, romántikus latin zene bukkant fel. Ricardo Montaner, Franco Devita majd Eros Ramazotti és Tiziano Ferro. Hát jó, ezer éve nem hallgatom ezeket, de nem is olyan rosszak. Igen, csak hogy az a baj, hogy az MSN és a Google Talk most kihírdetik a világnak mit hallgatok, ami nem rossz amikor a szokásos Aerosmith, Bon Jovi, Evanescence, Within Temptation, Nox, Ja Rule, Tupac Shakur, Will Smith, Black Eyed Peas összeállítást hallgatom, vagy végig megyek The Covenant zenéjén, vagy Rachid Taha slágerein, de Ricardo Montaner???
Nem is kellett sokat várni mielőtt megjelent Shimmy Gin az MSN-ben.
- Te? Ricardo Montaner?
Elkezdtünk beszélgetni és kiderült, hogy ő maga is szokott latin romantikus zenét hallgatni. Mosolyogva mutatott egy pár slágert amit mostanában szeret hallgatni. Köztük volt valami "Kudai" nevű banda amit sose hallgattam idáig, de már láttam reklámozni. Csak ma tudtam meghallgatni, mert a munkában mindezeket leállítják. Na, hogyan hallgassam meg, ha nem a youtube-on keresztül. Fellépek a youtube-ra és mi a nagy meglepetés, hogy az egész egy számomra idegen nyelven van. Lengyelül. Na, ez szép. Miért tette fel az egészet lengyelre! Úgy kellett vele szenvednem, hogy valamilyen civilizált, keresztény nyelvre tegyem!
Izé azért, hogy nem tehetem magyarra, amiért sajnos franciára kellett tennem. Persze se spanyol, se angol. Ha nem lehet magyar, akkor legyen francia.
Kudai nem igazán valami jó. EMO-s, mézes, öngyilkos, függő, csöpögős, hülye, tartalom nélküli, és a zenéje sem komponál igazán. Jobb Montaner. ^_^
épben a nyaralási fényképek, a videók amiket a családról csináltál, amiket barátaid küldenek, a levelek amiket kapsz, a munkád, a naplód, a könyv amit olvasgatsz (pdf formátumban), a jegzeteid, a filmjeid, a kedvenc sorozataid fejezetei és a zenéd. A kaját is innen rendeled, itt intézed el a fizetnivalókat, itt a bankszámlád és már csak az kell, hogy innen locsold a novényeidet és etesd a macskádat (habár már léteznek virtuális kertek és háziállatok!).A zene egy érdekes téma, mert az ember általában több géppel van kapcsolatban. Van legalább az otthoni gépe és a munkahelyi gépe, és ezekben, amennyiben lehet, mindig feltölti saját egyéniségét a zenén és a képeken keresztül. (Munkába az ember azért nem viszi el a sorozatait, habár több embert ismerek aki épp a munkában tölti le a Lost és a Heroes fejezeteit, mert nagyobb a sávszélesség.) A munkában sok bajom volt már Azraellel, amiért kénytelen voltam többször töltögetni a zenémet, zenelejátszó programot változtatni és egyebek.
A napokban, talán kedden-szerdán épp szereltem fel a zenémet egy régi zenelejátszó programra (mert az iTunes beadta az unalmast), és csak feltettem a zenét, meg se nézve most mit fog lejátszani. Na, talán kellett volna, mert rengeteg régi, romántikus latin zene bukkant fel. Ricardo Montaner, Franco Devita majd Eros Ramazotti és Tiziano Ferro. Hát jó, ezer éve nem hallgatom ezeket, de nem is olyan rosszak. Igen, csak hogy az a baj, hogy az MSN és a Google Talk most kihírdetik a világnak mit hallgatok, ami nem rossz amikor a szokásos Aerosmith, Bon Jovi, Evanescence, Within Temptation, Nox, Ja Rule, Tupac Shakur, Will Smith, Black Eyed Peas összeállítást hallgatom, vagy végig megyek The Covenant zenéjén, vagy Rachid Taha slágerein, de Ricardo Montaner???
Nem is kellett sokat várni mielőtt megjelent Shimmy Gin az MSN-ben.
- Te? Ricardo Montaner?
Elkezdtünk beszélgetni és kiderült, hogy ő maga is szokott latin romantikus zenét hallgatni. Mosolyogva mutatott egy pár slágert amit mostanában szeret hallgatni. Köztük volt valami "Kudai" nevű banda amit sose hallgattam idáig, de már láttam reklámozni. Csak ma tudtam meghallgatni, mert a munkában mindezeket leállítják. Na, hogyan hallgassam meg, ha nem a youtube-on keresztül. Fellépek a youtube-ra és mi a nagy meglepetés, hogy az egész egy számomra idegen nyelven van. Lengyelül. Na, ez szép. Miért tette fel az egészet lengyelre! Úgy kellett vele szenvednem, hogy valamilyen civilizált, keresztény nyelvre tegyem!
Izé azért, hogy nem tehetem magyarra, amiért sajnos franciára kellett tennem. Persze se spanyol, se angol. Ha nem lehet magyar, akkor legyen francia.
Kudai nem igazán valami jó. EMO-s, mézes, öngyilkos, függő, csöpögős, hülye, tartalom nélküli, és a zenéje sem komponál igazán. Jobb Montaner. ^_^
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése