Subway Csodája

A mindenféle gazdasági helyzetek és okok miatt, magam is átálltam a "gazdaságos és spórolós" életmódra - és remélem most már itt is maradok! Sajnos Karimnak kellett költögetős életem csücskében részt vennie. U////U Akármit is mond, tényleg kicsit kényelmetlen volt, és azért egy pici rossz érzésem is van, hogy ennyit költettem magamra pénzéből. Végül is más ha saját keresetemből öntök magamra több száz dollárt, és más ha valaki másnak a pénzéből költögetsz.

Jelenleg ahelyett, hogy folyamatosan szaladgálnék a sarki boltba, hogy kólát, csokit, kekszet, magazint és egyéb cuccot vegyek, otthonról hozom a kosztomat és nassolok az itt összegyűjtött elemózsia készletemből, ahol egyébként rengeteg édes és sós keksz van, szezám magos pálcika, több tucat ízesített kása tasak, kávékeverékek, teák és egyéb ínyenc csemegék sokasága. Ebédre most otthon igyekszem főzni valamit és azt hozni, hogy ne kelljen kint ennem. Rántott tojás krumplipürével és zöldbabbal, tejfölös sajtos ravioli pirított szalonnával, gnocchi paradicsomszósszal és sajttal, kertész rizottó, hasábburgonya sült hallal, tojásos nokedli, tonhalas spagetti... a szokásos. Ha valami másra fűlik a fogam, akkor próbálok valami mást kitalálni azzal ami otthon van, ami általában nem sok. Rengeteg minden van, csak sosincs az ami nekem kéne.

Tegnap, azért, komplikált napom volt. Fáradt voltam, ki kellett választanom a mai cuccomat, feltenni a mobilt a töltőre, megmosnom a hajamat, megnézni a legújabb Odaát fejezetet - és észrevettem, hogy egy nagyon jó fejezetről lemaradtam.... T_T - és a mai ebédet elkészíteni. Ja, nem is beszélve arról, hogy Szitakötő egy tökjó bejegyzést írt arról, hogy mi van a táskájában és én is akartam egy ilyet csinálni, képekkel, mint ő, egésszen addig míg le nem tettem hátizsákomat az asztalra és azt gondoltam, hogy

"Ezt én nem fogom végig vizsgálni."

Nem is beszálve arról, hogy nem is volt egy megfelelő hátterem a fényképekhez. Na, így, a táska tartalma, a hajmosás és Odaát közben valahogy elment az időm és nem marad se időm, se energiám, se kedvem ahhoz, hogy nekiálljak szakácskodni és egy ebédet kitalálni. Anyu se főzött semmit, tehát nem mehettem az otthoni büffébe kikanalazni valamit. Átgondoltam lehetőségeimet, és gondoltam, hogy akkor ma kását ebédelek. Egy ziploc zacsiba raktam egy maréknyi Cookie Crisp-t és el is volt a kaja intézve. Hát igen, csak hogy aztán ebéd időtájt, miközben beszélgettem Karival az MSN-en keresztül, gondolkodtam, hogy talán érdemes lenne valami mást enni. Nem akartam igazán pénzt költeni, mert végül is ott volt a finom kása, amivel csak az volt a problémám, hogy addigra tele lett az ebédlő munkatásraimmal, és nem igazán szeretem amikor bámulják a kajámat, hogy milyen kevés, vagy milyen fura, és egy bögre kása nekik aztán fura. Kicsit borusra is állt az idő, amiért kimenni sem volt a legjobb ötlet, de mint sok mindennel (mint a Margit Szigeti lángossal) minél többet gondolok rá, annál jobban kívánom, amiért nagyon kedvem támadt a sétára. Azért megnéztem a Subway honlapját, ahonnan lehet kaját is rendelni, hogy talán van a kártyámon elég pontom és talán kérhetek valamit és csak egy minimális összeget költök.

Itt a Subway kártya más mint Magyarországon, vagy nem tudom otthon is már átvették-e ezt a rendszert. Alapvetően az ember már nem bélyegeket gyűjt, hanem egy műanyag kártyára szedi a pontokat. A pontokat a vásárlásért kapja az ember, természetesen, és minden egyes dollárért egy pont jár. Persze, cseles, mert az ember nem dollárban fizet és nem dollárban számol, hanem colón-ban (kolon), tehát Subway valamilyen deviza konverziót használ ami nekik is jó, de azért közel legyen a dollár váltási értékének.

Subway ráadásul egy pont rangsorral dolgozik miszerint különböző rangsorokba kerülsz. A rangsorokhoz Subway által kiszabott félévente kell egy adott pont mennyiséget összegyűjteni (el is lehet költeni, csak az a pláne, hogy abban a félévben annyit "vegyél", tehát nem lehet egy félévről a másikra átvinni pontokat a rangsor elnyeréséhez). Ezek a rangsorok így mennek:

Bronz: 25 pont után. Ekkor a következő hat hónapban minden dollár után 1.5 pontot kapsz. Ez csak termékekre való cserére érvényes, mert a rangsormegtartására vagy felemelkedésére továbbra is az érvényes, hogy 1 dollár=1 pont.

Ezüst: 50 pont után. Ha eléred, a következő félévben 1.75 pontot kapsz minden dollár után. Igen, hülye szám.

Arany: 150 pont után jár és vele 2 pontot kapsz minden dollár után.

Platinum: 300 pont után jár. Kapsz vele 2 pontot minden dollár után, DE minden extra amit a szendvicsbe kérsz az ingyen jár. Extra sajt, bacon, avokado, sonka, szalámi, peperoni, teriyaki csirke, húsgombóc...

Én voltam már ezüst és arany, de sose értem el a platinumot, mert ahhoz több Subway-t kellett volna enni mint amihez hajlandó lettem volna. Minden esetre, mindig gyűjtöttem a pontokat, szűkebb napokra. Persze régen nem jártak le. Többször volt olyan, hogy valamilyen barátommal, barátnőmmel beültük a Subway-ba és egészében pontokból ettünk. Ha valamire spóroltam, így tudtam enni, ha otthon felejtettem a pénzemet, ha lejárt a kártyám, ha nem volt keretem... még nem fizettek, akármi, a Subway kártyám megmentett. Hát ma is így volt. Összesen 134 pontom volt, ami most, kiderült, lejár. Gondoltam, már eleve azért se eszem meg a kását, mert a pontjaim hamarosan lenullázódnak, tehát ki kell őket használni. Egy 15 cm szendvics 70 pont (egy 30 cm pedig 100, de én nem tudok annyit enni) és egy kis üdítő (refillel) 30 pont. A szendvics pedig lehet akármi amit megkívánok.

Tehát olyan fél kettőkor fogtam magam, elballagtam a Subway-be ahol TELJESEN pontokból gourmet pulykás szendvicset ettem kólával. Egy fillérembe nem került. De még a buszra se költöttem mert gyalog jöttem és mentem. Persze, 45 perc helyet majdnem két órába tellett az egész ebéd, de ki számolja? ^_^ Én nem, és tudom, hogy a főnök sem. (És az őr az oldalamon áll, nincs kamera, nincs semmi.)

Na gyerekek, így lehet spórolni. ^_^