Na, végre beindult a Wi-Fi a Juan Santamaría reptéren. A szokásos Food Court-ban reggeliztem, de nem tudtam megenni a reggelit. Feljegyzés önmagamnak: "Nem venni a Burger King-ben reggelit". Fúúj de rossz ízű! Egy idősebb amerikai pár mellettem ül és Burger King gallo pintót reggelizik. Ettől lesz az ember beteg a gépen. Nekem egy sör kéne, őszintén, de 10 perc múlva kezdődig a "boarding". Hát, gondolom majd Alajuela és Bogotá közt kell majd valamit felhajtanom. Nem, nem fogok berúgni, de az emberi testnek kell az alkohol a megfelelő működéshez.
Csomagom, szokás szerint túl súlyban van. 22 Kg-ra pakoltam a nagy bőröndöt, 15 Kg-ra a kézi poggyászt. (20 és 10-nek kellene lennie.) Persze, most kiderült, hogy nem 22 Kg van a nagyban, hanem 25 Kg (nem kellett semmit töbletet kifizetnem, mert nő vagyok, a pultos pedig egy csinos, zöldszemű srác... ^_^). Ez talán azt jelenti, hogy a kézi... +15? Talán... 18Kg? Na, és a táskám k.b. 5 Kg.... Reméljük nem esik le a gép.
Beszereztem az utolsó ajándékokat... és felfedztem, hogykét kártyám kiürült. Swell...
Remélem mindent bepakoltam amit be kellett pakolnom. Sose voltam ennyire ideges, ennyire bizonytalan egy utazás előtt. Normálisan csak behajigálom a dolgokat a bőröndbe, és amit nem tettem be, megveszem. Most... más. Nem tudom miért érzem, úgy mintha más most mindent le kellene rendeznem. Szörnyű érzés....
Mielőtt elindultam volna otthonról, leültem dolgozni. Igen. Vagy két órán keresztül kódóltam és pötyögtettem egy Excel fájlba a halászok kérdőíveit. Nem bírtam egész héten megtenni, annyira fáradt voltam, de mára már muszáj volt. Vagy most, vagy soha, és ne hogy rajtam múljon a szakdoga késése! Majd írnom kell a Milenak, hogy menjen el a Contraloríába és vegye ki az INCOPESCA iratait. Kicsit úgy érzem, hogy nem dolgozik eleget a szakdogánkon...
Na, megyek lassan. Az emberek már sorakoznak és nemsokára felszálnak a gépre.
Franc... jó lenne egy kis sör....
Csomagom, szokás szerint túl súlyban van. 22 Kg-ra pakoltam a nagy bőröndöt, 15 Kg-ra a kézi poggyászt. (20 és 10-nek kellene lennie.) Persze, most kiderült, hogy nem 22 Kg van a nagyban, hanem 25 Kg (nem kellett semmit töbletet kifizetnem, mert nő vagyok, a pultos pedig egy csinos, zöldszemű srác... ^_^). Ez talán azt jelenti, hogy a kézi... +15? Talán... 18Kg? Na, és a táskám k.b. 5 Kg.... Reméljük nem esik le a gép.
Beszereztem az utolsó ajándékokat... és felfedztem, hogykét kártyám kiürült. Swell...
Remélem mindent bepakoltam amit be kellett pakolnom. Sose voltam ennyire ideges, ennyire bizonytalan egy utazás előtt. Normálisan csak behajigálom a dolgokat a bőröndbe, és amit nem tettem be, megveszem. Most... más. Nem tudom miért érzem, úgy mintha más most mindent le kellene rendeznem. Szörnyű érzés....
Mielőtt elindultam volna otthonról, leültem dolgozni. Igen. Vagy két órán keresztül kódóltam és pötyögtettem egy Excel fájlba a halászok kérdőíveit. Nem bírtam egész héten megtenni, annyira fáradt voltam, de mára már muszáj volt. Vagy most, vagy soha, és ne hogy rajtam múljon a szakdoga késése! Majd írnom kell a Milenak, hogy menjen el a Contraloríába és vegye ki az INCOPESCA iratait. Kicsit úgy érzem, hogy nem dolgozik eleget a szakdogánkon...
Na, megyek lassan. Az emberek már sorakoznak és nemsokára felszálnak a gépre.
Franc... jó lenne egy kis sör....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése