Lassan nem tudok semmit itthonra hagyni, mert olyan nagyon fáradt vagyok mire hazaérek, hogy inkább csak aludnék, vagy lefeküdnék és tévét néznék míg el nem alszom. Waaaa~h! Nincs jobb hely a világon mint az ágyikóm! (Ha csak nem az ágyikóm egy adag Karival ^_^)
Ma egy jó napom volt. Elég jól tudtam dolgozni a főnökömmel, kértem tőle egy kurzust ami két szerdára ki szakítana egész nap a munkából. Nem zavart a munkámba, alapvetően befejeztem az évi beszámolót (59 oldal!) és most már csak az adendumokat kell hozzáadnom (talán fel tudom nyomni 75-80 oldalig! Akkor tuti senki se fogja elolvasni, de majd bibliaként fogják ide oda tologatni a Nagy Főnökök közt, és ha majd valaki bele mer olvasni, igen, látni fogják, hogy jó. Ha egy nagy főnök nem érti azt amit csinálsz, de nagynak néz ki és komolynak, akkor "jó" és ismert leszel. Ha ismerik a nevemet, akkor több ajtó nyílik nekem, ha több ajtó nyílik, akkor talán meghívnak gyűlésekre más cégekkel és ez kapcsolatokat jelent amikkel egy jó munkára tehetnék szert otthon).
Jól érzem magam, még ha fáradtnak is, mert produktív voltam és elértem valamit. Imádom amikor a dolgok megvannak időben. ^_^
Tegnap megint felvettem a kapcsolatot Carrie-vel, aminek az lett a vége, hogy két órát beszélgettünk a telefonon, ma beszélgettünk a bloggomon keresztül és pénteken találkozunk Kate-tel és megyünk inni kedvenc sörözőnkbe. Long Island, B52, Cosmopolitan, tequila... a szokásos. Persze, ennek az is lett a vége, hogy kezdek megint belesodródni a fanfiction világba, de most a Supernatural világban. Mondatok csapongnak a fejembe. Ha ő mond egyet, akkor már egy történet van a fejembe. tegnap mondott egy tökjót:
"Save a horse, ride a cowboy". (Ments meg egy lovat, lovagolj egy cowboy-t.)
Bizonyára majd egész éjjel beszélgetni fogunk melegekről és meleg történetekről. ^_^
Közben ma úgy lett volna, hogy találkozunk a vezető tanárral (anélkül, hogy előre szolnánk neki) de felhívtam a Milenát, hogy ne menjünk. Helyette megkértem most írjon ő neki e-mailt, hogy mi a véleménye arról amit küldtünk neki. Az a baj vele, hogy mindig ki talál valami újat, hogy hátráljon minket, de nem írja le. Most arra akarjuk kényszeríteni, hogy írásban mondja meg mit gondol. Ezzel bizonyítékunk lesz róla. És ha nem válaszol, akkor az azt jelenti majd, hogy minden rendben (mert úgy fogjuk megfogalmazni az e-mail-t).
Hazaértem, fáradttan. Nem készítettem el a holnapi ebédet, mert nem leszek az irodában, hanem kint 3G gyűlésen, tehát holnap kint eszek... Wendy's-t! Megnéztem az NCIS fejezetnek a végét, The Mentalists, Without a Trace... és arra gondoltam, hogy olyan jó lenne egy kötet Lermontov Mihail verseivel. Annyira szeretném olvasni és nem csak újra, meg újra ugyanazt a verset forgatni a fejembe.
No, not with you I fell in love so fast
And not for me your beauty is succeeding
I love in you my suffering preceeding
A youth of mine that perished in the past.
Angolul tanulgattam meg, de majd magyarul és oroszul is meg szeretném tanulni.
Lermontov versei egy nagyon jó ok arra, hogy az ember megtanuljon oroszul.
Ma egy jó napom volt. Elég jól tudtam dolgozni a főnökömmel, kértem tőle egy kurzust ami két szerdára ki szakítana egész nap a munkából. Nem zavart a munkámba, alapvetően befejeztem az évi beszámolót (59 oldal!) és most már csak az adendumokat kell hozzáadnom (talán fel tudom nyomni 75-80 oldalig! Akkor tuti senki se fogja elolvasni, de majd bibliaként fogják ide oda tologatni a Nagy Főnökök közt, és ha majd valaki bele mer olvasni, igen, látni fogják, hogy jó. Ha egy nagy főnök nem érti azt amit csinálsz, de nagynak néz ki és komolynak, akkor "jó" és ismert leszel. Ha ismerik a nevemet, akkor több ajtó nyílik nekem, ha több ajtó nyílik, akkor talán meghívnak gyűlésekre más cégekkel és ez kapcsolatokat jelent amikkel egy jó munkára tehetnék szert otthon).
Jól érzem magam, még ha fáradtnak is, mert produktív voltam és elértem valamit. Imádom amikor a dolgok megvannak időben. ^_^
Tegnap megint felvettem a kapcsolatot Carrie-vel, aminek az lett a vége, hogy két órát beszélgettünk a telefonon, ma beszélgettünk a bloggomon keresztül és pénteken találkozunk Kate-tel és megyünk inni kedvenc sörözőnkbe. Long Island, B52, Cosmopolitan, tequila... a szokásos. Persze, ennek az is lett a vége, hogy kezdek megint belesodródni a fanfiction világba, de most a Supernatural világban. Mondatok csapongnak a fejembe. Ha ő mond egyet, akkor már egy történet van a fejembe. tegnap mondott egy tökjót:
"Save a horse, ride a cowboy". (Ments meg egy lovat, lovagolj egy cowboy-t.)
Bizonyára majd egész éjjel beszélgetni fogunk melegekről és meleg történetekről. ^_^
Közben ma úgy lett volna, hogy találkozunk a vezető tanárral (anélkül, hogy előre szolnánk neki) de felhívtam a Milenát, hogy ne menjünk. Helyette megkértem most írjon ő neki e-mailt, hogy mi a véleménye arról amit küldtünk neki. Az a baj vele, hogy mindig ki talál valami újat, hogy hátráljon minket, de nem írja le. Most arra akarjuk kényszeríteni, hogy írásban mondja meg mit gondol. Ezzel bizonyítékunk lesz róla. És ha nem válaszol, akkor az azt jelenti majd, hogy minden rendben (mert úgy fogjuk megfogalmazni az e-mail-t).
Hazaértem, fáradttan. Nem készítettem el a holnapi ebédet, mert nem leszek az irodában, hanem kint 3G gyűlésen, tehát holnap kint eszek... Wendy's-t! Megnéztem az NCIS fejezetnek a végét, The Mentalists, Without a Trace... és arra gondoltam, hogy olyan jó lenne egy kötet Lermontov Mihail verseivel. Annyira szeretném olvasni és nem csak újra, meg újra ugyanazt a verset forgatni a fejembe.
No, not with you I fell in love so fast
And not for me your beauty is succeeding
I love in you my suffering preceeding
A youth of mine that perished in the past.
Angolul tanulgattam meg, de majd magyarul és oroszul is meg szeretném tanulni.
Lermontov versei egy nagyon jó ok arra, hogy az ember megtanuljon oroszul.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése