Váratlan

Be van borulva. Otthon is ilyen most? Hideg szelek siklanak az épületek közt és minden áron be akarják ékelni hidegüket, hangos süvítésüket a meleget tartogató szobákba. Az ablakok üvegei hidegek és rezegnek mintha ők is fáznának. Itt-ott süt a nap, de nem mindenhol.

Történik az is, hogy úgy tűnik, hogy megfáztam. Igen, a francba, milyen rossz. Tegnap kezdődött el, de ha ez nem lenne elég, a hasam is elkezdett fájni. "A francba," gondoltam én, "vajon miféle torzított megfázás vagy furfangos vírus lehet ez?" Aha. Vírus. Peeeersze! Megjött a havi. Gondolom a gonosz lélek nem akart kimaradni a buliból. Fránya kis teremtés. Nem akarok gonoszkodni, de most jó, hogy nincs itt a Kari. Ezek a "gyűlölöm a férfiakat" napok. Most már nem annyira, de tegnap, amikor hasogatott a fájdalom még a gyógyszer bevétele után is, míg az ember várja azt a varázslatos pillanatot amikor az ibuprofén az ember vérébe kerül és feloldja a kegyetlen görcsöt, akkor nagyon de nagyon de nagyon tudom utálni ezeket a mázlista frátereket.

Tudom, hogy Kari megsimogatna és igyekezne valahogy segíteni rajtam, de ha csak nem szereli fel saját testébe nyavajgó méhemet, akkor nem tud segíteni. Azt hiszem egyszer azt mondta, hogy elválalná a fájdalmat, ha tudna. Nem, talán egyszer, tíz percre, de aztán visszáadná és rohanná a korházba ígérve, hogy szerez nekem valahonnan morfint vagy legalább valami kemény áltatót.

Tehát tegnap együtt jött meg a vérzés és a megfázás. Ebben az a legjobb, hogy a havi fájdalmakat rosszabítja a C vitamin és minden amibe citric-acid van. Narancs, citrom, grapefruit... és mi kell a megfázás ellen? C vitamin. Tehát mi legyen? Fájdalom vagy betegség?

Ugyanakkor, beste vérzésemet nem erre a hétre vártam, hanem a jövő hétre! Na, legalább nem késik, amitől ki törhetet volna rajta a frász, de minden esetre... egy hetet előre? Megint? Mi baj van vele? Nem fognak hamarabb fizetni csak azért, mert a vérzésem siet! Legalább nem rontott be amikor otthon voltam, de mégis... szó nélkül beállítani! Milyen udvariatlan dolog!

Mára hál'Istennek minden sokkal jobban van. Még mindig náthás vagyok, vagy valami, és sírdogál tőle a jobb szemem. Szaporodnal körülöttem a fehér, gombócba gyűrt papírzsepik, megtelítve szemeteseket, zsebekbe, táskába és ceruzatokokba tuszkolva. De nálam van a 2.5 literes kólás üveg, tehát nem lehet minden rossz. ^_^ Innen csak előre és jobbról jobbra!

Miután tegnapelőtt a főnököm mert egy olyan e-mail-t küldeni a Nagy Főnök aszisztensének, és a főnökének, hogy sürgős megszerelni végre Azraelt, a munkahelyi gépemet (Nyikolaj volt, de annyi rossz van benne, hogy már inkább a benne élő démon nevén szólítom), mert a munkám e miatt egy hónapot késik (nem is igaz, és mondtam is tegnap, egy e-mail-be amit az aszisztensnek és a főnökének is küldtem), ma elküldtem a márciusi beszámolót. Igen, talán nem kellett volna ilyen gyorsan, de majd kiigazítom a dolgokat, ha a főnök majd vissza akar élni vele. Most az évi beszámolón dolgozom amit remélek be tudok még áprilisba fejezni és elküldeni. Ezt majd a főnökének is elküldöm.

Azrael "szellemi halála" miatt nem tudom most semmire se használni, csak arra, hogy az Internetre fellépjek vele, amiért ma el kellett hoznom Nagit. Kicsim itt van velem és rajta dolgozom. Van valami perverz ebben: a saját gépemen dolgozom miközben a munkahelyi gépem bloggozom és internetezem.


Gondolom azért volna mág egypár ember aki kíváncsi lenne arra, hogy mi annak a barna nyúlnak a története ami a képen van. Na, az a mi Krolikunk. Miért Krolik? Mert rá volt ragasztva egy cetli ezzel a szóval. Próbáltam más névre is gondolni, de valahogy, mint a cetli, rajta ragadt a név. Krolikot Krakkóban vette nekem a Kari, habár nem is "nekem", mert Krolik végül is a miénk. Ő most Karival van. ^_^

Krolikot egy kis utcában találtuk miközben Kari a Roosters éttermet keresgélte. Hírtelen találtunk egy boltocskát ami tetőtől talpig tele volt macikkal. Kis macika, nagy mackó, körepes maci, barna, szürke, rózsaszín... és szebbnél szebb. Ahogy azt a képen is lehet látni, mivel a napokban volt a húsvét, a macik helyet csináltak nyuszi pájtásainak is. Volt ott más is, mint valami gyík fejű micsodák, amik gondolom Smok Wawelsky-k akartak lenni. Eleinte csak úgy mentem be, hogy gyönyörködni akartam a sok szép babán, nézegettem a nyuszikat, mert persze azok a kedvenceim, és aztán ott volt Krolik. Több krolikusi pájtásaival együtt ült szorosan begyömöszölve abba a baloldali szekrénybe amit at ablakon keresztül lehet látni. Az egész lénye puha és ölelhető volt. Karinak és megtetszett, mondta, hogy aranyos és megvette. ^_^ Wiiiiiiiiiii! Van közös nyuszikánk!!! Ugye szép?

Tudod, jó érzés arra gondolni, hogy közös dolgaink vannak, és arra is, hogy több cuccom Karimnál van. Én véletlenül elhoztam az egyik hajgumiját. Azt most őrizgetem, néha fel veszem, de amikor ránézek Kari szép hajára gondolok, arra, hogy ott hagytam volna nála a haj cuccaimat, hogy majd ő is pakolássza fel a sok jó, hogy napról napra szebb, selymesebb, és ragyogóbb legyen az a dús, édes haja.

Szeretem a Karimat. ♥ ^_^