Otthon hajnali fél négy van. Karim lehet hogy alszik, mélyen és nem vagyok ott, hogy megsimogassam szép hosszú haját, megcsókoljam halántékát, még ha az lenne ennek az eredménye, hogy felkeltem, és mindnyájan tudjuk mi történik, ha Karim felkel. ^_^ Most úgy átölelném, és vállába dörzsölve orromat mondanám neki mennyire, de mennyire szeretem és mennyire, de mennyire szerencsés vagyok, hogy az életemben van.
Ma egy nyugis, pihenős napom volt. Semmi érdekes, és csupa uncsi dolog a tévében. Olyan nagy butaság, hogy az ember fizeti a több pénzeket a kábel társaságoknak, hogy az ember több csatornán nézze azt amit régen ingyen nézhetett: egy tucat rossz műsört. Miért is fizetünk ezért? Ja igen: csak így nézhetjük igazán Odaátot.
Ma jó lenne a takaróba burkolódzni, Karival, és forró teával, talán forralt borral nézni a tévét, hallgatni a rádiót... csak lenni, csókját érezni a nyakamon. Szakállát ahogy nő és egy picit dörzsöli az állkapcsomat.
Nekem is hiányzik a Karim. Nagyon.
Ma egy nyugis, pihenős napom volt. Semmi érdekes, és csupa uncsi dolog a tévében. Olyan nagy butaság, hogy az ember fizeti a több pénzeket a kábel társaságoknak, hogy az ember több csatornán nézze azt amit régen ingyen nézhetett: egy tucat rossz műsört. Miért is fizetünk ezért? Ja igen: csak így nézhetjük igazán Odaátot.
Ma jó lenne a takaróba burkolódzni, Karival, és forró teával, talán forralt borral nézni a tévét, hallgatni a rádiót... csak lenni, csókját érezni a nyakamon. Szakállát ahogy nő és egy picit dörzsöli az állkapcsomat.
Nekem is hiányzik a Karim. Nagyon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése