Gondoltam kihasználom, hogy a Kari alszik, hogy írjak egy kicsit de most nem jut eszembe mit írhatnék. Nincs igazán sok mondani való, de amit mondani szerettem volna, azt már mind leírtam angolul. Aki nem tud angolul és nem tudja elolvasni, tanuljon meg és ne zavarjon engem.
Bécsben vagyunk, vagy Bécsen, mert fogalmam sincs hogyan kell ezt mondani. Felkelteném a Karit, hogy megkérdezzem, de annak az lenne a vége, hogy nem tudnék bloggot írni. ^_^ Tegnap voltunk a Kunsthistorisches múzeumban és csináltunk egy pár képet. Feltenném, de sajnos nem hoztam el a kamera kábelét amivel feltölthetném a képeket. Kezdenek lassan lenni közös képeink. Lesz több közös dolgunk is. Gondoltam veszek majd otthon egy pár virágot, mert nagyon megtetszettek, de azokat majd a Karira hagyom, hogy ő gondozza őket. Remélem nem járnak majd úgy, mint a folyosón levő gerániumok. Azon a negyedik emeleten vannak az egyetlen nem zöldellő, ropogósra száradt gerániumok.
Mivel megbetegettünk (k.b.) Karinak eszébejutott venni valami förtelmes, emberi testett égető és elmorzsoló STROH rumot. 80%-ost. Hát ha én beteg voltam, már tuti nem vagyok az. Ez mindent kiéget az emberből. Még a bűnöket is. Vettünk plusz egyet amit majd hazaviszek Costa Ricába. Ezzel fogom majd az embereket ijesztgetni. 80% alkohol. Nem semmit.
Bécs, Bécs, Bécs. Igen, megint ugyanaz a gondolat: meg kellene már végre tanulni németül. Valamennyit valahogy el tudok makogni, de nem eleget. Ugyanakkor, olyan kellemes, sőt több mint kellemes meglepetés ért ebben a városban: Kari beszél németül. Lehet, hogy nem valami jól, én azt nem tudhatom, de teljesen, abszolút levett a lébamról amikor elkezdett itt-ott valamit elolvasni, amikor jegyeket kért, rendelt a kávézóban... woooooooooow... Olyan jó, jó, jóóóóóóóóóóóóóó volt, hogy ő beszél! Egyszerűen megint, újra szerelmes lettem annak a telejében, hogy már szerelmes vagyok. Love Reloaded. Lehet, hogy másnak az ilyen hülyeség, de nekem a nyelvek rengeteget jelentenek. Ezek ékszerek az embereken. Egyrészt nem az, hogy engem löknek megint előre, beszéljek én a többieket mindenféle fura nyelveken, de az, hogy... olyan szép, ő is tud, ez is egy olyan dologv amiben megosztjuk a feladatott. Amikor angolul kell, én veszem át, amikor németül kell, ő veszi át. Az este már a CSI: Miami részeit is tolmácsoltam nekem a tévéből. ^_^
Szeretem Karimat!
Bécsben vagyunk, vagy Bécsen, mert fogalmam sincs hogyan kell ezt mondani. Felkelteném a Karit, hogy megkérdezzem, de annak az lenne a vége, hogy nem tudnék bloggot írni. ^_^ Tegnap voltunk a Kunsthistorisches múzeumban és csináltunk egy pár képet. Feltenném, de sajnos nem hoztam el a kamera kábelét amivel feltölthetném a képeket. Kezdenek lassan lenni közös képeink. Lesz több közös dolgunk is. Gondoltam veszek majd otthon egy pár virágot, mert nagyon megtetszettek, de azokat majd a Karira hagyom, hogy ő gondozza őket. Remélem nem járnak majd úgy, mint a folyosón levő gerániumok. Azon a negyedik emeleten vannak az egyetlen nem zöldellő, ropogósra száradt gerániumok.
Mivel megbetegettünk (k.b.) Karinak eszébejutott venni valami förtelmes, emberi testett égető és elmorzsoló STROH rumot. 80%-ost. Hát ha én beteg voltam, már tuti nem vagyok az. Ez mindent kiéget az emberből. Még a bűnöket is. Vettünk plusz egyet amit majd hazaviszek Costa Ricába. Ezzel fogom majd az embereket ijesztgetni. 80% alkohol. Nem semmit.
Bécs, Bécs, Bécs. Igen, megint ugyanaz a gondolat: meg kellene már végre tanulni németül. Valamennyit valahogy el tudok makogni, de nem eleget. Ugyanakkor, olyan kellemes, sőt több mint kellemes meglepetés ért ebben a városban: Kari beszél németül. Lehet, hogy nem valami jól, én azt nem tudhatom, de teljesen, abszolút levett a lébamról amikor elkezdett itt-ott valamit elolvasni, amikor jegyeket kért, rendelt a kávézóban... woooooooooow... Olyan jó, jó, jóóóóóóóóóóóóóó volt, hogy ő beszél! Egyszerűen megint, újra szerelmes lettem annak a telejében, hogy már szerelmes vagyok. Love Reloaded. Lehet, hogy másnak az ilyen hülyeség, de nekem a nyelvek rengeteget jelentenek. Ezek ékszerek az embereken. Egyrészt nem az, hogy engem löknek megint előre, beszéljek én a többieket mindenféle fura nyelveken, de az, hogy... olyan szép, ő is tud, ez is egy olyan dologv amiben megosztjuk a feladatott. Amikor angolul kell, én veszem át, amikor németül kell, ő veszi át. Az este már a CSI: Miami részeit is tolmácsoltam nekem a tévéből. ^_^
Szeretem Karimat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése