Pozsonyban

"Képtelen" lesz ez a bejegyzés, mert minden képem a Blackberry-mben van és jelenleg nem tudom onnan kiszedni.

Tehát igen, el se telt egy hét amióta Magyarországra érkeztünk és Kari meg én már Pozsonyban vagyunk. Lett volna más lehetőség is, hogy elmenjünk valahova az évfordulót megtartani (mert csak úgy tudjuk követni, ha számoljuk, hogy hol szilvesztereztünk... habár ígyis-úgyis mindig elfelejtjük - legalább én), de a végén Pozsonyt választottuk, mert nem voltunk még itt, nem drága és közel van. Kocsival is jöhettünk volna. Ühüm. Igen ám, csak, hogy a végén vonattal jöttünk és nem is olyan érdekes igazán. Persze, lehet, hogy nem azt néztük amit nézni kellett, de volt a kezünkbe egy térkép, az alapján mentünk ide-oda és azt vettük észre, hogy 1. a templomok rettentő kicsik - belépsz, megfordulsz és már mindent láttál -, 2. van ami érdekelt volna, de nem lehet bemenni, mint a Grassalkovics kastély. Mondják pedig, hogy szép, de jelenleg ott lakik az elnök. Azért felmentünk a Hrad Kastélyba. Ott volt mit látni... főleg képek. Kicsit emlékeztetett Szófiára azokkal a "ismeretlen bajuszos ember" magyarázatokkal. Volt aztán egy teljes rész ahol csupa olyan dolog volt ami nem is Szlovák, nem is itt találták vagy ide tartozik. Vajon miért volt ott?

Az időjárás kellemes - az emberekkel ellentétbe, akik mogorvák, undokok és tanulhatnának egyet és mást a vendég szeretetről, de hát mit várhat el az ember egy olyan néptől ahol az elnök beköltözik egy olyan helyre amit jobb lenne múzeumnak használni? - és a kaja nagyon jó. Az ital erős - ez a mi a franc Beherokva vagy aminek a Kari hívja - de amiket nokedliből csinálnak az isteni.

Látnivalók? Ja, nem igazán. Van olyan emlékbolt (souvenir) ahol nem lehet kártyával fizetni. Milyen turista az aki nem visz magával kártyát? A nők túlnyomó többsége hosszú hajat visel és festi műnél műbb színekre. Nem mintha rózsaszínre festenék, vagy kékre, hanem azokra a világos réz drót vörösre, vagy embertelen feketére, vagy szem-kikaparó-világos-szőkére amin látni, hogy nem DNS-ből, hanem flakonból származik. Mi ebben a szép? Láttam az utcán egy ilyen túlzottan-flakon szőkét, aki ráadásul sápadtabb volt egy holttestnél aki úgy sminkelte ki magát mintha egy Kandisky képet próbált volna arcára másolni de az első tus vonalak után megunta volna a munkát. Ronda, égő piros száj ami csak ott éktelenkedett sápadt arcán mint valami mozgó maszat, egy nagy, formátlan rondaság ami fölött tehetségtelenül rajzolt szemek pislogtak nagy bután. Nincs nekik otthon tükör? Nem tudják mi a szép?

Persze van rondább. A kínai turista. Tetőtől talpig műszálas, jaj rózsaszín vagy egyéb túlzottan élénk színben pompáznak, olyan kis darabokban amiken látni, hogy nem csak valamilyen darabnak a hamisítása, de valami rosszul hamisított 50-es évekbeli filmből való... ahol nem is rózsaszín volt a darab. Láttunk egy lányt aki egy étteremben a fején tartotta a kalapot. Teljesen Barbie rózsaszínben tündökölt és a kalapjára egy döglött macibabát varrtak. Gondolom, azt hitték senki se fogja megkülönböztetni a hajdanán divatos róka gallért a kibelezett, gyerek által kihajított kalapra varrt macitól.

Pozsony. Hát nem mondom, van itt is érdekes.

Pihenés

Na, kihagytam egy hetet, de hát a múlt vasárnap tényleg kemény volt. Utolsó vizsgák, rengeteg idegesség... most egy pici kis pihenés, megjöttek a megvásárolt dolgok, fizetni kell mindenfélét ezerrel. Pakolni is kell, erre gondolni, meg arra gondolni, és aztán az ember észre veszi, hogy van a ki tervezget az ember idejével anélkül, hogy az emberrel előbb egyeztetne.

Az irodában a dolgok... érdekesek. A munkatársam annyira aláhagyott a munkájával, hogy már nem csinál semmit. De komolyan, semmit. Előtte nem vettem észre, mert a fejem folyamatosan az egyetemen járt és a vizsgákon, de most észreveszem, hogy komolyan semmit nem csinál egész nap. Főnököm már nem egyszer hívott fel, hogy csináljak meg neki valamit amit tőle kért már egy ideje, de csak nem lesz belőle semmi. Februárban ő és mások mint ő, akik kölcsönözve vannak egy tönkrement cégből, vissza mennek régi cégükbe. Ő mondta már, hogy nem akar vissza menni, de hát hogy gondolja, hogy maradhat nálunk, ha nem tesz ez érdekében semmi? 

Néha furák az emberek.

Utolsó Pokoli Hét Kezdete

Sokkal nyugodtabban érzem magam. Tegnap megírtam a "Speciális Könyvvizsgálói" második vizsgát. Érdekes módon, igen, a tanár a múltkor megadta a vizsgák kérdéseinek a 80%-át és a válaszok 50%-át. Így is találtam dolgokat amik rosszul voltak a vizsgában, ugyanis meg kellett tanulni egy törvényt és abból fejből megtanultam egypár részt, cikket. Ennek köszönhetően észre vettem, hogy volt egypár olyan kérdés ahol választani kellett öt lehetséges válasz közül, és három kérdésben rossz volt minden válasz. Igen, rossz volt. Kérdeztem, van-e hiba a vizsgában, de azt mondták, hogy nem. Én akkor odakanyarítottam a törvény cikket és a helyes választ. Persze, ha nem fogadják el, akkor reklamálni fogom és akkora balhét fogok csapni amilyet a világ még nem látott.

Most marad hátra még két vizsga: "Speciális Könyvelés", ahol rég elavult IABS szabványokat tanulunk (41: Földművelés, 40: Befektetési Ingatlanok, 17: Pénzügyi Bérletek), és amihez kicsit agyafúrt gyakorlatokat kell csinálni. A másik az "Költség Könyvelés 2", ami könnyebb lehetne, lesz benne megint matek, DE itt tudom, hogy a tanárnak nehezére esik a matek és rengeteget szokott hibázni. Reméljük ez alkalommal jól írja és számítja ki a válaszokat.

Mostanában rengeteget tanulok, amiért lassan nem is marad fejem, hogy mással foglalkozzak. De csak még egy hét, csak még egy hét és szabad leszek! Persze, még egy hét és akkor fejemre szakad a világ, amikor észre veszem, hogy egy éve nem válaszoltam levelező barátnőimnek, hogy még nem pakoltam, nincsenek meg az ajándékok és nem készültem Magyarországra.

De jó lenne nyugdíjasnak lenni!

Letelt Az Első Pokoli-Hét

... már csak kettő van hátra. Lassan minden munkát beadok, és nem mindegyikben vagyok biztos, hogy jó - SŐT! - de most nem akarok rá gondolni. Majd töröm rajta a fejem, ha megbuktam és megint vinnem kell. Őszintén, ezen a ponton többet veszítek ha aggódom, mint ha nem. Tehát, mivel ezen a ponton a további aggodalom több lelki és energiai költséget jelent, mint akármilyen eredmény nyereséget, a logikus közgazdasági szempont szerint abba kell hagyni a költést és inkább bukni a további nem elégséges hozamlakat. És ezért vagyok én közgazdász.

Tehát röviden, ezen a héten befejeztem és beadtam három munkát a négyből - egyet egy hét alatt kellett megírnom, mert három hónapon keresztül nem voltak hajlandóak a tanárok megmondani, hogy nem tetszik nekik a cég akivel csinálom a munkát. Egy hiányzik, ami csoport munka, de az alapvetően már be is van fejezve. És én vezetem, tehát az a kevesek között van amik jól mennek. Most viszont a vizsga szezonba értünk, tehát kezdem megint ezerrel a tanulást (tanulgattam már, és egy tárgyat már átnéztem, a többit nem annyira, de már előre haladtam), és megint vizsgázok. Remélem minden jól megy!

Közben ma elmentem az Atiékhoz, csak úgy, látogatni. A fiúk (Dani és Fer) nem voltak otthon, ugyanis elmentek a másik nagynénjükkel (a Yuny-val) a tengerpartra a hétvégére. Hn, ha majd vége a vizsgáknak nekem is el kellene vinni őket valahova. Ja igen, Bécsbe! :-) meglátogattam egyből a kis unokahúgomat, Alannát, és egy kicsit karomba vettem. Alanna más mint a fiúk, nem szép, de valahogy szebb (tudni illik, nem szeretem a kisbabákat, szerintem mindegyik ronda), emberibb formájú. És van szemöldöke, nem csak egy csupasz kígyó fej.

Csak egy kis időre akartam oda menni - óráról jöttem, és a pokoli hát miatt nem is éreztem olyan szupin magam - de a végén ott voltam egy pár órát és elbeszélgettem a sógornőmmel. A takarítónőről mesélt, aki a végén úgy döntött, hogy felmond és visszamegy Nicaraguába, mert nem jó neki, hogy az Atiék kérték, hogy már ne éljen náluk (a szüksége miatt, az Atiék nem csak munkát adtak neki, hanem megengedték, hogy náluk éljen, de a szerződése szerint ő nem egy bent élő takarító), és most kénytelen más helyet találni magának. Fura ember ez a takarítónő.

Sajnos a világon sok ember van aki nem veszi észre, hogy a többiek segíteni akarnak nekik, és azt hiszik, hogy nekik minden jár.

Lassan Ideje Lefeküldi

Ahogy telnek, múlnak a napok, egyre nehezebb, komplikáltabb a dolog az egyetemmel. Sajnos jelenleg ez jár folyamatosan a fejemben, és ez is lesz december 1.-éig! Rég volt, hogy ennyire szörnyen éreztem magam. Hogy mik fordulnak most elő, azt el se lehet mondani. Csak annyit árulok el, hogy vagy egy nagy házifeladat amit szeptemberben kellett volna elkezdeni, amit nem voltak hajlandóak megmagyarázni, amit október közepén magyaráztak meg, amire már két előzetet küldtek, amire nem válaszoltak... amiről tegnap derült ki, hogy nem is tudnák elfogadni, mert egy szakszervezettel csinálom... amit idáig senki se mondott.

Amikor mondtam a tanárnak, hogy miért nem szóltak akkor nekem előbb, ő azt mondta, hogy "az nem az ő reszortja". És amikor mondom, hogy akkor mi legyen, legyintet, hogy 'ugyan már, ezt egy hétvége alatt meg lehet írni". Igen ám, de ha jövő szombaton kell beadni, akkor nincs már egy hétvégém, hogy dolgozzak rajta. Mi lesz? Egy barátnőm segíteni fog, hogy a Taco Bell-el csináljam meg. Nem lesz egy szupi munka, de valami lesz. Persze, erről levél készül.

Ma, hogy egy kicsit kiengedjem a feszültséget, elmentem a lányokkal egy medencés helyre... ahol nem is mentünk be a medencébe, hanem pontosan azt csináltuk amit mindig: sorozatokat néztünk, olvasgattunk, beszélgettünk, ittunk, ettünk... és észrevettük, hogy komolyan, teljesen elfelejtettük mi a pláne abban, hogy az ember elmegy egy ilyen helyre. :-D Hát ja, talán legközelebb. :-D

Nagy Vezetések Sok Gondok

Még egy bonyodalmas hét és még egy fáradalmas hétvége. Megkaptam a másik két vizsgát amit az egyetemen csináltam ás az amibe biztos voltam, hogy a legjobb lesz a legrosszabb lett. Igen ám, de kiderült, hogy rosszul javították ki, tehát most be kell adnom egy reklamációs lapot, hogy kijavítsák a rosszul osztályzott részeket.

Ma nagyon korán kellett kelnem - egy vasárnaphoz képest - mert 45 Km-t kellett vezetnem, hogy elmehessek órára. Nem volt egyszerű, de könnyen ment azután, hogy a múlt héten kb 50-60 Km-t vezettem hegyes és szerpentinős utakon, hogy egy egyetemi munkát csinálhassak meg. Sajnos látom, hogy muszáj órákra menni - amint tudjátok, ez egy olyan egyetem fajta, ahol az óra nem szükséges és épp ezért nem tartanak minden órát minden helyen, de még van olyan tárgy ahol nincs is óra. A tegnapi - mert tegnap is voltam órán - nagyon jó volt, de a mai... ciki volt, hogy a tanár nagyon nem tudott olyan dolgokat amiket én a kisujjamból rázok ki. Persze, ez magyarázza is miért van az, hogy rossz válaszlappal javítanak vizsgákat: a tanárok nem is vették észre, a hibákat a saját lapjukon! Így én is tudok tanítani.

Még egy hónap van hátra ebből a harmadévből, de már az is sok. Nem fogom feladni - a szakdolgozatot sem adtam fel - de had ne keljen örülnöm, hogy még bajlódnom kell ezzel.

Rohanás, Pihensz amikor Meghalsz!

Ezt a bejegyzést ez alkalommal igen későn írom... a magyar idő szerint. Itt még csak fél tíz van. Miről is írjak? Jaj, hogy nem tudom mi lesz az ez évi Halloween-nel! Meg van már a tök, de nem volt időm megcsinálni, ugyanis rengeteg tennivalóm van az egyetemmel! Min járt a fejem amikor úgy döntöttem, hogy befejezem a könyvelői diplomát? Tanulni mindig ilyen fertelmes volt? Vagy csak most ilyen rossz? Mert rossz. Csak halmozódik az emberre a sok házi feladat, az olvasnivaló, a kutatnivaló és a mindenféle-való.

Szó szerint érzem, hogy nem érem el magam, hogy egy pillanatra se tudok megállni pihenni, mert nincs rá idő! Úgy érzem, mintha a Fehér Nyúl lennék az Alice meséből. És nem vicces.

A jövő hét telis-tele van tennivalóval. Valami oknál fogva feliratkoztam egy egy hetes órára Állami Szektor Könyvelési Szabványokról amire most mennem kell hétfőn, kedden, csütörtökön és pénteken délután öttől este kilencig. Még jó, hogy van kocsim! Pénteken persze leviszem Apu kis kocsiját. Ja, és vasárnap "kirándulni" megyek, mert órára kell mennem vidékre, mert két órám van ami ütközik és csak úgy tudok mindkettőre menni, ha az egyiket vidéken viszem. Hát nem szupi? Igen, izgalmas, tudom. 

Hn, nem volt ilyen régen ez az egyetem. Lám, vannak dolgok amik csak rosszabbak lesznek a változással és a modern technológiával. Új nem mindig Jobb.

Végre Egy Kis Pihenés!

Túl vagyok végre az első vizsgákon. Nem mondtam volna, hogy ennyire nehéz lenne! de nem azért nehéz mert nem tanultam, vagy mert nehéz lenne, hanem azért mert két vizsgához nem adták meg az egész, kellő tananyagot! Ez előtte (mármint tíz évvel ezelőtt) sose fordult elő! Igen, lehet, hogy kettőből pótvizsgáznom kell, de most majd a második vizsgákhoz már tudom mivel kell vegzálni a tanárt, mit kell folyamatosan számon kérni.

De ez kb öt hét múlva lesz. Most egy picit pihenek.

Ki hitte volna, hogy ilyen nehéz könyvelőnek tanulni?

Vissza a Padba

Ezekben a napokban rengeteget kell tanulnom, mert vizsga időszak van. Sajnos ez az egyetem nem ugyanolyan mint volt tíz évvel ezelőtt. Volt egypár bibi, de majd minden valahogy alakulni fog. Remélem. Volt egy vizsgám tegnap amiben olyan kérdések voltak amikre nem adták oda a tárgyat. Elképesztő, hogy mekkora hanyagság uralkodik! Szó szerint a tárgy felét nem adták ki, de azért kikérdezték a vizsgán. Na, majd meglátjuk hogy és mint teszik helyre ezt az ügyet, mert ha nem teszik helyre mire kijavítják a jegyet, akkor addigra én felverem a port.

Nem mondom, csalódtam.

Most a hétvégén lesz két vizsgám, kicsit nehezebbek, de remélhetőleg jobban fog menni, mivel megvan az egész anyag. És van benne matematikai rész, tehát az nagyobb eséllyel lesz jobb. Fura ugye? Hogy ez az a rész ami jobban megy? :-D

Mennyire változunk idővel!

Meséltem - azt hiszem meséltem - hogy egy könyv klub csoportban vagyok több lánnyal innen Costa Ricából, Mexikóból és Chiléből, és most nemrég rendeztünk egy titkos könyv ajándékozást. A második ebben az évben. Én a Laurának adtam, a Caroll pedig nekem. Tök érdekes volt, hogy akinek adtam és aki adott nekem, azt mindketten ismerem is személyesen. :-D Lett volna egy könyv amit nagyon szerettem volna, de nem azt kaptam meg, hanem másik két tök jó könyvet (egy listából amit én magam állítottam össze), és egypár boszis Halloween cuccot.

Az egyik könyvet "Corazón tan Blanco", tulajdonképpen a Libri-ből vettem. Ugye tudjátok, hogy a Libriben mázsa-számra veszem a könyveket, és e-mail-eket küldenek nekem hetente könyv javaslatokkal... amikkel telerakom a virtuális kosaramat és veszem a könyveket amiket majd a Karinak kell hazacipelni. (Nagyon Szeretlek, Kari!!) Na, ebben láttam ezt a könyvet, de amint láttam, hogy spanyol íróról van szó (Javier Marías), valahogy furának tűnt nem spanyolul olvasni. Így hát feltettem a listámra és a Caroll megszerezte nekem. De tényleg, miért olvasnék valamit amit spanyolul írtak nem spanyolul, vagy valamit magyarul nem magyarul, valamit angolul nem angolul, vagy valamit franciául... nem franciául. Oké, talán a franciát és az angolt még olvasom magyarul vagy spanyolul, de a magyart spanyolul, vagy a spanyolt magyarul... az annyira természetellenesnek tűnik!

Mindenesetre most főleg spanyolul olvasom a könyvelést!

Röviden... Megint

Rengeteg dolog történik ezekben a napokban, és rengeteg tennivalóm van. Már nem tudom úgy követni a 13-as Listámat mint régen, és abszolút nem úgy, mint amikor otthon voltam. Most tanulok megint - vagy inkább tanulgatok, mert igazán nincs annyi időm ami rendesen kellene a tanulásra, és hát egy kicsit meg vagyok ijedve, hogy mennyit felejtettem el könyvelésből, és mennyit fejlődött a könyvelés az elmúlt 10 évben.

Ezen felül pénteken találkoztam egy itteni képviselővel, aki most elnökjelölt. Nem mintha megnyerhetné a választásokat - ezek itt már elvannak intézve - de beszéltem vele egy pár dologról amit felfedeztem a Regulátorral kapcsolatban amik nincsenek rendben, és amiket a főnökség a cég igazgatói hirtelen elhallgattak. Ezt jól át kell gondolnom, hogy hogyan adjam elő úgy, hogy ne legyen könnyű visszavezetni hozzám.

Közben írogatok rengeteg fanfic-ot. Igen, október a legproduktívabb hónapom. Csak remélem minden jól megy minden más téren (és főleg a tanulásban!)

Megint Rövid a Hajam

Mikor is volt utoljára rövid a hajam? Hmmm... aszt hiszem, hogy a múlt században, vagy talán ennek nagyon az elején. Minden esetre rég volt, és most megint az. Mármint hogy rövid. Tegnap volt a hajadomány nap, ahogy meséltem egy ideje, és elmentem odaadni a hajamat valakinek akinek egy kicsit jobban kell mint nekem, és akinek jelenleg nem nő. A hajat egy bevásárló központban vágták le, egy csoport profi  fodrász akik munkájukkal adományoztak, vagy legalább azt mondták nekünk.

A tegnapi nap egy kicsit rohanós volt. Reggel elmentem a postára feladni egy csomagot egy barátnőmnek, akivel egy Könyv Klubban vagyunk ahol időről időre titkos könyv ajándékozást szervezünk. Kicsit késve indultam mert volt otthon még dolgom, és persze a takarítónő - aki nagyon kezd az agyamra menni, és egyre csak később és később jön - nyafogni kezdett, hogy a Yuly milyen rossz vele, hogy most "hirtelen" elkérte tőle a szobát, hogy már ne éljen a házban, és hogy akkor ő hova fog menni, hogy mennyi adóssága van és mit tudom én. Érdekes, persze, hogy egy ideje azon panaszkodik, hogy a Yuly mennyire rosszul bánik vele, hogy ő el akar menni, hogy nem akar ott élni, milyen keveset fizetnek neki és, hogy jövőre nem jön vissza. Komolyan mondom, meg kell már ettől a nőtől szabadulni.

A postánál sem ment valami könnyez az ügy, ugyanis az egyetlen postás leült vacakolni egy klienssel aki valamit kért az Amazon-tól legalább fél órát míg a másiknak eszébe jutott kasszát nyitni.

Onnan rohantam San José-ba, a város nyugati  végébe, hogy adományozzam a hajam a rákos betegeknek. Nem volt sok időm, ugyanis tegnap íjászati vetélkedőnk volt. Aggódtam amikor láttam, hogy mennyi ember volt ott 11-kor, (10-kor kezdődött) és csak egy fodrász vágta az emberek haját. Fél 12-kor már aggódtam, hogy nem lesz lehetőségem, adakozni amikor megérkezett egy sereg fodrász, és gyorsabban álltak neki a vágásnak. Sajnos a fodrászok nem profik voltak, hanem tanulók, akik maguk közt sem tudták eldönteni, hogy mennyi hajat kell vágni és akármennyire kért az ember tőlük egy egyszerű frizurát, nem voltak képesek teljesíteni. Így hát egy rendes Pageboy Bob frizura helyet egy egyenlőtlen frizurám lett, ami úgy nézni, mintha valaki egy machetével állt volna neki levágni.

Ez vagyok most én

Holnap megyek a rendes fodrászomhoz, hogy hozza rendbe a hajamat - legyen legalább mind a két oldal egyforma hosszú - és majd dolgozunk a frufrun, hogy majd az is olyan legyen mint szerettem volna.

Tudom, hogy az adomány miatt az embernek nem kellett a hajvágás miatt fizetnie, de az nem ürügy arra, hogy az emberek haját ügyetlen idióták vágják. Nekik az én hajam kell, legalább megtehették volna, hogy rendesen hagyják.

Íjászaton minden elég jól ment. A versenyen a 20 méteres céltáblához állítottak (idáig mindig is 10 métert lőttem), és hát nem is lőttem olyan rosszul. A lehetséges 360 pontból 194-et értem el. 20 méternél a legmagasabb pontszám 313 volt, nők között pedig 220 pont volt a legmagasabb, és 124 a legalacsonyabb. Szerintem ahhoz képest, hogy még nem lőttem ennyit, tényleg jó volt a pontszámom.

Munka és Egyebek

Végre tudom használni az íjamat, végre tudnék vele gyakorolni itthon - és kell is, mert jövő héten lesz egy verseny azok között akik az Íjászati Klub óráira járunk, és erre reggel óta folyamatosan szakad az eső. Hát igen már itt az esős időszak. Még egy hét és egy nap, és elkezdődik a kedvenc hónapom: Október.

Az egyetemet már ezen a héten komolyan elkezdtem, és meg kell mondanom, hogy csalódtam: jobb volt régen az egyetem. Most nagyon hanyagok, ráhagynak mindent arra, hogy feltesznek ezt-azt az internetre, hogy majd mindent az interneten rendeznek le az emberrel, és erre az adminisztratív rész nem teszi fel időben az órarendeket (jelenleg még az első harmadévi órarend van fenn, és nem tették fel a harmadik harmadévit!), a tanárok nem válaszolnak az üzenetekre... és ez egy levelező egyetem! Mondom, régen sokkal jobb volt. Na, majd lesz valahogy, és én könyvelő leszek! :-D

A munkában minden meglehetősen jól megy. Na, látom, hogy ezt nem meséltem el nektek, tehát gyorsan be is számolok. (Miről is? Egy munkahelyi helyzetről.) Tehát az a helyzet, hogy amióta az új helyen vagyok bizonyos dolgok megváltoztak. Előttem a munkatársaim nagyon lágy kezűen bántak bizonyos emberekkel, akik folyamatosan azt csináltak amit akartak, dolgoztak ha kedvük volt, ha nem, akkor csak hagyták, hogy a munkatársaim szenvedjenek. Így évek óta sok munkával volt gond, sok mindent küldtek vissza, mert folyamatosan rossz adatokat küldtek (mindenféle állami és külső szervezetnek) amikor végre küldtek valamit, legalább fél éves késedelemmel. Amikor ide érkeztem szóltak nekem, hogy ez a helyzet van (de nem mondtak meg mindent, ezt most tudom miután felkutattam régi iratokat), és hát hogy óvatosan kell velük bánni, mert náluk az infó és mit tudom én. Aha. Én egy kicsit más stratégiával közelítettem meg az ügyet: noszogattam őket folyamatosan, majd a főnököket is beleavattam míg végre a fő igazgatójukhoz nem jutott a dolog, aki lehordta őket rendesen.

Most dolgoznak, igyekeznek, de nem szeretnek engem. Gondolhatjátok mennyire szenvedek emiatt. De mivel azt a bizonyos levelet nem én küldtem - habár én írtam! - hanem a főnöknőm szervezte és az Igazgatóink küldték (tehát az ügy nagyon magas fokra jutott), ez a csapat most azon dolgozik, hogy minket járasson le. Engem nem tudnak, mert nekem rengeteg bizonyítékom van ami felment engem, és őket teszi tönkre. Azért amikor és ahogy csak tudják, járatják a szájukat. Sajnos ezt külső partnerek előtt is szégyentelenül teszik.

Az a helyzet, hogy múlthét pénteken volt egy nagyon fontos gyűlésünk a regulátorral, ahol ezek az emberek is ott voltak. Én ott voltam a munkatársammal, akit jelenleg annyira lefoglal a munkakeresés, hogy nem tud rendesen figyelni semmire. Gyűlés után ő felvállalta, hogy megírja és elküldi mindenkinek a gyűlés jegyzeteit és magállapodásait. Direkt megkérdezték tőle, hogy mikor küldi el, és mondta, hogy még aznap, mert hétfőre már elfelejti. Mivel nem láttam jegyzetelni, én viszont a varázs tollammal jegyzeteltem, visszafelé felajánlottam neki, hogy átküldöm a jegyzeteimet, de mondta, hogy nem. Cég kocsival jöttünk, de ő nem ment velem vissza az irodába, hanem kitett engem a cég előtt, majd ment - a cég kocsijával - magán ügyeket intézni. Ez, természetesen nem helyénvaló.

Valamikor visszaért, majd csak telik a nap, telik a nap és nem küldi a jegyzéket. Félórával a munkanap vége előtt írnak a regulátortól, hogy hát várják a jegyzéket. Rá tíz percre egyszer csak azt látom, hogy a srác - aki minden nap későn ér be a munkába, az nap pedig fél órát késett - csak fogja a cuccait és elmegy. Megijedtem, hívtam, telefonon is felhívtam, megkérdeztem, hogy mi lesz a jegyzékkel. Ígérte, hogy otthonról küldi majd el.

Hétfőn vettem észre, hogy ő - aki igyekszik mindig valamit küldeni a hétvégén, hogy mindenki azt gondolja, hogy mennyit dolgozik - nem küldött semmit, aznap pedig szabadságon volt. Gyorsan írtam egy jegyzéket és bocsánatot kérve elküldtem mindenkinek. Hálaistennek mindenki kedves volt, szépen, szorgalmasan hozzáadták amit kihagytam és még aznap meglett a végleges változat. A munkatársam pedig csak annyit írt, hogy "Kösz". Annyira mérges lettem erre, hogy meg is mondtam a magamét, majd megmondtam a főnöknőmnek, aki rászólt.

Na, az a helyzet, hogy ezen a héten a főnöknőm elment szabira Olaszországba. Előtte még beszélt velem egypár e-mailről amit a helyettesének küldött amiben volt egypár kemény sor, amit a srácnak szánt. Gondoltam is én, de ő a biztonság kedvéért szolt nekem (engem boldogan kell tartani vagy visszaszökök a volt főnökömhöz!). Beszélgetve kiderült, hogy nem ez az első alkalom, hogy a főnöknőm rászól a srácra a folyamatos késésekért, és a rugalmas órarend felfogása miatt, és hogy a srácnak már többször volt gondja a helyettessel. A főnöknőm pedig, nagy gonddal tudta meg, hogy ez nem az első alkalom, hogy ez a gyerek engem csak úgy otthagy a probléma közepette, hogy csak lelép, elfelejti, lemegy szabira, és hagyja, hogy nekem keljen szaladgálnom és levadásznom azokat akiknek valamit be kell adnia, hogy majd Indiana Jones vagy Die Hard módon az utolsó pillanatban betudjam adni a dolgokat.

A dolgok lassan tisztázódnak, minden kiderül és egyre világosabb, hogy a főnöknőm nem engedhet el engem, vagy az egész osztály összeomlik.

Smashbook-ok!

Tavaly elhatároztam két különböző levelező barátnőmmel, hogy 2013-ban csinálunk egymásnak (illetve én egyet-egyet és ők egyet nekem) egy smashbook-ok. Azt hiszem, hogy már egyszer magyaráztam mi is a Smashbook, de ha véletlenül elfelejtettem, vagy kicsit lusták vagyunk megkeresni, hogy mi is, had mondjam, hogy egy smashbook nem más mint egy collage-szerű könyv vagy füzet amibe az ember mindenféle képet, cuccot, fényképet, újság cikket, emléket ragaszt, bele írhat dolgokat és azt csinál amit akar. Az a pláne benne, hogy az ember ebbe tesz olyan dolgokat amiket általában összegyűjt, de majd egy fiókba kerülnek, vagy egy dobozba, vagy egy idő után a szemétbe.

Nemrég vettem észre, hogy én főleg magazinokból ragasztgatok a barátnőimnek képeket, tehát majd ki akarok választani egypár jó képet, hogy beletehessem és legyen benne valami más.

Érdekes, de nem hittem volna, hogy ennyire élvezem majd ezt a projektet, de igazán nagyon, nagyon tetszik és már arra gondolok, hogy talán csinálnom kellenek egyet saját magamnak. Sokkal élvezetesebb, mint a scrapbook! ^_^

Íme egypár kép, hogy idáig miket csináltam:

Kezdő Lap - 2013, mégsem lett vége a világnak 2012-ben!

Emlékek a Kubai utazásról!

Kedvenc kis cuccok és ízlések!

Lakás elképzelések

San José Város

Könyv Vásár

Bolondság vagy Kényeztetés

Lap tervezésben

Pocsék Szavak

Olvasgatok egy könyvet ami rettentő rossz. Be akarom fejezni, hátha a vége jobb lesz, de nem nagyon tűnik úgy. A regény amit olvasok egy Costa Ricai regény aminek az a címe, hogy "Celebración de Casta" ami magyarul valami olyat jelent, hogy "Nemes Vér Ünneplése", vagy valami ilyen. A regényt Samuel Rovinsky írta, aki nem rég hunyt el. Sajnos, volt még ideje egy ennyire pocsék dolgot összefirkálni.

A Costa Ricai íróknak két alapvető bajuk van: itt nincs olvasó, mert az emberek alig olvasnak, és akik olvasnak azok akármit elolvasnak és nem is figyelnek a minőségre; és - mind ennek köszönhetően - ők maguk is csak a név érdekében írók. Ha nincs sok ember aki olvas, aki tudja értékelni a jót, akkor minek igyekezni? A rosszat is ép úgy veszik meg mint a jót.

A regény egy amolyan nemes-szerű családról szól, a Matías család. Nem igazán nemes, mert itt sose voltak amolyan igazán nemesek, de egy család aminek sok pénze volt és több üzlete, amitől már azt hitték, hogy akkor ők már nemesek. Igen, a pénz - és főleg a régi pénz - nemesít. Az egész család a maga módján szerencsétlen, tele van kimondhatatlan, mocskos titokkal és ez emészti őket. Igen ám, de a regény maga olyan szertelenül van megírva, folyamatosan ingyenes, nem oda való szexuális elemekkel megtöltve, hogy egyszerűen olvashatatlan. Mint a nő, mint a férfi mocskos szexuális állatokként vannak leírva akik keresik, kihívják és élvezik az erőszaklást. Állatok akik vérben élnek és csupán az érdekli őket, hogy honnan jön majd a következő, mocskos szexuális kapcsolat. Nincs igazán történet, hanem egy folyamatos bizonygatás arról, hogy miért nem egy idős ember hibája, ha egy fiatal gimnazista lányt elcsábít.

Még az ötvenes években voltak még jó írók, igazán jók, de ahogy hervad a nép, hervad az oktatás, úgy konyul az irodalom, és az a kevés aki tényleg olvas, aki tényleg élvezi az olvasmányt, az már el is felejtette milyen az amikor az ember spanyolul olvas. Az a kevés, nagyon kevés ember, néha, néha betéved a könyvesboltba, de csak a nemzetközi címeket kutatja. Interneten rendel és ott él.

Így hal el egy népnek az irodalma.

Egyetem és Íjászat

Ezen a héten végre beiratkoztam az egyetemre, hogy befejezzem a könyvelési diplomámat. Nagyon örülök ennek, egyrészt, mert végre nekiállta, hogy ezt is befejezzem, de azért is, mert valahogy olyan jól esik megint arra gondolni, hogy vissza kerülök az egyetemre és vizsgázni fogok, és egyebek. Igen, tudom, hogy furán hangzik, de jó érzést kelt bennem az a tudat, hogy most lesz valami az életemben (megint) aminek az eredménye teljesen tőlem függ és belátható időn belül látható lesz. A dolgok az irodában valahogy úgy haladnak, ahogy mindig. Persze nagyon örülök az új helyemnek, és abszolút semmi bajom a csoportommal, de az emberek akikkel kapcsolatba kell lépnem azok nem a legalkalmasabbak. Most egy hatalmas nagy csata folyik, ahol a megsértődött felek akadékoskodnak és nem veszik észre, hogy ezzel nem nekem ártanak, hanem az egész cégnek. Jövő héten lesz egy hatalmas nagy vita - előre tudom, ugyanis sajnos kénytelenek voltunk a főnöknőmmel több igazgatót is bevonni a dologba - aminek nagyon nem lesz jó vége, de biztos még ennek ellenére sem lesz nagyobb fejlődés.

Igen, jó lesz megint az egyetemre járni, ahol tudom, hogy az eredmény teljesen attól függ, hogy én hogyan készülök és mit csinálok. Végre szeretném megont érezni, hogy hatalmam van valami fölött. Oké, talán ezt nem így mondja az ember magyarul, ugye? Érezni akarom, hogy van ráhatásom arra mi az életemben fontos.

Ez az egyetem dolog közben azért is fontos nekem, mert hát nem egy könnyű döntés. Pénzbe kerül, időt igényel és sok minden van amivel foglalkozni kell. Tanulni valók, házi feladatok, kutatások... és keresnem kell két céget - az egyik egy földműves cég kell hogy legyen - ahol két külön projektet kell kidolgoznom. Nem, nem lesz egyszerű. Így, belekezdeni megint, egy kis erőt és elhatározást követel, aminek elindítása után fantasztikus jól érzi magát az ember. Mintha valamit legyőzött volna.

Ezen az egyetemen - mivel levelező - minden vizsgát szombaton vagy vasárnapon íratják az emberrel. Itt olyan, hogy az adott vizsga csak egy napon, egy adott órában van, és két vizsgám két egymásutáni szombaton lesz, épp amikor íjászatra mennék. Ez 4 szombatot jelent összesen az év hátralevő részében. Beszéltem a tanárommal és úgy döntöttünk, hogy hát az lenne a legjobb, ha már vennék magamnak íjat és azokon a napokon korán megyek lőni, óra időn kívül. Így hát majd be fogok szerezni egy olcsóbb fajta, fa markolatú íjat (a profik fémből vannak), ami azért még jó de nem való igazán versenyre, hogy ezzel gyakoroljak.  Egyébként jó lesz, ha már meglesz a saját íjam és nem kell mindig gyorsan lecsapni az íjakra, hogy az ember egy jót szerezzen.

A tegnapi óra közben a tanárunk megfigyelte, hogy már jól lövök, de a technikám nem a legjobb, ami nem lenne jó verseny közben. Ez most nagyon a fejembe maradt, amiért úgy döntöttem, hogy itthon el fogok kezdeni egy picit gyakorolni, erősíteni a karomat és a hátamat. Igen, már jobban lövök, nem veszítek el nyilakat és lassan már csoportosítani is tudom a nyilaimat a táblán, de egy ideje érzem, hogy valahogy a hátam és a jobb kezem nem olyan mint lennie kellene lövés közben. Dolgoznom kell ezen is. :-)

Ki Mennyit (és Mit!) Olvas

Végre befejeztem a Heaven Sent második könyvét, és már hálaistennek nincs több. Ezt a könyvet Rosa barátnőmtől kaptam, és hát Rosa könyv ízlése nem igazán a legjobb - pedig most könyvtáros! Rosa sokéig sokat javasolgatta a Heaven Sent könyveket, amik tulajdonképpen egy négy könyves sorozat (Heaven, Purgatory, Hell és Faith) ami egy rock bandáról szól és annak tagjairól. A történetek elképesztő rosszul vannak megírva, mégis van aki rajong az efféle szemsanyargató, agyzsugorító rondaságért.

A minap mondták nagy keservesen a híradóban,  hogy Costa Ricában az emberek 47%-a nem olvas. Nem mintha nem tudnának olvasni, csak épp semmi kedvük olvasni és nem is vesznek könyveket! A fennmaradó 53% olvas, igen, átlagban évi 2 könyvet. Két könyvet!! Hogy lehet CSAK két könyvet olvasni egy év alatt? Az év többi részében mit csinálnak? Pihentetik a szemüket a tévén.

Ezek a számok sajnos nagyon rosszak, de még rosszabb az amikor az ember megtudja, mik vagy milyenek azok a könyvek amiket az emberek olvasnak. Ócska best-seller könyvek, spirituális zagyvalékok, Paulo Coelho, Alkonyat sorozat, Harry Potter... Ya igen, olvashat az ember ilyeneket, de a baj akkor jön amikor csak ilyeneket olvasnak. Könnyű, ócska könyveket pocsék képességgel összegépelve. Mit ér a könyv ha nincs jól megírva? Csak tovább rohad, gyepesedik az emberek agya. Az újságba is az ember egyre csak rosszabb cikkeket talál. Befejezetlen mondatok, ki nem fejlesztet gondolatok... egy csomó szó és semmi értelem. A cikkek egyre rövidebbek, az agy munka egyre kisebb. Nem marad semmi a szöveg mögött, nem tart magában semmilyen ötletet. Csupa üres maszat betűkkel kirakva.

Igen, fontos, hogy az ember, az emberek, az ország mennyit olvas, de az is fontos, hogy mit olvas. Egy nép aki csak zagyvasággal tömi a fejét, aki csak az agyszűkítésével foglalkozik, az csak is kizsákmányolásra, kinevelésre és lehülyézésre lesz felhasználva. De egy nép aki gondolkodik, aki tágítja az agyát, aki megtanul kérdéseket feltenni és válaszokat találni, az kormányozni fogja saját végzetét.

Röviden...

Ma végre megrendeltem a Kari szülinapi ajándékát, és vele együtt tanultam valamit: van amit jobb ha az ember Amerikába kér. Ahogy tudjátok, Kari egy Kindle-t kért, ami nagyon is jó, és biztatni is kell, hogy tovább haladjon ezen az úton. Igen, igen, csak így is tovább! Persze, nem csak azért, mert sok minden olvasnivaló olcsóbb Kindle-be (sőt ingyen is szerezhető!), mint papíron, de helyet is spórol, és nem kallódhat el a könyv vagy újság olyan könnyen. Persze, elkallódhat maga a Kindle, de reméljük az nem fordul elő.

A tételeket már egy ideje kiválasztottam, de csak ma derült ki, hogy hát nem ugyanolyan Magyarországra kérni a Kindle-t mint Miami-ba, ahol Amazon hiszi, hogy élek. Nem lehet ugyanazokat a kedvezményeket kapni, és néha még a kellékek is mások. Na, ezt most már tudom.

Ez a hónap nem lesz egy egyszerű pénzügyileg, ugyanis az íjászati tanárom már felajánlotta, hogy vehetek nyilakat, ami azt jelenti, hogy már elég jó vagyok ahhoz, hogy kezdjek belefektetni a sportba (igazán nem szabad íjászati kellékeket venni - a védő cuccokon kívül - míg a tanár nem szól, ugyanis ha az ember nem elég jó, addig pénzkidobás, főleg ha nem fejlődik és egy idő után ott hagyja a sportot), de még volt más ünnep és ajándék amivel foglalkozni kellett, amire költeni kellett és ami már felemésztette a keresetemet. >_< Remélem már nem lesz több!

A munka megy szépen, barátok és olvasmányok mind rendben. A Dani most itt van és tanul. Leült velem Természet Tudományt tanulni... de hát nem is igazán ült le, hanem folyamatosan ugrándozott és hülyéskedett. Jobban fáradtam én mint ő. Most Apuval tanul történelmet és földrajzot, de Dani szerint ő jobban szeret velem tanulni, mert érdekesebb és velem elmegy "kutatni" mint tanulás része. Szeretem a Danit, de jobb, hogy majd haza megy, mert teljesen kifáradok.

Nem nekem való a gyereknevelés!

Hajadomány

Egy tegnapi hír után ma úgy döntöttem, hogy szeptemberben le fogom vágatni a hajamat, egy rák betegeket segítő kampány keretében, hogy csináljanak belőle parókákat a betegeknek. Pár éve halottam már ilyenről, de akkor úgy tűnt, hogy csak Amerikában van ilyen. Ott az alapítvány vagy a mozgalom neve Locks of Love (Szeretett Fürtök). Azóta szerettem volna és is hajamat adományozni, de nem tudtam hogyan tehettem. Végül is nem fogok csak azért az Egyesült Államokba repülni, hogy levágják a hajamat! Aztán most a hírekben benne volt hogy az itteni Anna Ross Alapítvány elkezdett több helyen hajadomány kampányokat rendezni és egyből kedvet kaptam. Kicsit, persze, elgondolkodtam, hogy a Kari mit mond majd - nem mintha ez megállíthatná engem, de tudom, hogy nagyon szereti a hajamat és biztos kicsit szomorú lesz miatta - de persze azt is tudom, hogy a Kari egy nagyon édes szívű ember, és tudván, hogy a hajam nem vesz kárba, hanem valami nagyon jóra lesz felhasználva, biztos azért könnyebben bele is nyugszik és talán örül is. Igazam is volt, és így, felhívtam, megmondtam neki és habár sajnálta a hajamat, örült is neki.

A hajadományozáshoz csak annyi kell, hogy az ember legalább 21 cm hosszú hajat tudjon adományozni, amit a tarkótól a hajvégig mérnek, és hogy ne legyen kiszőkítve. Lehet festet, de nem kiszőkítve, mert a kiszőkítés gyengévé teszi a hajszálat és nem lehet belőle majd parókát csinálni. Közben  persze, nem úgy van, hogy minden adomány egy parókát jelent, hanem kell legalább 15, hogy egy parókát lehessen készíteni. A parókákat az alapítvány ingyen kölcsön adja a rák betegeknek, de meg is vehetik meglehetősen olcsó áron. Gondolom azzal talán kifizetik a paróka csinálás és egyéb anyagok költségét.

Nekem 24 cm hosszú hajam van, tehát az ép jó, és mivel szeptember végén lesz a hajadomány következő kampány talán még nő hozzá fél centit, ami majd talán elég lesz, hogy a lehetséges éget végeket letudják vágni. Nagyon büszke vagyok a hajamra, és tudom, hogy sok ember is így érzi magát a hajával kapcsolatban. Sok ilyen ember a rák kezelés közben elveszítik hajukat, majd miután meggyógyulnak egy darabig a hajuk még törékeny, vékony és fénytelen. Jelenleg sokan vagyunk egészségesek és a hajunk minden nap szépen, erősen és egészségesen nő, tehát miért is ne? Majd megint kinő, de van akinek most kell.

Tehát októberben rövid hajam lesz - talán olyan mint a képen, de ki tudja, hogy majd így is marad (formában, mert a hajam nagyon be tud göndörödni) - majd szép lassan visszanövesztem. Alig várom már a napot, már be is írtam a filofaxomba, amikor megváltozik a frizurám, és majd rá, valaki másnak is.

Magyarországon van egy ilyen alapítvány (Tincses Sziget), de úgy látom, hogy csak rákbeteg gyerekeknek csinálnak parókát és legalább 25 cm hosszú haj kell, és nem lehet ősz, de talán meg lehet őket kérdezni, hogy ismernek olyan alapítványt ahol felnőtteknek is készítenek parókát, és ahol rövidebb, ősz hajat is elfogadnak.

Szerintem ez egy jó dolog, nem fáj, nem kerül semmibe és valakit biztos kisegít és talán add neki egy kis extra motivációt, hogy meggyógyuljon. ^_^

Mi volt, Mi lesz

Jövő héten lesz Anyák napja Costa Ricában. Egyben az év utolsó élvezhető ünnepnapja, mivel a többi ép hétvégére esik. Az nagyon nem "fair". Minden esetre, mivel jön az anyák napja, gondoltam, hogy megbeszélem az Atival, s így csináltatunk egy fényképes bögrét amin rajta vagyunk mind hárman. (Apu kapott tőlem egy bögrét apák napjára, amin rajta vagyunk ő meg én amikor még kicsi voltam.) Közben egy nappal Anyák napja előtt lesz egy barátnőmnek a szülinapja, és azon vagyok, hogy vagy neki is csináltatok egy bögrét vagy szerzek neki egy olyan medál szerű nyakláncot amibe képeket is lehet tenni. Hogy milyen képet tennék bele? Természetesen valami filmeset! Na, ezt majd késübb döntöm el.

Hogy mi volt ezen a héten? Nem sok minden. Belekezdtem egy fanfic-történetbe, és barátnőim Carrie es Kate nagyon oda lettek érte. Persze, mondanom se kell, hogy ez most mennyire foglalkoztat, és mennyire folyamatosan ezen a történeten jár a fejem. Bárcsak kivehetnék szabit, hogy egy pár héten keresztül csak ezzel foglalkozhassak. Hn, most olyan jó lenne nem közgazdásznak lenni, hanem írónak! Felkelnék amikor kedvem van, egész nap csak az csinálnám amit akarok, a világ arra a pontjára mennék ahova kedvem szottyan... De lennék igazi író!

Na persze, az is lennék ha nem zavarna engem annyira a pénzügyi bizonytalanság ami vele jár, még na nem az lenne a helyzet, hogy képtelen vagyon akkor írni amikor kell, és csak akkor írok amikor hirtelen valami eszembe jut, és az nem gyakran van.

Közben írni nehéz ügy. Illetve, lehet, hogy nem nehéz, de most gondjaim vannak a történetemmel. Van egy nagyon pontos elképzelésem arról, hogy mit akarok, hogy minek kell történnie... és nem az történt!!! Tudom, hülye dolog, én vagyok az író, de ez a makacs kis történet csak fogta magát és másfele kanyarodott és nem volt hajlandó figyelni. Gondoltam, hogy majd kitörlöm a rész később de erre a nagy ravasz fogta magát és szépen összegöngyölte magát az eltérő rész köré. Most pedig dolgoznom kell vele így. Hát nem fura? Vajon igazából ez hogy is fordulhat elő? (Úgy, hogy a fejed képtelen semmi mást is elképzelni, folyamatosan ugyanarra a jelenetre ugrik míg meg nem írod. Így történik.)

Ezen a héten még az Apu nagy kocsiját vezettem. Kezdem megszokni, ami nem jó dolog, mert hamarosan a saját kocsimat kellene elkezdenem vezetni, és a kocsim kormánya rettentően kemény. Persze, azért sem jó, mert tegnap tankoltam Apu kocsiját és majd elájultam, amikor ki kellett fizetni a benzint bele! Én ezt nem tudnám fenntartani! Majdnem dupla annyi mint az én kocsim! És Apu az olcsóbb benzinből tesz bele! Na, aztán még megvette az akkumulátort (most bloggozás után kipróbálom a kocsimat, hogy már jó-e), azt is ki kell fizetni, majd a Kari ajándékát is el kell küldeni, hogy időben odaérjen... Hát nem mondom, nem kevés a költeni való!

Ezen felül aztán lesz egy másik költségem is: venni akarok karvédő ujjakat íjászatra. Ez nem egy szokványos dolog - a legtöbb ember nem vesz ilyet - de gondoltam, hogy jó lesz, főleg ha megint lilára ütöm a karomat és el akarom takarni. A héten volt az íjászati bajnokság, vagy mi a franc, és elmentem csütörtökön megnézni. Ott találkoztam egy ismerősömmel aki már több mint egy éve jár íjászatra és aki mesélte, hogy ilyen ujjakat hord. Ezeket a védő ujjakat biciklizésre vagy golfra használják, és van olyan ami nem csak a két végén szorul az ember karjához, hanem végig egyenletes nyomást gyakorol, ami jobb is magának a karnak, főleg ha az ember arra gondol, hogy milyen nyomásra van kitéve az ember karja íjászat közben. A bácsi - mert egy bácsi - mutatott nekem egy helyet nagyon közel a munkához, ahol be lehet ezeket szerezni, de nem olcsó mulatság. Többe kerül az ujj mint egy egész póló! De hát ez van és ez kell.

Szerintem végre megtaláltam azt a sportot ami tényleg tetszik nekem.

Veszett Nyilak és Kimerült Akkumulátorok

Itt a vasárnap és leülök írni mint minden vasárnap, de igazán nem jut eszembe semmi amiről mesélhetnék. Umm, tegnap íjászat közben elért egy nyíl. Igen, ez történt. Ja, és a hét elején bedöglött a kocsim. Jó, akkor beszéljünk erről egy kicsit.

A kocsi dolog az volt, hogy hétfőn még munka előtt elmentem tankolni. Nagyon meg voltam elégedve a kocsimmal, mert már egy ideje szépen működik és rendkívül gazdaságos lett a benzinnel. Igen, nem az Európai rendszer szerint, ahol nem tudom hány litert fogyaszt 100 Km-enként, hanem valamivel alacsonyabb számokkal, de a Costa Ricai átlag szerint nagyon is jól teljesített. Az előző héten pedig sokat jártam vele és szépen lemerítettem a benzin tartályt kipréselve 217 mérföldet 29 liter benzinnel (az olyan 350 Km, ami 12 Km-t jelent per benzin liter). Viszont amint megtöltöttem a tankot a kocsi nem akart megindulni. Persze értem, hétfő, kora reggel (fél hat lehetett), ki akar ilyenkor elindulni? De a kocsi csak nem akart, csak nem akart, amiért kénytelen voltam felkelteni az Apu, hogy hozza már el a nagy kocsit, és felhívtam a biztosítómat, hogy küldjön valakit aki beindítja a kocsimat. Az Apu eljött, átvettem a kocsit és Apu megvárta a biztosítót. Az itteni biztosítónk jó és rendes, és nekem olyan biztosításom van amivel évente hatszor kérhetek darut teljesen ingyen, és ha akármi más is kell - például, hogy segítsenek az akksival - akkor kiküldenek valakit, szinte teljesen ingyen.

Na, úgy tűnik, hogy az akksival van a baj, és gondoltam, hogy majd Apu és az Ati kicserélik nekem. A hét többi napján, az Apu mondta, hogy csak használjam a nagy kocsit. Hát jó, használtam is a nagy kocsit, de azért fura érzés egy akkora nagy géppel járni, amikor az ember megszokta a kis kocsiját. Valahogy ügyetlenebbnek érzem magam. A kis kocsimmal mindenhova beférek, minden helyzetben tudok lavírozni és könnyebben tudok a dugókban közlekedni. Valahogy senki se kötekedik egy öreg kis fekete kocsival amit egy nő vezet. De egy nagy, fehér, elég új Gran Vitarával más a helyzet, és mindenki azt hiszi, hogy az ember úgy vezet, mintha övé lenne az egész út.

Apu nézegette a kocsimat és arra a következtetésre jutott, hogy kutya baja nincs, viszont tegnap, amikor vittem volna Anyut az egyetemre, csak nem akart elindulni. Igen, sajnos el kell vinni majd a szervizbe. És jelenleg a nagy kocsival fogok tovább közlekedni.

A nagy kocsinak meg vannak az előnyei, például, hogy a kormánya sokkal puhább, és négy ajtós, ami tökjó amikor viszem barátnőimet haza, mert így nem kell nekik kényelmetlenkedni a ki és beszállásnál. Tejnap íjászat után találkoztam velük, és nagyon örültem amikor hazavihettem őket sokkal kényelmesebben. :-)

Az íjászati dolog pedig az volt, hogy elkezdtem tegnap az órámat az Íjászati Klubbal, ugyanis az Egyetemi Íjászati óra tele van... Novemberig. Igen, hírtelen nagyon menő lett itt az íjászat. Az a helyzet, hogy egy új csoporttal és egy új órában kezdtem el íjászkodni. Tök jó volt, hogy nem a 6 méteres céltáblával kellett kezdenem a gyakorlatot, hanem a tíz méteressel. Két órán keresztül rendkívül szépen lőttem, ami igazán érdekes volt, ugyanis tudom jól, hogy még nem vagyok egy jó íjász. Tőlem jobbra két srác olyan szépen lőtt mint én, és gyakorlatilag egyetlen egy nyílunk se lőtt túl a célon. Nálam is csak egy az egész idő alatt. Tőlem balra viszont egy olyan srác lőtt akinek igen rossz volt a technikája, és aki folyamatosan az íjára panaszkodott. Mondogatta, hogy túl gyenge az íj, így hát tovább húzta mint amit kellett volna. Nyilai is nehezen találtak célra, és általában elrepültek a céltábla fölött vagy alatt. Egyszer aztán az egyik nyila a céltábla lábához ért, vissza pattant és az állkapcsomon ért. Fájt, nem mondom, hogy nem, de nem fúródott be. Persze felkiáltottam és mindenki oda szaladt. A sebb nem volt nagy, sőt csak egy apró kis csík, de vérzett egy picit, amiért ahogy odaértem a vér biztos elmaszatolódott, egy mindenki úgy nézett, mintha a fele arcomat elvesztettem volna.

Az lett a nap utolsó nyila. Következő alkalommal igyekezni fogok, hogy az a srác ne álljon mellém lőni. Ki tudja következő hülye nyila kit hol fog eltalálni.

Új Filofax, Új Kindle

Végre megérkezett az új filofaxom! ^_^ Már ott van Budapesten, a Karinál, már csak el kell mennem érte. Erről azt hiszem csak az angol bloggomban írtam, de az a helyzet, hogy a jelenlegi filofaxomnak a kapcsos pántja elszakadt, és az amerikai filofax (mert az amerikai üzlet oldalán vettem meg az első és jelenlegi filofaxomat) nem tudta nekem kicserélni. Tudni illik, a jelenlegi filofaxom barna és egy bizonyos stílusú aminek az a neve, hogy "Sketch". Hónapokig nézegettem a netten ilyesfajta  határidőnaplókat míg végre emellett döntöttem, tehát amikor a cég azt javasolta, hogy kicseréli nekem egy pirosra, azt mondtam, hogy "köszönöm, de nem". Piros? Jaj ne! Az annyira... csajos! És ami csajos az általában nem komoly, hanem felszínes, és nekem nem épp ez kell a munkába. Plusz én magam sem vagyok csajos.

A pánt egyre jobban szakadt és szakadt, tehát tudtam, hogy egy új filofaxot kell találnom, méghozzá minél hamarabb. Így elkezdtem keresni és több hónap után végre egy fekete "Identity" mellett döntöttem. Ez viszont nem Amerikában volt, hanem Angliában, a fő cégben (ugyanis a filofax az egy brit márka), és mivel nem tudtam egyenesen Costa Ricába hozatni, Magyarországra küldtem a Karihoz. Küldhettem volna Miami-ba, de kezt egy kicsit elegem lenni abból a cégből ami ide kihozza nekünk a cuccokat  Miamiből. Például, most hogy Magyarországra küldtem a filofaxot, összesen ₤ 31,5-ot kellet fizetnem, amiből csak ₤ 27,- k.b. volt maga a filofax. Ha Amerikába küldtem volna, akkor mire ide ér a ₤ 31,5-ra rá jött volna legalább még $50 szállítás és vám. Igen, most egy kicsit többet kell várnom rá, de már ott van, otthon, a Karival, és egy tisztességes árat fizettem érte.

A filofax mindennel jön: határidőnaplós lapokkal, telefonos résszel, jegyzettömbbel, sima és vonalas lapokkal, tehát 2014-re nem kell gondolnom ezekre. Majd a 2015-öst tervezem meg! :-)

Karinak úgy tűnik, hogy eléggé tetszik a filofax, de ő is éppen arra gondolt amire én: milyen jó lenne, ha összelehetne hozni a filofaxot a livescribe tollal. A5-ben meg lehet tenni! Na, majd ezt is megnézzük. ^_^

Gondoltam talán a Karinak jó lenne egy filofaxot szerezni szülinapjára, de most hogy megkérdeztem, valami másra gondolt: egy Kindle. ^_^ Hát igen. Amikor utazik vagy utazunk, Kari hajlamos felpakolni a saját súlyát mindenféle újságokkal és magazinokkal vagy könyvekkel, amiért már kezdi látni annak a logikáját, hogy átváltson a Kindle-re amire mindenfélét (ha .mobi vagy .pdf-en van) lehet rá tölteni és így 1000 újságot és könyvet visz magával egy lapos, kényelmes, és könnyű formátumban. Neki még nincs amazon.com számlája, ami kell a Kindle-hez, hogy nehogy az én ezer könyvem legyen rajta, de ezen is majd dolgozunk.

Még meg kell nézni, hogy és mint legyen a Kindle-jével, melyik legyen, milyen legyen, milyen tokot vegyünk neki, ki lehet-e egyenesen kérni Magyarországra (szerintem lehet), stb. de itt az a fontos, hogy Kari magától végre rájött arra, hogy neki is Kindle kell. ^_^ Ennek NAGYON örülök!

Matek és Egyebek

Az elmúlt héten töltöttem be a három hónapot az új helyemen, ami azt jelenti, hogy vége a próba időnek, és most már véglegesen itt maradok. Végre mondhatom, hogy most tényleg megszabadultam! Igen! közben, persze, sok a munka de azért haladunk vele. Egy kicsit érzem magamon, hogy lelassultam amióta a per dolgain dolgozom, de gondolom, hogy ez részben azért van, mert az ügyvédek valahogy zavaros törvényekkel dolgoznak, ami nem mindig add helyet a jó, szolid matekhoz. Rég nem éreztem így magam, hogy tényleg éreztem, hogy egy kis matek megnyugtatná az agyamat!

Mint minden más gyerek, kis koromban utáltam a matekot! Talán nem annyira mint a fizikát vagy a kémiát, de nagyon, nagyon nem szerettem a matekot. Oké, semmit se szerettem a suliban, talán csak a "Rajzóra" (ami nálunk inkább amolyan "plasztikai művészet" óra volt, ahol festettünk, kisebb szobor szerűségeket csináltunk, és maszkokat is készítettünk gipszből), de a matekot azt végkép nem szerettem. A kapcsolatom a matekkal valahogy az egyetemen kezdett javulni, és ahogy az a matek inkább gazdasági formákat öltött és nem mindenféle hülye ábraméricskelő miafrancok, egyre jobban és jobban megszerettem, míg egyszer csak azon kaptam magam, hogy annyira nyugtató formulákat bogozni és kifejteni! Szinte olyan lazító és nyugtató mint a kötés vagy a horgolás!

Jelenlegi munkámból ez hiányzik, és valahogy ezzel a jelenlegi munkával az zavar nagyon, hogy nem is az kell, hogy igaz legyen, hogy a matek helyes legyen, csak az kell, hogy az adott jogi tételhez megfeleljen. Igen, én sose lehetnék ügyvéd.

A munkán kívül, minden szépen, rendben megy. Kicsit megint küszködök a pénzügyekkel, mert habár minden rendben, valahogy folyamatosan az az érzésem, hogy nem állok bele teljesen az általam kiszabott költség-és-spórolási rendszerbe, de azért tartom továbbra a frontot. Talán a jövő fizetéssel jön a félévi fizetés emelés (ahogy meséltem már ezt többször, Costa Ricában törvénybe van fogva, hogy minden munkásnak évi kétszer kell fizetés emelést kapni, mint az állami, mint a magán szektorban, és az állam szabja ki a minimális fizetés emelési százalékot külön-külön mind a két szektorra), és vele egy kis plusz pénz (ez azért van, mert a fizetés emelés július 1.-jétől érvényes, e mindig valamikor augusztusban fizetik ki, így ekkor a munkaadónak ki kell fizetni a ki nem fizetett részt. Mondanom se kell, hogy az embert mennyire nem zavarja, ha késnek vele, mert akkor többet kapunk!). Ezzel majd, remélhetőleg ki tudom egyenlíteni magam.

Az íjászattal minden szépen megy. Múlt hét óta folyamatosan csak hosszú ujjú blúzokban járok, mert a bal karom tele van hatalmas nagy lila foltokkal, ahol a múltkor megütöttem magam az íj madzagjával. Nem fájt nagyon amikor megütöttem magam, de egyszerűen olyan nagy és csúnya foltot hagyott maga után, hogy kénytelen vagyok takargatni, és már unom a hosszú ujjú cuccokat. Nem is beszélve arról, hogy otthon van minden tökjó hosszú ujjú cuccom. Na, ennek a tetejében a tegnapi gyakorlat folytán - ami elég jól ment - többször is megütöttem a karomat, majdnem a csuklómig, tehát majd ezeket az ütéseket is ki kell várnom. Nem mondom, nem örülök neki! És igen, azt hiszem most már kénytelen leszek hosszú ujjú cuccokat keresni, mert nem járhatok mindig pulóverrel. Gondoltam, arra is hogy beszerzek csak ujjakat. Ezeket kar melegítőként árulják, vagy csak úgy, mindenféle érdekes mintával. Sportolók használják, de a goth gyerekek is. Talán ez jobb lenne és olcsóbb, míg el nem halványodnak az ütések, mert nem vagyok hajlandó kisminkelni a karomat.

Na, majd lesz valami, de addig is íjászkodni fogok, mert nagyon, nagyon élvezem!

Szórakozás & Munka

Ezen a héten megkaptam a könyveimet, illetve a Kari elment értük a boltba. Összesen tíz könyvet kértem, amikre egy igen jó engedményt kaptam. :-) Igen, igen! 20% árengedmény a szülinapom miatt plusz a nem antikváriumos könyvekre kaptam még 10%-ok! Így mind azt bedobáltam a cyber-kosaramba amit általában nem vennék meg, mert az ára túl magas a várható haszonért, és mind azt amit valamiért nem tudok eldönteni, hogy most tényleg akarom-e vagy nem. Így most nem is gondolkodtam sokat, megvettem a "majd későbbre" és "lehet de nem tudom" kosaraimba levő minden Jo Nesbo könyvet (a Harry Hole sorozatból ezzel már öt lesz meg a tízből), plusz három (nem kettő!) boszorkányos könyvet. Bedobáltam egypár antikváriumos könyvet is amiből gondoltam, hogy legalább egy érdekelni fogja a Karit. Ha már ő cipeli a cuccaimat, legalább legyen valami haszna is belőle, nem? Persze, ott vannak a Jo Nesbo könyvek, amik komolyan jók, de hát ki tudja el kezdi-e azokat olvasni.

Persze, ahogy azt jól tudjátok, itt is vettem könyveket és már az egyiket ki is olvastam. A címe angolul "Gone Girl" Gillian Flynn-től. Nem igazán ajánlom, ugyanis annak ellenére, hogy elég jól van megírva, nagyon az ember agyára megy, és sok túl olyan "sitcom" jellegű elem van benne ami nem csak előreláthatóvá és lapossá teszi a regényt, de idegesítő is. Amolyan tipikus "jump the shark" elemei vannak. Most "The Great Gatsby"-t olvasom, angolul, természetesen. Ez egy 20-as éveki amerikai klasszikus, Fracis Scott Fritzgerardtól. Még maradt sok olvasnivalóm, és még van miből nassolgatnom a Kindle-ben, tehát itt is, ott is sok könyvem van.

Közben tegnap - sok hét után - végre elmentem a moziba. Talán nem kellett volna, mert tegnap reggel íjászat közben jól összeütöttem a karomat az íj... madzagjával, és egy hatalmas nagy lila folt keletkezett a könyököm alatt. Az íj ütése olyan erős volt, hogy itt-ott a bőrt is feltépte, de csak kicsiket. Mondta is az edző, hogy minél hamarabb tegyek rá jeget, és hát igen, minél hamarabb, ugyanis a tűző napon kellett vissza kocsikáznom haza, és hát jó lett volna minél előbb ellátni az ütést, hogy ne nézzen ki túl csúnyán. Igen ám, de nekem el kellett menni a moziba megnézni a Pacific Rim filmet, és azt is csak azért mert nagyon emlékeztetett az egyik kedvenc japán rajzfilmemre: Gundam Wing. Tulajdonképpen - miután megnéztem - észrevettem hogy nem olyan mint a Gundam Wing, hanem inkább olyan mint Gasaraki, de hát annak aki sose látott "mecha" [ejsd "me-ka"] rajzfilmeket, és nem tudja mi a különbség Mazinger Z és egy EVA közt, annak fogalma sincs mi egy Gundam, vagy mi is a Gasaraki. Közben a moziban úgy hirdetik, mint egy film amiben összehozzák a Transformers robotokat Godzillával. Na, ez abszolút félrevezető még annak is aki nem tudja mi egy EVA! (Transformers azok kocsik amik robotokká változnak és nem vezeti őket senki. A Gundam, Gasaraki robotok és az EVA-k azok emberek által vezérelt robotok.)

Ja, ezt jó, hogy magyarul írom, mert ha nem akkor tuti lenne nem egy ember aki meggyőződne arról, hogy geek vagyok, pedig nem is vagyok az.

A munkában minden szépen és rendben megy. Az egyik munkatársnőnk aki folyamatosan kihúzta a bőrét a munka alól, végre már nem dolgozik a mi kis csoportunkba. Meséltem róla? Ez egy igen érdekes nő aki állítólag három főnöknek "dolgozott" egyszerre, és nagyon jó dolga volt. Állítólag hozzánk tartozott, és ez azért volt jó neki, mert a főnöknők nagyon rugalmas amikor az ember kér tőle szabit vagy engedélyt, viszont vele sok a munka és ez neki nem tetszett, tehát valakimással kötelezte el a munkaidejét, de nem is teljesen, így amikor valaki kért tőle valamit, mindig azzal vágott vissza, hogy sok dolga van, mert A vagy B egy hatalmas munkát adott neki. Érdekes módon - és ez ki is derült - nem is volt igaz. Ő folyamatosan valaki másnak a munkáját másolja, de nem hajlandó sose olyan munkát elvégezni amiben ő a felelős. Ezt nem lehet sokáig fenntartani, és hát most borult fel az egész játszma, így hát eltávolították a főnöknőmtől (persze "ő döntött úgy, hogy már nem akar vele dolgozni", ühüm, tudjuk, hogy megy ez), és lassan összeszorult körülötte a kötél.

A munkám nagyon érdekes, de ahogy telnek a napok egyre jobban észreveszem, hogy milyenek az emberek akik velem dolgoznak. Sok a nyafi és sok az elégedetlen. Érdekes módon azt veszem észre, hogy egy olyan légkör van, ahol az emberek szinte azt várják, hogy a többiek saját maguktól vegyék észre, hogy nekik mi kell. Az egyik nem csinál semmit és azt várja, hogy mindenki vegye észre mennyire zseniális munkás, a másik pedig folyamatosan sündörög, mindenki munkáját végzi, folyamatosan titkárnőzik mindenkinek és azt várja, hogy mindenki vegye észre neki mennyire nem tetszik ez.  Komolyan mondom, olyan az egész mint a diliház. Miért nem gondolnak arra, hogy aktívan tesznek saját maguk valami annak érdekében, hogy elérjék azt a célt amire annyira várnak?

Íjászat!

Ezen a héten elkezdtem megint járni íjászatra. Végre!! Jaj, nagyon örülök! Ez alkalommal viszont nem az Íjászati Szövetséggel gyakorolok (és tanulok!), hanem a Costa Ricai Egyetemmel. Drágább, igen, és nehezebb bejutni, de sokkal szervezettebb. Tegnap volt az első nap és egyből szépen az alapokkal kezdték és a tanár és a segédje folyamatosan figyeltek ránk. Én meglehetősen szépen lőttem, kivéve amikor véletlenül (upsz!) a nyilam vissza jött és majdnem lelőttem a mellettem levő íjászt (komolyan, nem direkt tettem! Nem is tudom hogyan tettem!). Ezen kívül szépen lőttem és mindig a táblába. Dolgoznom kell még a pózomon, mert mindig oldalra döntöm a csípőmet és a tanár azt mondja, hogy sokat mozgatom az arcom, de egyébként minden más elég jó. :-)

Az Egyetemmel kicsit más az íjászat mint a Szövetséggel. Itt az ember tartása és az íj megfeszítése is más. Kicsit át kell szoknom, de őszintén ezt valahogy jobban szeretem, mert kicsit rendszeresebb és könnyebbnek tűnik.

Még nincs saját íjam és nyilaim, és egy darabig nem is lesznek, ugyanis egy íj töménytelen sok pénzbe kerül (k.b. olyan $1500 körül forog, ami mai pénzben olyan 330 ezer forint lehet), tehát egy darabig még csak az Egyetemi íjakkal és nyilakkal fogok lőni. Majd amikor szépen belejöttem és tudom jól milyen íj kell nekem (méretben és font-súlyban), akkor majd körülnézek, spórolok és veszek majd egyet.

Spórolással és vétellel kapcsolatban, már végre eldöntöttem, hogy milyen telefon akarok: egy Blackberry Q10-t. Ez a legújabb, és azért tetszik, mert van rajta teljes billentyűzet, 16 Gb memoriája (majd meg kell kérdeznem, hogy mekkorára bővíthető ki, mert nekem az majd kell) és a kamerája 8 megapixeles, ami kb olyan mint a jelenlegi telefonomé és ami jelenleg a legjobb ami telefonokban található. Touchscreen képernyője van, aminek nem igazán örülök, de hát mi legyen. Ugyanakkor, mivel Blackberry, van hozzá teljes Blackberry rendszer - amit majd havonta ki is kell fizetni, de megéri - nekem.

Hogy mennyibe kerül? Nem kis pénzbe, tehát még gondolkodom rajta, hogy hogyan hozassam, vagy megvárom hátha a cég elhozza és valamilyen csomagba beleteszi, mert akkor meg is veszem! De nem ez a fontos, hanem az a fontos, hogy végre, több mint két év után már eldöntöttem milyen telefont akarok magamnak. És igen, ez fontos.

Közben itt minden szépen, rendben zajlik. Atiéknak majd kislány születik, akinek jelenleg a neve Isabella lesz, de még megeshet, hogy nem, és itthon szépen de lassan növöget a zsályám. Remélem szépen felszaporodik, mert egyébként itt nem lehet szerezni, és én igenis akarok zsályát tartani. A levendula sajnos nem kelt ki, de majd megint megpróbálom. Majd be kell szereznem megint a magokat.

Szülinapom alkalmából felhasználtam egypár Libri kupont és rendeltem egypár (10!) könyvet. ^_^ Szegény Karinak kell majd elcaplatni értük, mert hát én nemigazán tudok elmenni a Flórián térre értük. ^_^ Millió olvasnivaló vár majd rám otthon! Egy új filofaxot is rendeltem, ez alkalommal az angol oldalról egyenesen, ugyanis az amerikai filofaxban nem volt egyetlen olyan filofax ami nekem tetszene. Jelenlegim - amit nagyon, de nagyon szeretek - sajnos nem olyan jó minőségűnek bizonyult, mint azt az ember várta volna egy ilyen nagy cégtől, ugyanis a záró kapcsa elszakadt - illetve nagyon szakadozik. Ezen az oldalon sajnos nem tudom megnézni hol van a csomagom, de állítólag legkésőbb csütörtökön otthon kell lennie. Remélem minden jól megy majd.

Hn, egy újabb filofax és egy Blackberry... lehet, hogy itt valami többletben lesz...

Nyuszi 37 Éves!

Boldog Szülinapot Nekem! ^_^ Itt van megint az év legjobb napja: A szülinapom. Szép, fincsi, napos a nap, de nem égő, és van hozzá egy kis szellő is, hogy kellemes legyen. :-) A tavalyival ellentétben, ez most tök nyugis volt, ugyanis itthon ünnepeltük meg, tonhalas rizzsel, jégborral és citromos pitével. A napi terveim, a bloggozáson kívül, olvasás, levelezés és talán egy kis szekrény takarítással lenne tele. ^_^

Szülinapom azért is kedves számomra, mert ezen a napon túl kezdődik az év második fele, ami azt jelenti, hogy hamarabb jön a tél, és vele együtt a szünet. ^_^ Az évi terveim egy kicsit el vannak maradva a programmal szemben, de még van 6 hónap ami alatt - Isten segítségével! - talán be tudom hozni a tolódást. ^_^ Még hat hónap! Csak így előre!

Sok szépet kaptam barátnőimtől és Apuéktól.

Carolltól és Kathleentől két szép bögrét kaptam és egy fekete pólót amit csináltattak nekem, plusz hozattak nekem egy gyönyörű piros Hello Kitty-s kapucnis pulcsit. Ez a darab azért fontos számomra, mert jelenleg egy MTV farkasemberes sorozatot nézünk, és így most van nekem egy piroskás kis kapucni. ^_^

Apuéktől három csokis dobozt kaptam. Ezen kívül megbeszéltük, hogy majd megcsináltatjuk a szekrényemet - azt ami a jelenlegi szobámba van. Ezért is van az, hogy most azon dolgozom, hogy kitakarítom a szekrényemet - mind a két szekrényemet - hogy majd az új szekrényembe minden szépen beférjen és csupa olyan dolog legyen benne amit tényleg használok, nem csak egy régi cucc raktár ami senkinek se kell.

Sonja barátnőmtől kaptam osztrák bonbont, egy fincsi mandulás testkrémet és egy kis lila karperecet.

Ezenkívül Karitól kaptam egy könyvet ami még mindig Magyarországon van, magamnak vettem három könyvet és majd holnap hozatok magamnak Angliából egy új filofaxot. ^_^ A jelenlegim valahogy tönkrement és a Filofax cég nem adott nekem egy olyan megoldást ami nekem tetszett volna.

A pénzügy egy picit szűk, de sokkal jobb mint ami az előző hónapokban volt. Az a fontos, hogy javul a helyzet, megoldjuk a dolgokat és haladunk a közép- és hosszútávú terveinkkel. Minden csak előre!

Közben ma végre elmentem Attiékkal és Apuval megnézni a telket. Elég szép, de messze van. Íme egypár kép amit csináltam a helyen.

Szép, ugye? Jelenleg csak méregetjük, de Attiék és Apuék terve az, hogy majd odaépítenek három házat, hogy az egész család ott éljen. Ki tudja mi lesz majd ebből...