2009. szeptember 6., vasárnap

Ékszerek

Nem ismerek igazán egyetlen egy nőt akinek nem lennének ékszerei. Mindnyájunknak van egy kis (vagy nagyobb) dobozka, vagy kis kosár, tálca, zacsi, tasak, neszesszer, bögre, fiók vagy akármi amiben kis (vagy nagy) kincseinket tároljuk. Gyűrűk, nyakláncok, karkötők, karperecek, fülbevalók... kinek mi tetszik és kinek mi a kedvence, vagy mikor mi a kedvence.

Mamám kedvencei a nyakláncok, vagy legalább sokáig azok voltak. Egy csinos kis dobozkában tartotta őket, és emlékszem, hogy kicsi koromban szerettem játszani velük, nézegetni, felpróbálni, kiteríteni és csodálni, hogy mennyi szép nyaklánca van a mamámnak, miközben azon gondolkodtam, hogy lesz-e valaha is nekem is ennyi. Persze, idővel Anyám gyűjteménye nőt és az enyém is elkezdődött létezni. Nyakláncaim változtak ahogy én is változtam, és hamarosan olyan darabjaim is lettem mint amiket az Anyu nem használ: fülbevalók és gyűrűk. Az elsőket nem is emlékszem miben tartottam, mert egészen 18 éves koromig nem volt nekem ékszer dobozom. Emlékszem, hogy akkor kaptam a mamámtól egy fekete műanyag zenedobozt két átlátszó műanyag hattyúval amit egy kis tükrön csúszkáltak körbe-körbe míg egy pici, mechanikus zenegép az "Over the Rainbow" nótát játszotta. Ez a doboz sajnos már nincs meg és sok az akkori ékszereimből sincs meg. Mostanában két ékszeres dobozba és egy kosárkába pakolom ékszereimet.

A minap épp nézegettem, hogy nagyon sok ékszerem van és a felét se használom, tehát lassan ideje lenne kiselejtezni egypár darabot, és mivel mostanában nekiláttam saját ékszereimet is készíteni, gondoltam, hogy talán azokat amiket már nem használok szétszedhetném és csinálhatok belőlük úgy darabokat. Ma kivettem egypárat a kosárból és felakasztottam egy fa kampóra ahol már egypár kedvencem sorakozott. Többet majd fel fogok bontani és újrahasznosítani. Ahogy megint kezem ügyébe kerültek, hirtelen észrevettem, hogy ezeknek az ékszereknek más erejük is van. Az ékszerek, mint a fényképek, egy bizonyos időről emlékeztetnek. Milyen volt "akkor", hogyan öltözködtünk, mikor vettük, milyen körülmények közt, kitől kaptuk, ki volt akkor az a valaki akit szerettünk, akit nem bírtunk ki, milyen volt akkor, egyedül vagy barátokkal...

Ékszereink nem csak a jövőbeli régészeknek mesélik el a multat, de nekünk magunknak és mesélik saját történetünket. Egy ékszer több, mint csak egy ékszer. Egy ékszer egy fejlődésben levő emlék.

Nincsenek megjegyzések: