Hogy Miket Találtam

Szitakötő barátnőm mostanában azt csinálja, hogy rövid listában leírja mi történt az elmúlt öt nap alatt egy sort szentelve minden egyes napra. Hát igen, ő nem igazán ír sokat. Hétvégenként most én se igazán írok, mert, sajnos, jobb dolgom van: a Kari. ^_^ hehehehehehehehe (És ha megtudja, hogy ezt írtam ide, akkor biztos elkezd idegesen nevetni, és talán pulyka-piros is lesz a nyaka. ^_^) DE annak ellenére, hogy mit gondolna a sok mocskos undokocska és egyéb csak-a-szexen-jár-az-esze típusuaknak, NEM CSAK azzal voltunk elfoglalva. Programunk is volt.

Szombaton, például, voltunk a piacnál, vagy vásárnál, ahol Kari egyebek közt megismerte a icas-t, a jocote-t, a mamón chino-t (igen, Gyuszi, ízlett neki is!), a yuca-t, chayote-t és a carambola-t meg a copos-t és a pipa-t. Aztán voltunk az egyik banknál, ahol az egyik hitelkártyámat fizettük, majd elballagtunk az ICE Herediai fiókjához, ahol Kari maga talapsztalhatta cégünk elképesztő képtelenségét. Az a helyzett, hogy szerezni akartunk neki egy kártyás SIM kártyát, mint ami nekem van otthon a Pannonnál (ami egyébként fantasztikus!). Kiderült, hogy nincsenek vonalak, és ha az ember akar egy ilyen kártyás vonalat, egy váró listára kell felírnia magát. Őszintén, ahogy mennek a dolgok, gyorsabban kapna meg az ember egy Rolex órát amire várólistára kell feliratkozni, mint itt egy vonalra.

Aztán elmentünk a fodrászomhoz, ahol mindketten levágattuk a hajunk végét, és most szuper-szép mindkettőnknek a haja. Sima hajvégek, semmit töredezett, éget, száraz, szúró hegyecskék. Sonia, a fodrászom nagyon csodálkozott a Kari haján, és cukkolásból majdnem levágta neki tarkóig. Nekem k.b. olyan 5 cm vágott le, de azt mondta, hogy ahhoz képest, hogy milyen régen nem megyek (április óta) nagyon kevesett kellett levágnia a hajamból. Hát nem akarok én itt többet reklámozgatni, de ezt csak is a Gliss Kur-nak köszönhetem.

Nekem olyan hajam van ami mindig olyan könnyen töredezett, és mivel olyan sötét nagyon meglátszott rajta a bántódás. Éveken keresztül rengeteget szenvedtem, mert nem tudtam segíteni rajta. Felfedeztem aztán egyszer az Alpha Parf családott, olasz haj cuccok, amik nagyon, de nagyon jók, de épp olyan drágák is. Ez egy ideig működött, de aztán megszűnt az a bolt ahol vettem a dolgokat. Pár évvel ezelőtt, aztán, felfedeztem vagy otthon vagy Bécsben ezt a Gliss Kurt, a sárga flakonost, és azóta megváltozott a hajam élete. Sampon, balzsam, pakolás vaj, hajkrém... ezeknek köszönhetem a jelenlegi szinte tökéletes hajamat. Selymes, puha, csillogó... ha nem hiszitek, kérdezzétek csak meg a Karitól, hogy milyen a hajam! Egyszerűen isteni! Itt nég nem lehet kapni, de semmi baj, otthon megveszem és hozatom amikor elfogy. Már lassan egy éve csak ezzel mosom a koponyám!

Fodrász után elmentünk egy kis sarki boltba venni egypár dolgot az otthoniaknak, amiket nem fogok elárulni. ^_^ Lassan hazaballagtunk, ebédeltünk, beszélgettünk, többször is játszöttunk Scrabble-t (Kari kezdi vágni a Multi-Scrabble-t, angol és spanyol szavakkal, miközben én még japánt és oroszt is merek beletenni, Anyu pedig izlandit,) majd leültünk az egyik bőröndött mgpakolni. 22 Kg a lehetséges 23 Kg-ból. Egy teljes polcot eltüntettünk, plusz három nyuszit (az ikrek Vania és Vassili mennek most haza a Long Ears Blues baráttal) és egypár blúz. Ma talán majd lecipeljük az egyik nagyobb bőröndött, és majd 1-2 polcott is el lehet majd rakni, haza vinni.

Nem tudom elmagyarázni ezt az érzést: megyek haza, lassan hazaköltözök. Végre!!! És Karival költözök ^_^ ! Valahogy olyan "igazinak" tűnik minden! Persze igazi, igazi, de nem tudom ezt megmagyarázni máskép, hanem úgy, hogy "igaz-igazinak" nézni és valahogy ennek érzem.

Tegnap voltunk egy Herediai meccsen, ami nagyon, nagyon gyenge volt. Atival, Apuval, Yuly-val és Danival elvittük a Karit Costa Rica "legnagyobb stádiumába", ami azért a legnagyobb, mert sose telik meg. Ez alkalommal sem. Az otthoni csapat nyert, Heredia, de olyan ki-tudja gólokkal, hogy szánálmas volt. Csak annyit mondok, hogy az első szinte véletlenül gurult be. Itt Kari megismerte a patí-t, egy karibi kaját amit egy 100%-os igazi karibi ember árult. Nagyon jó volt. Aztán hazamentünk, ebédeltünk, mostunk és Apuvak sajtos tortillát készítettünk. Nagyon fincsire sikerültek. Karival majd leültünk és megírtunk egy listát arról, hogy majd kinek mit vigyen, egyben egy listával arról, hogy kinek vigyen valamit. Én, persze, már hetekkel ezelőtt kértem, hogy írja meg, de csak most ültünk le. Na, legalább van haladás és most írjuk meg, nem 20 perccel a gép indulása előtt. ^_^

A napokban valamikor megkérdeztem a Karit, hogy szerinte kik a srácok közül csinosak. Száz évig gondolkodott, mert fogalma se volt. Valahogy onnan arra jutottunk, hogy beszéltünk a srácokról, főleg arról, hogy milyen benyomásaim vannak róluk, és hirtelen arra a következtetésre jutottam, hogy a Söndör nagyon hasonlít Brian Kinney-re, a Queer as Folk egyik főszereplőjére. Kari, persze kiállt barátja mellé, hogy azért hát nem, Söndör abszolút nem olyan, amiért tegnap megnézettem vele egy picit az egyik részből. Amennyiben megtehette inkább a pénzügyi újságot (ami spanyolul van) böngészte, minthogy a sorozatott nézte volna, majd felpillantott, félszemmel, hunyorítva odanézet majd látható kényszerrel mondta:

- Oké, de csak egy kicsit.

Haj, ruja, "demeanor", szerintem egy az egyben a Söndör, már amennyit ismerek belőle, ami a nullával egyenlő, és mégis ez a benyomásom.

Ezeket találtam a hétvégén.